2011. március 12., szombat

Az ideál

Mai világunk erősen teljesítmény-orientált. Hajtunk az anyagi jólétre, a jó megjelenésre, a jól kinéző kpacsolatokra, és a sporton belül nem csak a profiktól és a versenysportolóktól várják el, hogy döntögessék a csúcsokat, hanem a hobbiból sportolók is egyre extrémebb megpróbáltatásoknak teszik ki önmagukat.


A jóga célja némileg ellentétes ezzel, hiszen a legfontosabb dolog az, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal. Ez egy olyan belső cél, ami szintén idealisztikusnak tűnhet, hiszen az ember talán sohasem éli meg tartósan azt az érzést, hogy minden rendben van, tökéletesen megtaláltam a helyemet az életben, és napról napra helyes döntéseket hozok. Ez többek között abból is fakad, hogy az anyagi világ egy tökéletlen hely, és még ha megannyi erőfeszítést is teszünk az élet kihívásaival megküzdve, mindig történhet olyan dolog, amire nem számítunk.  


A jóga nem csak abban segít, hogy a fizikai testünket hajlékonyabbá, rugalmasabbá, szívósabbá tegyük, hanem abban is, hogy az elménket képezni tudjuk ebbe az irányba. Ez segíteni fog abban, hogy az élet kihívásait, váratlan helyezteit gördükélenyebben tudjuk feldolgozni, és nehezebben billentsenek ki az egyensúlyi helyzetünkből. Természetesen ehhez először "meg kell találni a középpontunkat", hogy egy népszerű new age-kifejezéssel éljek. Ez mindenki számára más lesz, mert az életcéljainkat, a prioritásainkat elsősorban az önmagunkról akotott kép határozza meg. Ez pedig függ a neveltetéstől, a kapott kulturális értékektől, a karmától, a világnézettől, és a valláshoz, spiritualitáshoz fűződő kapcsolatunktól is.


Személy szerint én azt gondolom, hogy egy ateista ember nehezebben tudja megtalálni a saját középpontját egy múlandó dolgokkal teli világban, mint egy hívő ember, aki valamilyen formában elfogadja Isten létezését és a lélek örökkévalóságát, illetve magasabbrendűségét az anyaghoz képest. És talán az is kijelenthető, hogy az, aki komolyan foglalkozik a jógával, elindul a lelki evolúció útján, bár az "egyedfejlődés" mértéke rendkívül eltérő lehet, és természetesen itt is érvényes az az elv, hogy semmit sem szabad túlerőltetni.


Az én gyerekkoromban nem volt divat a vallásosság, sőt, a hívő embereket még üldözték is. Aztán a 90-es évektől kezdve divaba jött a vallásosság, de sajnos most is sokan vannak, akik csak divatból hisznek vagy járnak templomba, míg az értékrendjük ugyanolyan materialista maradt.


Nos, a jógában mindig a felszín felől a valódi értékek felé törekszünk. Ez nem egy versenysport, legalábbis amikor az órán gyakorlunk, akkor elsősprban önmagunkkal foglalkozunk, és nem másokhoz haosnlítgatjuk magunkat. Persze, ha valaki nagyon szépen csinálja az ászanákat melletted, az szerintem remek inspiráló erő, mert elkezded legalább elhinni, hogy ez nem is lehetetlen. 


És persze az sem árt, ha az ember célokat tűz ki maga elé, például arra vonatkozólag, hogy mikor kezdi el gyakorolni a második, harmadik stb. sorozatokat. De persze az élet átírhatja ezeket a terveket és közben mégis fejlődünk. Minél inkább rájövünk, hogy mivel nem kell foglalkoznuk jóga közben, és mi az, aminek semmi köze a valódi önvalónkhoz, annál közelebb kerülünk a valódi értékekhez, amelyek mélyen önmagunkban rejlenek. 


Lassan megtanuljuk, hogy nem azért jövünk jógaórára, hogy mások megcsodálják kifogástalan alakunkat vagy csilivili jóga-szerkónkat, illetve, hogy azon depressziózzunk, hogy milyen esetlen a mozgásunk és mackós az alakunk. Nem számít, hogy meg tudjuk-e csinálni az ászanát, vagy nem, csak az számít, hogy saját magunkhoz képest maximális és helyes erőfeszítést teszünk, a sérülések elkerülése mellett. Hiszen a gyakori sérülések is arra figyelmeztetnek, hogy nem jó irányba erőlködünk, nem helyes erőfeszítést teszünk. 


Az, hogy lazuljunk el, és legyünk önmagunk, persze nem azt jelenti, hogy végig kell lustálkodni az órát, csak hogy elmondhassuk magunknak vagy másoknak, vagy megnyugtathassuk a lelkiiemeretünket, hogy jógaórán voltam. Ez is a felszínes hozzáállást tükrözi, és ilyen mentalitással nem fogunk túl sokat fejlődni. Ez pedig, legalábbis számomra, nem lenne túl inspiráló hosszú távon. 


Szóval nem számít, hogy hány kiló felesleg van rajtunk, vagy mennyire nincs izmunk, vagy hogy olyan merevnek érezzük magunkat, mint egy bazaltoszlop, és az se számít, ha karikás a szemünk, vagy nem nézünk ki eléggé fiatalosnak. Az öreg ember, a beteg ember, a gyenge ember is el tudja kezdeni a jógát, csak a lusta ember nem tudja. És ha rendszeresen gyakorlunk, akkor fejlődni fogunk, csak türelem és szorgalmas munka kell hozzá. 


Éppen ezért én mindent megengedek órán, és nem erőltetem, hogy valaki minden áron megcsináljon egy gyakorlatot, ha úgy érzi, hogy nem megfelelő neki. Egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok intoleráns, az pedig a lustaság. Ha valaki nem teszi oda 100%-ban magát, vagy ellógja a gyakorlásokat, az nem tudja megkapni azokat az eredményeket, amelyeket a jóga adni képes. Ezzel persze nem tudok sok mindent kezdeni, mert ugye azoknak tudok segíteni, akik eljönnek, és gyakorolnak. 


De aki ezt megteszi, az minden egyes alkalommal közelebb fog kerülni a tényleges ideálhoz, és messzebb azoktól a hamis elvárásoktól, amelyeket a környezete, a társadalom, és a saját elméje produkálnak, hiszen az ezeknek való megfelelés sok esetben inkább a feszültséget növeli, mint a boldogság-érzetünket. Szóval az egyik legfontosabb dolog, amire a jóga tanít, az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az "elfogadom önmagamat olyannak, amilyen vagyok" és a "tökéletes szeretnék lenni" között. Az egyik szélsőség passzivitást eredményez, aminek hatására megszűnik a fejlődés lehetősége, a másik viszont hiperaktivitást és túlzott erőfeszítést olyan célok elérésére, amelyeket később már nem is fogunk fontosnak tartani. Meg kell tanulni eldönteni, hogy mit akarunk elérni, és milyen áron, anélkül, hogy később megbánnánk. Mindenkit vár az igazság pillanata, minden nap, a matracon!

2011. március 11., péntek

Hamstring-terápia - szerintem

Akkor most elmondom a saját tapasztalataimat is a hamstring-húzódással kapcsolatban. Természetesen én is meghúztam a bal hamstringemet, körülbelül négy évvel ezelőtt, amikor erőltettem a sok előrehalítást. Na jó, nem annyira zúztam le, mint Lucas, mert nem lett véraláfutásos, és vadhús sem nőtt a combomra :-). De azért annyira, hogy az ülőcsontomnál minden egyes leülésre, felállásra, lépcsőzésre fájdalmat éreztem, mindezt majdnem egy évig.


Természetesen a gyakorlást nem hagytam abba, maximum egy hétre, de óvatosan gyakoroltam, ráadásul végig melegben. Közben a jobbat is meghúztam, de az nem az ülőcsontnál fájt, hanem lejjebb, a combom közepén. Ha jól emlékszem, három hónap alatt múlt el. Viszont van egy olyan előnye a sérüléseknek, hogy az ember tudatosabb lesz az adott izommal kapcsolatban, és ha egyszer lesérült, akkor utána már jobban fog nyúlni, és  nem sérül meg többet. Persze ehhez érzelmi szinten is el kell engedni bizonyos dolgokat, mert a makacsan ismétlődő sérülések egyik mögöttes oka az lehet, hogy nem vagyunk hajlandóak szembenézni valamivel, dolgozni vagy változtatni személyiségünk valamely aspektusán.


Mindenesetre térjünk vissza a tanácsokra. Nagyobbrészt egyetértek Lucassal, abban mindenképpen, hogy ne hagyjuk abba a gyakorlást. Óvatosan, de csináljuk. Én nem csináltam mást a jógán kívül, de azóta sokkal jobban nyúlik a hamstringem, bár a legdurvább lábat-a-nyakba és -hónalj-alá pózokon még így is dolgoznom kell. A meleg kerülésében nem lennék annyira szigorú, bár az való igaz, hogy egy gyulladásnak nem tesz jót a plusz meleg. Tehát a sérülés akut időszakában, amikor nyugalmi állapotban is fáj, duzzadt és meleg az izom, akkor valóban ne jógázzunk melegben. De kábé két hét után szerintem már lehet. 


A masszázs nem az én műfajom, azzal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. De elképzelhető, hogy a Trigger Point vagy a Fascia masszázs segíthet, mert ez pontosan az izomgörcsök és fájdalmak kezelésére való. Egyébként minél közelebb érezzük a fájdalmat az ülőcsonthoz, annál tovább tart a gyógyulás (fél-egy év, annál tovább ritka, hogy megmarad) és minél közelebb esik a térdhez (vagy inkább a combközéphez), annál inkább csökken a hónapok száma, amennyi alatt regenerálódik. Általában az izomhózódás vagy részleges szakadás hamarabb kezelhető, mint az ínszalag-szakadás, ami az izmot és a csontot összeköti. Persze itt csak részleges szakadásokról beszélünk, mert ha teljesen leszakad a kétfejű combizom valamelyik feje, akkor műtéti beavatkozásra is sor kerülhet. Az akkora fájdalommal, és olyan mértékű funkció-vesztéssel, valamint alaki deformitással jár, hogy mindenképpen érdemes összevarratni, nem kell hősködni.


Persze ne ijedjünk be, mert ilyen súlyos sérülések csak a labdasportokban, atlétikában vagy a küzdősportokban fordulnak elő, jógában  nem, még a legdurvább igazítástól sem. Ha lesérül az izom, akkor nem érdemes huzamosabb ideig melegítő hatású olajokkal, krémekkel kenegetni, mert az csak fokozza a gyulladást és félrevezető módon csökkenti a fájdalomérzetet. Olyankor a nyugtató, regeneráló olajok, kencék a jók, például a Mahanarayan olaj. Illetve egyik személyes kedvencem, a feketenadálytő-főzet.


Vásároljunk feketenadálytő gyökeret gyógynövény-szaküzletben, és forraljunk fel 2-3 deci vizet. Abba szórjunk bele egy fél maroknyit, és tíz percig főzzük, amíg jó sűrű fekete főzetet nem kapunk. Halásszuk ki belőle a darabos részeket, majd itassuk fel gézlappal. Azt estére rá a hamstringre, folpack, majd fásli. Reggelig jól beszívja a bőr. Ha minden este megcsináljuk, több hónappal lerövidítheti a gyógyulási időt, mivel összeforrasztja a szöveteket.


A táplálék-kiegészítős résszel egyetértek, sőt, ezeket a cuccokat a sérülések megelőzésére is hazsnálhatjuk. Ja, és óhne aerobik meg futás! Pilates, gyógytorna, Body Art mehet, de nem olyan kislányosan, mert még elhíztok közben :-)))

2011. március 10., csütörtök

Szahadzsóli és Amarólí

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha szahadzsólí:
szahadzsólis csámarólir vadzsróljá bhéda ékatah
dzsalésu bhaszma niksipja dagdha-gó-maja-szambhavam /90/

A szahadzsólí és az amarólí csupán a vadzsrólí különböző fajtái. A tehéntrágya elégetéséból származó hamut vízzel kell összekeverni.

vadzsrólí maithunád úrdhvam sztrí-pumszóh szvánga-lépanam
ászínajóh szukhénaiva mukta-vjápárajóh ksanát /91/

A vadzsrólí gyakorlásának befejezése utána a férfinek és a nőnek, miután kényelmesen leültek, be kell dörzsülniük a testüket ezzel a keverékkel.

szahadzsólir ijam próktá sraddhéjá jógibhih szadá
ajam subha-karó jógó bhóga-juktó 'pi muktidah /92/

Ezt nevezik szahadzsólínak, és a hithű jógiknak ezt kell követnie. Ez a kedvező folyamat, bár az élvezethez kapcsolódik, mégis felszabadulást eredményez.

ajam jógah punja-vatám dhíránám tattva-darsinám
nirmatszaránám szidhjéta na tu matszara-sálinám /93/

Ezt a jógát a jámborok, a józanok és az igazság látnokai érhetik el, akik mentesek az irigységtől, míg az irigyek számára elérhetetlen.

athámarolí:
pittólvanatvát prathamámbudhárám vihája nihszáratajántjadhárá
nisévjaté sítala-madhja-dhárá kápáliké khandamaté 'marolí /94/

A Csanda-Kápálika irányzat tanításai szerint az amarólí a vizelet középső részének megivása, meghagyva az első harmadát, amelyben túl sok az epe, és az utolsó harmadát, amely haszontalan.

A Kápála szó a koponyára utal, ugyanis a kápálika szekta egy Siva-hívő tantrikus irányzat. Ennek a szektának a követői gyakorolják a vadzsrólí mindhárom fajtáját, illetve a testüket hamuval kenik be. A magukkal hordott emberi koponyáról kapták a nevüket, amelyből enni és inni szoktak, az emberi test múlandóságára emlékeztetvén önmagukat.

amarím jah pibén nitjam naszjam kurvan diné diné
vadzsrólím abhjaszét szamjag amarólíti kathjaté /95/

Arra, aki minden nap issza és az orrába felszippantja az amarít, és gyakorolja a vadzsrólít, azt mondják, hogy gyakorolja az amarólít.

Az amarí a saját vizelet ivására vonatkozik. Egyes források sivambu-nak is nevezik, és a saját vizelet ivását Siva imádataként fogják fel.

abhjászán nihszritám csándrím vibhútjá szaha misrajét
dhárajéd uttamángésu divja-dristih pradzsájaté /96/

Ha a Vadzsrólí gyakorlója a kiszáradt vizeletét összekeveri hamuval, és bekeni vele a fontosabb szerveit, akkor isteni látásmódra tehet szert.

Ez a vadzsrólí múdra gyakorlásával kapcsolatos utolsó utasítás. Egyes kiadásokban még a nőkre is kitérnek, akiknek a férfi magját és a saját váladékukat (rádzsasza-vírja) is vissza kell szívniuk a testükbe, és így érik el a megvilágosodást. A férfiaknak is a nő váladékát kellene magukba szívniuk úgy, hogy nem veszítik el közben a magjukat. Ha viszont elveszítik, akkor a vadzsrólí segítségével kell azt visszaszívniuk. Mindezeket a szexuális aktushoz kapcsolódó gyakorlatokat csupán a tantra-jógik csanda-kápálika közösségének tagjai gyakorolják, és a legtöbb kommentátor nem tekinti általános érvényű vagy minden jógira nézve kötelező gyakorlatnak. A cölibátus gyakorlásávla és a szexuális aktosról történő önkéntes lemondás által mindezek az eredmények sokkal könnyebben eléhetők.

2011. március 9., szerda

Hamstring-terápia

Még egy bejegyzés Lucas Rockwood-tól arról, hogyan kezelte ki meghúzódott hamstringjét:


"Legutóbbi, hamstringekről szóló emailem után tele lett az Inboxom, a Facebook és Twitter oldalam is hozzászólásokkal. Úgyhogy egyből térjünk rá a tárgyra: elmondom, hogyan kezeltem ki a hmastringjeimet (természetesen sikerült a balt is meghúzni).


JÉG: ez csak az első pár napban segít. Azután semmi értelmét nem találtam használni. Ha felváltva jegeled és melegíted a sérült részt, akkor növekszik a vérkeringés, de a legtöbb ilyen módszert olyan orvosok írják fel, akik úgy gondolják, kell valami tanácsot adni a betegnek, aki nagyobbrészt nem is mozog, kivéve talán ha elmegy a hűtőig egy pár bonbonért a reklám alatt... 


...szóval jó a jég egy pár napig, de utána felejtsük el.


NE HAGYD ABBA A NYÚJTÁST: Mindenki, akivel beszéltem, beleértve a jógaoktatókat, azt mondta, hogy hagyjam abba a gyakorlást, amíg meg nem gyúgyul. Ezzel két apalvető baj van: (a) Mire lesérültem, már totálisan belezúgtam a jógába, és nem akartam kihagyni egyetlen napot sem a gyakorlásból. (b) Bár a pihenés segít a gyógyulásban, amint valamihez hozzáfogtam, a hamstringjeim ugyanúgy begyulladtak, mint előtte.


*Persze ne érts félre. Ha mindent abbahagysz és két hónapig "fekszel", akkor meggyógyul a hamstringed. Gyorsan meggyógyul, de kemény és kötött lesz, és amint elkezded újra használni, fájni fog.


FELEJTSD EL A MASSZÁZST: Tudom, hogy utálni fogtok ezért, de jó sok izmomat meghúztam (mivel ostoba voltam), és a masszázs sohasem segített. Elkezdik magyarázni, hogy "szémtasszírozom a hegszövetet" és "kiegyensúlyozom az energiát", de őszintén, a meghúzott hamstring gyömöszölése hüvelykujjal nekem nem vált be.


KERÜLD A HOT JÓGÁT: Amikor melegben nyújtasz, akkor még a legsérültebb szöveteidet is erősnek és hajlékonynak érzed. Furcsán hangzik, de ha meghúzod a hamstringedet, akkor nem menj melegbe 2-4 hétig. Nem fogod érezni a korlátaidat, és óra után komoly fájdalmakra fogsz ébredni. 


TILOS A FUTÁS: A futás nagyon megterheli a sérült hamstringet, ezért ne csináld. A séta azonban jót tesz neki. 


BRINGA ÉS ÚSZÁS: Mindkettő nagyon jót tesz, mert finoman nyújtja a hamstringedet, és a sérülés után egy héttel már el lehet kezdeni. A bringán csak kerekezz körbe, semmi durvulás! A medencében hasalj rá egy úszódeszkára és úgy csináld a hosszakat. A fel-le mozgatás nagyon jót tesz a lábnak. 


FELEJTSD EL A "SZAKEMBEREKET": Az ember azért megy az orvoshoz, hogy gyors megoldást kapjon, nam azért, hogy megelőzze a bajt vagy hosszú távra megőrizze az egészségét. Ez ugyanannyira a mi hibánk, mint az övék, de ne feledjük, hogy semmilyen ultrahang-terápia vagy gyógytorna még a közelébe sem ér a nagyon tudatós jóga-gyakorlásnak (legalábbis én ezt tapasztaltam). 


ERŐSÍTSD A COMBODAT: A nlgyfejű combizom a hamstring antagonista izma, ezért feszítsük meg, amennyire bírjuk, amikor elrehajolunk. Néha hasznos lehet, ha meg os fogjuk a combizmot és megszorítjuk, hogy érezzük az erőt, amint kiegyensúlyozza a gyengeséget. 


HAJLÍTSD A TÉRDEDET: Ha a térdedet kissé behajlítod, akkor a combizmod automatikusan megfeszül, és védi a hamstringet. Egy picit hajlítsd be a trédedet az összes előrehajlításnál (Még a ha a tanárod rád is üvölt). 


GYÓGYULÁSI IDŐ: minden attól függ, hogy mennyire húztad meg. Egy kis húzódás elmúlhat 1-3 hét alatt, egy komolyabb 2-3 hónap alatt, és ha tényleg elszakadt, akkor az akár 6-18 hónapig is eltarthat, mire teljesen meggyógyul. Tudom, hogy ez nem hangzik túlzottan bíztatóan, de ha a fenti dolgokat követed, akkor 4-6 hét mólva már mindent meg tudsz csinálni, amit előtte tudtál, csak "érezni" fogod a hamsringedet, és egy kicsit vissza kell fognod magad, hogy ne hátráltasd a gyógyulásodat.


TÁPLÁLÉK-KIEGÉSZÍTŐK ÉS GYÓGYSZEREK: Az emberek szteroid-injekciókat meg ilyesmit használnak ilyenkor, de én ezt nem tenném. És amint mondtam, a fájdalomcsillapítót is hagyd el. A táplálék-kiegészítők azonban hasznosnak bizonyultak számomra. Ezeket használtam:


Ananász (minden nap egy egész) - nagyon sok bromelain enzimet tartalmaz, ami csökkenti a gyulladást és regenerálja a szöveteket.


MSM -2000-3000 mg/nap (ugyanennyi van a YOGABODY kapszulában). Legyünk óvatosak, mert ha nem jó minőségű a kapszula, akkor puffadást fog okozni. Az én formulámban C-vitaminnal és algával kombinálom a maximális hatás érdekében.


C-vitamin - 500 mg retard a könnyebb emészthetőség kedvéért.


Zöld levek - csak mert az mindig jól jön :-)


Folyékony rizsfehérje - ez még nekem is új, de nagyon hasznos. nehéz rátalálni, de napi 15-30 gramm nagyon jót tesz."


Eddig a receptúra, a következő blog-bejegyzésben  pedig elmondom a saját meglátásaimat is.

2011. március 8., kedd

Vadzsróli mudra

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha vadzsrólí:
szvéccshajá vartamánó 'pi jógóktair nijamair viná
vadzsrólím jó vidzsánáti sza jógí sziddhi-bhádzsanam /82/

Még ha valaki szabados életet él is, és nem követi a nijámákat, ha végzi a vadzsrólít, akkor sikert érdemel, és egy jógi.

tatra vasztu-dvajam vaksé durlabham jaszja-kaszjacsit
ksíram csaikam dvitíjam tu nárí csa vasa-vartiní /83/

Ehhez két dologra van szükség, amihez a hétköznapi embereknek nehéz hozzájutnia: tejre és egy nőre, aki úgy viselkedik, ahogyan szeretnénk.

méhanéna sanaih szamjag úrdhvákuncsanam abhjaszét
purusó 'pjathavá nárí vadzsróli-sziddhim ápnuját /84/

Azáltal, hogy visszavonja a nemi együttlét során kiválasztot bindut (magot), akkor is, ha nő vagy férfi az illető, sikert ér el a vadzsrólí gyakorlásában.

jatnatah sasztanáléna phútkáram vadzsra-kandaré
sanaih sanair prakurvíta váju-szancsára-káranát /85/

Egy cső segítségével lassan levegőt kell fújni a férfi húgycsőjébe.

nárí-bhagé patad bindum abhjászénórdhvam áharét
csalitam csa nidzsam bindum úrdhvam ákrisja raksajét /86/

Gyakorlás által a férfi képes visszavonni a kiválasztott bindut. A visszavonás után a férfi képes azt megőrizni és felemelni.

A prána felemelése mellett a bindu felemelése is lényeges, mert ez hozzásegít a fiatalság megőrzéséhez és a kreativitás magasabb szintre emeléséhez.

évam szamraksajéd bindum mritjum dzsajati jóga-vit
maranam bindu-páténa dzsívanam bindu-dháranát /87/

Az a jógi, aki így képes megőrizni a binduját, legyőzi a halált, mert a halál a bindu kiválasztása miatt következik be, és a megőrzésével meghosszabíthatjuk az életünket.

A brahmacsarja szabálya éppen ezért nagyon fontos, mert minél kevésbé bocsájtja ki a jógi a magját, annál sikeresebb lehet a jógában. A vadzsrólí gyakorlása csak azok számára ajánlott, akik erőteljesen ragaszkodnak a szexuális élethez.

szuganshó jóginó déhé dzsájaté bindu-dháranát
jávad binduh szthiró déhé távat kála-bhajam kutah /88/

A bindu megőrzése által a jógi teste kellemes illatot áraszt. Nem kell félnie a haláltól, amíg a bindu jól meg van őrizve a testében.

csittájattam nrinám sukram sukrájattam csa dzsívitam
taszmács cshukram manas csaiva raksaníjam prajatnatah /89/

Az emberek binduja az elme irányítása alatt van, az élet pedig a bindutól függ. éppen ezért az elmét és a bindut minden módon meg kell védeni.

2011. március 7., hétfő

Véres sport

Általában azt szoktuk mondani, hogy a jóga biztonságos, sőt, terápiás testmozgás, mivel itt a legkevesebb a sérülés, legalábbis sokkal kevesebb, mint mondjuk egy full kontakt küzdősportban, vagy labdajátékban. De azért nyilván vannak sérülések, és ezek sok esetben a helytelen gyakorlásból fakadnak. 


A snowboardos balesetek mellett egy másik dologgal is szembesültem, amikor visszajöttem Indiából, éspedig azzal, hogy nagyon sokan meghúzták a hemstringjüket (hátsó combhajlító izmukat). Ez nem csoda, főleg az Astangát gyakorlók esetében, ugyanis a sok előrehajlításnál erősen igénybe vesszük a hamstringet, és ha nem haladunk fokozatosan és körültekintően, akkor könnyen megsérthetjük. Ezzel kapcsolatban egy tanulságos beszámolót olvashatunk Lucas Rockwood bevérzett hemstringjéről az alábbiakban: 


"Egyszer annyira meghúzódott a jobb hamstringem, hogy véraláfutásos lett. Hadd meséljem el a történetét, hogy megtanuld, mint NEM szabad csinálnod. Annyira merev voltam, hogy szó szerint nem tudtam előrehajloni, a hátam görbült, mint a macskáé, és a kezeimmel éppen hogy elértem a térdeimet. Szerencsére ennek már vége.


A nyújtásról sem tudtam semmit. Nagyon sokat futottam, úsztam, és még súlyzóztam is, de fogalmam sem volt arról, hogyan működik a nyújtás. Na jó, elég a mellébeszélésből. A következő történt:


Volt egy lány, aki rábeszélt, hoy menjek jógázni, és ő nagyon ügyes is volt. Én meg olyan voltam, mint egy nagy fehér bálna, miközben csorgott rólam az izzadtság, és a legalapvetőbb pózok végrehajtása közben is úgy nyögtem, mint egy birkózó. Nem igazán erre az imidzsre hajtottam...


...És ami még ennél is rosszabb, hogy annyira sajgott mindenem az első óráim után, hogy nem is tudtam egyenesen járni. Nem túlzok, össze-vissza botladoztam New York City utcáin,  miközben próbáltam megtenni a fél mérföldet a lakásom és a munkahelyem között. És akkor mit csináltam? Bevettem két Advilt. Amikor ez sem segített, bevettem még négyet. Másnap este a jógaóra előtt bevettem még hatot. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de nem akartam beismerni magamnak, hogy megviselt egy kis nyújtás...


...Szóval tovább dobáltam magamba az Advilt, végigvergődtem az órán, mint egy partra vetett bálna, és minden nap akkora erővel húztam a hamstringjeimet, amekkorát csak ki bírtam préselni magamból. 


1. LECKE: Sohase becsüljük alá a fájdalomcsillapítók erejét! 


Hetekig így folytattam, míg egy nap, miközben a zuhanyzónál álltunk sorba, a tanárom megkérdezte: "Az meg mi?" Még mindig szédültem az óra után, és csak félig voltam magamnál, szóval amikor láttam a véraláfutást a jobb térdhajlatomban, azt gondoltam, hogy beütöttem vagy valami ilyesmi. "Azt hiszem, ezt meg kellene nézetned" - mondta. És akkor gondolkodtam el... Lehet, hogy bevérzett a hamstringem?


Pontosan ez történt. Annyira meghúztam a hamstringemet, hogy belső vérzésem volt, jól bedagadt, és legalább hat hónapig fájt folyamatosan, aztán még időnként előjött majdnem egy évig. Az orvos azt mondta, hogy hagyjam abba a jógát. Azt mondta, hogy annyira megsérült a hamstringem, hogy soha többé nem fog megerősödni. Erre kirúgtam az orvosomat. A következő egy mozgásterapeuta volt. Ultrahang-kezeléseket csinált, amitől még rosszabb lett, szóval tőle is megváltam. A csontkovácsom adott néhány gyógytorna-gyakorlatot, ami 80%-os testzsír-aránnyal rendelkező díványlakóknak való. Szóval őt is kirúgtam.


2. LECKE: Vagy van végzettsége, vagy nincs, a merev ember semmit sem tud a hajlékonyságról.


Néha, ha helyesen akarod csinálni, akkor magadnak kell csinálni. Egy kazal könyvet elolvastam a hamstringről, és beszéltem táncosokkal, harcművészekkel, hogy kiderítsem, hogyan kezelték ki a hamstringjüket, és végül rájöttem. De erről majd a következő bejegyzésben... Addig is maradjunk hajlékonyak, és mondjunk le az Advilról.


p.s. A jobb hanstringem most erősebb, mint valaha, de ha eléggé elszakítasz egy izmot, akkor hegesedni fog. A fényképen látható a hegszövet, ami a combomból kiáll." 


2011. március 6., vasárnap

Viparíta-karaní

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


tatrászti karanam divjam szúrjaszja mukha-vancsanam
gurúpadésató 'dzsnyéjam na tu sásztrártha-kótibhih /77/


Ennek elkerülése végett a szúrja megnyílását minden eszközzel meg kell akadályozni. A legjobban egy guru utasításai alapján lehet megtanulni, és nem sok milió elbeszélés alapján.


atha viparítakaraní:
úrdhvam nábhér adhasz tálór úrdhvam bhánur adhah sasí
karaní viparítákhjá guru-vákjéna labhjaté /78/


A Szúrja és a Csandra a köldök fölött és a nyelv alatt helyezkedik el. A viparíta-karaní nevű gyakorlatot szintén a guru utasításai alapján lehet megtanulni.


nitjam abhjásza-juktaszja dzsatharágni-vivardhiní
áháró bahulasz taszja szampádjah szádhakaszja csa
alpáháró jadi bhavét agnir dahati tat-ksanát /79/


Ez a gyakorlat növeli az étvágyat, és ezért annak, aki gyakorolja, megfelelően kell táplálkoznia. Ha kevés ételt fogyaszt, akkor azonnal el fogja égetni.


adhah-sirás csórdhva-pádah ksanam szját prathamé diné
ksanács csa kincsid adhikam abhjaszécs csa diné diné /80/


A fejünket helyezzük a földre, a lábainkat pedig emeljük az égbe, az első napon csak egy pillanatra, és napról napra növelve az időt.


A viparíta-karaní mudra nagyon hasonlít a gyertyapózhoz, csak a lábak negyvenöt fokban állnak a tajalhoz képest, és a csapőben megtörjük a pózt, a medencét a tenyerekre támasztva. Vannak, akik egyenes háttal végzik, és vannak, akik íveltetik úgy, hogy a medence majdnem vízszintesen fekszik a tenyereken.


valitam palitam csaiva sanmászórdhvam na drisjaté
jáma-mátram tu jó nityam abhjaszét sza tu kála-dzsit /81/


Hat hónap után a ráncok és az ősz haj eltűnnek. Az, aki naponta végzi, még ha csak két óráig is, legyőzi a halált.

2011. március 5., szombat

Bólints, Tibi!

Így bíztatták gyerekkoromban a focidrukkerek Nyilasi Tibit a fejelésre, amikor repült felé a labda. Sohasem voltam egy nagy focidrukker, de így visszagondolva eszembe jutott, hogy végülis a focisták így gyakorolták a dzsalandhara bandhát. A tegnapi blogbejegyzést követően egy kicsit motoszkált a fejemben, hogy mi is a szerepe a dzsalandhara-bandhának az astanga gyakorlásában.


Ehhez a gondlatmenethez hozzájárult egy beszélgetés, amit két oktatóval folytattam, illetve két blogbejegyzés is. Az egyik Grimmlytől, aki azt firtatja, hogy a dristi rendszere, amelyet ma az astanga triszthánájának (három alappillérének - dristi, bandha és uddzsájí) tartunk, mikor is lépett életbe. Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy Krisnamácsárja és még Pattabhi Jois is nagyon sokat változtatott az oktatási rendszerén az évek során. Grimmly azt mondja, hogy Krisnamácsárja Jóga-makarandájában nem esik szó a dristiről, viszont enyhén lefelé kell billenteni a fejet a pózokban, vagyis végezni kell a dzsalandhara-bandhát. Ez általában meghatározza a dristit. A Jóga-málában szintén nem olvasunk sokat a dristiről, viszont a legtöbb képen Pattabhi Jois is lebillenti a fejét. Lásd a mellékelt ardhabaddhapadma-pascsimóttánászanát Gurujitől.


David Williams, Jois egyik korai tanítványa szerint végig tartani kell a dzsalandhara bandhát, következésképpen lehetetlenség az előrehajlító pózokban a lábujjakra irányítani a dristit. Ha jól emlékszem, Manju is azt mondta, hogy lehet a lábszárra vagy a térdre is nézni. Egy másik blog szerint (No Sleep Til Mysore) Lino Miele viszont úgy tanítja, hogy a dzsalandhara bandhát nem használjuk ászanázás közben, csak a pránájámánál. Ezáltal az előrehajlítóknál az álladat a sípcsontra tudod tenni, a tekintetet a lábujjakra irányítod, és a gerincedet teljesen bele tudod nyújtani.


Nos, ebből az kristályosodik ki számomra, hogy itt is két trend van, és szerintem fölösleges azon vitatkozni, hogy melyik az "eredeti". Inkább arra bíztatnék mindenkit, mint ahogyan én magam is teszem, hogy kísérletezzünk, és találjuk meg, hogy számunkra melyik a legmegfelelőbb végrehajtási mód.


Én személy szerint úgy érzem, hogy a dzsalandhara bandha is fontos, és ha már a múlát és az uddíjánát is végezzük, ez se maradjon ki a sorból. Azonban azt ne feledjük, hogy például egy lézgésvisszatartásos pránajámánál, amikor a három bandhát teljesen behúzzuk, a gerinc szintén egyenes marad, és nem hajlik be annyira, mint Pattabhié a képen, akinek a keresztcsontja majdnem függőleges. Vagyis a múla bandha behúzása stabilizálja a medencét és a csípőket, míg az uddíjána bandha behúzása nyújtja és egyenesíti a derekat. 



Előrehajlításnál azt tapasztaltam, hogy ha maximálisan aktiválom az alsó bandhákat, akkor a keresztcsont ráfekszik a combokra, és ezzel elérjük a póz célját, vagyis a test hátsó oldalán lévő izmok maximális nyújtását. A hamstringek megnyúlnak és megerősödnek, a derékcsigolyákat pedig tehermentesítjük. 


Érdemes megnézni a bal oldali képet is, ahol Krisnamácsárja végzi a három bandhát. Itt látjuk, hogy a derék már nincs annyira agárszerűen kidomborítva, vagyis a bandhák végzéséhez (szerintem) egyáltalán nem szükséges a hátat begörbíteni, sőt. 


Akiknek kötött a hamstringjük, eleve úgy végzik az előrehajlításokat, hogy nem billen előre a medencéjük, hanem szinte függőleges marad. Ennek az a hátránya, hogy a hamstring sérülékenyebb marad, ha nem nyújtjuk meg, illetve a derkécsigolyák összetorlódnak. A nyaki szakasz szinén érzékeny. Ne feledjük azt sem, hogy a dzsalandhara bandha eléréséhez két dologt tehetünk: 1. Egyenes nyakkal előrebillentjük a fejünket, és így közelítjük az állat a kulcscsonthoz. 2. Az egész nyaki szakaszt bebillentjük, neadjisten be is domborítjuk, és az állat teljesen ráhúzzuk a mellkasra. Próbáljuk ki a különbséget a kettő között! Én az elsőnek vagyok a híve, mert így nyújtani tudjuk a nyaki szakaszt is és védjük a porcokorongokat, még ha hosszú nyakúak esetén az áll nem is fekszik rá teljesen a mellkasra. 


A dristi persze kérdéses, avagy bólintsunk, vagy ne? A dzsánusírsászana neve szó szerint azt jelenti, hogy "fej a térdhez", és ha belebólintunk, akkor tényleg teljes bandhát tudunk végezni. Az astangán kívül is vannak olyan irányzatok, például a Bikram iskola, ahol így tanítják az előrehajlításokat. A másik szélsőség pedig az "áll a sípcsonthoz" verzió, amelyben egyesek annyira előretolják az állukat, hogy a nyakuk teljesen hátrafeszül, és így a nyaki gerincszakasz ismét blokkolódik.


