"3.16. parináma-traja-szamjamád-atitánágata-gjánam
parináma – átalakulás; traja – háromféle; szamjamát – szamjama által; atita – múlt; anágatah – jövő; gjánam – tudás.
A háromféle átalakulásra irányított szamjama a múlt és jövő ismeretét eredményezi.
Patandzsali belekezd az aforizmák sorozatába, amely a természetfeletti erők különböző típusait írja le. Miután leírta a parináma (átalakulás) fogalmát, és annak három mentális típusát (felfüggesztettség, szamádhi és egyhegyűség), és anyagi típusát (minőség, jellemző és állapot), és meghatározta, hogy a különbségeikre a sorrendből tudunk következtetni. A sorrend nem más, mint az időrendiség. Ha a dháraná, dhjána és szamádhi kombinált formáját alkalmazzuk az átalakulás irányító aspektusára, ami az időrendisége, megismerjük magát az időt, és amit elrejteni látszik: a múltat és a jövőt.
Ne feledjük, hogy összességében az elme és anyag relatív világáról van szó, melyek az időben jelennek meg, és érvényes rájuk az átalakulás és a sorrendiség. Mindez a tudat abszolút világában jelenik meg. Ha a szamjamát egy bizonyos tárgy minőségére, idő-aspektusára és állapotára vonatkozóan gyakoroljuk, akkor feltárulhat a adott tárgy múltja és jövője. A szamjama nem csak a tárgy lényegét fedi fel – a tárgyat, mint olyat, hanem azt is, hogy mikor és hogyan változik.
Ha a tárgy minőségének változására irányítjuk a szamjamát, akkor megértjük, hogy milyen tárgy volt előtte, és mivé fog átalakulni, miután megszűnik a jelenlegi formában létezni.
A megnyilvánulás változására irányított szamjama felfedi azt, hogy mikor nyilvánul meg, és mikor változik maradvány-állapotúvá, vagyis múlttá.
A tárgy állapotának változására irányuló szamjama megmutatja a tárgy öregedési folyamatát, ami azt is jelenti, hogy mióta létezik a jelen formájában, és meddig fog még ebben a formában létezni.
Emlékeznünk kell azonban arra, hogy semmi ilyen jellegű tudás nem vezet el a felszabadulásig. A valódi jóga szempontjából az ilyen erők birtoklása jelentéktelen eredmény. Vigjánabhiksu rámutat Jóga-szútra alkommentárjában, hogy „a különböző szamjamákat csak azoknak a jógiknak kell gyakorolniuk, akik a megadott erőkre vágynak, míg azoknak, akik csak a felszabadulást vágyják erősen, csak az intellektus és a purusa (tudat) közötti különbségre irányuló szamjamát kell gyakorolniuk.”
parináma – átalakulás; traja – háromféle; szamjamát – szamjama által; atita – múlt; anágatah – jövő; gjánam – tudás.
A háromféle átalakulásra irányított szamjama a múlt és jövő ismeretét eredményezi.
Patandzsali belekezd az aforizmák sorozatába, amely a természetfeletti erők különböző típusait írja le. Miután leírta a parináma (átalakulás) fogalmát, és annak három mentális típusát (felfüggesztettség, szamádhi és egyhegyűség), és anyagi típusát (minőség, jellemző és állapot), és meghatározta, hogy a különbségeikre a sorrendből tudunk következtetni. A sorrend nem más, mint az időrendiség. Ha a dháraná, dhjána és szamádhi kombinált formáját alkalmazzuk az átalakulás irányító aspektusára, ami az időrendisége, megismerjük magát az időt, és amit elrejteni látszik: a múltat és a jövőt.
Ne feledjük, hogy összességében az elme és anyag relatív világáról van szó, melyek az időben jelennek meg, és érvényes rájuk az átalakulás és a sorrendiség. Mindez a tudat abszolút világában jelenik meg. Ha a szamjamát egy bizonyos tárgy minőségére, idő-aspektusára és állapotára vonatkozóan gyakoroljuk, akkor feltárulhat a adott tárgy múltja és jövője. A szamjama nem csak a tárgy lényegét fedi fel – a tárgyat, mint olyat, hanem azt is, hogy mikor és hogyan változik.
Ha a tárgy minőségének változására irányítjuk a szamjamát, akkor megértjük, hogy milyen tárgy volt előtte, és mivé fog átalakulni, miután megszűnik a jelenlegi formában létezni.
A megnyilvánulás változására irányított szamjama felfedi azt, hogy mikor nyilvánul meg, és mikor változik maradvány-állapotúvá, vagyis múlttá.
A tárgy állapotának változására irányuló szamjama megmutatja a tárgy öregedési folyamatát, ami azt is jelenti, hogy mióta létezik a jelen formájában, és meddig fog még ebben a formában létezni.
Emlékeznünk kell azonban arra, hogy semmi ilyen jellegű tudás nem vezet el a felszabadulásig. A valódi jóga szempontjából az ilyen erők birtoklása jelentéktelen eredmény. Vigjánabhiksu rámutat Jóga-szútra alkommentárjában, hogy „a különböző szamjamákat csak azoknak a jógiknak kell gyakorolniuk, akik a megadott erőkre vágynak, míg azoknak, akik csak a felszabadulást vágyják erősen, csak az intellektus és a purusa (tudat) közötti különbségre irányuló szamjamát kell gyakorolniuk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése