"A második állapot, amiről Patandzsalí beszél, a prakritilajá nevet viseli, ami azt jelenti: „aki a prakritibe merült”. A prakriti az isteni teremtőerő. Laza fordításban a prakritilajá annyit tesz: „aki mindennel egy”. Sokan, akik spontán misztikus élményeket éltek meg, ezekkel a szavakkal írják le. Nem akarom senkinek elvenni a kedvét a misztikus kísérletezgetéstől, de gondoljuk végig a „mindennel egyként levés” hosszú távú következményeit! A „minden”, vagyis a világ folyamatos áramlásban van. Minden tárgy és megnyilvánulás a mag állapotból a megnyilvánult állapotba, majd a maradvány állapotba kerül. Minden alkotóelemekből áll, így minden szétesik és megsemmisül. Ezen felül sok minden van ebben a világban, amivel nem szeretnénk „egyek” lenni, különösen az emberiség kellemetlenebb oldalával. Patandzsalí és a jógik általában azt mondják, hogy az út nem az, hogy „eggyé váljunk mindennel”, hanem hogy megállapodjunk a tudatban (legyünk tudatosak mindenről, de tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak vele).
Mivel a haladó
meditáció-gyakorlók számára ez egy fontos kérdés, egy kicsit
mélyebben fogok foglalkozni a prakritilajá, vagyis a
„mindennel egyként levéssel”, mielőtt megmutatnám, hogyan
kerüli el a bajt a jógi.
A haladó
tanulók mindig azt kérdezik tőlem: „Nem ugyanaz a tudat (purusa)
és a Világ/Természet (prakriti) magasabb szinten? És ha
igen, akkor miért annyira vaskalapos Patandzsalí, elvéve a
kedvünket a misztikus kísérletezéstől, hogy nem engedi meg azt,
hogy „eggyé váljunk mindennel”? Absztrakt és elméleti szinten
a tudat (purusa) és a Természet (prakriti) valóban
egyek, de csak filozófiai tekintetben. Mindkettő egy Istenben. De
mi nem vagyunk isten. Mi Isten gyermekei vagyunk, ezért bennünk nem
egy a tudat és a világ. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetünk
ennyire különbözőek Istentől? Az ősi tanító, Rámánudzsa ezt
az „azonosság a különbözőségben” (bhéda-abhéda
doktrína) formulájában válaszolja meg. A bhéda-abhéda
azt mondja, hogy igen, azonosak vagyunk Istennel, abban, hogy tiszta,
végtelen, forma nélküli, örök tudat (purusa) vagyunk; de
abban eltérünk Istentől, hogy nem vagyunk azonosak az
univerzummal. Hasonlítsuk össze az egész univerzumot a testünkkel.
Érthető a különbség? Isten testét az univerzum (illetve
pontosabban a múlt, jelen és jövő összes párhuzamos
univerzumainak összessége) alkotja, ami azt jelenti, hogy Isten
ereje és intelligenciája határtalan, örök és végtelen. Ezzel
szemben a mi hatalmunk és intelligenciánk korlátos, átmeneti és
véges. Így a jógik az énnek azon a részén meditálnak, azt
valósítják meg és abban állapodnak meg, ami azonos a tudattal
(purusával)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése