2018. április 4., szerda

Ádám, Éva és a Kundaliní

A Szentháromságról szóló blogbejegyzésem után kagyarodjuk rá a történet mikrokozmikus párhuzamára. A Makrokoszmosz szintjén az Atyaisten és az Anyaisten (Purusa és Prakriti) létrehozzák az univerzumok sokaságát és a parányi lelkek végtelen mennyiségével népesítik be őket. A teremtés folyamata során egy fokozatos tudati degradáció megy végbe, melyet Ádám és Éva története is szimbolizál. Az mítosz egyébként sumér eredetű, és onnan került bele az Ószövetségbe. 

Tehát a történetben az Édenkertben számtalan fa van, de Isten tilalmat rendel el egy fára, mely a tudás almáit termi. A Tudás fája makrokozmikus szinten az Életfa vagy Világfa, mely az univerzum hosszanti tengelyét alkotja, és összeköti az alsó, felső és középső világokat. A puránákban a Méru hegy tölti be az univerzum tengelyének szerepét. Mikrokozmikus szinten a fa törzse a szusumná, mely összeköti a csakrákat a körülötte tekergőző Ídá (Hold) és Pingalá (Nap) csatornákkal találkozva. Mint ahogy az univerzumon belül is a tudati szintünk evolúciójának megfelelően utazhatunk felfelé vagy lefelé, a csakrákon keresztül történő belső utazás is a Tudás, az Önvaló megismerésének céljából történik. 

A kígyó makrokozmikus szinten Ananta-sésa, az univerzum bolygóit és az atomokat a helyükön tartó, és az univerzális alkotóelemek rezgését előidéző őserő, mely egyben az univerzum törvényeinek megismerését is lehetővé teszi. Mellékszálként érdemes megjegyezni, hogy Patandzsalít is Ananta-sésa inkarnációjának tekintik, és ő hozta el az emberiségnek a test (ájurvéda), a beszéd( szanszkrit nyelv) és az elme (jóga) tökéletesítésének tudományét. 

Mikrokozmikus szinten a kígyó a Kundaliní energia, mely a gyökércsakrában szunnyad és az önmegismerés folyamatát segíti elő, amint felébred és keresztülszúrja a csakrákat és a granthikat. Az ébredéssel együtt azonban misztikus képességeket is ad, amelyek hatására a gyakorló tévesen azt hiheti, hogy istenné vált. Erre a veszélyre figyelmeztette Isten Ádámot és Évát, amikor megtiltotta nekik a tudás gyümölcsét. A lelki út tehát nem mentes a veszélyektől, és a legnagyobb veszély az, hogy tévesen Istennek gondoljuk magunkat, vagyis megtapasztaljuk az azonosságot Istennel, de elfeledkezünk a különbözőségekről. 

Ádám a teremtéskor egymagában létezett, és ez az univerzum megmagasabb régióiban élő bölcsek állapota, akik tökéletes egyensúlyba hozták magukban az ídát és a pingalát, és így mentessé váltak a szexuális vágytól. A bódhiszattvák, a tírthánkarák vagy a hindu vagy keresztény szerzetesek, akik felszabadultak a szexuális energia vonzereje alól, mind az őseredeti Ádám-állapotot testesítik meg. Természetesen ugyanez női testben is elérhető, hiszen a test az már másodlagos ebben a helyzetben. Mondhatjuk, hogy ez a szamádhi, vagy a szahaszrára csakra szintje. Amikor Isten Ádámból megteremtette Évát, akkor az élőlények tudata leereszkedett az ágjá csakra szintjére. Itt már megfigyelhető a kettősség, de mivel itt végződik az ídá és a pingalá, az ágjá csakra szintjén hozható harmóniában a női és a férfi energia. Ádám és Éva is boldogan éltek az Édenkertben, amíg bele nem kóstoltak a tudás fájának gyümölcsébe. 

Egyes intepretátorok szerint ahogy a Kundaliní, mint teremtő energia, fölfelé segíti a feltételekhez kötött lelket a csakrákon át, úgy az eredeti teremtésfolyamatban felkínálta Ádámnak és Évának az alacsonyabb csakrák gyönyöreit, és így lecsábította őket a különböző fajokba, egészen az állati, növényi, és ásványi szintre. Mondhatjuk, hogy az emberi tudat szintjét az anáhata csakra képviseli, és alatta helyezkednek el az állati, növényi és ásványi tudatszintek. 

Visszatértve az édeni állapotra, az ágjá csakra szintjén még harmóniában tudtuk tartani a női és férfi energiákat, és a kettősségek akkor jelentkeznek erősebben, amikor a tudatunk az alsóbb csakrákban tartózkodik (visuddha, anáhata stb.) A lelkek tehát megkapták a szabad akaratot, és vele együtt a lehetőséget, hogy megtapasztalják a tudati evolúció legalacsonyabb fokaitól kezdve az összes létállapotot az anyagi teremtésben. innen kell, többé-kevésbé saját erőből, a "testünk verejtékével" és az elménk erőfeszítésével visszakapaszkodnunk az ágjá csakra szintjére, ahol kapcsolatba kerülhetünk a szaguna Brahmannal, azaz istennel valamelyik megnyilvánult formájában. Innentől kezdve a spirituális fejlődésünk nem csak a mi erőfeszítésünkön múlik, hanem Isten kegye és irányítása is fontos szerepet játszik benne. Ez azért van, mert a Kundaliní az ágjá csakrában találkozik Sivával, és a szahaszrárában olvadnak tökéletesen egybe. 

A kígyó tehát nem a Sátán, hanem a Kundaliní, egy másik isteni energia, mely az összes élettapasztalaton és létállapoton keresztül a végső megvilágosodás felé szeretne segíteni bennünket, de ehhez a saját szabad akaratunkat is tudatosan kell használnunk.  

Nincsenek megjegyzések: