A bakászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Bakászana (gémpóz)

Bakának hívják azt a démont, aki jelentős szerepet játszik a Mahábháratában. A Mahábhárata hétszer olyan hosszú, mint Homérosz Iliásza és Odüsszeiája együtt, és így az emberiség által alkotott legnagyobb irodalmi alkotás. Ez egy dharma-sásztra, ami azt jelenti, hogy a helyes cselekvés, vagyis a dharma útját kutatja. A dharma fő képviselői az öt Pándava, vagyis Pándu király öt fia, akik rendkívül nehéz helyzetekben kell, hogy megállják a helyüket, és így példát mutassanak a helyes cselekvésre.

A Baka démon körül játszódó mese azután kezdődik, hogy a még ifjú hercegek és az anyjuk, Kuntí megmenekülnek egy halálos csapdából. A hercegek ellenségei olyan házat építettek, amely nagyon jól megépítettnek tűnt, de valójában számtalan réteg gyúlékony festékkel festették ki. A hercegek jóakarói figyelmeztették őket a csapdára, és így a hercegek el tudtak menekülni, míg a támadóik közül néhányan odavesztek a tűzben, amit gyújtottak. Utána a hercegek és az anyjuk az Ékacsakra erdőben rejtőztek el.

Bújdosás közben Kuntí hallott a szörnyű démonról, aki rettegésben tartja a környékbeli falvak lakóit. Baka megbékítése érdekében a falusiak ételt és állatokat áldoznak neki, de még ez sem elég ahhoz, hogy a vérszomjas démon ne falja fel a falusiakat is, akik elhozzák neki az áldozatot. Kuntí megígérte, hogy második fia, Bhíma, aki Váju, a szél istenének fia, elviszi helyettük az áldozatot, és megsemmisíti a démont. A falusiak összekészítették a szokásos szekérnyi ételt a démonnak,de Bhíma erőlködés nélkül a vállára vette az egészet, a szekeret nem is használva. Miközben az erdőn keresztül sétált a démon barlangja felé, énekelni kezdett, örülve a gyönyörű napos időnek. A barlang messze volt, így Bhíma megéhezett, és elkezdte enni az ételt, ami a démonnak volt félretéve. Éppen akkor nyelte le a jókora lakoma utolsó falatját, amikor a barlang bejáratához ért. Bhíma bekiáltott a barlangba, és elkezdte hergelni Bakát a hírrel, hogy az összes ételét megette. Baka nem sokáig tétlenkedett. A haragtól vörösen izzó szemekkel előjött a barlangból, kitépte a legközelebbi fát, és Bhíma felé hajította. Bhíma kitért a lövedék elől, és egy még nagyobb fát hajított vissza válaszképpen. Addig folytatták ezt oda-vissza, amíg az összes fa el nem fogyott a környéken. A hatalmas démon ekkor Bhímára rontott, és elkezdett birkózni vele. Bhíma nagyon élvezte a küzdelmet. Végül, amikor már megelégelte, lenyomta Bakát a földre, és kiverte belőle az életet.

A Bhágavata Puránában is találkozunk egy másik, Baka nevű démonnal. Ez a szentírás kizárólag a Legfelsőbb Lény Úr Visnu, és különösen hetedik avatárája, Krisna formájával kapcsolatos történeteket tartalmaz.

A Bakáról szóló történetben Krisna egy kisfiú, akit vidékre menekítettek, hogy megmentsék démoni nagybátyja, Kamsza király dühétől. Kamsza sokszor megpróbálta megölni Krisnát, mert egy jóslat szerint Krisna lesz az, aki Kamszát meg fogja ölni. Számos meghiúsult kísérlet után Kamsza Baka démont küldte, aki képes volt felvenni egy óriási gém formáját, hogy ölje meg Krisnát.

Ekkor Krisna éppen a teheneket legeltette bátyjával, Balarámával (aki, mint ahogyan Patandzsali is, a végtelenség kígyójának inkarnációja)a Jamuná folyó partján. Hirtelen megpillantottak egy hegy-szerű élőlényt, amint a folyó partján aludt. Kíváncsian közelebb húzódtak, mikor is a teremtmény, aki igazából az alvást tettető Baka volt, egy gém formájában, magához tért, és lenyelte Krisnát. Baka már azt gondolta, hogy beteljesítette feladatát, de hirtelen égető fájdalmat érzett a torkában, és nem tudott mást tenni, mint hogy kiköpte Krisnát. Próbálkozásának sikertelenségén felbuzdulva, megtámadta Krisnát, úgy, hogy hatalmas csőrére próbálta felnyársalni.

Krisna nyugodtan várta Baka közeledését, és éppen, mielőtt Baka rátámadt volna, Krisna megragadta nyitott csőrének két felét, felemelte a levegőbe, és két darabra tépte. Amikor Krisna és Balaráma hazatért, a falusiak a fiú erejét méltatták. Nem voltak tudatában annak, hogy ő nem más, mint a Legfelsőbb Úr. (Krisna nagy figyelmet fordít arra, hogy ne mutassa ki túlzottan az erejét, és így ugyanolyan emberinek tűnjön, mint mindenki más körülötte).

Sokkal később, amikor Krisna már felnőtt volt, kiderült, hogy Baka valójában egy híve volt, aki a kródha-jógát (a gyűlölet jógáját) gyakorolta. Mivel az Úr elpusztítására koncentrált, Baka vonzódni kezdett hozzá, és végül az Ura kezeitől lelte halálát. Így vált eggyé vele."