A Sátán műhelye

Azt szokták mondani, hogy a tétlen elme a Sátán műhelye, ami az én értelmezésemben a következőt jelenti: ahogy Maehle is ecsetelte, mindannyiunk elméjében, feltételekhez kötött természetében ott van a sötét és a világos oldal. Alapállásban az ember elméjét a társadalmi és erkölcsi törvények kontrollálják, ezeket nevezzük jamának és nijamának. 

Éppen azért fontos, hogy kövessük a jamát és nijamát a jóga-gyakorlásunk kezdeti szakaszában, mert amíg nem vagyunk képesek kontrollálni az elménket, addig könnyen utat engedhetünk az alacsonyabb rendű természetünknek, ami alapállásban könnyen elnyomhatja a jószándékot, a lelki tökéletességre való törekvés parányi csíráját, és azt okozza, hogy mnég jobban belebonyolódunk a karma szövevényeibe. Erre szokták azt mondani, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

A külső szabályozás, korlátozás tehát mindenképpen fontos és szükséges egy kezdő jóga-gyakorló számára, hiszen ha őszinte, akkor lassan megtanulja a belső kontrollt, ami nem az ösztönök vagy késztetések elfojtását jelenti, csupán az alacsonyabb természetünk kordában tartását annak érdekében, hogy a magasabb rendű természetünk ki tudjon bontakozni. 

Egy fejlettebb jóga-gyakorló számára viszont a büntetéstől vagy akár a karmikus visszahatástól való félelem már nem jelent konstruktív erőt. Magasabb szinten a jama és nijama követésének természetessé kell válnia, és a szeretetből kell táplálkoznia. Az összes jama és nijama valamilyen módon levezethető az elsőből, az ahimszából. Hiszen ha szeretsz valakit, akkor nem bántod, ha viszont nem szereted, akkor előbb vagy utóbb, így vagy úgy, fizikailag, érzelmileg, vagy akár csak a közömbösségeddel meg fogod bántani.

Az alábbi kísérlet ékes bizonyítéka annak, hogy ha az emberi elme nincs kontroll alatt, akkor az alacsonyabb rendű, destruktív természete képes a felszínre törni, és még saját maga számára is elképzelhetetlennek tartott dolgokat képes véghezvinni.

1974-ben egy művész, Marina Abramovic végrehajtott egy kísérletet, amelyben azt mondta a jelen lévő közönségnek, hogy hat óráig nem fog megmozdulni, akármit is csinálnak vele. Azt hiszem, ilyen mértékű bizalomra is csak egy művész képes vadidegen emberek iránt. Hetvenkét tárgyat helyezett el egy asztalon, melyeket kellemes vagy kártékony szándékkal is lehetett használni, virágoktól és tollboától kezdve egy késig és egy csőre töltött pisztolyig bezárólag, és megkérte a közönséget, hogy úgy használják, ahogy akarják. 

Eleinte a nézők békések és félénkek voltak, de hamar eluralkodott az erőszak. Marina ezt nyilatkozta a kísérlet után: "Azt tapasztaltam meg, hogy ha a közönségre bízod a döntést, akkor meg is ölhetnek… nagyon erőszakosak voltak: szétvágták a ruháimat, rózsa-töviseket szúrkáltak a hasamba, az egyik ember rám fogta a fegyvert, míg egy másik elvette. Agresszív atmoszféra keletkezett. Pontosan hat óra után, ahogy terveztem, felálltam, és elkezdtem sétálni a közönség felé. Mindenki elszaladt, elkerülve a tényleges konfrontációt."

A kísérletből sok mindenre következtethetünk: az egyik dolog az, hogy mennyire könnyű embertelen bánásmódban részesíteni valakit, aki nem tiltakozik, és hogy mennyire nem gondoljuk magunkról, hogy képesek vagyunk ilyet tenni másokkal. Az erőszak, akár érzelmi, akár fizikai vagy más jellegű, a legtöbb esetben olyan áldozatok felé nyilvánul meg, akik védtelenek, vagy nem ellenkeznek, például családtagok, kiszolgáltatott népcsoportok vagy társadalmi rétegek stb. Talán ezét annyira természetes az ember számára, ahogyan az állatokkal bánik, vagy akár a természettel. A karma törvénye hamis biztonságérzetbe ringat bennünket, hiszen a büntetés csak késlelteve érkezik, addig pedig azt gondoljuk, hogy büntetlenül kihasználhatunk, kizsákmányolhatunk, bántalmazhatunk másokat. Amikor pedig az élet kiszabja a büntetést azért a kegyetlenségért, amit más élőlények vagy a természet ellen elkövettünk, akkorra gyakran már elfelejtjük azt a bántalmazást, amit korábban elkövettünk. 

A pszichológusok szerint azokban az emberekben a legerősebb az agresszió, akik védtelen helyzetben saját maguk is áldozattá váltak, mások kihasználták, kínozták őket. Így az ember egy ördögi körbe kerülhet, melyben a szenvedés és a szenvedés okozása végeláthatatlan lefelé kanyarodó spirálként rántja a mélybe a lelkünket. Ebből a folyamatból csakis a szeretet, béketűrés, megbocsátás, részvét, együttérzés gyakorlása által kerülhetünk ki győztesen. Ezeket pedig sokszor nehezebb gyakorolni, mint bosszút forralni akár a minket bántalmazók, akár a világ ellen, melyről úgy érezzük, hogy jogtalanul adott szenvedést osztályrészünkül. A jóga gyakorlása által mindezeket a tulajdonságokat tudjuk fejleszteni, de természetesen a tudatos gyakorlás nem lesz fáradság, szenvedés és nehézségek nélküli. Mégis, néhány felébredt ember, aki megérti, hogy az erőszak csakis erőszakot szül, akár egy teljes földrész vagy az egész világ sorsát megváltoztathatja, mint ahogy Gandhi tette.

A dhjána

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.2. tatra pratjajaikatánatá dhjánam

tatra – ott (azon a helyen); pratjaja – a tudat tartalmának alapja; ékatánatá – folytonosság; dhjánam – meditáció

Ha a dháraná helyén a tudatosság megszakítatlan folyama alakul ki a tárgy felé, akkor ez a meditáció (dhjána).

Sokféle elképzelés létezik a meditációval kapcsolatban. Gyakran abban az értelemben használjuk ezt a szót, hogy gondolunk valamire. Ha valamire gondolok, akkor különböző szempontokból közelíthetek a tárgyhoz, vagy vagy olyan aspektusokra is gondolhatok, amik többé nem képviselik a tárgyat mind egy egészt. Ez még mind a dháraná kategóriájába tartozik, amibe beletartozik az, hogy megfontolunk egy tárgyat, vagy elmélkedünk rajta, ami általában béta-agyhullámokat generál. Ha viszont a koncentráció által a kiválasztotton kívül minden más tárgyat távol tartok az elmémtől, akkor az elme a koncentráció agyhullámait bocsájtja ki, amik még mindig béta-hullámok.

Meditáció közben az elme ellazul és alfa-hullámokra vált át, ami mélyebb összekapcsolódást eredményez a tárggyal, de csak akkor nevezik dhjánának, ha a tudatosság megszakítatlan folyama áramlik a kiválasztott tárgy felé. A jógikus meditációban ászanában ülünk, és pránajámát végzünk, az érzékek vissza vannak vonva, és az elme koncentrált állapotban van. Ha hozzáadjuk a tárggyal kapcsolatos folyamatos tudatosságot, ami nincs jelen a dháranában (koncentrációban), akkor dhjánának nevezik. A dháranában van egy „állj meg-indulj meg” folyamat, amit állandóan be kell indítanunk az eltérítő gondolatok kicselezésére. A meditációban a tudatosság megszakítás nélkül áramlik a tárgy felé, ami azt jelenti, hogy a tárggyal való kapcsolatot semmi nem zavarja meg többé.

A „tárgy” kifejezés használata a félreértés másik forrása, mivel sokszor úgy vesszük, hogy valamilyen öntudatlan tárgyra utal. De a tárgy bármi lehet, amire koncentrálunk – például a légzés ászana közben. A meditáció végső tárgyainak egyike a súnjatá – az üresség, a nagy semmi – ami a Brahman egyik aspektusa. A jógában az ürességet az egyik olyan „tárgynak” tartják, amire a legnehezebb fókuszálni. Az elme hajlamos arra, hogy elkezdjen kötődni a következő felmerülő gondolathoz, és ha a semmi és a gondolat között kell választania, akkor általában a gondolatot választja. Ezért az üresség kezdők számára nem túl alkalmas meditációs tárgy. Máskülönben ülnénk, gondolkodnánk, utána emlékeznénk a semmire, megint gondolkodnánk, megint emlékeznénk az ürességre, ami a pratjáhára és a dháraná közé esik, de nem dhjána.

Sankara a következőképpen írja le a különbséget a dháraná és a dhjána között: „Míg a dháranát megérintik más gondolatok, amiket a tárgyhoz társítunk, bár az elme kizárólag a tárgyban nyugszik – például a nap esetében a pályája és vakító ragyogása is a koncentráció tárgyává válik, mert az elme tiszta mentális folyamatként funkcionál a céllal kapcsolatban – a dhjánában ezzel szemben csak egy gondolati folyam létezik, amit nem érint semmilyen más jellegű gondolat."

Sting - a jógaművész 2. rész

És akkor itt van a pénteki Sting-interjú folytatása:

Ganga: Tudnál néhány szót mondani arról, hogy jelen pillanatban milyen kihívásokkal nézel szemben a jóga-gyakorlásodban?

Sting: Az egyik érdekes dolog, hogy egyre jobban megismerem a testemet, jobban, mint valaha, és felismerem, hogy egyes blokkok a gyakorlásomban bizonyos pszichológiai problémák eredményei. Az életem története a testemben, az izmaimban van megírva. A csípőm nagyon kötött. Erről a dologról nem is tudtam ezelőtt. Azt gondoltam, hogy elég laza vagyok. Egyes pózok annyira extrémek, hogy hatásukra kénytelen vagy szembenézni azzal, amit tettél a testeddel. Az a sok évnyi futás bizonyára nyomot hagyott a testemben. Azt mondják, hogy a farizom kötöttsége a makacsságot és elszántságot jelzi. Úgyhogy ezen dolgozom. Tudod az a szándékom, a hosszú távú célom, hogy teljesen lazává, folyékonnyá, tekergőssé váljak. Ahogy öregszem, szeretnék ilyenné válni. Szeretném addigra felderíteni a testemben rejlő képességek teljes skáláját. Nem arról van szó, hogy félek megöregedni. Inkább arról, hogy bizonyos módon szeretnék megöregedni. 

Ganga: Méltóságteljesen?

Sting: Igen, méltóságteljesen szeretnék megöregedni. Szeretném, ha jó lenne a tartásom, az egészségem, és ha példa lennék a gyerekeim számára. Ezen dolgozom. Semmiféleképpen nem szeretnék profinak látszani, vagy valami ilyesmi, csupán kezdő vagyok. De igazán úgy érzem, hogy ezen az úton haladok.

Ganga: Az Ashtanga Vinyásza sorozatot gyakorlod?

Sting: Azt gondolom, hogy hasznos volt az, hogy először ezzel a sorozattal ismerkedtem meg, mivel meglehetősen katonás és macsó jellegű. Megtetszett, mert kerestem a kihívást. Tetszett, hogy nagyon nehéz, kemény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elmúlt négy évben csak ezt a fajta gyakorlást próbáltam ki. Sok másfélét is kipróbáltam, és sokat tanultam belőlük. Ha mást nem, kellemes változás és megkönnyebbülés, ha az ember valami mást csinálhat, mint a saját Flow-sorozata. Nagyon hasznosnak és előnyösnek találtam. Olyan izmokat és pózokat használtam, amelyeket előtte soha. De ez is határtalannak tűnik. Úgy tűnik, mintha nem lenne vége, és ez izgalmas. 

Ganga: Azt mondják, hogy némileg megtapasztaltad a tantrikus szerelemmel és a szexszel kapcsolatos ezoterikus tanítások örömét is.

Sting: [nevet] Amikor megtanultam a naulit (a hasizom forgatását) és a bandhákat (jógikus izomzárakat), amire nagyon büszke voltam, azt is olvastam, hogy nagyon jó dolog, ha ezeket a technikákat szex közben használjuk. Sokal jobban tudod kontrollálni, hogy mi történik, és hosszabb ideig tudsz szeretkezni, aminek szerintem kedvező hatásai vannak. Nagy viták voltak ezen, hogy pontosan mennyivel hosszabb ideig bírja az ember, úgyhogy ebbe most nem szeretnék belemenni, már így is elég nagy bajban vagyok! [nevet] De az biztos, hogy kedvező hatással van az ember szexuális életére. Különösen, ha jó kapcsolatod van egy jó partnerrel. kedvező hatása volt. 

Ganga: Meditáció. Tudom, hogy utaztál befelé. El tudsz mondani pár dolgot, amit megtapasztaltál, megérintettél a belső tájakon?

Sting: Azt gondolom, hogy az életem során inkább beszéltem a spirituális életről. Katolikusként neveltek fel, és minden héten mentem templomba, felvettem a szentségeket. Így neveltek, de igazából sohasem érintette meg a lényem mélyét. Ahogy öregszem, azt találom, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni az univerzum létezését Isten nélkül. Többé nem tűnik logikusnak. Belül úgy érzem, hogy kell lennie az emberinél magasabb szintje az együttérzésnek és megértésnek. Ez mindannyiunkban megtestesül. Azt gondolom, hogy csak ki kell kódolnunk. Isten, vagy bárminek nevezheted, legjobb, ha nem is nevezzük meg - bele van kódolva a lényünkbe. Sokféle módon lehet kikódolni, és azt gondolom, hogy a jóga valószínűleg az egyik. A zene a másik, és a meditáció, az ima.

Ganga: Azt kell mondanom, hogy ismerve téged, Stinget, úgy érzem, mély kapcsolatban vagy a szenttel és a lélekkel, szeretetet és együttérzést nyilvánítasz meg az életedben. 

Sting: Persze, próbálkozom vele, de igazából sohasem elég. Amivel jelen pillanatban szembenézek a spirituális életemben, az ennek a lehetőségnek a végtelensége, amit eléggé félelmetesnek találok. Ezzel a végtelenséggel dolgozom. Bizonyára ez nem könnyű. Mint ahogyan a jóga is, a lelki élet is nagyon nehéz.

Ganga: Kapcsolatba kerültél Krishnamurti és a gjána-jóga egyes tanaival. Lehet, hogy nem így nevezed, de megérintett a halálon történő meditáció, ahogy értelmet ad az életnek. Mit tanultál a halálon történő meditációból?

Sting: Majdnem egészen mostanáig azt gondoltam, hogy halhatatlan vagyok [nevet]. Ez persze nevetségesen hangzik, de a legtöbb fiatalember azt gondolja, hogy halhatatlan. Különösen, amikor jól mennek a dolgok, amikor sikeres vagy, boldog, és mindenféle dolog zajlik körülötted. Hogyan is halhatnál meg? A rossz hír az, hogy igenis meghalhatsz. És a jó hír is az, hogy meg fogsz halni. Azt hiszem, magunkévá kell tennünk ezt a gondolatot. El kell fogadnunk, hogy ugyanolyan természetes, mint megszületni, kilélegezni, belélegezni. Az élet része. Néha küzdök ellene, mint ahogyan mindannyian tesszük, de azt gondolom, hogy az elfogadás a legpozitívabb dolog, amit tehetünk. Ez nem azt jelenti, hogy siránkozni kell vagy az elmúlás gondolatának megszállottjává kell válni. Ha valami, akkor azt gondolom, hogy a halál tudomásul vétele ad több súlyt az életednek, hogy boldogan élt az életedet, ahogy kell. A pillanatban élni. Ezt tanulom. persze ezt most nem úgy mondom, mint aki elérte a szatorit vagy valami ilyesmi. Tanuló vagyok.

Ganga: Mielőtt befejezzük, van még valami végső mondanivalód a világ jógijai számára?

Sting: Érdekes dolog a számomra, mennyire hihetetlenül népszerű kezd lenni a jóga. Úgy tűnik, egyre több ember fog bele. Azt gondolom, eljött a jóga ideje. Nagyon bonyolult időket élünk - sok a zűrzavar és változás. A kevésbé racionálisak az ezredvégtől rettegnek - mintha egy dátum számítana valamit. De úgy tűnik, hogy hatással van az emebrek pszichéjére mindaz az őrület, ami zajlik. A jóga hatásos ellenszere mindennek. Minden történelmi paranoiánkat elmulasztja. Hosszú folyamatban vagyunk, ami nem fog véget érni 1999-ben.

Ganga: Azt kell mondanom, hogy ez így van, ha olyan módon közelítjük meg a jógát, ami megszabadít bennünket a dogmától és az autoritarianizmustól, ahelyett hogy elmélyítené azt. A jóga nem eredményezi ezt automatikusan.

Sting: Azt gondolom, hogy a jógában végül önmaga tanára lesz az ember. Azt gondolom, hogy érdemes egy tanárral kezdeni, egy szerepmodellel, aki irányít, de egy bizonyos pont után igazából a saját tanárod, a saját gurud leszel. Úgy néz ki, hogy a jóga sok tekintetben kijavítja a gyakorlót. Néha szükséged van segítségre. De egyedül is tudod csinálni. Annak is van kedvező aspektusa, amikor az emberek csoportjával jógázik valaki. Sok órát csináltam New Yorkban nagy csoportban, és a csoportenergia nagyon kedvező volt. Azt hiszem, mindkettőre szükség van - az egyéni kísérletezésre és a csoportmunkára is, és időnként járok tanárokhoz is. Azt is meg kell említenem, hogy most már a zenekarom tagjai is jógáznak. Legalább másfél órát jógázunk minden koncert előtt amiről azt gondolom, hogy összébb hoz minket, mint egy csapatot, mint egyéneket. Minden esetre jó kondiban tart. Nem könnyű útközben lenni. Különös az időbeosztásod, különös ételeket kapsz. nem a legegészségesebb foglalkozás. Minden este későig vagy fenn és alkoholt iszol vagy más dolgokat. A jóga mindannyiunk számára jó kiegyensúlyozó fogás. 

Ganga: Tegnap este a meditációs találkozón elmondtad a megvalósításodat a szeretetről és alkalmazásáról. Felidéznéd néhány szóban?

Sting: Azt gondolom, hogy mély meditációban, amikor valóban az öröklét végtelenségével állsz szemben, bíznod kell valamiben, ami veled van ebben a félelemben, rettegésben. Megtanultam bízni a szeretet erejében. Szeretet önmagunk iránt, az emberek iránt, akikkel együtt vagyunk, a családod, barátaid iránt. Az egyszerűség, az igazság szeretete. Azt gondolom, hogy szeretet nélkül ennek az egésznek semmi értelme. Tudom, triviálisan hangzik, de igaz. A szeretet mindent legyőz. Amor vincit omnia.

Ganga: Namaste, és köszönöm, Sting.

Sting: Namaste."

A felfoghatatlan Isten

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az isteni formák természetesen a szattva irányítása alatt állnak. De, mint ahogyan a démonikus oldalunk nem mindig gonosz, az isteni oldalunk sem szükségszerűen mindig nemes. Az isteni formák vagy mennyei lények leesését okozhatja a ragaszkodásuk a büszkeséghez és az élvezetekhez, mint ahogyan sok nemes emberi lény leesését is ez okozta.

Az istenségek a természet erőit is képviselik. Indra például a villámot és az esőt képviseli; Varuna az óceánt képviseli; Agni pedig a tüzet. És végül, de nem utolsósorban, gyakran égitesteket is képviselnek, például Brihaszpati képviseli a Jupitert, vagy Varuna az Uránuszt. Az isteni formák sokkal többek is lehetnek, mint csak istenségek, ők a formával rendelkező Brahman. Ez különösen igaz az Úr Sivára számos megnyilvánulásában, az Úr Visnura és avatáráira (inkarnációira), és Dévíre, az Istennőre.

A védikus isteni formák annyira összetettek, hogy el kell ismernünk, nem tudjuk, pontosan micsodák, csupán egyre többet és többet tudhatunk meg róluk. A déva jelenségről adott ismertetőjegyek listája korántsem véged. Minden, amit eddig az Istenről mondtam, többet árul el az én tudatlanságomról, mint Istenről."

Megjegyzés: A monista és dualista iskolák közötti örök ellentét a nirguna (tulajdonságok nélküli) Brahman hangsúlyozása a szaguna (tulajdonságokkal rendelkező) Brahmannal szemben, is vice versa. A védikus tradíció elfogadja, hogy az isteni formák a suddha-szattva (vegyítetlen jóság) megnyilvánulásai, ám az advaita védánta iskola még az isnteni formák tulajdonságait is illúziónak, vagyis nemlétezőnek tekinti, míg a dualista védánta iskolák a Brahman elválaszthatatlan hozzátartozójának tekintik az általuk legmagasabbnak kikiáltott isteni formát (általában Visnu vagy Krisna, esetenként Siva).

Az isteni formák panteonjának hierarchiája fokozatosan vezet Visnu avatáráitól a dévákig (félistenekig), a risikig (ősi bölcsekig), majd a pradzsápatikon (ősnemzők) és manukon (az emberiség uralkodóin) keresztül minden emberig. Ezért Maehle eszmefuttatása az isteni formák tulajdonságairól és az emberi pszichológia isteni és démoni oldaláról valóban indokolt. Ámde ne higgyük azt, hogy az isteni formák csupán az emberi psziché archetípusainak kivetülései, és az ember a teremtés koronája. Minden vallásos hagyomány azt tanítja, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, és a bennünk viaskodó fény és az árnyék valóban az univerzumban jelen lévő isteni és démoni erők visszatükröződése. 

Az isteni formákon történő meditáció, az isteni tulajdonságok és cselekedetek tanulmányozása, megéneklése, meghallgatása és a rájuk történő emlékezés éppen ezért a bhakti hagyomány szerint a jóga legmagasabb rendű kifejeződése, hiszen lehetőséget ad démonikus tulajdonságaink megtisztítására, és isteni tulajdonságain felszínre hozására. A továbbiakban következő különböző mitológiai leírásokra tehát nem úgy kell tekinteni, mint a hinduizmus mondavilágának cikornyás képzelgésére. 

A valóságban ez a jellemfejlődés csodálatos útja azok számára, akik vonzódnak a Brahman tulajdonságokkal rendelkező aspektusához. Ez pedig az emberiség nagy többségét magában foglalja, hiszen, ahogy Maehle korábban említette, legtöbbünk ösztönösen a karma, a jóga vagy a bhakti útjaihoz vonzódik, míg az emberiség kisebb, analitikus elmével megáldott része a gjána útjához vonzódik, és a filozófiai tanulmányozás útját választja a Brahman megértéséhez és megvalósításához. Ahogy Krisna is mondja azonban, a tulajdonságok nélküli Brahmanon történő meditáció útja nagyon nehéz a megtestesült élőlények számára, akik sokkal több pszichológiai hasonlóságot fedeznek fel az isteni formák életének, cselekedeteinek, tulajdonságainak megismerése során, mint a Brahman filozófiai tanulmányozása közben.

Sötét oldal vs világos oldal

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Néhány szó az aszurákról

Bár a szanszkrit aszura szót általában démonnak fordítjuk, ez persze problematikus lehet. Más fordítások a „félisten”, „titán” és a „gonosz”. Mint ahogyan az úgynevezett istenek (dévák) és az emberek, az aszurák, vagy anti-istenek is alá vannak rendelve a karma törvényeinek. Nem minden aszura feltétlenül negatív figura, egyesek közülük kiemelkedő spirituális lények voltak. Prahláda, az aszura király például a Legfelsőbb Lény nagy híve volt az Úr Visnu formájában, a Vibhisana nevű aszura pedig Ráma híve volt. A Baka nevű aszura is a Legfelsőbb Lény híve volt az Úr Krisna formájában. A Ghatotkacsa nevű aszura, Bhíma fia, az egyik legnagyobb harcos volt a Pándavák oldalán a Mahábhárata háborúban, és végül az életét is feláldozta értük (a Pándavák Pándu király öt fia: Judhisthira, Bhíma, Ardzsúna, Szahadéva és Nakula volt).

A Rámájanában Lanka, vagyis az aszurák erődítményének leírása úgy hangzik, mint egy modern, összetett metropolisz leírása: Lankát hihetetlenül gazdagnak, szépnek, tisztának és rendezettnek írják le, a polgárai pedig tanultak, intelligensek és bátrak voltak. Lanka démonai azonban rossz döntéseket hoztak és egy korrupt vezetőt követtek.

Az aszurát metaforikusan kell értelmeznünk, mint olyan valakit, akiben van potenciál a negatív jellemvonásokra; és számunkra, mint emberek számára fontos, hogy felismerjük – az aszurák a saját negatív oldalunkat, a bennünk örökké jelen lévő árnyákot képviselik. A déva pedig ellenkezőleg, a bennünk lévő fényt képviseli. Nem szabad gunyorosan tekintenünk az ősi társadalom naivitására, amikor a démonokról beszélnek; ehelyett arra kell emlékeznünk, hogy a démonikus potenciálunk sokféle módon megnyilvánulhat akár egy napon belül is. Annak sincs értelme, hogy csak másokban lássuk a sötét oldalt. Minden egyes élőlénynek minden pillanatban van választása, hogy a démonikus vagy az isteni potenciálját követi. Csak akkor léphetünk túl rajta, ha felismerjük a saját aszurikus potenciálunkat. Ha elutasítjuk a sötét oldalunkat, akkor egyre erősebb és erősebb lesz, és a legvalószínűtlenebb és legkevésbé kívánt helyzetekben fog előjönni.

A felfoghatatlan Isten

Az isteni formákat, melyek dévaként, vagyis mennyei lényekként is ismertek, néha isteneknek nevezik, de ahogy a második fejezetben említettük, ez a kifejezés is pontatlan és leegyszerűsített. Ahogy az upanisadok és a Brahma-szútra meggyőzően állítják, csak egy Brahman van. Ezt az absztrakt, forma nélküli Brahmant azonban nehéz megérteni. Ezen okból kifolyólag, a védikus tanítás pragmatikus megközelítése az, hogy közeli, bensőséges, személyes kapcsolatot kell kifejleszteni Isten egyik aspektusával vagy megnyilvánulásával.

Az isteni formák a Legfelsőbb meditációs képei, de a funkciójuk és jelentőségük itt nem ér véget. Egyúttal a magasabb rendű természetünk aspektusai is. Itt az istenségek nem annyira független lények, hanem inkább bennünk található erők, amelyek meghatározzák bizonyos cselekedeteinket és az önvalónk egyes aspektusait. Egy isteni formán meditálva felébresztjük a tulajdonságait magunkban. Az isteni tulajdonságok felszínre hozásának ez a folyamata nagyon eltér attól, amit a mai tömegmédia leír, mely folyamatosan az emberi természet démonikusabb aspektusait hangsúlyozza, és így még több démonikus viselkedésre ösztönzi a közönséget."

Sting - a jógaművész 1. rész

Régóta le akarom fordítani ezt a cikket, mivel sok hasznos és érdekes gondolat van benne, főleg arról, hogyan tehetjük a jógát életünk részévé, és hogyan használhatjuk életcéljaink megvalósítására, ahelyett, hogy az életünket próbálnánk alárendelni a jógának, és megfelelni a jóga képzeletbeli "elvárásainak". Az eredeti cikk a White Lotus jógastúdió honlapján olvasható, és az interjút készítő jógi Ganga White, a stúdió alapítója. Ez egy 1994-es interjú, és hozzá kell tenni, hogy Sting azóta is jógázik, így 60 éves kor felett is fiatalos, egészséges és kreatív.

Ganga: Sok embert inspirál és érdekel a jóga-gyakorlásod. Elmondod, hogyan kerültél kapcsolatba a jógával?

Sting: Az életem későbbi szakaszán kerültem kapcsolatba a jógával. Talán négy éve gyakorlom, ami azt jelenti, hogy 38 vagy 39 éves koromban kezdtem (1990 körül). Igazából sajnálom, hogy nem kezdtem előbb. Azt gondolom, hogy előrébb járnék az úton, mint ahol most vagyok, ha hamarabb kezdtem volna. De persze az is lehet, hogy nem álltam még készen. Tudod, előtte többféle fitnesz-edzést gyakoroltam. Napi öt mérföldeket futottam, és aerobikoztam is egy darabig. Mindig fitt akartam lenni, mert előadóművész vagyok, és mindezek a dolgok segítik az előadást. De Danny Paradise-zal történt találkozásom volt az, aki később jóga-mentorom lett, ami után elkezdtem a gyakorlást, amelyről úgy gondolom, hogy egész életemben ki fogok tartani mellette. Legalábbis szeretnék. Úgy gondolom, ez egy olyan út, amely eléggé nagy kihívás ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni rajta. Egy szempontból olyan, mint a zene, soha sincs vége. Azt gondolom, hogy ha már egyszer lefutottad az öt mérföldet elfogadható időn belül, ahogy öregszel, vagy fenn tudod tartani azt az időt, vagy rosszabb lesz. Ez pedig meglehetősen frusztráló. Azt gondolom, hogy ha valami, akkor ez az egyik legizgalmasabb dolog a jógában, hogy ahogy öregszem, úgy tűnik, fejlődnek a gyakorlásom bizonyos aspektusai, ami nagyon inspiráló. Arra lelkesít, hogy folytasd. Például visszafordítja az öregedési folyamatot. Olyan dolgokat tudok csinálni a testemmel, amiket nem is gondoltam volna, hogy meg tudok csinálni sportolóként, fiatalként. Szóval ez visz tovább. Ez olyasvalami, amit szeretnék folyamatosan csinálni.

Ganga: Hogyan találkoztál Dannyvel?

Sting: Igazából a gitárosom, Dominic Miller hozott össze bennünket. Danny zenész, és egy nap találkozott Dominiccel, aki egy étteremben játszott, és végül együtt zenéltek. Mindez Egyiptomban történt. Én éppen akkor fejeztem be a "Soul Cages" albumom utómunkálatait, amikor Dom bejött, és megkérdezte, hogy szeretnék-e jógát tanulni egy barátjától. Igazából semmit sem tudtam a jógáról. Azt gondoltam, hogy csak ülsz a földön keresztbe tett lábakkal, és a köldöködet bámulod. Sohasem tűnt olyasminek, ami igazán érdekelt volna. Sokkal agresszívebb edzések érdekeltek. De Dominic azt mondta: "Igazából meg fogsz lepődni. Egy kicsit kipróbáltam, és nagyon-nagyon nehéz és fizikailag is fárasztó." Beleegyeztem, és Danny átjött a stúdióba a felvétel végén, azt mondta, hogy mutat nekem néhány jóga-gyakrolatot. Azt gondoltam: "Jó kondiban vagyok, ez könnyű lesz". Azt kell mondanom, hogy húsz perc alatt kicsinált. Nagy csapás volt a büszkeségemnek és az önbecsülésemnek, hogy nem tudtam megcsinálni azokat a dolgokat, amiket ő. Igazából minél többet mutatott, annál inkább úgy tűnt nekem, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, ami az egyensúlyérzékét, erejét, kecsességét illeti. Szóval azt mondtam: "Ez nekem való. Gyere a házamba holnap. Tudok még valakit, akit szintén érdekelne a dolog - a feleségemet, Trudie-t." Mindketten valami mást kerestünk. Másnap reggel megjelent, és végül a kertben kötöttünk ki, ahol az egész személyzet minket nézett, ahogy azokat a furcsa pózokat végeztük, de utána magával ragadott a dolog. Azóta szinte minden nap gyakoroltam. Voltak alkalmak, hogy kihagytam, de most már határozottan a mindennapjaim része. 

Ganga: Az egészségre és állóképességre gyakorolt hatásain kívül, hogyan befolyásolta a jóga az életedet más szempontból?

Sting: Az egyik első kérdésem a jógával kapcsolatban az volt, hogy hosszú időnek tűnt, amit a gyakorlással kellett tölteni. Egy óra negyven vagy ötven perc volt, néha két óra, hogy az egészet végigcsináljam. Danny mondott valamit, amit akkor nem hittem el, de azóta meggyőződtem róla. Azt mondta: "Ha ezt a gyakorlást végzed, akkor több energiád lesz, hogy a többi napi feladatodat is végrehajtsd." Más szavakkal, az idő ki fog terjedni, és bele fog férni a gyakrolás. Azt kell mondanom, hogy ez igaz. Amikor igazából jógázok reggel, egész nap több az energiám. Több dolgot meg tudok csinálni. Az elmém összeszedettebb. Sokkal több előnye van, mint amennyit gondoltam. Nem csak fizikai, hanem mentális, és úgy hiszem, még spirituális hatásai is vannak. Fejlődik a gondolkodásom. Minél mélyebbre megy az ember a jógában, annál inkább megérti, hogy igen, ez egy spirituális gyakorlat. De ez egy út, amin haladok, abba az irányba megyek. Nem ez volt az első oka, amiért elkezdtem. De azt gondolom, ahogy idősebbé és kontemplatívabbá kezdek válni, ez a jóga-gyakorlásomban is kifejezeődik. Különösen a légzésben, ami nagyon szoros kapcsolatban van a meditációval.

Ganga: Olyan embernek ismerlek, aki mélyen kutatja önmagát és az életet. Ezt a meditációs gyakorlatot a gjána-jógában gyakorolják, úgy hívják, hogy vicsára. Te is így látod? Ebben is segített a jóga?

Sting: Bizonyára megismertetett egy meditációs stílussal. Előtte az egyetlen meditáció, amit végeztem, a dalok írása volt. Amikor zenét szerzel, akkor tulajdonképpen transz-állapotba kell kerülnöd, hogy át tudd adni a dalokat. Nem hiszem, hogy az ember írja a dalokat. Inkább közvetíti őket. Úgy hiszem, hogy valahol odakinn léteznek, és neked csak közvetítőnek kell lenned. Ehhez szükséged van egy bizonyos mennyiségű mentális tisztaságra. A jóga csupán egy másik út ugyanahhoz a folyamathoz. Azt gondolom, hogy a magasabb önvalónktól kapunk valamit, amit a hétköznapi életben alkalmazunk. Ez érthetően hangzik?

Ganga: Persze. Egyes zenészek, akikkel találkoztam, azt mondják, hogy amikor elkezdik a csendes meditációt, akkor zenét hallanak belülről. Te is hallasz belső zenét?

Sting: Én mindig hallom a zenét. Néha kezdek teljesen megőrülni tőle [nevet]. Az abszolút csendben zenét hallok. Zenét hallok, ütemeket, madárdalokat. A hangok világában élek, mely sohasem üres teljesen. A jóga elősegíti ezt az állapotot. 

(Az interjú második részét hétfőn olvashatjátok).

A dháraná

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Jóga-szútra harmadik fejezet – Vibhúti-páda (A képességekről)

3.1. désa-bandhas csittaszja dháraná

désa – hely; bandha – kötés; csittaszja – az elmének; dháraná – koncentráció.

A koncentráció az elme egy helyhez történő rögzítése.

Az előző fejezetben el lett magyarázva az öt külső ág (bahiranga). Most rátérünk a belső ágakra (antaranga). A hatodik ág, a koncentráció (dháraná) úgy van meghatározva, hogy az elme rögzítése a tér egy pontjára. Patandzsali itt ismét a csitta kifejezést használja az elmére, amibe beletartozik az intellektus (buddhi), egó (ahankára), és az elme (manasz). Vjásza elmagyarázza, hogy a koncentrációt úgy tudjuk gyakorolni, ha egy külső vagy belső tárgyra rögzítjük az elménket. A belső tárgyak a csakrák (lótuszok), főként a köldök, a szívközpont, a harmadik szem és a fejtető. Az orrhegyet és a nyelv hegyét is említik.

A koncentrációt a belső hangra,vagyis a szív hangjára (anáhata-náda) is szokták irányítani, amit a Hatha-jóga Pradípiká erősen hangsúlyoz. Az 1.36. szútrában már említve volt az elme összekapcsolása a szív lótuszában található fényhez (dzsjóti), aminek tisztító hatást tulajdonítanak.

A koncentrációra alkalmas külső tárgyak azok, amelyek a szent tárgyak kategóriájába tartoznak. Ez általában a választott istenség képe vagy valami hasonló lesz. A tárgynak szattvikus minőségűnek kell lennie, mivel a radzsaszikus tárgyak izgatják az elmét, a tamaszikus tárgyak pedig elkábítják. Csak a szattvikus tárgyak töltik meg az elmét ragyogó bölcsességgel.

A nyugati szemlélők gyakran félreértették Indiát számtalan istensége miatt. De az istenségek mind a végtelen tudat (Brahman) kifejeződései. A meditáció és koncentráció eszközei, és ebben az értelemben szaguna brahmannak (formával rendelkező Brahmannak) nevezik őket. Ha a Brahmant közvetlenül imádják, kép nélkül, akkor nirguna brahmannak, forma nélkülinek nevezik. A kettő között nincs ellentmondás, csak a megértés hiánya. Kabir szerint a szaguna és a nirguna egy és ugyanaz.

A koncentráció pedig azt jelenti, hogy az elme módosulásait vagy hullámait a választott helyen tartjuk. Például, ha a végére érünk egy gondolatnak, aminek a tárgya a szívben lévő fény, akkor egy ugyanolyan jellegű gondolatnak kell felváltania a helyét. Ha folyamatosan a szívben lévő fényre gondolunk, azt a gyakorlást koncentrációnak nevezik.

Ha az eredeti gondolatot akaratunkon kívül teljesen más tárgyakkal kapcsolatos gondolatok váltják fel, az nem koncentráció. Egyes források azt állítják, hogy csak akkor értük el a koncentrációt, ha legalább másfél óráig ki tudjuk tartani. Ha a vinyásza-gyakorlás közben az elménket a légzéshez kötve tartjuk, ami egy szent tárgy (a Brahma-szútra szerint a légzés a Brahman), akkor ez koncentrációs gyakorlat."

Szögre akasztás

Természetesen az egó szögre akasztásáról lesz szó, amit talán könnyebb mondani, mint megcsinálni, mégis mindannyiunknak gyakorolnunk kell. Gyakran elgondolkodom azon, hogy egy oktatónak általában könnyebb dolga van óra közben, mint a gyakorlóknak. Csak megmutatja az ászanát, térül-fordul, szövegel, igazít, miközben a gyakorlók izzadva próbálnak a légzésükre koncentrálni. Ezzel nincs is gond, ha az oktató is minden nap belehelyezkedik a gyakorló szerepébe, még ha olyankor nem is olyan fényesen virít, mint amikor órát tart. Inkább akkor szokott gond lenni, ha túlzottan távol kerül a gyakorló helyzetétől, és már csak oktatóként tudja azonosítani magát. 

Ez persze nem csak a gyakorlásra vonatkozik, hanem a jóga minden aspektusára, így az egó feladására is. Oktatóként nem várhatjuk el egyoldalúan a tanítványoktól, hogy adják fel az egójukat, miközben mi egyre nagyobbra hizlaljuk a sajátunkat. Sőt, szerintem a tanár (vagy kockáztassuk meg : guru) iránti feltétlen engedelmesség, illetve a tanítványok megfélemlítése, önbizalmuk szétzúzása szerintem nem is azonos az egó feladásával. A ragaszkodásaink, elvárásaink feladása talán már inkább az. 

Hiszen Krisna is azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy a megtestesült lélek a hamis egó hatása alatt önmagát gondolja a tettek végrehajtójának, holott valójában a prakriti gépezete hajtja végre azokat. Így a hamis egó hatása alatt nem csak hogy cselekvőnek gondoljuk magunkat, de úgy is véljük, hogy a munkánk gyümölcs minket illet meg, aminek következtében belebonyolódunk a karma láncolatába.

Az egó lételeme tehát a ragaszkodás. A ragaszkodás pedig, ellentétpárjával, az ellenszenvvel együtt (rága és dvésa) Patandzsali szerint az ötféle szenvedés-forrás egyike. A ragaszkodás önmagában nem probléma, a probléma az, amikor azonosítjuk magunkat vele, amikor alárendeljük magunkat neki. Ezt már függőségnek nevezzük, és egy függő sok esetben azért nem tud megszabadulni a szokásától, még ha szenvedést is okoz neki, mert már a személyisége részének tekinti, a ragaszkodáson keresztül határozza meg önmagát. 

A ragaszkodás leküzdésére Patandzsali a gyakorlást és az elkülönülést ajánlja. Ha valaki eleget gyakorol, hogy az ászanánál maradjunk, mint példánál, akkor fokozatosan sikerülni fog felőrölni az egóját, mivel lassacskán megszabadul a gyakorláshoz fűződő elvárásoktól, hogy honnan hová szeretne eljutni, hogy ennek vagy annak a póznak már így vagy úgy mennie kéne, és valamikor elérkezik arra a szintre, amit Krisna nem-ragaszkodásként határoz meg, amikor azt mondja Ardzsunának, hogy harcolj a harc kedvéért, és ne törődj a nyereséggel vagy a veszteséggel. 

Amikor nem megy a gyakorlás, merevek vagyunk, zilált az elménk, és nem tudunk a légzésünkre koncentrálni, akkor frusztráltak leszünk. Amikor jól bele tudunk mélyedni, akkor pedig elkezdünk ragaszkodni az örömérzethez, ami a gyakorlásból származik, és legközelebb mániákusan ugyanezt a "fless"-t próbáljuk hajszolni. Mindezektől függetlenné kell válni, és meg kell tanulni kívülállóként szemlélni azt, amivé fokozatosan formál bennünket a jóga. 

Amikor már nem zavar meg sem a veszteség, sem a nyereség, és szemtanúként tudunk jelen lenni a gyakorlásban, teljes éberséggel és összpontosított elmével, akkor tudjuk megtapasztalni eredeti spirituális természetünket. Ehhez azonban meg kell ismerni mindazokat a burkokat, amelyeket az egó ránk épített, és amelyeket eddig nem tudtunk kívülállóként szemlélni, hiszen azonosnak gondoltuk magunkat vele.

A jóga az önmegismerés útja, és végül minden mást el fogunk veszíteni, ami nem az önvalónk, csupán egy hamis fedőréteg. Maehle mondja is, hogy aki meg akar gazdagodni, és élvezni akarja az életet, annak számára nem jó gyakorlat a meditáció, mivel a tudat űr természetét megismerve fokozatosan elveszítjük érdeklődésünket a tárgyak birtoklása, a nyereség és a veszteség iránt. Így egyre könnyebbé válik az egó szögre akasztása, mint ahogyan az elme felfüggesztését is egyre hosszabb időre el tudjuk érni, bár ezt hosszú éveken, esetleg életeken keresztül kell gyakorolni. 

A pratjáhára eredménye

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2.55. tatah paramá vasjaténdrijánám

tatah – azáltal; paramá – legmagasabb; vasjaté – uralása; indrijánám – az érzékeknek.

Abból az érzékel feletti legfelsőbb uralom származik.

Az érzékek feletti legfelsőbb uralmat akkor érhetjük el, amikor teljesen függetlenné váltunk a külső stimulációtól és élvezetektől. Békésen bekövetkezik magától, amikor megpillantottuk a belső szabadságot. Ehhez a szabadsághoz viszonyítva minden érzéki élvezet ízetlennek tűnik.

Van egy másik útja is az érzékek feletti uralkodásnak. Ez az, amikor a gyakorló, csupán akaratereje által kizárja az egész külvilágot és így halottá válik annak számára. Ez a kataleptikus transz egyik formája, ami szükséges a természetfeletti erők kifejlesztésének útján, és hasonló a mágus koncentrációjához, mielőtt kimond egy átkot. Mivel ez a csökkentett tudatosság állapota, a kataleptikus transz ellentétes a jógikus úttal, mivel eszméletlen állapothoz és az egó felemelkedéséhez vezet, az erők miatt, amik vele járnak. Ez a tárgy nélküli szamádhi ellentéte, ami tudatfeletti eksztázis, vagy eksztatikus transz. A tárgy nélküli szamádhiban transzba eshetünk, mert a sok milliónyi univerzum látványa, ahogy egyszerre kiáradnak a Brahmanból, annyira erőteljes, hogy lehet, hogy nem tudunk reagálni, ha hozzánk szólnak. Hasonló módon, a gyertya sem látható, ha a ragyogó napba tartjuk.

Ez a legmagasabb szamádhi a tudatosság lehető legnagyobb megnövekedése, ami a kataleptikus vagy katatóniás transz tökéletes ellentéte.

Ez egy tragikus tévedés, amit egyes kommentátorok sugallnak, hogy elérhetjük a szabadságot a külvilág akaraterőnk általi teljes kizárásának gyerekes gyakorlatával. Az akaraterő nem más, mint az egó. A világ a 2.21-es szútra szerint csak az önmagvalósítás céljából létezik, és ezért nem szükséges kizárni. Az akaraterő bármilyen megnyilatkozása csak távolabb visz annak megértésétől, hogy a világ csak azért létezik, hogy megtapasztaljuk önmagunkat, mint a végtelen tudatot. A világ nem egy csapda, hanem út a szabadsághoz. A test nem szennyes, hanem a szabadsághoz elvivő jármű ezen az úton."

Az egészség négy alappillére

Az egészség olyan, mint egy négylábú asztal. Ha mind a négy lába ép, akkor stabilan áll, ha csak három, akkor már elkezd billegni. Két lábon álló asztalt pedig nemigen láttunk, szóval ha egynél több sérül, akkor már csak félegészségről beszélhetünk. Lássuk is akkor, hogy mi ez a négy láb?

