bandha-trajábhjásza-vipáka dzsátám
vivardzsitám récsaka-púrakábhjám
visósajantí visaja-praváham
vidjám bhadzsé kévala-kumbhaka-rúpám
Fokozatosan, a három bandha elsajátítása által a belégzés és a kilégzés megszűnik, és megjelenik az elkülönülés a nem kívánt érzéktárgyaktól. Leborulok e vidjá (tudás) előtt, melyet kévala kumbhakának ismernek.
Sankara itt bemutatja a kévala kumbhaka fogalmát, melyet a következő versekben fog részletezni. Sankara felhívja a figyelmet, hogy a bandhák gyakorlása nagyon fontos a kévala kumbhaka állapotának eléréséhez. Ez annak köszönhető, hogy a bandhák és a kumbhakák gyakorlása által a légzés finom, lassú és hosszú lesz, a Kundaliní felemelkedik, az elme pedig megtisztul és szilárddá válik.
Azt is megemlíti, hogy megjelenik az elkülönülés a nem kívánt tárgyaktól. A „nem kívánt” érzéktárgy fogalma igazából minden érzéktárgyat (nem csak fizikai tárgyat, de illatot, ízt, hangot, látványt vagy tapintható formát, illetve gondolatokat és elvont fogalmakat is) jelent, hiszen bármelyik iránti ragaszkodás zavart okozhat a spirituális fejlődés útján. Ha elkezdünk ragaszkodni az érzéktárgyakhoz, az elménk izgatottá válik, és az szenvedéshez vezet. A jógi ezért minden érzéktárgy iránti ragaszkodásától szeretne megszabadulni.
A kévala kumbhaka pránájáma során a légzés fokozatosan egyre lassúbbá és finomabbá válik, és a belégzés, valamint a kilégzés után spontán légzésszünetek alakulnak ki, melyek hossza szintén növekszik. Abban különbözik a báhja és antara kumbhakától, hogy a jógi nem akaratlagosan és meghatározott hosszúságban tartja őket ki, hanem spontán jönnek létre. A légzés megállítása (kumbhaka) az összes pránájáma célja:
jávad vájuh szthitó déhé távadzs dzsívanam ucsjaté
maranam taszja niskrántisz tató vájum niródhajét
“Amíg a lélegzet a testben van, a test él. A halál az életlevegő eltávozását jelenti. Éppen ezért szükséges a levegő visszatartása.” (Hatha-jóga Pradípiká 2.3)
A szabályozott kumbhaka gyakorlása a kévala kumbhakához vezető előkészítő folyamat. A Jóga-szútra is alátámasztja, hogy a pránájáma célja a kévala kumbhaka elérése:
báhjábhjantara-visajáksépí csaturthah
„Amikor a külső és belső szférákat meghaladtuk, azt negyedik [pránájámának] nevezik.” (Jóga-szútra 2.51)
A pránájáma első három szintje a belégzés (púraka), kilégzés (récsaka) és a kétféle kumbhaka (báhja és abhjantara) szabályozása. A negyedik szint ezek meghaladása, a spontán légzésvisszatartás (kévala kumbhaka).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése