2020. július 20., hétfő

A személyiségrészek integrációja

A lélekvisszahívás kapcsán az első kérdés, ami fel szokott merülni: "De hát nem csak egy lelkünk van, és a felosztottság illúzió?" Filozófiai szempontból az egyéni tudatosság és a Brahman, a Világlélek közötti felosztottságot kezelhetjük illúzióként, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne valóságos vetülete is. Az egységélménynek, és a különálló tudatállapotnak is megvan a maga szerepe, funkciója, és a kettő nem helyettesíti egymást, és nem is elegendő csak az egyiket vagy a másikat megélni. Meg kell tanulni tudatosan "átkapcsolni" az egységélmény és a személyes tudatállapot között. Például, ha nem akarod, hogy a másik személy tudatában zajló folyamatok hassanak rád, és nem dolgod, hogy beleavatkozz, akkor átlalában meg kell tudni húzni a határokat. De ha sohasem éled meg az egységélményt, akkor viszont elszigetelődhetsz az "abszolút" nézőponttól, és az egységélményből fakadó határtalan elfogadás- és boldogságérzettől. Megtörténhet például, hogy az egyik egyéni tudatosságnak szüksége van a gyógyításra, fejlődésre, míg egy másik személy már megérkezett a megvilágosodott állapotba. A Brahman, a Kozmikus tudatosság pedig egyszerre teljes és tökéletes, ugyanakkor minden egyes egyéni megtapasztalással fejlődik, és gazdagabbá válik.

Ugyanezt az analógiát alkalmazhatuk a lélek- vagy személyiségrészekre is. A lelkünk, a finomfizikai énünk ugyanúgy strukturált, és funkcionális részekből áll össze, mint a fizikai testünk. A test egységként képes funkcionálni, de a különböző testrészek, szervek, szövetek mégis eltérő szerepet töltenek be. Megeshet, hogy a test egészét kell gyógyítani, de az is, hogy elegendő egyes részeit meggyógyítani, hogy helyreálljon az egészség állapota. A test, bár korlátozottabban, de funkcionális marad, ha elveszíti kapcsolatát például az egyik kezével vagy lábával. Viszont a levált testrész létezése az egységben betöltött funkcionális szerepe nélkül értelmét veszíti. Ezért fontos a lehasadt lélekrészek visszahívsa és visszaintegrálása. 

Érdemes elolvasni mindazokat a blogbejegyzéseket, melyeket korábben e témában írtam:


Illetve a személyes élményeimet is részleteztem már korábban: Lélekvisszahívás 1.rész2. rész3. rész

Legutóbbi blogbejegyzésemben ("Lélekvisszahívás után") azt részleteztem, hogy milyen teendőket, elveket érdemes figyelembeveni a lélekrészek integrációs időszaka alatt. A különböző ősi tradíciók eltérő részekre osztják az ember lelket. Ennek is érdemes utánaolvasni az alábbi blogbejegyzésekben:

"Hány lelkünk van?
"Lélekfelfogások a sámánságban" 1. rész2. rész; 
Óészaki lélekfelfogás: 1. rész2. rész3. rész.

A lélerészek visszahozatala tehát nem elgendő, hiszen sok esetben a jelen lévő lélekrészeinkkel sem fejlesztettük ki a megfelelő kapcsolódást és összhangot. A fent felsorolt lálekfelfogások, illetve lélekrészek közül bármelyikkel "elveszíthetjük" a kapcsolatot, és akkor az a lélekrész nem tud megfelelően funkcionálni és kommunikálni, háttérbe szorul. Hogy néhány példát adjak: megtörténhet, hogy elveszítjük a kapcsolatot a testünkkel, az érzékszerveinkkel, az intuíciónkkal (bal agyfélteke), a racionalitásunkkal (jobb agyfélteke, bár ez a ritkább), a légzésünkkel, az érzelmeinkkel, a szexualitásunkkal, a szexuális energiánkkal, a kreativitásunkkal, a nemi szerepünkkel, egy vagy több eseményhez kapcsolódó emlékeinkkel, és a kapcsolataink is azért üresedhetnek ki szinte bárkivel (szülők, gyerekek, partner, barátok, rokonok, stb.), mert az e lélekrészünk, amely kapcsolódni tud a megadott személyhez, "elsatnyul", vagy egyszerűen elhallgattatjuk. De elveszíthetjük a kapcsolatot a Szellemvilággal is, például az Ősökkel, a Természettel, az Állatok, Növények, Ásványok szelemeivel, az Őselemekkel, a szellemi tanítókkal, az Isteni minőségekkel. A lélekvisszahívás bizonyos esetben segíthet ebben az integrációs folyamatban, de sok esetben a lélekrész igazából nem vált le, csak elfojtottuk, "kirekesztettük" a személyiségünkből. Ezt is előidézhetik traumatikus élmények és különböző "lélekölő" élethelyzetek, kapcsolatok, vagy akár a félelmeink és a kötődéseink is. Amikor észleljük, hogy elveszítettük a kapcsolatot a személyiségünk valamely aspektusával, akkor kezdjünk el foglalkozni vele, és kérjünk gyógyítást a Szellemvilágtól. Ha foglalkozunk a személyiségrész integrációjával, akkor a tudomásunkra fogja hozni, hogy mit kell tennünk azért, hogy újra "virágba borulhasson". Használhatjuk az alábbi blogban leírt meditációt is, ha ki akarjuk deríteni, hogy mely lélekrészünk szorult háttérbe, és hogyan tudjuk újra visszaintegrálni. Igazából az, hogy a válasz és az útmutatás a mikrokozmoszból, tehát a kérdéses lélekrésztől jön, vagy pedig a Makrokozmoszból, a Szellemvilágtól, egy és ugyanaz. A harmónia helyreállítására lényünk egésze vágyik, és amikor ez sikerül, akkor teljesebben és boldogabban tudjuk folytatni utunkat. Aki a Facebokon olvassa ezt a bejegyzést, annak javaslom, hogy kattintson bele az eredeti blogposztba, mert ott találjátok meg a működő linkeket az összes eddigi, idézett bejegyzéseimhez.


 



Nincsenek megjegyzések: