2021. május 13., csütörtök

A végső szamádhi

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.39. tadzs gjánam nirmalam szúksmam nirvikalpam jad avjajam
agjánam itarat szarvam vigjánam iti mé matam

Ez a tudás szeplőtlen, finom, túl van a koncepciókon és halhatatlan. Minden más- tudatlanság. Így értelmezem a tudást.”

A gjána (tudás) és vigjána (megtapasztalás) kifejezéseket Siva felcserélhető módon, azonos definícióval alkalmazza ebben a versben. A nirmalam (szeplőtlen), szúksmam (finom), avjajam (elpusztíthatatlan) jellemzőket már korábban is használta, a nirvikalpam (koncepciókon túli) kifejezés azonban kardinális szerephez jut a tudás definíciójában.

Maharisi Patandzsalí a Jóga-szútra 1.43-49. szútrákban ismerteti a szamádhi vagy szmápatti különböző szintjeit. Ez az a gyakorlat, mely lehetővé teszi a vigjána, vagyis tapasztalati tudás megszerzését az Önvalóról. A szamádhi két széles kategóriára osztható: szabídzsa (maggal vagy tárggyal rendelkező) és nirbídzsa (mag vagy tárgy nélküli). Ugyanezt a két kategóriát nevezik szampragjáta és aszampragjáta (kognícióval végzett, illetve kogníción túli) szamádhinak. Végül a harmadik elnevezés, amit a két kategóriára használni szoktak – a szavikalpa és a nirvikalpa szamádhi. Ebben a tekintetben a szavikalpa szamádhi a koncepcióval, fogalmakkal rendelkező, míg a nirvikalpa a koncepciókon túli szamádhit jelenti. Ez utóbbi a szamádhi végső és legmagasabb formája, melyben a tudatnak már nincs szüksége semmilyen külső (durva vagy finom szintű) tárgyra ahhoz, hogy a szamádhi állapotát fenn tudja tartani. Az Önvaló ilyenkor önnön brahman-természetén meditál, így a szamádhinak nincs tárgya, csak alanya, nincs mit felfogni, és nincs miről koncepciókat alkotni. Patandzsalí az alábbi szútrákban ismerteti a nirvikalpa szamádhi állapotát:

ritambhará tatra pragjá (1.48)

„Ott a bölcsesség igaz (ritambhará).”

srutánumána-pragjábhjám-anja-visajá visésárthatvát (1.49)

„Ez a tudás különbözik a szentírásokból vagy következtetés által nyert tudástól, mivel egyedi tárgya van.”

Egészen pontosan nincs is tárgya, hiszen a megismerendő ebben az esetben a megismerő maga, vagyis a tudat, a brahman. Siva a fenti versben a nirvikalpa-szamádhiban szerzett tudáson kívül minden mást tudatlanságnak (agjána) tekint.

Nincsenek megjegyzések: