2018. április 3., kedd

Istent őrizni a szívünkben

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"szahaszrárával kapcsolatos fő probléma az, hogy az emberek azt gondolják: egyből oda kell menniük, anélkül, hogy az alsóbb csakrák bármelyikével foglalkoznának. Azonban, ha mindannyiunknak sikerülne megnyitnia akár az anáhata csakrát, akkor felülemelkednénk a konfliktusokon, az ambíción, a versengésen, a mohóságon, félelmen, bűnözésen, erőszakon és a háborún. Ha pedig elegen lennénk, akik megnyitják a visuddha csakrát, akkor legyőzhetnénk az éhséget, a betegséget, a globális felmelegedést, a környezetszennyezést és bolygónk pusztulását. Ha sokan megnyitnánk az ágjá csakrát, akkor megvalósítanánk a formával rendelkező Istent, először önmagunkban, azután magunk körül is. Ennek a legfontosabb része az, hogy felismerjük Istent minden lényben, akivel találkozunk. Ha ezt meg tudnánk tenni, az emberiség visszatérhetne a harmonikus élethez.

Valahol mindannyiunkban ott van az a tudás, hogy van egy szerepünk, amit el kell játszanunk. De a szvadharmánkra, a személyes szerepünkre csak akkor jövünk rá, amikor megnyitjuk a magasabb csakrákat az anáhatától az ágjáig.

17. Gyakorlat: Hordozzuk Istent a szívünkben!

Az alábbi meditáció hozzájárul ahhoz, hogy a szahaszrárában történő elmerülés közben tapasztalt emelkedettség egy részét be tudjuk építeni a mindennapi életünkbe. Fontos, hogy a meditációban elért sikerünk átalakítsa azt, ahogyan másokhoz viszonyulunk, úgy, hogy az ő hasznukra is váljon. 

A normális meditációnk végén, vizualizáljuk az ezerszirmú lótuszt, amely nyitott szirmokkal ül a fejtetőnkön. Most vizualizáljuk az ista-dévatánkat, vagyis Isten számunkra megfelelő formáját, amint a koronacsakránkban ül vagy áll, a lótuszon belül. Ragyogónak és világos részletekkel képzeljük el az ista-dévatánkat, különösen az arcát (ha a vallásunk ezt engedélyezi). Most engedjük, hogy az ezerszirmú lótusz bezáródjon Isten formája körül, és körbeölelje azt. Ezután vigyük le a zárt lótuszt az isteni formával 
a szívünkbe. Érezzük, ahogy az Istenség szeretete és bölcsessége szétárad az egész lényünkben, és ezt egész nap teszi. Érezzük, ahogy a bennünk lévő Istenség minden más élőlény szeméből ránk néz, akivel találkozunk. Tekintsünk úgy minden más élőlényre, mint Isten megnyilvánulására és kiterjedésére, és ekként szeressük őket.

18. Törvény: A meditációs élményt csak akkor tudjuk beintegrálni az életünkbe, ha „megértettük”

Annak érdekében, hogy elmagyarázzam e törvény fontosságát, szeretném elmesélni, hogyan zajlott ez le az én életemben; máskülönben puszta elmélkedésnek tűnhet. Nagyon fiatal korban magával ragadott a spirituális keresés és gyakorlás. Már tizenévesen elkezdtem kísérletezni a böjttel, az elvonulással és számos meditációs technikával. Egy jó adag, látszólag eredménytelen gyakorlás után egyik nap elmentem sétálni az erdőbe. 

Ez volt az egyik első meleg tavaszi este. Az ég tiszta volt és a levegőt az ébredő élet illata töltötte be a hosszú, nehéz tél után. Hirtelen éreztem, hogy egy furcsa hangulat száll meg, és a kedvenc tisztásom felé vettem az irányt az erdőben. Lefeküdtem a fűben, kitártam a karjaimat és az eget néztem. Teljes csend vett körül, a meleg szellő simogatta a bőrömet és a föld még meleg volt a napsütéstől. Felnéztem az égre, melyet milliónyi csillag fedett, a Hold nem volt sehol."

Nincsenek megjegyzések: