Az amrita megőrzése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

Amikor a lángnyelvek elérik a fejünket, akkor elkezdik melegíteni a csandrát, vagyis a holdat, mely egyesek szerint az ágjá csakrában (a két szemöldök között), mások szerint a szahaszrárában (koronacsakra), megint mások szerint a kettő között elhelyezkedő szóma-csakrában található. A melegítés hatására a holdból nektár (amrita) csöpög alá, mely alap esetben elégne a köldökcsakra tüzében, így elősegítve az anyagcsere és az öregedés folyamatait. Minél erősebben ég a tűz, és minél inkább tápláljuk az érzékszervi benyomásokon keresztül, annál jobban lecsökken az élethosszunk.

A nektár elégésének megakadályozására a jógik háromféle módszert alkalmaztak: az első a dzsálánddhára-bandha, vagyis a torokzár, mely azáltal alakul ki, hogy az állunkat a szegycsonthoz nyomjuk, és megfeszítjük az izmokat a torkunkban, mint nyelés közben.

A második technika a dzsihva bandha, vagyis nyelvzár. Ezt az előző torokzárhoz hasonlóan hajtjuk végre, viszont a nyelvünket hátrakunkorítjuk, és a szájpadláshoz nyomjuk. Ez erőteljesebb energetikai kört hoz létre a szusumná első és hátulsó oldala (áróhí és avaróhí) között.

A harmadik technika a khecsarí múdrá, melynek során a jógi nem csak hátrakunkorítja a nyelvét, hanem az egyik orrgarati nyíláson keresztül feltolja a végét egészen a koponyacsontig. A leírás szerint ilyenkor a nyelvével már a koponyacsont ürege alatt közvetlenül meg tudja ízlelni az amritát, és megakadályozza annak lecsöpögését és megsemmisülését. A khecsarí gyakorlata által a jógi nem csak ragyogó testre és egészségre, nagy energiatöbbletre és hosszú életre tesz szert, hanem az érzékszervek kapcsolatát is meg tudja szakítani az érzéktárgyakkal, ezáltal az elméjét könnyebben el tudja csendesíteni.