Véda és Tantra

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Véda és Tantra

Az Ashtanga-rendszer kettős gyökere

A Védák idején az emberek képesek voltak megállítani a gondolkodási folyamataikat, és odafigyelni, ami lehetővé tette számukra, hogy spontán módon megvalósítsák a valóság lényegi természetét a szívükben ( a szív ebben az esetben a tudat metaforája). Egy egyszerű mondat, vagy a Védák himnuszának hallgatása mély megértést eredményezett. Az az idő, amikor a védikus dharma (tanítás)a csúcson volt, India aranykora volt. Utána, ahogy a történelem és annak különböző korszakai egymást követték, az entrópia (káosz) növekedett, az emberiség tudása megfogyatkozott és meggyengült, és az emberek elveszítették a képességet, hogy közvetlenül megértsék a Védák tudását. Minden egyes korszakban újfajta szentírások kerültek napvilágra annak érdekében, hogy az emberek összekapcsolódhassanak az eredeti tudással. Azok a szentírások, amelyek ezt a célt szolgálják a jelenlegik korban (a Kali-júgában) a Tantrák.

A Tantra egy nagyon általános kifejezés, ami azt jelenti, hogy „szentírás” vagy „tanítás”. A Tantra kifejezés a tan tőből származik („kiterjeszteni, nyújtani”), és a tra tőből („megmenteni, megvédeni”). Mivel az összes Tantra szaktekintélynek és kiindulási pontnak fogadja el a Védákat, a Tantra kifejezés olyan szövegekre vonatkozik, melyek a „megmentő” tudást, vagyis a Védák tudását terjesztik vagy propagálják. A Tantrák semmi újat nem mutatnak be; csupán új módon mutatják be a Védák ősi tudását, a modern emberiség számára tervezve.

A Tantrák a technikát és a precíz módszert hangsúlyozzák az intuitív tudás, filozófiai spekuláció és a közvetlen megértés helyett. Vannak saiva, vaisnava, sákta, buddhista és dzsaina tantrák. Mindezek a rendszerek a történelmük bizonyos szakaszában „tantrikussá váltak”, hogy a modern emberek könnyebben megérthessék őket.

Ez az elmozdulás az absztrakt filozófiai tanoktól és az intuitív metafizikai látomásoktól a az egyszerű, használati utasítás-szerű ismertetőkig a jóga-hagyományban érhető tetten a leginkább. Míg az előbbi témákat az ősi Jóga-szútra és az Upanisadok ismertették, a tantrikus jóga-írások, mint például a Hatha-jóga Pradípiká ás a Gheranda Szamhitá általában az ászanák, bandhák, múdrák és kumbhakák helyes végrehajtását tárgyalják. Azt a gondolatot is megfogalmazzák, hogy ha ezeket a módszereket nem helyesen, az utasításoknak megfelelően gyakoroljuk, akkor a magasabb megvalósítás nem lehetséges.

A tantrikus megközelítés másban is eltér a Védákétól. Például a tantrikus tanok álláspontja a nemekkel és az érzékiséggel kapcsolatban sokban különbözik a védikus tanítástól. Míg a védikus panteonban a női istenségek háttérbe szorulnak, a Tantrában legalább annyira fontosnak tartják őket, mint a férfi istenségeket, sok esetben még fontosabbnak is. Ez tükrözi azt a tantrikus nézetet, miszerint a kozmikus női elv (vagyis a női energia, ami mindent áthat (nem csak a nőket, hanem Istent, és az egész univerzumot is) lényegében szent. Míg a védikus risik kizárólag férfiak, a tantrikus sziddhák (akik elérték az önmegvalósítás erejét) mindkét nemhez tartozhatnak.

A tanítványaik tudatosságának felébresztéséhez a tantrikus sziddhák olyan módszereket alkalmaznak, amelyek rendhagyóak a védikus tradíció ortodox módszereihez képest. Például egy felszabadult női sziddha a szexuális aktust használhatja arra, hogy beavatásban részesítsen egy alkalmas férfi tanítványt, és így szabadítsa fel az elméjét. Sok nagy tantrikus guru is ilyen módon kapott beavatást. A női tanítót ekkor nem közönséges nőnek tekintik, hanem a Kozmikus Anyát, Saktit képviselő papnőnek. A férfi tanítványoktól elvárt képesítésbe beletartozik a sokéves cölibátus, a képesség, hogy teljesen zavartalan maradjon a koncentrációja, ha érzéki vágyak kerítik hatalmába, és részletes képzés az ászana, pránájáma és meditáció gyakorlatában. (Ezeket a szigorú követelményeket általában kifelejtik a nyugati társadalmakban manapság népszerű kommersz Tantrából).

A tantrikus rituálé azt az elképzelést követi, hogy bármi, ami a leesésünket okozhatja, a felemelkedésünkre is használható. Így a Tantrában nincsenek helytelen tanok, inkább olyan tanok vannak, amelyek egyes tanítványok számára nem megfelelőek, míg mások számára igen. A Tantrában nem aszerint ítélik meg a módszereket, hogy megfelelnek-e egy erkölcsi parancsolatnak, hanem aszerint, hogy elérhető-e velük az eredmény, vagyis a sziddhi és a gyakorló felébredése. Bár sok nyugati úgy tekint a Tantrára, mint az érzékiség megjelenésére a spiritualitásban, a tradicionális indiai nézet az, hogy a Tantra az érzéki embereket vezeti be a spiritualitásba."