2018. április 12., csütörtök

Mi marad a csúcsélmény után?

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A legegyszerűbb módja e jelenség megértésének az odaadó nyelvezet használata. Az odaadó jógi (bhakta) a misztikus állapotokra az „Isten megpillantása” kifejezést használja. Egy bhakta számára az öt perces misztikus csúcsélmény azt jelenti, hogy öt percig láthatja Istent. A kérdés az, hogy mennyi ilyen találkozásra lenne szükségünk, vagy milyen időtartamban, hogy „leszálljunk” Istenről? Minél jobban értjük a jóga filozófiáját, annál kevesebb találkozásra van szükségünk. Nem az a legnagyobb misztikus, aki a sor elejére tülekszik, és a legjobb helyet igyekszik megszerezni magának Isten közelségében. Ez inkább arra utalna, hogy az illető rászorul Istenre, mert nem értette meg. A legnagyobb misztikus az, akinek egy rövid találkozás is elég, hogy megértse, mi történik, és utána azzal szolgálja ezt a Lényt, hogy másokat tanít arról, hogyan szerezhetik meg ezt a látásmódot és megértést.

Vegyük szemügyre egy pillanatra a „megért” (understand) szót! Valamint megérteni azt jelenti, hogy „aláállunk”, lábat teszünk alá (under- alá; stand – állni). Ha az élménynek van lába, akkor teljesen alá van támasztva, és nem fog felborulni, amikor az élet elhozza a következő megrázkódtatást. Ez a jóga-filozófia célja. Arra tervezték, hogy a misztikus-eksztatikus megtapasztalásokat bele tudjuk integrálni az életünkbe, és azok meg tudjanak állni a saját lábukon, mint egy asztal, melynek mind a négy sarka alatt van egy láb, és ezért „meg van értve” (alá van támasztva). Amikor átéljük a csúcsélményt, akkor az emberi lény számára lehetséges legmagasabb boldogságot tapasztaljuk meg, amelynek vége és utána magunkra maradunk.

Minden elmúlik, beleértve a misztikus megtapasztalást is. Ha az elménk elkezd ragaszkodni az eksztatikus állapothoz, akkor megpróbálja képpé merevíteni a csúcsélményt. Ez egy rövid időre beválik – amíg rá nem jövünk, hogy a kép halott. Az élmények elmúlnak. Ilyen az élet. Ami számít, az az, hogy mit tanulunk meg belőle. A jógafilozófia annak a módja, hogy kivonjuk a misztikus élmény lényegét, és így ne függjünk annak megismétlésétől. A bhakta azt mondaná erre: „Hogy lemondhasd a találkozóidat Istennel, és átadhasd valakinek, akinek nagyobb szüksége van rá, mint neked.” Bármilyen élmény, még a misztikus élmény is, egy stimulus. Ha megértetted, akkor mentes vagy a stimulustól, függetlenné váltál tőle. A függetlenséget vagy szabadságot kaivaljának nevezik szanszkrit nyelven. Ez az a kifejezés, amit Patandzsalí használ a buddhista „megvilágosodás” vagy az általános hindu „felszabadulás” (móksa) helyett.

Ezt a megértést megkaphatjuk a Jóga-szútra és egyéb jóga-írások tanulmányozásából. De a Föld bármelyik másik szakrális hagyományának szövegeit tanulmányozva is megkaphatjuk, legyen az a Biblia, a Korán, a Védák, a Dhammapada vagy a Tao Te King; mivel az összes írás mögött egy igazság rejtőzik, az isteni szeretet igazsága."

Nincsenek megjegyzések: