A kapótászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből: 

"Kapótászana (galambpóz)

A kapóta galambot jelent. A Kapóta név a sásztrákban három különböző személyre utal. A Mahábhárata beszámol egy Kapótáról, aki Garudának, a sasok királyának a fia volt. A Kálika Purána beszámol a Kapóta nevű bölcs titkos üzelmeiről, melyekre hamarosan visszatérünk. A legfontosabb azonban az, hogy a Kapóta az Úr Siva száz, illetve ezer neve közül az egyik. A száz vagy ezer név eléneklése önmagában odaadó cselekedet (persze az ezer név elismétlése több időt igényel, ezért teljesebb eredményt is ad).

A Skanda Purána elmondja, hogyan kapta az Úr Siva ezt a nevet. Egyszer súlyos tapaszt (aszkézist) gyakorolt úgy, hogy csak levegőn élt, és került minden ellentétpárt. Bár a nyolc forma (az öt elem, a Hold, a Nap és az Úr) mestere volt, egy galamb méretére zsugorodott. Innentől kezdve a Kapóta névvel illették a hívek.

Kapótának hívják azt a bölcset is, aki fontos szerepet játszik egy, a Kálika Puránában említett történetben. Egyszer az Úr Sivát megátkozták, hogy egy földi halandó nővel kell gyerekeket nemzenie. Erre Siva komplikált tervet szőt, hogy anélkül teljesíthesse be ezt az átkot, hogy megszegné a feleségének, Párvatínak tett fogadalmát.

Egy öreg király fiúgyermeket akart, és az Úr Siva áldását kérte ehhez. Siva megadta a kért áldást, és önmaga született meg a király fiaként Csandrasékhara néven (ami azt jelenti, hogy „az, aki a Holdat viseli koronaként” - ez Siva egyik neve). Ugyanakkor Párvatí Tárávatí hercegnőként inkarnálódott, aki Csandraséhara férje lett, miután az az apját követően trónra lépett.

Egy nap Tárávatí egy elhagyatott helyen fürdött egy folyóban. Úgy érezte, hogy jól elrejtőzött, de közben Kapóta bölcs mégis megleste. Kapóta elvileg gyönyörbe merülve és minden földi ragaszkodáson túllépve szamádhiban ült, mégis mérhetetlen kéj fogta el, amint meglátta Tárávatít. Kapóta odament hozzá, és elmondta neki, hogy annyira szép, hogy nem lehet más, csak maga Párvatí vagy a mennyek királynője. Tárávatí igazából mindkettő volt, de erről ő maga sem tudott. Így azt válaszolta Kapótának, hogy ő Csandrasékhara király felesége (aki pedig az Úr Siva volt egy másik formában, de szintén nem tudott erről). Kapóta ekkor elárulta neki, hogy mennyire megkívánta, és megígérte, hogy két erős és egészséges fiat fog szülni, ha eleget tesz a vágyainak. Tárávatí megszidta a bölcset törvénytelen vágyai miatt, de Kapóta átokkal fenyegette, ha nem enged a kérésének.

Tárávatínak úgy sikerült kimentenie magát, hogy maga helyett a húgát, Csidrangadát, küldte Kapótához, úgy felöltözve, mintha ő lenne. Miután Kapóta kiélvezte magát, az ásramjába vitte a Tárávatínak öltözött Csidrangadát, aki később megszülte a két beígért fiút. Mivel nem jött rá, hogy becsapták, Kapóta most már, hogy beteljesült a vágya, úgy döntött, hogy a tapasz ereje által megtisztítja a királynőt a házasságtörés bűnétől.

Miután eltelit néhány hónap, Tárávatí újra elkövette azt a hibát, hogy ugyanott fürdött a folyóban. Ugyanakkor Kapóta is úgy döntött, hogy elmegy levegőzni, és meglátogatja ugyanazt a helyet a folyóparton. Amikor megpillantotta a gyönyörű Tárávatít, akkor rájött, hogy be lett csapva. Dühében megátkozta, hogy erőszakolja meg az Úr Siva egy bűzhödt, visszataszító Kápálika formájában (az aszkéták ijesztő formája, akik Brahmá koponyáját használják koldulóedénynek), és hogy szüljön két majomarcú gyereket. Az átok visszaverése érdekében Tárávatí megesküdött az esküvői fogadalmára és az apja fogadalmaira (aki Párvatí kiterjedéseként nemzette őt), hogy sohasem fog senkivel sem nemi életet élni a férjén, Csandrasékharán (Siván) kívül."