2020. július 21., kedd

A kévala kumbhaka jelentősége

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

10. vers

szahaszrasah szamtu hathésu kumbháh
szambhávjaté kévala kumbha éva
kumbhóttamé jatra tu récsapúrau
pránaszja na prákrita-vaikritákhjau

Bár a hatha-jóga szövegek ezerféle pránánájámáról tesznek említést, egyedül a kévala kumbhakát ismerik el a legkiválóbbnak, mert ebben a nagy pránájámában a belégzés (púraka) és a kilégzés (récsaka) se nem természetes (prákrita), se nem módosított (vaikrita).

Ebben a versben Ádi Sankara a kévala kumbhakát nevezi ki a legmagasabb szintű pránájáma gyakorlatnak. A jóga-szövegek több ezer féle kumbhakáról (pránájámáról) tesznek említést, köztük a Hatha-jóga Pradípiká, a Siva szamhitá és a Gheranda szamhitá is megemlíti a kévala kumbhakát. Itt felmerülhet egy kérdés: számos szöveg a nádí sódhana pránájámát tekinti a legkiválóbb pránájámának. Mi a kettő viszonya?

A nádí sódhana pránájáma a váltott orrlyukakon történő be- és kilégzés gyakorlatait jelenti, melyekben a gyakorlás különböző szintjeitől függően egyenletesen (szama-vritti), illetve féloldalasan (viszama-vritti) váltogatják a légzést, kezdetben kumbhakák nélkül, majd a kumbhakákat is hozzáadva. A nádí sódhana pránájáma legfőbb érdeme az, hogy megtisztítja az összes nádít (energiacsatornát), ha elegendő ideig gyakoroljuk.

A nádí-sódhana pránájámát azonban egy gyakorlatnak kell tekinteni, melyet nem csak a nádík megtisztítására, hanem a légzés lelassítására és a kumbhakák gyakorlására is használhatunk. Ezzel szemben a kévala kumbhaka egy sziddhi, vagyis misztikus képesség, melynek megszerzése az előírt pránájámák hosszadalmas gyakorlása után lehetséges.

A kévala kumbhaka pránájámában a belégzés (púraka) és a kilégzés (récsaka) is megáll, tehát a légzésmintázat se nem természetes (prákrita), se nem módosított, azaz mesterséges (vaikrita). Az összes többi pránájámában ugyanis a gyakorló tudatosan számolja és növeli a légzés hosszát, és így a légzés módosul a természetes légzésmintázathoz képest, majd sok-sok gyakorlás után egy harmonikusabb légzésmintázat válik természetessé, mígnem elérünk a kévala kumbhakához, melyben a légzésmintázatok teljességgel hiányoznak, tehát maga a légzésmegállás is spontán és nem tervezett hosszúságú. 

Nincsenek megjegyzések: