A csakrák és működésük

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Említettük, hogy hét csakra van, melyek a hridaját segítik. Ezek a következők:

1. Múládhára csakra – a nemi szervek és a végbélnyílás között
2. Szvádhisthána csakra – a nemi szerv tövében, a múládhára és a manipúra csakra között
3. Manipúra csakra – a köldöknél
4. Anáhata csakra – a szívnél
5. Visuddhi csakra – a török tövében
6. Ágjá csakra – a két szemöldök között
7. Szahaszrára csakra – a fejtetőn.

A hét csakra háromféle módon működhet: ávritti, parivritti és szamvritti. Az ávritti a púraka, récsaka és kumbhaka által valósul meg. A parivritti a három bandha – múla, dzsálándhára és uddijána helyes végrehajtása által jön létre. A szamvritti a récsaka és kumbhaka hosszának megváltoztatása által jön létre a pránájáma során. A fent említett hát csakra és a manasz nem látható a közönséges szem számára. Az öröm és a bánat olyan érzések, amiket csak az elme tapasztal, ebből kifolyólag nem tagadjuk a létezésüket. Hasonlóképpen kell megérezni bizonyos változásokat a testünkön belül, melyek nem jelennek meg fizikailag. Még a modern fejlett berendezések - pl. a röntgen-készülék – sem képesek kimutatni az elmében megnyilvánuló érzelmeket és a csakrák változásait. De a jógángák között említett szamjamam által felismerhetők a saját elménk és mások elméjének változásai és érzelmei.

Ezt három módon ismerhetjük meg: divjadristi, antardristi, jógadristi (lásd a Patandzsala Jóga-darsanam 3.29. szútráját). Az embert megtámadó betegségek száma végtelen és egyértelműen az étkezési és ivási szokásokból, és a megélhetésért végzett munkából fakadnak. A betegségek kezeléséhez a jóga-ászanák és a pránájámák hasznosak, és a különböző testalkatoknak megfelelően kell előírni őket. Meg kell érteni, hogy nem kell mindenkinek gyakorolnia az összes ászanát, vagy hogy az ászanák annyira különbözőek lennének, hogy egy valódi gyakorló ne tudná elsajátítani őket. A jóga-ászanák gyógyítják a betegségeket, erősítik az emlékező-képességet, a mentális képességet és spirituális megvalósítást eredményeznek (lásd Patandzsala Darsana 2.28. szútra), és a gyakorlásukat nem korlátozzák a születésből, hitből, életkorból vagy nemből adódó különbségek.

Általános tapasztalat, hogy ha letérünk az útról, akkor veszéllyel találkozunk. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a jógánga szádhana gyakorlása őrülethez vezet. De akkor hogyan tekintsünk azokra, akik a jóga gyakorlása nélkül is őrültek? Tehát nagyon helytelen dolog a szádhana kritizálása, és jónak vagy rossznak nyilvánítása anélkül, hogy saját magunk is gyakorolnánk. Az ászanák gyakorlása csökkenti a fölös zsír lerakódását, a nemkívánatos szövetek képződését, és megszabadít a fölös széklettől és vizelettől mindenféle műtéti eljárások nélkül. Ezért az ősi risik szike nélküli műtétnek nevezték."