2020. május 18., hétfő

Látomások nyomában 1. rész


1. Előzmények

Az itt következő nem tudom hány részben szeretném leírni a múlt hétvégi látomáskeresés szertartáson megélt élményeimet, illetve az odáig vezető utat is. Tavaly ilyenkor még nem igazán gondoltam volna, hogy végigcsinálok egy ilyen látomáskeresést, ugyanis a szertartás egy izzasztókunyhóval kezdődik, majd utána minden résztvevő kiül az erdő egy általa kiválasztott pontjára, és ott ül négy napig, várva a látomásokat. Mindezt étlen-szomjan, egy ponyvával a feje felett, ami esetleg megvédi az esőtől, ha jól van felrakva, illetve matracot, hálózsákot, ruhát, szúnyoghálót és egyéb "túlélő" felszereléseket lehet kivinni, viszont telefont, könyvet, füzetet, lámpát, tűzszerszámot nem lehet vinni. Az oltáradat és az erőtárgyaidat viheted, valamint dobot, csörgőt, és hangszereket is lehet vinni. Miközben a látomsákeresők kint ülnek a cserkúti völgy vagy hegy különböző pontjain (egymástól elég távol ahhoz, hogy ne lássák a másikat), Oguz és a segítők a völgyben, a ház melleti szerartástéren éjjel-nappal őrzik a szertüzet, és reggel-este énekelnek az egész csapatnak. Valamint jókat esznek-isznak, ami által a kiülők böjtjét is segítik. A szertartás alatt ugyanis szimbiózisba kerülnek a szertartásvezető, a segítők és a kiülők. A tűz mellett váltják egymást az őrök, és ők gyakran megkapnak, megéreznek sok mindent, ami éppen a kiülők elméjében zajlik. De néha még az otthon maradt közeli hozzátartozók is érzik, hogy mi történik éppen a látomáskeresővel. 

Szóval én ezt eléggé extrém vállalkozásnak tartottam a magam részéről, főleg a nem-ivás részét, pedig akkor már jártam Oguz tanulócsoportjába, és tudtam, hogy a két év végén, azaz most októberben ez a szertartás vár rám, mint a tanfolyam záróakkordja. Gondoltam, hogy elmegyek azért egyszer segítőnek, hogy mégis megnézzem, miről szól a dolog egy ilyen szertartáson. A tavaly egyik nyári, majd őszi kiülés is végül elmaradt, így Anti barátommal hiába készültünk a segítői szerepkörre. Az első alkalommal annyira rá voltam készülve a cserkúti kalandra, hogy amikor megtudtam, hogy elmarad, kiültem egy éjszakára a Mackó-barlangba Oguz engedélyével, erről is írtam annak idején. Tavaly november felé viszont elkezdett érni bennem a hívás, hogy mégiscsak el kellene jönni, most már kiülőként erre a látomáskeresésre. Pont év vége felé volt egy mongol típusú behívó szertartás Oguznál, amikor megkérdeztem a Nagyapa szellemétől, hogy miképpen fejleszthetem a gyógyító és szellemi erőmet. Ekkor azt válaszolta, hogy menjek el a föld alá, a gyökerek és a kövek közé étlen-szomjan, és ott fogom megtalálni az Erőt. Utána Oguz ezt úgy értelmezte, hogy akkor jönnöm kell a látomáskeresésre, és a föld alatt, vagyis az izzasztókunyhóban, a sötétben kell eltöltenem a négy napot. Ez némiképpen átszabta az elképzeléseimet, mert én már pont kinéztem egy jó kis helyet tavaly ősszel a hegy tetején, és ott akartam kezdeni: Felső Világ, majd a második alkalommal a patak mellett a Középső Világ, és végül a kunyhóban az Alsó Világ témakörére koncentrálva. Tehát most akkor az Alsó világban fogunk kezdeni. 

Amikor már tudtam, hogy nyáron fogok jönni a kiülésre, a tavaly decemberi elvonulásunkon kipróbálásképpen tartottam egy háromnapos böjtöt (minden résztvevővel együtt), de ott Neera szirupot ittunk és persze aktív volt az elvonulás. Így azonban nem igazán éreztem éhséget vagy erőtlenséget, de egy felkészítő mozzanatnak jó volt. A következő elvonulást Márokföldön tartottuk idén a pünkösdi hétvégén, amikor már lehetett vidékre utazni a korlátozások miatt. Márokföldön van egy energiapark, amelyben egy 250 éves kőrisfa áll (a képen mögöttem van). ott kértem áldást és erőt, hogy sikeresen végig tudjam csinálni ezt a kiülést. A kőrisfa a viking mitológia Világfája, az Yggdrasil, mely a vikingek kilenc világát köti össze. Ebből talán sejthető volt, hogy lesz majd egy erős vikinges töltete a mostani látomásoknak, mit ahogy az a folytatásokból ki is fog derülni. Az energiaparkban két, tizenkét pontból álló kígyószerű vonal fut, melynek mindegyik pontján elmondtam egy-egy fohászt a Szellemvilághoz. Az első kígyó a férfi erőt jelképezi, és aranyszínű, míg a második a női erőt jelképezi, és fekete, mint az egyiptomi misztikában. Az energiapark huszonötödik pontja a szeretetpont folt, egy Babba Mária-szoborral, és ott végeztünk egy szívcsakra-meditációt. Ezek az előkészító mozzanatok mind visszaköszöntek a látomásaimban a négy nap alatt, amit a kunyhóban töltöttem. Mire odaértem a sétával és a fohászokkal a szeretet-ponthoz, úgy éreztem, hogy a fejem búbjáig fel vagyok töltődve energiával, és készen állok a látomáskeresés próbatételére. 

Bemásolom ide mind a tíz rész linkjeit, hogy végig tudjátok olvasni a folytatásokat:


/folyt. köv./

Nincsenek megjegyzések: