A keresztcsont és a gerincfolyadék

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A keresztcsont nutációjának és ellen-nutációjának vannak más fontos funkciói is. Az egyik az, hogy ez a mozgás képessé teszi a keresztcsontot a gerincfolyadék pumpálására. Az agyunk a gerincfolyadékban úszik, amely táplálja, méregteleníti és védelmezi az agyat azáltal, hogy csökkenti a rázkódást. A gerincfolyadék körülbelül percenként nyolcszor pulzál, és ezáltal masszírozza és stimulálja is az agyat. A keresztcsont mobilitása szükséges ahhoz, hogy elősegítse a gerincfolyadék oszcillációját. Így a keresztcsont a gerincfolyadék pumpája.

Ha a gerincfolyadék nem pulzál rendesen, akkor az illető rosszabbul reagál a stresszre, hamarabb kifárad, és hajlamosabb az agresszív viselkedésre vagy a depresszióra. Úgy hisszük, hogy az SI-ízület egészsége hozzájárul az egyén általános jó közérzetéhez. Fontos megemlíteni, hogy az agresszív hátrahajlítás, mind ahogyan az agresszív testmozgás más formái is, detrimentális hatással lehetnek az SI-ízületre, és ezáltal az egész szervezetre.

Bár a gerincfeszítő izom (erector spinae) összehúzódása előrebillenti a keresztcsontot, így a nutációhoz járulva hozzá, igazából nincs olyan izom, amely közvetlenül ezt a mozgást végzi. Egy ilyen izomnak olyan helyzetben kellene lennie, ami akadályozza a női szaporítószervek működését. Ezért az az izom, amely erősen tudja befolyásolni a nutáció folyamatát, magasabban, a lumbális csigolyákon ered, és a méhet körülölelve keresztülhalad a medencén, és a combcsont kis trochanteréhez tapad. Ez a pszoász. A pszoász alsóbb kötegei különösen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előrehúzzák a keresztcsonton. Egy másik izom azonban, ami szintén a kis trochanterhez kapcsolódik, az iliacus, és általában a pszoásszal együtt használjuk, az egész medencét és így a csípőcsontot is előrehúzza. Így meghiúsítja a keresztcsont nutációját. Ezért az iliacust el kell lazítani, miközben a pszoászt megfeszítjük. Ez lehetséges, mivel a két izmot különböző idegek irányítják. A pszoászt a lumbális fonat ágai hálózzák be, amelyek az első lumbális csigolyától a negyedikig ágaznak ki a gerincből. Az iliacust a femorális ideg idegzi be, mely ugyancsak az L2-L4 között lép ki a gerincből.

Amikor a pszoászt az iliacustól elkülönítve feszítjük meg, a medence hajlamos előremozdulni a keresztcsonttal együtt. Ha eleinte képtelenek vagyunk elkülöníteni az iliacust és ellazítani, ezáltal lehetővé téve a keresztcsont „lebegését” az SI-ízületben, és a csípőcsont természetes reciprokális mozgását, akkor próbáljuk lefelé húzni a keresztcsontot a hátunk mentén. Azt javaslom, hogy ehhez lágyan feszítsük meg a hamstringeket nagy farizom helyett, mivel az kifelé forgatja a combcsontokat.

Az uddíjána bandha és a keresztcsonti nutáció kapcsolata

Az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvemben az uddíjána bandhát úgy határoztam meg, mint a haránt hasizom alsó részének megfeszítését. Kezdők számára nem csak az lényeges, hogy elkülönítsék az izomnak ezt a részét a felsőtől, hanem az még lényegesebb, hogy elkülönítsék a rectus abdoministől (egyenes hasizom). A rectus abdominis a mellkashoz közelíti a szeméremcsontot, és megnyújtja a derekunkat, ami azt jelenti, hogy ellennutálja a keresztcsontot. A haránt hasizom alsó része azonban izompólyával csatlakozik hátsó felső és hátsó alsó medenceívhez. A hátsó felső medenceívek kifejezetten egymás felé mozdulnak a keresztcsont nutációjakor. Ha helyesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát, akkor elősegítjük vele a nutációt, míg ha összetévesztjük az uddíjána bandhát az összes hasizom erőteljes behúzásával, akkor gátolni fogjuk. Az uddíjána bandha kifinomult megértése szükséges a keresztcsont nutációjának elősegítéséhez a teljes has behúzása helyett."