A bharadvádzsászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Bharadvádzsászana (Bharadvádzsa Risi póza)

A bharadvádzsászana a két pózból álló gerinccsavaró sorozat első póza. Mélyen szimbolikus dolog, hogy míg az előző pózokban főleg előre vagy hátrafelé irányult a tekintet, ezekben a csavaró pózokban oldalra nézünk, ami lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy egy „oldalpillantást” vessen a gyakorlásra. Annak is nagy jelentősége van, hogy mindkét csavaró pózt emberi mesterekről nevezték el, és valójában ez a két póz van összesen az egyes és kettes sorozatban, amely emberi mestereket képvisel.

A két mester, akikről ezeket a pózokat elnevezték, sok mindenben különbözik egymástól. Bharadvádzsa egy védikus risi volt, míg Matszjéndranátha - akiről a következő pózt nevezték el – egy tantrikus sziddha volt. A bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana pózok egymás mellé helyezése az ashtanga vinyásza rendszer két gyökerét – a Védát és a Tantrát képviseli. A Véda és Tantra közötti különbséggel kapcsolatban lásd a következő szócikket (Véda és Tantra: az Ashtanga rendszer kettős gyökere). Bharadvádzsa a szaptarisi (hét bölcs) a védikus bölcsek legprominensebb csoportjának egyike volt. A Rámájanában a következő felsorolást találjuk a szaptarisiről: Visvámitra, Dzsámadagni, Bharadvádzsa, Gautama, Atri, Vaszistha, és Kasjapa.

Bharadvádzsa Atri Risi fia volt, és Válmiki Risi, a Rámájana szerzőjének tanítványa. Bharadvádzsan a Rig-véda, az emberiség legrégibb szentírása nagy részeinek szerzője. Ugyancsak ő a Dharma-szútra, a Srauta-szútra és egy már nem létező szanszkrit nyelvtani mű szerzője, amit Pánini is említ. Szintén Bharadvádzsát tekintik az eredeti ájurvéda egyik szerzőjének. A Brahma Purána szerint az eredeti ájurvédát Benáresz királyának tanította, de sajnos ez a mű is elveszett.

A Rámájana Ajódhjá-kándája szerint amikor az Úr Ráma száműzetésbe vonult, először Bharadvádzsa ásramját látogatta meg, hogy megkapja az áldásait. Úgy tartják, hogy az ásram a mai Allahabad városa környékén volt, a Gangesz és a Jamuná folyó találkozásánál.

Bharadvádzsa az indiai kultúra egyik szülőatyja volt. Munkássága sok szempontból az ind gondolkodás kvintesszenciáját képviseli. Fiatal emberként kezdett bele a teljes szanátana-dharma (a Védák örök tudása) tanulmányozásába. Miután rájött, hogy nagyon lassan halad, tapaszba (lemondásba) kezdett, hogy megnövelje élethosszát. Ahogy folytatta tanulmányait, a tudás újabb és újabb területeit ismerte meg, amikről még teljesen tudatlan volt. Így megnövelte lemondása intenzitását, hogy még több időre tegyen szert. Minden egyes védikus istenség, akikhez Bharadvádzsa imádkozott, idővel megjelent előtte, és elégedetté válva a lemondásával, hosszú élettel áldották meg. Egyszer Indrától kérte, hogy még hosszabbítsa meg az életét. Az Úr Indra megjelent előtte, és azt mondta neki, hogy amit idáig megtanult, az egy marék homokkal egyenlő, míg az, ami még előtte áll, egy hatalmas hegyhez hasonlítható. De Bharadvádzsát ez nem zavarta meg, hanem még tovább kiterjesztette élethosszát, és folytatta tanulmányait.

Bharadvádzsa élete az indiai kultúra és a védikus társadalom alapítóinak eltökéltségét és odaadását példázza. Amikor mi, a jóga modern gyakorlói a bharadvádzsászanát gyakoroljuk, elgondolkodhatunk az úton, amit Bharadvádzsa és a többi risi lefektetett a számunkra, mint inspirációt arra, hogy mi minden lehetséges ebben a tradícióban. Mindannyian, akik bármilyen ősi szádhanát (gyakorlatot) végzünk – akár ászanát, pránájámát, meditációt, rituálét, mantra-éneklést, a szanszkrit nyelv tanulmányozását, stb. - India ősi bölcseinek vállán állunk.U"