"3.15. kramánjatvam parinámánjatvé hétuh
krama – sorrend; anjatvam – különbség; parinámáh – átalakulás; anyatvé – különbség által; hétuh – ok.
A transzformáció különbségét a sorrend különbsége okozza.
Miért van az, hogy Patandzsali nem csak egyféle átalakulásról beszél, mint a legtöbb tanító, hanem három kategóriára bontja?
A válasz az, hogy a mély meditációban az átalakulások különböző sorrendjét ismerhetjük fel. Ezekből a sorrendekből következtethetünk az átalakulások három különböző formájára. Vjásza elmagyarázza, hogy amikor a porból egy sárdarab lesz, utána pedig egy agyagedény, az edény végül összetörik, és a darabjai lassan ismét porrá válnak. A sorozat lényege az agyag, amelynek tulajdonságai minden lépésnél megváltoznak.
Ha az edényt tekintjük lényegnek, akkor, amint az agyagból megformázzák az edényt, a potenciál állapotból átkerül a megnyilvánult állapotba. Amikor összetörik, akkor a megnyilvánult állapotból a maradvány állapotba kerül, ami azt is jelenti, hogy a jelenből a múltba kerül, ami a változás másik típusa.
A változás harmadik típusa az, amikor a minőség és a megnyilvánulás nem változik. Mégis tudjuk, hogy sok évnyi használat után az edény megváltozik. Elhasználódik, vagy repedések jelennek meg rajta.
Vjásza szerint e sorozatok megfigyelése arra a következtetésre enged jutni, hogy a tárgyak különböznek a minőségüktől, megnyilvánulásuktól és állapotuktól. Más szavakkal, ha a tárgy csak a tudatra kivetített látszat volna, vagy az elme pillanatnyi benyomása, akkor nem figyelhetnénk meg ilyen átalakulás-sorozatokat. Ha megértjük a tárgyakban végbemenő háromféle változást, akkor megértjük az elme változásait. Ez segít abban, hogy az elmét az általunk kívánt irányba változtassuk.
parináma – átalakulás; traja – háromféle; szamjamát – szamjama által; atita – múlt; anágatah – jövő; gjánam – tudás.
A háromféle átalakulásra irányított szamjama a múlt és jövő ismeretét eredményezi.
Patandzsali belekezd az aforizmák sorozatába, amely a természetfeletti erők különböző típusait írja le. Miután leírta a parináma (átalakulás) fogalmát, és annak három mentális típusát (felfüggesztettség, szamádhi és egyhegyűség), és anyagi típusát (minőség, jellemző és állapot), és meghatározta, hogy a különbségeikre a sorrendből tudunk következtetni. A sorrend nem más, mint az időrendiség. Ha a dháraná, dhjána és szamádhi kombinált formáját alkalmazzuk az átalakulás irányító aspektusára, ami az időrendisége, megismerjük magát az időt, és amit elrejteni látszik: a múltat és a jövőt.
ne feledjük, hogy összességében az elme és anyag relatív világról van szó, amelyek az időben jelennek meg, és érvényes rájuk az átalakulás és a sorrendiség. Mindez a tudat abszolút világában jelenik meg. Ha a szamjamát egy bizonyos tárgy minőségére, idő-aspektusára és állapotára vonatkozóan gyakoroljuk, akkor feltárulhat a adott tárgy múltja és jövője. A szamjama nem csak a tárgy lényegét fedi fel – a tárgyat, mint olyat, hanem azt is, hogy mikor és hogyan változik.
Ha a tárgy minőségének változására irányítjuk a szamjamát, akkor megértjük, hogy milyen tárgy volt előtte, és mivé fog átalakulni, miután megszűnik a jelenlegi formában létezni.
A megnyilvánulás változására irányított szamjama felfedi azt, hogy mikor nyilvánul meg, és mikor változik maradvány-állapotúvá, vagyis múlttá.
A tárgy állapotának változására irányuló szamjama megmutatja a tárgy öregedési folyamatát, ami azt is jelenti, hogy mióta létezik a jelen formájában, és meddig fog még ebben a formában létezni.
Emlékeznünk kell azonban arra, hogy semmi ilyen jellegű tudás nem vezet el a felszabadulásig. A valódi jóga szempontjából az ilyen erők birtoklása jelentéktelen eredmény. Vigjánabhiksu rámutat Jóga-szútra alkommentárjában, hogy „a különböző szamjamákat csak azoknak a jógiknak kell gyakorolniuk, akik a megadott erőkre vágynak, míg azoknak, akik csak a felszabadulást vágyják erősen, csak az intellektus és a purusa (tudat) közötti különbségre irányuló szamjamát kell gyakorolniuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése