óddjána-dzsálandhara-múla-bandhaih
unnidritájám-uragánganájám
pratjanga-mukhatvát-pavisan-szusúmnam
gamágamau muncsati gandaváhah
Amikor a Kundaliní kígyó felébred az uddíjána, dzsálándhára és múla bandhák gyakorlása által, a levegő, az illatok szállítója befelé fordul és belép a szusúmnába, ami által a belégzés és a kilégzés automatikusan megszűnik.
A Kundaliní kígyó, felébredvén a három bandha hatására, felfelé mozog a szusúmnában, és elégeti a három granthiban található szennyeződéseket, ezáltal szabaddá téve az utat a prána számára. A prána ilyenkor nem kifelé irányul, mint ahogyan az érzékszervi tevékenységek közepette, hanem befelé fordul. A prána váju a fölfelé irányuló energiaáramot jelenti, mely ilyenkor megfordul, és lefelé halad a szusumnában, hogy egyesüljön az apánával. Ez a manónmaní, vagyis a tökéletes meditáció állapota, amikor a légzés spontán módon megáll, és vele együtt az érzékszervekből származó impulzusok árama is megáll, és nem zavarja az elmét.
A gamágamau kifejezés nem csak az érzékszervek nyugtalanságának megszűnésére és a prána befelé fordulására utal, hanem a belégzés és a kilégzés spontán megszűnésére, a kévala kumbhaka pránájáma állapotára is. A Kundaliní és a prána belépése a szusumnába a légzés szabálytalan jellegének megszűnését is eredményezi, vagyis a jógi egyszerre válik képessé uralkodni a légzésmintázatán, a szívverésén, a prána áramlásán a nádíkban, és az elme hullámzásán is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése