Természetesen itt nem az ídából és a pingalából eredő kettősségre utalunk, mely a feltételekhez kötött élőlények finomfizikai és durva fizikai testére általában jellemző. Az advaita filozófusok válasza persze egyszerű lenne, mint a faék: a Brahman nemtelen, mivel megkülönböztetések nélküli, tehát a lélek is az, hiszen nem más, mint Brahman.
Ezzel szemben a számkhja filozófiában és a jógában az egyéni lelket is purusának, vagy átmannak nevezik, és mint ilyen, osztozik a Legfelsőbb Purusa férfias, irányító, élvező természetében, bár az erre vonatkozó képességei erősen korlátozottak.
Ugyanakkor a Bhakti dualista felfogásában a lélek sakti, azaz a Prakriti része, tehát alapvetően női természetű, és a Purusa örömének biztosítása a létezésének a célja. A bhakti felfogásban a Saktit három részre osztják: Antaranga-sakti, azaz az Úr Visnu belső gyönyörenergiája (Jógamájá) ; bahiranga-sakti, vagyis az Úr külső, illuzórikus energiája (Mahámájá) és tata-sztha sakti, vagyis a kettő között elhelyezkedő határenergia, ezt pedig az egyéni lelkek alkotják (dzsíva-sakti). A határenergia erdeti természetét tekintve az Úr Visnu része és a belső energia irányítása alatt tartózkodik, illetve ha kiesett ebből a "tökéletes" pozícióból, akkor oda fog visszavágyni. Ugyanakkor a határenergia a külső energia hatása alá is kerülhet, ezt nevezzük illuzórikus, vagy feltételekhez kötött állapotnak.
Vannak olyan rendkívüli lelkek, akik szabadon átjárhatnak az anyagi és a lelki világ között, de az ő tudatukra általában az univerzumon belül sem hat a Sakti illuzórikus, befedő hatása. Ők azok, akik képesek segíteni más lelkeknek az eredeti tudatukhoz való visszatérésre.
Összegezve tehát a lélek egyszerre rendelkezik a Prakriti és a Purusa jellegével is, és egy-egy helyzetben ennek megfelelően viselkedik. A Bhakti tradíció szerint a lelkek még egy spirituális testet és azonosságot is kapnak a lelki világban (szvarúpa), mely szintén férfi vagy női (esetleg állati vagy növényi) test. Ekkor a szolgálati attitűdjét a spirituális test neme és jellemzői fogják meghatározni.
A jóga-gyakorlás szempontjából megközelítve a dolgot, az ágjá csakra szintjén az a feladatunk, hogy harmóniába hozzuk az ídát és a pingalát, azaz a személyiségünk női és férfi jegyeit. Ha sikerült kiegyensúlyozni ezeket, akkor beléphetünk a szahaszrárába, ahol a feloldódás élményében a férfi- vagy női jelleg is feloldódik, mivel szükségtelenné válik. De ahogy Gregor Maehle is mondta, sokan választják az ágjá csakra dualitását, mint ahogy Isten is férfi és női formára osztja magát, hogy nagyobb örömöt merítsen a létezéséből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése