Szóval miután így leoltottak az ismerőseim riogatásért, gondoltam egyet, és leültem dobolni a kristálykoponyáimmal, hátha mutatnak valamit 2021-el kapcsolatban. Már asztrológusként is tartottam magam egyébként ahhoz a nézethez, hogy világvégét jósolni (gondoljunk csak a Y2K vagy a 2012 őrületre) nem kifizetődő dolog, mert ha nem jön be, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha bejön, akkor sem fog gratulálni senki. Szóval amit a kristálykoponyák mutattak, arra én sem voltam felkészülve, illetve dehogyisnem, a hangulatom az már fel van készülve, de azért mindannyiunk java érdekében én is reménykedtem volna benne, hogy 2021-ben jön már valami fény az alagút végén. Tehát ha így lesz, ha nem így lesz, reméljük, hogy inkább jobbra fordul az élet 2021-ben, mint annál rosszabra, ami a jóslatban szerepel.
Szóval a Kilenc Kristálykoponya tanácsa szerint a következők várhatók 2021-ben (megjegyzem, hogy még csak nyolc koponyám van, de a kilencedik valószínűleg ott készülődik valahol az éterben, hogy megérkezzen): Tűzvészek és cunamik lesznek több helyen, ami az amúgy is küszködő bioszféra számára rémálom, de viszont az ott élő embereknek nyilván nagyjából a véget jelenti. Aki túléli, az elköltözik valahová máshová. A migráció, népvándorlás amúgy is jelentős lesz, mint ahogy már el is kezdődött az afrikai lakosság északra vándorlása és a kínaiak kiszivárgása minden jóléti államba. A gazdasági válság öt évre prolongálva van, tehát korai lenne még jövőre annak is az enyhülését vizionálni. Miközben a világ többi része az életszínvonal hirtelen esésével küzd (az eddig is nélkülöző embermilliók esetében add össze, hogy ez mit jelent), egyedül Kína hasít a gazdaságban, iparban, innovációban, árutermelésben és exportban. Elárasztják a világot a termékeikkel, és szép csendben legyarmatosítanak mindenkit.
Eközben a Közel-keleten háborúk zajlanak, ki tudja milyen alapon: vallás, olaj, politika, válságkezelés stb. De viszont Latin-Amerikában is beindulnak a drogkartellek és a korrupt, militáns rezsimek és fenntartható élet helyett ott is a rablógazdaság, terrorizmus és az általános nyomor terjed egyre jobban. Bár nem így lenne! Az USA-ban tömeges tüntetések zajlanak, inog a gazdasági és politikai egyensúly. Az egyetlen jó hír az volt, hogy a járvány hirtelen eltűnik, magától megszűnik valamikor az év elején, de ez is csak arra lesz jó, hogy rájöjjünk: nem ez volt a legnagyobb problémánk. Eddig a jóslat dióhéjban.
Minderre az eddigi gondolkodási paradigmáinkkal; gazdasági-társadalmi mechanizmusunk, fogyasztási szokásaink és életmódunk megtartásával szinte lehetetlen felkészülni. Hiába tele a spájz, hiába élsz egy jóléti országban, ahol alacsony a népsűrűség, a vihar mindenhová betör így vagy úgy, a változás szele mindent kisöpör. Talán az egyetlen dolog, ami érintetlenül marad, sőt az elpusztult régi paradigmák romjain meg is tud erősödni, az a spiritualitás, a szellemi úton járók életében ez az egy biztos kapaszkodópont lesz. Tegyük hozzá, hogy itt nem az intézményesült egyházak által propagált spiritualitásra gondolok, mely irrelevánssá válik. Talán csak az iszlám fog megerősödni, de azzal sem járunk túl jól. A káosz és a pusztulás (ami persze nem egy évig tartó folyamatokat jelent, hanem ez az átrendeződés a következő 50-100 évre is kiterjed, és sok áldozattal fog járni) tulajdonképpen elősegíti az elavult és fenntarthatatlan dolgoktól való megszabadulást, és helyet teremt egy új rendezettségi állapot kialakulására.
Én hosszú távon optimista vagyok (bár lehet, hogy azt az időszakot már ebben a testben nem fogom megérni), de bízom benne, hogy a fenntarthatatlan anyagi habzsolás irányába jócskán eltolódott értékrendünk a helyére fog billenni. Ennek természetesen feltétele a mohóságon történő felülemelkedés, ami csak azoknak fog sikerülni, akik a szellemi úton elindulva rátalálnak az Önvalójukra. Egy biztos, hogy ez nem fog anélkül menni, hogy kilépnénk a komfortzónánkból. A fejlődésnek mindig ára van, és az ember hajlamos belekényelmesedni a megszokott helyzetbe, amíg csak nem kényszeríti valamilyen fájdalmas körülmény a változásra. Ezért úgy érzem, hogy 2021 a számvetés éve lesz sokunk számára: mint a halál pillanatában, lepörög előttünk eddigi életünk és talán elkezdjük egy másik szemszögből látni azt az értékrendet, amit eddig megszoktunk, és amit már el kell engedni, át kell alakítani. A válságos időszakokat mindig ki kell használni, mert lehetőséget adnak a mélyebb felismerésekre.
Végezetül néhány szót a fenti képről. 1838-ban, az ausztráliai Kimberley környékén fedezték fel ezeket a barlang-festményeket. Hogy milyen régiek, erről csak feltételezések vannak. Egyes szakértők 17 ezer évesre becsülték a korukat, míg mások, a környéken talált emberi maradványok és kőeszközök alapján azt állítják, hogy akár 100 ezer éve is keletkezhettek a festmények. A rajtuk ábrázolt antropomorf lényeket a környékbeli őslakosok Wandjinának nevezik, és a Földre szállt szellemeknek, az Emberiség ősnemzőinek tartják őket, akik esőt, termést és jólétet hoznak. Hasonló, az égből a földre szállt istenek vagy ősök számos természeti nép teremtésmítoszaiban léteznek, a sumér és főníciai kultúráktól kezdve egészen az indián kultúrákig, vagy akár az afrikai dogonokat is említhetjük. Mindezt csak azért írtam le, mert amit mi rekonstruálni tudunk a Föld és az emberiség történelméről, az vélhetően egy nagyon kicsi töredéke annak, amit például az ókori mítoszokban rögzítettek és továbbadtak. Ezzel kapcsolatban Biaggio Russo "Istenek rabszolgái" című műve egy nagyon érdekes és tanulságos könyv, a benne említett Anunnaki témával kapcsolatban viszont ezt az anyagot is ajánlom elolvasásra azoknak, akik tudnak angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése