A csípő és medence mozgásai

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A combnyak és a combcsont közötti szög (dőlésszög) 125 fok körül van, és a combcsont befelé tartását okozza, ami az ízfelszínek optimális illeszkedését eredményezi. A dőlésszög miatt a térdek és a lábak közelebb vannak a test középvonalához, ami lehetővé teszi az ember számára az egyenes járást, anélkül hogy egyik oldalról a másikra kelljen dőlnie, mint ahogy az emberszabású majmok teszik. Ha a szög jelentősen kisebb 125 foknál, azt coxa varusnak, (a csípő befelé hajlásának) nevezik, ami X-lábat okoz (a térdek járásnál összeérnek). Ha a szög jelentősen nagyobb, azt pedig coxa valgusnak (a csípő kifelé hajlásának) nevezik, és O-lábat okozhat, vagyis a térdek eltávolodnak egymástól.

A combnyak nem pontosan oldalra nyúlik, hanem inkább enyhén hátra, ha a csípőízületet vesszük kiindulási pontnak. Ha álló (anatómiai) pozícióból nézzük felülnézetben, akkor a combnyak és a combcsont közötti relatív elfordulást torziós szögnek nevezzük. A normális dőlésszöggel egyetemben ez biztosítja a csípőízület optimális illeszkedését és egybefüggőségét. A torziós szög általában 12 és 15 fok között van, és normális előrehajásnak nevezik (Mivel a torziós szög a combcsont nyaka és szára közötti elfordulást írja le, itt a combcsont szárát tekintik kiindulási pontnak, és nem a csípőízületet, mint a jógában. Ezért a combnyak és a combcsont közötti normális szöget előrehajlónak nevezik, ami azt jelenti, hogy a combcsont síkjánál előbbre mutat.) Ha a torziós szög jelentősen nagyobb, mint 15 fok, azt túlzott előrehajlásnak nevezik, és sok esetben kompenzálásképpen az illető befelé fordítja a lábfejeit járás közben. Ezzel szemben, ha a szög sokkal kisebb, mint 15 fok, akkor már hátrahajlik, és azt okozhatja, hogy az illető járás és állás közben kifelé fordítja a lábfejeit. Ez a szög elősegíti a láb nyak mögé helyezését. A torziós szög lehetővé teszi nem csak azt, hogy a nyakunkba tegyük a lábunkat, hanem azt is, hogy sokkal lejjebb eresszük a hátunk mögé, ha teljességében összekombináljuk a csípőízület háromféle mozgását: hajlítás, távolítás ás kifelé forgatás). Ezzel a mozdulattal a csípőízületet teljes, több, mint 180 fokos mozgási tartományán keresztülvisszük.

A csípőízület megnyitása fontos cél az Ashtanga-jógában. Ha azonban az igazítás erejét a pózban részt vevő csontok formája akadályozza, akkor az erő eltérülhet. A tipikus helyek, amelyek az erőhatásból kapnak a láb-a-nyak-mögötti pózok esetében a térd külső szalagja, a térd külső meniszkusza, az SI-ízület, és a lumbális porckorongok. Mindezek potenciálisan sérülékeny és érzékeny struktúrák. Ha megsérülnek, akkor hosszadalmas időt vesz igénybe a regenerációjuk, mivel a szalagok és porcok korlátozottabb keringéssel rendelkeznek, ami pedig szükséges a gyógyulási folyamathoz. Egy szalag- vagy SI-ízület-húzódásnak például hat hétre lehet szüksége a stabilizációhoz vagy gyógyuláshoz. Ezen kívül, a hegszövet soha nem lesz olyan erős, mint az eredeti, egészséges szövet. Ezért érdemes óvatosan haladni a láb-a-nyak-mögötti pózokkal. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez a hátrahajlításra és a jóga-ászana gyakorlás más területeire is érvényes.

A medence mozgási tengelye a csípőízület. Az egyenetlen vagy homorú medence egy másik dolog, ami aszimmetriát okozhat a hajlékonyságban a láb-a-nyak-mögötti pózok során. Ezt az SI-ízület húzódása, instabilitása vagy kötöttsége is okozhatja. Ezen kívül fájdalom jelenhet meg a térdben, SI-ízületben, a lágyékban vagy a derékban, ha a medence ferde. A keresztcsont elmozdulása a medencéhez képest szintén a problémák forrása lehet. A keresztcsont a gerinc mozgásának tengelye. A keresztcsont helyes pozíciója a medencéhez képest tehát a gerinc és a medence teljes és optimális funkciójának záloga.

Ahogy korábban leírtuk, a medence két különálló csontból áll, amelyek hátul a keresztcsonttal ízesülnek, elől pedig egy porccal egyesülve alkotják a szeméremízületet. Ez nagy lehetőséget ad a két medencefél mozgására. A kapcsolódásaik miatt ezek a része egy egységként funkcionálnak, ezért az egyik rész elmozdulása befolyásolni fogja a többiét is. Ezen kívül, az összes izom, a mi a medencéhez kötődik, biztosítókötélként segíti elő a támaszt és stabilitást. Bármilyen változás az egyik medencefél pozíciójában azt fogja okozni, hogy bizonyos izmok megrövidülnek, illetve meghosszabbodnak. Ha a csípőcsont visszafelé mozdul, azt a medence hátrabillenésének nevezzük, amit a szeméremcsont előremozdulása kísér. Ha például az egyik csípőcsont hátrébb és ezért lejjebb van, mint a másik, a csípőcsont elejére tapadó izmok megnyúlnak, míg a hátul tapadó izmok megrövidülnek és összehúzódnak. A combcsont és a csípőízület által bezárt szög miatt a lefelé billenő csípőcsont az adott oldali lábat felfelé húzza, ami a lábhosszak közötti funkcionális eltérést eredményez. A pszoász és/vagy a quadratus lumborum izmok is begörcsölhetnek. Az egyik medencefél oldalra is kimozdulhat, ami az ágyéki izmok megnyúlásához vezet, miközben a csípőt kifelé forgató izmok megrövidülnek."