Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Szúpta pádángusthászana 4. szint
Technika:
- Feküdjünk
 hanyatt a földre, mindkét lábunk legyen nyújtva, összezárt
 térdekkel, a karjaink a törzs mellett, a tenyerek nyitva érintik
 a talajt.
 - Kilégzésre
 mindkét lábunkat emeljük fel függőleges helyzetbe, csípőben
 hajlítva, összezárt térdekkel és kiegyenesítve a lábainkat.
 - Fordítsuk
 fejünket balra, úgy, hogy a bal fülünk leérjen a talajra. A
 kinyújtott jobb karunkat hozzuk fel derékszögig, amíg
 vállmagasságba nem kerül, a tenyér még mindig érintse a
 földet. 
 
 - Vegyünk
 egy vagy két levegőt, ha szükséges.
 - Kilégzésre
 vigyük ki mindkét lábunkat a test jobb oldalára. Ne hajlítsuk
 be a térdeinket, a lábaink legyenek egyenesek. A lábujjainknak
 most vállmagasságban kell lenniük, úgy, hogy amikor megfogjuk a
 két nagylábujjat a jobb kezünk ujjaival, a két karunk egy
 vonalban, vállmagasságban legyen a törzsre merőlegesen.
 Amennyire lehetséges a hátunk bal oldalát tartsuk a földön.
 - Végezzünk
 nem kevesebb, mint hat kör pránájámát.
 A pránájámát
 antara
 és báhja
 kunbhakával
 kell végezni, mindkettő 2-5 másodperc hosszú. 
 
 - Belégzés
 közben emeljük vissza a lábainkat középre, elengedve a
 lábujjainkat. A fejünket is forgassuk vissza középső helyzetbe.
 - Ismételjük
 meg bal oldalon. A lábainkat a függőleges helyzetből egyből
 hozzuk a bal oldalra, anélkül, hogy visszaengednénk a lábainkat
 az 1. pontban ismertetett helyzetbe.
 - Végezzünk
 el ugyanannyi pránájámát
 a bal oldalon is, ugyanolyan hosszú kumbhakákkal.
 - Belégzésre
 hozzuk vissza a lábainkat függőleges helyzetbe, és engedjük el
 a lábujjunkat. 
 
 
- Hozzuk
 vissza a fejünket a középső helyzetbe, majd a bal kezüket is a
 törzsünk mellé. Vegyünk egy-két levegőt.
 - Belégzésre engedjük le a lábainkat és érkezzünk meg hanyatt fekvésbe. Egyes jóga-írásokban a szúpta pádángusthászana 2. és 3. fokozatát dzsathara parivrittinek nevezik, bár az ászana a test egyéb területeire is hatással van, nem csak a hasra.
 
(A
szúpta pádángusthászana vinyászái a modern Ashtanga vinyásza
rendszerben:
Ékam:
Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).
Dvé:
Kilégzésre uttánászana.
Tríni:
Belégzésre úrdhva-uttánászana.
Csatvári:
Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre és kilégzésre feküdjünk hanyatt.
Astau:
Belégzésre emeljük fel a jobb lábunkat és fogjuk meg a
nagylábujjunkat a jobb kéz ujjaival.
Nava:
Kilégzésre fokozatosan közelítsük a jobb combot a jobb
mellkashoz, majd érintsük a fejünket a térdhez.
Dasa:
Belégzésre engedjük vissza a fejünket a talajra, és engedjük
magasabbra a jobb lábunkat.
Ékádasa:
Kilégzésre engedjük vissza a jobb lábunkat a talajra, savászana
pozícióba.
Dvádasa:
Belégzésre emeljük fel a bal lábunkat és fogjuk meg a
nagylábujjunkat a bal kéz ujjaival.
Trajódasa:
Kilégzésre fokozatosan közelítsük a bal combot a bal mellkashoz,
majd érintsük a fejünket a térdhez.
Csaturdasa:
Belégzésre engedjük vissza a fejünket a talajra, és engedjük
magasabbra a bal lábunkat.
Pancsadasa:
Kilégzésre engedjük vissza a bal lábunkat a talajra, savászana
pozícióba.
Sódasa:
Belégzésre üljünk fel, majd kilégzésre gördüljük hátra
csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül csaturanga-dandászanába.
Opcionálisan elegendő a felülés után hátraugrani a két kar
között.
Szaptadasa:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astadasa:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékónavimsatihi:
Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánásdzanába.
Vimsatihi:
Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Ékavimsatihi:
Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd
érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát
nem számolja).)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése