2021. május 7., péntek

Mi történik a halál után?

Egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk: mindannyian meg fogunk halni egyszer. A különböző spirituális hagyományok eltérő módon írják le azt, hogy mi történik a halál után, és a tudatos halálra történő felkészülés részleteiben is eltérnek. Erre a kérdésre tehát számos válasz létezik, idézzünk most néhányat a különbözö spirituális hagyományokból:

1. Hinduizmus: Az örökkévaló, egyénileg tudatos lélek reinkarnálódik, azaz a halála után, a finomabb valóságokat megjárva, valamikor ismét testet ölt a Középső Világban ember, állat, nővény, ásvány stb. létformában. Az ismétlődő születés és halál körforgása mindaddig ismétlődik, amíg a lélek el nem éri a felszabadult állapotot. Ekkor egyes tanok szerint feloldódik a brahman fényében, mások szerint örök, spirituális létállapotot ér el. 

2. Buddhizmus: Itt a megközelítés némileg hasonló, vagyis létezik a karma, mint mozgató erő, és létezik reinkarnációs ciklus, de közötte, a Bardóban, vagyis a köztes létben az egyéni tudatosság (illetve annak illúziója) megszűnik létezni, és a következő reinkarnációnál valamilyen mmisztikus módon ugyanott folytatódik a történet, ahol abbamaradt. Mivel a buddhizmus nem hisz az egyéni tudatosság örökkévalóságában, a nirvánát, vagyis a megvilágosodott állapotot is egyfajta megsemmisülésnek, kilobbanásnak, feloldódásnak írják le, amelyben az egyéni tudatosság léte megszűnik. De ezt még reinkarnációs ciklusok sora előzi meg.

3. Materializmus: mivel a tudatot a test fiziológiás folyamatainak termékeként létrejövőnek tekintik, ezért materiális felfogásban a halál beállta után nem történik semmi, mintha egy számítógép operációs rendszerét törölnénk, és örökre elveszne minden adat, amit rajta tároltunk. Tehát ebben a materializmus egyetért a buddhizmussal: a személyiségünk nem más, mint az emlékképek összessége, valamilyen (fizikai vagy finomfizikai) adattárolón tárolva. 

4. Kereszténység, iszlám: Az Ég-vallásokban általában a lelket Isten teremti a születés előtt, majd bejuttatja a magzat testébe. Itt is van halál utáni élet a lélek számára, de csak az igazak jutnak a mennyekbe (Felsőbb Világba), míg a bűnösök örök kárhozatra jutnak a pokolba, ahonnan nem szabadulhatnak ki. A pokoli lét leírása a hindu és buddhista uratokban is megjelenik, de ott a lelkek csak átmenetileg töltik le büntetésüket, majd kapnak egy újabb esélyt. 

5. Természeti népek: Nyilván a természeti népeknél számtalan hiedelem és hagyomány létezik a halál utáni élettel kapcsolatban, de a közös vonás talán az, hogy az emberi születés előtt a lelkek, vagyis azok energiája valamilyen metafizikai, osztatlan, teremtés előtti, "meg-nem-személyesült" állapotban van, és egy bizonyos "életszerződéssel" jelenik meg a földön. Halála után a lélek, ha elég erős, akkor az ősapák vagy a holtak birodalmába kerül, melyet sokszor az Alsó Világba helyeznek. Ez a hely azonban nem azonos a keresztény hagyomány poklával. Egyes lelkek a Felső Világba is kerülhetnek, és test nélküli tanítókká, vagy esszenciális, félisteni archetípusokká válnak. A természeti népek az egyéni tudatosság újra és újra történő reinkarnálódásáról nemigen beszélnek. Amennyiben a lélek nem annyira meghatározott erővel rendelkezik, beleolvad más lelkekbe, vagy a természeti erők szellemeibe. 

Számos kutatást is publikáltak már azzal kapcsolatban, hogy ki mit élt meg a klinikai halál állapotában, vagy halál közeli élmény során, tehűát empirikus bizonyíták is van arra, hogy a test halálával a tudatosság nem szűnik meg létezni. Például Raymond A. Moody "Élet az élet után" könyve is sok ilyen esetet dolgoz fel, illetve Edith Fiore "Nyugtalan holtak" című könyve a halál után a Középső Világban rekedt szellemekről szól, valamint arról, hogyan próbálnak kapcsolatba lépni az itt maradottakkal. Hogy hogyan készüljünk fel a halálra? Ezzel kapcsolatban három nagy hagyományból maradt fenn részletesebb "útmutató" az Egyiptomi Halottaskönyv, a Hindu és a Tibeti Halottaskönyv formájában. Mindhárom könyvet feldolgoztam tavaly decemberi online workshopomon, tehát aki úgy érzi, hogy szeretne alaposabban felkészülni a halálra, végig tudja hallgatni és gyakorolni a meditációkat. Az alábbi blogbejegyzésben írtam erről a workshopról:

Beavatás a halál misztériumába

Aki szeretné még tovább árnyalni a halállal, illetve az Alsó és Felső Világgal kapcsolatos képét, az alábbi blogbejegyzéseket is érdemes elolvasni:

Az Alsó, Felső és Középső Világok

Ne légy öngyilkos!

Az Életfa

A hét alsó világ

2 megjegyzés:

Szijj Ferenc írta...

No azért az érdekelne, mi az összefüggés a lélek (ha létezik egyáltalán) és a TUDAT között!

Ha létezik lélek, a tudat miért nem képes figyelemmel kísérni a "léleknek" előző életekben történő kóricálását. Születésünktől halálunkig a tudatunk sincs végig jelen: idő kell, míg KIALAKUL, idők folyamán számtalan tényező (genetikai örökség, társadalmi, családi mentális környezet) hatására FEJLŐDIK, és betegségek, idős kor hatására gyakran LEÉPÜL. Ilyenkor MIT CSINÁL a lélek...? Ha a tudat nem vesz róla tudomást, FELOELŐSSÉGET SEM VÁLLALHAT egy korábbi létért, így az nem is a mienk! A lélekvándorlás a számtalan szenvedéssel számomra a pesszimizmus filozófiája.

Aztán: Mivel egyéniségünket kismillió dolog befolyásolja, tetteinknek a legritkább esetben vagyunk urai (Pl. tagadom a "szabad akaratot" is) a tudatnak struktúrái között hol lehet megtalálni azt, amiben valóban mi vagyunk, hol az EGO...?

Persze tudom: A "hit" erejével ezek a kérdések könnyen a szőnyeg alá söpörhetők. Ezért vagyok kénytelen Marxnak igatat adni:
"A VALLÁS A NÉP ÓPIUMA"


Gauranga Das írta...

Kedves Ferenc!

Ezt a kérdést igyekszem kifejteni majd egy blogbejegyzésben a közeljövőben. Köszönöm hozzászólásodat!

Gauranga