A saját gyakorlásomban és oktatásomban a paradigmaváltást Kamal Singh workshopja indította el, aki erőteljesen kiemelte a szegycsontunkat minden előrehajlító pózban, totálisan egyenes háttal csináltatta őket, (értsd nem volt szabad tovább előrehajolni, mint amennyire a keresztcsont billent), és azt mondta, hogy a melltartópánt magasságánál följebb tilos nyomni az embereket előrehajlításban (tényleg ezt a kifejezést használta :-)).
Úgyhogy a nagy ritka kivételektől eltekintve részemről véget ért a "ráfekszem és belenyomom a földbe pascsímóttánászanában" igazítások kora, legalábbis jelenleg szünetel. És közben két dologra is rádöbbentem: 1. Tíz jógásból egy kivételével MINDENKI rosszul csinálja az előrehajlításokat, és púposítja a hátát. 2. Bene Máté ellen intézett múlt heti kirohasnásomtól eltekintve ebben az egy dologban igazat adok neki: valóban csak teljesen egyenes gerinccel egészséges az előrehajlítás.
Sőt, ha így végezzük, akkor még gyógyító hatású is. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor fogjuk meg a seprűnyelet, dugjuk be a pólónk alá, a gerinc fölé, és ha teljesen rásimul a hátunkra, akkor egyenes. Ezt a testhelyzetet tudatósítsuk, és előrehajlításoknál emeljük a szegycsontot, és ugyanakkor homorítsuk a derekunkat. Ezáltal aktiválódnak a hátizmok, és ha még a "core" izmokat is megfeszítjük, akkor a póz nyújtja a derekunkat és enyhíti a hátfájdalmat.
Ha valakinek az előrehajlításoknál fáj a dereka, annak három oka lehet (akár együttesen is):
1. Gyenge hátizmok (megoldás: hason fekvős hátrahajlító pózok, főleg a sáska).
2. Gyenge bandha-izmok (főleg az iliopszoász). Megoldás: Core erősítás (lásd a videót a bejegyzés végén.
3. Rövid hamstringek, aminek kövekteztében a medence nem tud előrebillenni. Igazából a legtöbbször azoknak megy tönkre a dereka, akiknek nem billen előre az előrehajlításban, és agárszerűen domborítják a hátukat. Megoldás: a) nyújtott térddel, vállszélességű terpeszben állva előrehajolni és a két könyökünket megfogva lógni, de csak ha így egyáltalán nem fáj a hátunk. b) Hanyatt fekve nyújtott térddel gumiszalagot a talpunk alá és ráhúzni a lábunkat a mellkasra, de csak úgy, hogy a keresztcsont lent marad a talajon.
Valamint gyógytorna, pihentetés satöbbi. Ha a porckorong nyom egy ideggyököt, és az begyullad, akkor a további erőltetés és a melegben való jógázás természetesen nem ajánlott. Ilyenkor a gravitációs hintát szokták ajánlani (amin fejjel lefelé lehet lógni, mondjuk az antigravity selyemhintán is meg tudjuk ezt tenni), illetve súlyfürdőre küldik az illetőt.
Egy dolgot ne felejtsünk el: az ember maximum napi két órát jógázik, és mindaz, ami a további 22 órában történik, egyáltalán nem mindegy a gerinc egészsége vagy betegsége szempontjából. Aki a jógára keni a betegségét, az általában szemet huny afölött, hogy a nap többi részében ülőmunkát végez, méghozzá jó görnyedt tartással, illetve azt, hogy esetlegesen tekintélyes túlsúly van a dereka és a hasa körül, ami előrehúzza a derekát.
Nekem is le kellett fogynom ahhoz, hogy elmúljon a hátfájásom, nem mindegy az a 25 kiló pluszba vagy mínuszba! Szóval a helyes jógagyakorlással igenis lehet javítani ezeken a dolgokon, sőt, teljesen el is múlhatnak. Ne feledjük, hogy a gerinc-betegségek általában hosszú távon, évek alatt alakulnak ki, és ezt egy-két hónapos vagy éves helytelen jóga-gyakorlás persze felerősítheti, viszont ugyanennyi idő alatt látványos javulást is elérhetünk, ha helyesen gyakorlunk.
2 megjegyzés:
Egyetértek és tudom,hamstring nyújtás szempontból is persze jobb az egyenes előrehajlás, én is így próbálom de azért a hátdomborítás lehet hasznos is. Pl Bikramban az Agnival ellentétben van egy jópár gyakorlat pl Janushirsasana, a fekvő gyakorlatokat összekötő felülés utáni pascsik (kivéve a végén, a kitartott pascsit mert ott hosszabbítani kell a hátat)amikor erőteljesen kell domborítani úgy, hogy a homlok a térdet vagy akár az a feletti részt, a combot érintse, és nekem ez jól esik, akkor meg főleg ha enyhén behajlítom a térdemet (pedig ki tudom, tudnám nyújtani) Egyrészt sokkal inkább érzem hogy a hasizmom dolgozik, másrészt a "fojtogató" érzés után a vér gyorsabban áramlik körbe a testben (úgy tudom) utána és ez felfrissít, energetizál, nagyon szeretem vagyis szerettem amikor csináltam. Persze gondolom más az amikor a cél, feladat az erőteljes domborítás, köldökbehúzással, az áll leszorításával és más az amikor a cél a hát hosszabbítása és nem tudjuk vagy nem eléggé tudjuk, s csak ezért domborítunk valamennyire, de nem maximálisan, célzottan. Éva
Kedves Éva,
Én a bikramos sorozatban csak a nyúlpóznál szoktam domborítani, a többi előrehajlításnál egyenes háttal csináltatom az ászanákat. A fej előrehajtásának a lényege a dzsalandhára bandha aktiválása, de az astangában csak egy picit biccentünk, és közben nyújtjuk a nyakat. Én a nyak mozgásánál sem szeretem a két végletet, mert a legtöbb embernél ez leblokkolja az energia-áramlást, plusz a csigolyáknak sem tesz jót. Persze kivételek mindig vannak. A hasizomnál is nem a megfeszítésre dolgozunk, hanem a hasfal behúzására és a bandha-izmok aktiválására. Ehhez pedig az egyenes derék a kedvezőbb, mert a bandha távot tart a csípőtaréj és a lengőbordák között. Azt is látom sok bikramosnál, hogy ész nélkül hátrafeszítik a térdüket, amitől hiperextendált lesz és kikopik az ízület.
Megjegyzés küldése