Szóval én azt gondolom, hogy az igazság valahol középen van, és a legtöbb pózban érdemes nyújtózkodni a fejtetővel és hosszítani a nyaki gerincet, viszont az állat kissé leszegni, hogy meglegyen egy finom dzsalandhara bandha. Az alapvető két dristi az orrhegy és a homlok, és ha előtted van a lábad, akkor előrenézhetsz rajta, ameddig látsz, a nyakad túlerőltetése nélkül. 


Azt pedig végképp nem értem, miért mondja valaki, hogy a dzsalandhara bandha nem jelenik meg a sorozatokban. Nénáhy példa, ahol szerintem igenis karakteresen jelen van: a befejező sorozatban a gyertyapóz és társainál, bár én itt is hangsúlyozom a fejtető felé nyújtást, a padmászana-gyakorlatsorban végig, a 2. sorozatban a gaumukhászanánál, illetve a 4. sorozat elején a múlabandhászana és társainál. 


Végül nézzük meg a harmadik képet, Pattabhi lefelé néző kutyáját. Itt azt hiszem, hogy a legtöbb mai tanár belejavítana, és kiegyenesítené Guruji derekát. Elképzelhető, hogy végképp titok marad, miért  domborítja a hátát. Azért-e, mert kötött a hamstringje, vagy azért, mert szó szerint veszi a dristit és a köldökére akar nézni (bár mivel az uddíjánát is alkalmazza párhuzamosan, ez gyakorlatilag lehetetlen), vagy esetleg más energetikai okai vannak. 


Én a józan paraszti eszemre hallgatva általában annak az irányzatnak vagyok a híve, hogy minél inkább egyenesítsük ki a gerinc természetes domborulatait, mert akkor a csigolyák távolodnak egymástól, és szabadabbá válik a prána áramlásának az útja. Plusz ez az egészséges, mert a legtöbb greinc-panasz pontosan a kötött izmok miatt egymásra torlódó csigolyák következtében alakul ki. De persze mindenki eldöntheti, ahogy érzi, nem hiszem, hogy ebből vallási vitát kellene csinálni, mint Lilliputban, hogy melyik végénél kell a tojást feltörni.

2011. március 4., péntek

Dzsalandhara-bandha

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából: 


atha dzsálandhara-bandhah:
kantham ákuncsja hridajé szthápajécs csibukam dridham
bandhó dzsálandharákhjó 'jam dzsará-mritju-vinásakah /69/


Húzzuk össze a torkunkat és nyomjuk az állunkat erőteljesen a mellkashoz. Ezt dzsálandhara bandhának nevezik, ami elpusztítja az öregkort és a halált.


A dzsálandhara-bandhánál az állkapocs alatti és a torok körüli izomkat húzzuk befelé, a szív irányába, miközben az állunkat a mellkashoz szorítjuk. Ezt szintén a legjobban a kilégzés vagy a belégzés utáni légzésvisszatartás közben tudjuk gyakorolni. Az ászanák közben is végezhetjük részlegesen a dzsálandhara bandhát, ha az állunkat egy kissé lefelé biccentjük a mellkas irányába. Az uddzsájí légzés közben a gégefőt egy kissé rászorítjuk a gégére, és így képződik a jellegzetes uddzsájí hang. Ez is a dzsálándhára bandha részleges állapota.


badhnáti hi sirádzsálam adhó-gámina-bhódzsalam
tató dzsálandharó bandhah kantha-duhkhau-ghanásanah /70/


Ez a bandha elzárja a nádík csoportjának végződését, amelyeken keresztül az égből csepegő nektár (amely az agyban lévő Holdból csepeg) alászáll. Ezért dzsalandhara bandhának nevezik, és megsemmisíti a torok különböző betegségeit.


A dzsalandhara bandha, főleg a fordított pózokban (gyertya, eke), nyomást gyakorol a pajzsmirigyre és a mellékpajzsmirigyre, és így stimulálja azok működését. A pajzsmirigy-túltermelésben szenvedőknek viszont óvatosan kell végezniük, és nem szabad hosszú ideig fenntartani a bandhát ezekben a pózokban.


dzsálandharé krité bandhé kantha-szankócsa-laksané
na píjúsam patatj-agnau na csa vájuh prakupjati /71/


A dzsalandhara bandhában, amikor a torkunkat tökéletesen összehúztuk, a nektár nem száll alá a tűzbe (a gyomorban elhelyezkedő Napba), és ez nem szítja fel a levegőt.


Az elme holdjából alászálló nektár a gyomor napjában ég el. Ez a folyamat arra utal, hogy ha az elménkben keletkező érzéki vágyakat nem tudjuk megfékezni és magasabb irányba fordítani, akkor elégnek az érzékek kielégítésének tüzében, ami megzavarja a meditációt, mivel szétszórja az életlevegőket, és elősegíti az öregedést. A szusumná mentén elhelyezkedő három legfontosabb érzékszerv, amit kontrollálni kell, a nyelv, a gyomor és a nemi szervek. Éppen ezért a bandhák gyakorlása mellett a jógairodalom fontosnak tartja a szükségtelen beszéd kerülését, a kontrollált evést és a szexuális élet kontrollálását vagy teljes feladását is. Máskülönben a dzsalandhára bandha nem fogja teljes mértékben kifejteni a fent leírt hatásait.


kantha-szamkócsanénaiva dvé nádjau sztambhajéd dridham
madhja-csakram idam dzsnyéjam sódasádhára-bandhanam /72/


A két nádít határozottan el kell zárni a torok összehúzása által. Ezt a középső körnek (madhja-csakra) nevezik, amely elzárja a tizenhat ádhárát (életközpontot).


A tizenhat vitális pont a következő: a hüvelykujjak, a bokák, a térdek, a combok, a fityma, a nemi szervek, a köldök, a szív, a nyak, a torok, a nyelv, az orr, a két szemöldök közötti terület, a homlok, a fej és a brahma-randhra (koponyacsúcs). A vers említést tesz még két nádíról, ez pedig a test elülső és hátsó oldalán középen futó energiacsatornára utal (áróhí és avaróhí), amelyeket szintén a dzsalandhara-bandha által blokkolunk, a fentebb felsorolt tizenhat további központhoz hasonlóan. A prána áramlásának ilyen megállítása elősegíti a meditációs állapot kialakulását.


múla-szthánam szamákuncsja uddíjánam tu kárajét
idám csa pingalám badhvá váhajét pascsimé pathi /73/


A múlaszthánát felfelé húzva hajtsuk végre az uddíjána bandhát. A levegő áramlását a szusumnába kell irányítani, az idá és a pingalá lezárása által.


A fenti vers arra utal, hogy a három bandhát egyidejűleg kell alkalmazni. A múla bandha segítségével elzárhatjuk az idát és a pingalát, amelyekben a prána általában kering, és a központi energiavezetékbe irányíthatjuk.


anénaiva vidhánéna prajáti pavanó lajam
tató na dzsájaté mritjur dzsará-rógádikam tathá /74/


Ezáltal a prána lecsendesedik és elül, és így nem fenyeget az öregkor, a halál és a betegség sem.


bandha-trajam idam sréstham mahá-szidhhais csa szévitam
szarvésám hatha-tantránám szádhanam jóginó viduh /75/


Ez a három bandha a legjobb mind közül, és minden mester gyakorolta. A hatha-jógában a sikerre vezető eszközök közül ezeket tekintik a jógik a legfőbbeknek.


jat-kincsit sravaté csandrád amritam divja-rúpinah
tat szarvam graszaté szúrjasz téna pindó dzsará-jutah /76/


Az isteni tulajdonságokkal rendelkező összes nektárt, amely a Szómából származik, elemészti a Szúrja. Ezt a legjobban a guru utasításai alapján lehet megtanulni, de nem lehet még millió beszélgetésből sem.

2011. március 3., csütörtök

Hóból is megárt a sok...

Hazajöttünk a nyárból a télbe. Persze ez nem lep meg, mert tavaly is fagyos-havas márciusunk volt. A hideget is viszonylag jól viselem, bár az Atma Center óráinak magas látogatottsága arra enged következtetni, hogy rajtam kívül sokan mások is szívesen melegszenek a jó kis fűtött teremben jóga közben. Szóval igazából nem zavar a hideg, simán kibírom májusig, talán akkor már elkezd olvadni :-).


A szürkeség jobban zavar. Indiában verőfényes napsütés volt, de még a borúsabb napokon is elég világos volt. Itthon viszont félhomályos az égbolt, és még mindig nagyon rövidek a nappalok. Mindenesetre nem az időjárás miatt akarok panaszkodni, a mai blogbejegyzésem inkább a téli sportok szerelmeseinek szóló óvatosságra intés akarna lenni. Amint visszatértem, vagy három olyan sérülésel szembesültem, amit snowboadrozás vagy síelés közben szereztek az illetők. 


Ezekben a sportágakban a leggyakrabban a csukló, a boka és a térd sérül. A fejen ugye bukósisak van elvileg, a sípcsont majdnem mindent kibír, egy bordatörés meg kit érdekel! Félre a tréfát, én tudom, hogy sok mindenkit vonz a lesiklás öröme, az egekbe szökkenő adrenalin-szint és a szikrázó hófödte csúcsok. De azért, még ha ezt nem is hajlandó valaki teljes egészében lecserélni a jógamatracra, mindenkit szeretnék óvatosságra inteni. 


Jómagam is kivettem a részemet a téli sportokból, amikor a gyerekkoromat Moszkvában töltöttem. Igaz, hogy akkor még nem nyomtuk olyan extrémben, jobbára a sífutás jutott, abból viszont kilométerek, ropogós hóban, libasorban, mínusz 20 fokban, dupla tornaóra keretein belül. Mondanom sem kell, hogy az immunrendszerem az árnyéka sem volt a mainak, minden télen 2-3 megfázás, influenza dukált. Az óriás lesikló sáncot óvakodva nézegettem, és próbáltam odaképzelni egy embert, amint elindul, lecsúszik a majd' fél kilométer hosszú, 55 fokos lejtőn, majd elrugaszkodik, és siklik a város felett. Aztán valahogyan földet ér, remélhetlőeg egyben...


Tudom, a hegyi síelők nem urganak ekkorákat, de a snowboardosok közül a bevállalósabbak már igen! Szűzhó, ismeretlen hegyoldal, aztán irány lefelé, és örüljünk, ha elég vastag a hó a sziklán, vagy ha nem indul el a lavina a hátunk mögött.


Idén télre csak korcsolyát vettünk, az még talán nem olyan veszélyes. Legfeljebb egy kicsit beköt az ember hamstringje, ha sokat köröz vele, maximum egyszer-kétszer térdre esik. Nyáron görivel is szoktam nyomni, az már veszélyesebb a városban, főleg ha nincs rajtad térdvédő és nem figyelsz az autósokra. Egy szó, mint száz, én a magam részéről maradok a matracnál, itt kevesebb a sérülésveszély. Nem mondom, hogy nincs, mert azért mindent ésszel kell csinálni. A hamstringeket itt is el lehet ...ni, de erről majd holnap. Addig is 99% gyakorlás, 1% adrenalin! 

2011. március 2., szerda

Múla-bandha

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:


atha múla bandhah:
pársni-bhágéna szampídja jónim ákuncsajéd gudam
apánam úrdhvam ákrisja múla-bandhó 'bhidhíjaté /60/


A jónit (a gátat) nyomjuk a sarkunkkal, és húzzuk be a végbél izmait. Így hajtjuk végre a múla bandhát, ami által felfelé áramlik az apána.


Van némi ellentmondás azzal kapcsolatban, hogy a múla bandha során a végbelet, a nemi szerv körüli izmokat, vagy a kettő közötti területet (a gátat) vagy mindhármat kell összehúzni. A múla bandhát oktató guruk általában azon az állásponton vannak, hogy a gátat kell behúzni, miközben a végbél és a nemi szervek területét ellazítjuk (bár egyes ülőpózokban a sarkunkkal nyomjuk ezeket a területeket). A végrehajtás fenti módja némi gyakorlást igényel, mert eleinte nem vagyunk képesek különválasztani a gátizmok működését a többi izomtól.


adhó-gatim apánam vá úrdhva-gam kuruté balát
ákuncsanéna tam práhur múla-bandham hi jóginah /61/


Az Apánát, amelyik természetesen lefelé áramlik, felfelé kényszerítjük. Ezt a múla bandhát a jógik szerint a végbél behúzása által hajtjuk végre.


gudam pársnyá tu szampídja vájum ákuncsajéd balát
váram váram jathá csórdhvam szamájáti szamíranah /62/


A sarkunkkal nyomjuk a végbelet, és erőteljesen húzzuk fel a levegőt újra és újra, ameddig a levegő fel nem emelkedik.


Az apána váju egy energia-áramlat, tehát amikor felfelé szeretnénk áramoltatni, akkor nem a levegőre kell koncentrálni, hanem a bandha behúzásával egyidejűleg arra koncentrálunk, haogy a testünk alsó felében lévő prána áramlása megfordul és elindul felfelé. Amikor ebben sikerrel járunk, akkor a felfelé induló apána váju képes arra, hogy felemelje a felébredt Kundalinít is. A Kundaliní felébresztéséhez azonban egy másik múdrát, a sakti-csalanát kell alkalmazni (lásd később).


pránápánau nádabindú múla-bandhéna csaikatám
gatvá jógaszja szamsziddhim gaccsató nátra szamsajah /63/


A prána, apána, a náda és a bindu ily módon egyesül, és kétségtelenül sikert eredményez a jógában.


apána-pránajór aikjam ksajó mútra-purísajóh
juvá bhavati vriddhó 'pi szatatam múla-bandhanát /64/


A prána és az apána megtisztítása által a vizelet és ürülék mennyisége lecsökken. Még egy öreg ember is megfiatalodik a múla bandha folyamatos gyakorlása által.


A múla bandha tisztító hatással van a húgyivarszervekre és a végbélre is. Ettől nem feltétlenül várható a vizelet és a széklet mennyiségének lecsökkenése, mert ez sok más élettani tényezőtől is függ. Azonban a vizeletben és ürülékben található méreganyagok mennyiségének csökkenésére számíthatunk.


apáné úrdhva-gé dzsáté prajáté vahni-mandalam
tadánala-sikhá dírghá dzsájaté vájuná hatá /65/


Felfelé haladva az apána belép a tűz körébe (a gyomorcsakrába). Amikor a levegő megérinti a tűz lángját, az megnyúlik.


A múla bandha gyakorlása tehát erősíti az emésztés tüzét.


tató játó vahnjapánau pránam usna-szvarúpakam
ténátjanta-pradíptasz tu dzsvalanó déha-dzsasz tathá /66/


Ezek, vagyis a tűz és az Apána a természetesen forró prána felé haladnak, ami ezáltal még jobban felforrósodik, és égő érzést okoz a testben.


téna kundaliní szuptá szantaptá szamprabudhjaté
dandáhatá bhudzsangíva nisvaszja ridzsutám vradzsét /67/


A Kundaliní, amely mindezidáig alvó állapotban volt, ezáltal jól felmelegszik, és könnyedén felébred. Kiegyenesedik, mint egy kígyó, amelyet egy bottal agyonvertek.


Szvátmáráma itt az első utalást adja a Kundaliní felébresztésére vonatkozólag. A múla bandha segítségével belső hőt tudunk fejleszteni, aminek hatására könnyebben felébred a Kundaliní energia, és robbanásszerűen törekszik felfelé a szusumnában.


bilam pravistéva tató brahma-nádjantaram vradzsét
taszmán nitjam múla-bandhah kartavjó jógibhih szadá /68/


Utána belép a szusumnába, mint egy kígyó, amelyik bebújik a lyukába. Ezért a jóginak mindig, minden nap kell gyakorolnia a múla bandhát.

2011. március 1., kedd

Hatha vs Ashtanga

Ahogyan tanulmányozom a Hatha-jóga Pradípikát, egyre több olyan pontra bukkanok, ami az Astanga rendszerében teljes mértékben kibontakozik. Számomra az Astanga sorozatai és gyakorlási módszere a hatha-jóga tanításainak összegző kiteljesedése, amely nem rekeszt ki semmilyen gyakorlatot, elméleti vagy módszertani ismeretet, ami a jóga hagyományán belül előfordul. Hasonlóképpen vagyok a spiritualitással is. Számomra a Krisna-tudat egy olyan filozófiai és lelkigyakorlat-rendszer, ami az összes spirituális hagyomány lényegét felöleli, és nem rekeszt ki semmit sem.


Éppen ezért lepődök meg néha azon, hogy egyesek "tradicionális" astanga-gyakorlónak tekintik magukat, és minden mást, ami az ő elképzelésük szerint nem "tradicionális" astanga, de amúgy hitelesen a jóga része, elutasítanak vagy lenéznek. Persze, mondhatnék én is például olyanokat, hogy a hatha vs. astanga olyan, mint a PC vs Mac, de ennek nem hiszem, hogy sok értelme volna. Én személy szerint szeretem a Mac számítógépeket használni, és szeretem az astangát gyakorolni, de ez nem jelenti azt, hogy bármiben különb vagyok másoktól. Sőt, elképzelhető, hogy mások sokkal elégedettebbek egy netbookkal vagy egy hatha-jóga órával, és nem is feltétlenül való nekik az astanga.


Mindig is azokat az astanga-tanárokat szerettem, akiknek nagy elméleti és gyakorlati háttérismeretük volt, és így megfelelő perspektívába tudták állítani az astanga gyakorlását, alkalmazni tudták azt egy személy pszichofizikai adottságaihoz illesztve, nem pedig az illetőt akarták mindenáron belegyűrni a "tradicionális" astanga keretrendszerébe. A jóga célja az, hogy kihozza belőlünk a pozitívumokat, mind fizikai, mind érzelmi, illetve mentális, spirituális szinten. 


Ehhez mindenkinek más eszközökre lehet szüksége az élete különböző fázisaiban. Éppen ezért a jógaoktatói tanfolyamainkon is először alapozó információkat és ászanákat oktatunk az Agni-jóga oktatói kurzuson, és utána ezekre épülve tudjuk mélységében átadni az astanga rendszerét az ezt követő Astanga-jóga oktatói kurzuson. Mág most is hallok hangokat, hogy "én nem akarok Agni-jóga oktató lenni, engem csak az astanga érdekel." Nos, igazából csak egy jógahagyomány van, a hatha-jóga, amelynek eszköz- vagy ászana-tárából egyik vagy másik irányzat többet vagy kevesebbet használ. 


Az Agni-jóga oktatói tanfolyamon oktatott bandhák, mudrák, pránájáma gyakorlatok, illetve  a hatvannégy alapvető ászana szinte mind megjelennek és fontos szerepet játszanak az astanga vinyásza rendszerében. Éppen ezért, hogy mélységeiben megérthessük az egyes ászanákat és a vinyásza rendszert, az alapoknál kell kezdeni. Úgyhogy nálunk ez a rendszer fog maradni, a 200 órás Agni-jóga oktatói tanfolyam sikeres elvégzése után lehet jelentkezni a 300 órás Astanga-jóga oktatóira, és a kettő együtt fogja kiadni az 500 órás vezető jógaoktatói képzés anyagát és óraszámát. Természetesen szájhagyomány útján is lehet gyakorolni és oktatni az Astangát, de ahhoz, hogy teljesebb értéket tudjunk adni a hozzánk segítségért forduló embereknek, és a sérülések helyett valóban az astanga rendszer terápiás hatását tudjuk előtérbe helyezni, nem árt az alapoktól kezdve megismerni a rendszert.


A jóga gyakorlása és oktatása sohasem egy kőbe vésett, rögzített rendszer. Ilyen értelemben véve nem is létezik olyan, hogy "tradicionális" astanga. A gyakorlás máshogy nézett ki Krishnamacharya Mysore-i éveiben és ugyanő máshogy oktatta különböző tantíványait élete későbbi részében. Pattabhi Jois maga is számtalan változtatást eszközölt azalatt a közel 60 év alatt, amíg az Astanga rendszert oktatta. És ez a változás, fejlődés a jövőben sem fog megállni. Ahány tanár, annyiféle értelmezés, kisebb-nagyobb eltérések a gyakorlásban, az oktatási módszertanban, vagy éppen csak a hangsúlyban. 


Bár kétségtelen, hogy erőteljesen strukturált rendszerről van szó, és úgy érzem, hogy még mindig sok titkot rejtegetnek e rendszer összefüggései, mégis azt gondolom, hogy mindenkinek a saját útját kell végigjárnia, még akkor is, ha ezt a rendszert választja. Egy jó tanár pedig nem konformizálni akarja a tanítványait, hanem felszínre hozni bennük a diverzitást, azt az egyéniséget, ami a jóga gyakorlásában is meg fog mutatkozni, és ami közelebb fogja vinni a gyakorlót a saját egyedi, megismételhetetlen önvalójához. 


Mert végülis a jóga célja, amellett, hogy ragyogó egészséget biztosít, és a társaság is remek, elsődlegesen az, hogy bemutasson bennünket önmagunknak. Ez az oka annak is, hogy a blogom olyan sok mindenről szól, mert az én tudatomban minden összekapcsolódik a jógával és a lelki útkereséssel. Járom az utamat, és ha mellém szegődtök egy kis időre, mert úgy érzitek, a ti utatok is ugyanarra vezet, akkor örülök, mert legalább nem kell egyedül bóklásznom. Az viszont biztos, hogy nem ez az egyedüli üdvözítő út az emberiség számára, és nem is feltétlenül a kiválasztottak útja. Az astangások mindig is külön törzset alkottak Isten állatkertjében, úgyhogy akinek benne van a génjeiben, az ne féljen ezt felvállalni. You're not alone! :-)