1. Egészséges táplálkozás
2. Rendszeres testmozgás, jóga
3. Megfelelő pihenés, alvás
4. Stresszmentes életmód

Akik eleget olvasták a posztjaimat, azok bizonyára már odafigyelnek az étkezésükre, esetleg vegetáriánusok is, de legalábbis a feldolgozott élelmiszereket minél kisebb mennyiségben fogyasztják, szemben a természetes, friss zöldségekkel, gyümölcsökkel, superfoodokkal. Az egészséges táplálkozásba részint beletartozónak tekinthetjük a káros szenvedélyektől (alkohol, nikotin, koffein, drogok) való tartózkodást is, mely szintén az egészséges életmód elengedhetetlen része.

A rendszeres testmozgás szintén elengedhetetlen, hiszen a szervezetünk csak akkor képes csúcsformában maradni, a megköveteljük tőle a megfelelő fizikai vagy sportteljesítményt. Főleg a mai, mozgáshiányos életmód mellett, fontos, hogy legalább napi egy-két óra aktív testmozgást végezzünk. Ám a jóga még azok számára is nagyon fontos, akik esetleg nehéz fizikai vagy mezőgazdasági munkát végeznek, hiszen az ízületek és a gerinc egészségét, az izomzat hajlékonyságát, rugalmasságát a jógával tudjuk megőrizni, és így idősebb korunkban is fiatalosak tudunk maradni.

Nos, én magam is évek óta sok erőfeszítést teszek az első két pont gyakorlása terén. A harmadik pont azonban, vagyis a pihenés, néha elmarad. Nem sok értelme van erőltetni az edzést, ha az ember nem tudja megfelelően kipihenni magát, mivel ilyenkor az izmok, a szövetek és az idegrendszer nem kapja meg a lehetőséget a regenerációra, és hosszabb távon kimerítjük, ami sérülésekhez, túledzettséghez, mentális és fizikai stresszhez vezet. Szóval néha jobb választás a pihenés, mint a kényszeres edzés fáradtan.

A stressz is fontos tényező, ami gyakorlatilag még akkor is elősegítheti a betegségek kialakulását, ha az előző három elemre odafigyelünk. Persze egy stresszes ember általában pihenni sem tud rendesen, így a kialvatlanság és a mentális, érzelmi, idegi feszültség összeadódik, és meggyengíti az immunrendszerünket, a termékenységünket, a sportteljesítményünket, és csökkenti a boldogságérzetünket. 

A jógában sok stresszkezelő technika ismert, például a pránájáma, vagy a meditáció. Ezek célja azonban nem csak az, hogy megszüntessük a bennünk kialakult feszültséget, hanem az is, hogy megtanuljuk kezelni, azaz olyan értékrendet, gondolkodásmódot, jellemvonásokat alakítsunk ki magunkban, melyek által "immunisak" leszünk a stresszorokra, illetve életmódunkban kerüljük ezek megjelenését az életükben, vagyis nem is adunk lehetőséget nekik, hogy hassanak ránk. 

Az asztal stabilan áll, ha mind a négy lába ép, viszont nem sok örömöt okoz, ha üres. Szóval az egészség önmagában nem elég a boldogsághoz, bár szerintem elengedhetetlen része. Az életünket tartalommal kell megtölteni, pozitív érzelmekkel, életcélokkal, ideálokkal, és olyan kapcsolatokkal, amelyekben őszintén meg tudjuk osztani a szeretetet másokkal. A modern világ sokkal inkább ösztönzi az embereket a magányra és az elszigeteltségre, mint az őszinte, szeretetteljes kapcsolatokra. De ez már egy másik téma, és bár ebben is segíthet a jóga, nem olyan könnyű kifejleszteni az igényt az őszinte kapcsolatokra, és  meg is hozni az áldozatot azért, hogy részei legyünk az ilyen kapcsolatoknak. Addig vizsgálgassátok az előző négy pontot, és mérjétek fel, mennyire stabil lábakon áll az egészségetek. 

Az ászanák kategóriái

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az állatokat képviselő pózok

Ez a kategória a domináns a második sorozatban, tizenkét pózzal. Az állatok általában radzsaszikusak (vannak kivételek is, mert például a tehenet, amely a kozmikus női adakozó elv megtestesülése, szattvikusnak tekintik.) Sok állat, amelyről a pózok a nevüket kapták, a nekik megfelelő nevű aszurákhoz (démonokhoz) kapcsolódnak. Például a krouncsászana a krouncsáról (kócsagról) kapta a nevét, de a krouncsa egy aszura neve is egyben. Az állatokról és a démonokról is azt tartják, hogy elsődlegesen a testükkel azonosítják magukat (míg az embereknek megvan a képességük, hogy elérjék az isteni önvalójukat, és azzal azonosítsák magukat). Az állatokhoz hasonlóan, az aszurák elsődlegesen radzsaszikus természetűek. Az állatokban a radzsasz általában félelemként nyilvánul meg, míg az aszurák leesését általában a düh okozza.

Az emberi formákat képviselő pózok

A jógapózok harmadik kategóriájában az emberi formákhoz kapcsolódók vannak. Ebben a kategóriában olyan pózokat találunk, melyek az emberi anatómia részei és ősi emberi mesterek után lettek elnevezve. Az emberi lények különböző időszakokban a tamasz, radzsasz, vagy szattva befolyása alatt állnak, Ebből az okból kifolyólag, az ászanákat azokról az emberekről nevezték el, akik meghaladták állati és démonikus természetüket, és felébresztették a bennük lakozó isteni természetet. Ezek tipikusan védikus risik, vagy bizonyos esetekben illusztris tantrikus jógamesterek. A pózok e kategóriájának célja az, hogy emlékeztessen bennünket e mesterek szent tevékenységeire, és a minden egyes emberben található isteni potenciálra. Hat póz van a második sorozatban, amely ebbe a kategóriába esik, melyből kettőt bölcsekről neveztek el (bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana), de a későbbi sorozatokban még sok ilyet fogunk találni.

Az isteni formákat képviselő pózok

A pózok utolsó kategóriájába azok tartoznak, melyeket isteni formákról neveztek el. A második sorozatban nincs olyan forma, melyet közvetlenül isteni formáról neveztek el, de sok forma kapcsolódik mennyei lényekhez. Ebbe tartozik a pásászana (a kötél, mely Varuna és Jama fegyvere), a kapótászana (a Kapóta Siva száz nevének egyike), a három vadzsrászana (a Vadzsra, vagyis villám az Úr Indra fegyvere), és a jóganidrászana (ami az Úr Visnu gyermeki formájára vonatkozik a nagy árvíz, a mahápralaja idején). Sok, isteni formákról elnevezett póz van a későbbi sorozatokban.

Az alábbi táblázat összefoglalja a kategóriákat, és beosztja a második sorozat pózait ezekbe a kategóriákba. A következőkben közelebbről is szemügyre vesszük az egyes pózok neve mögött rejlő mitológiát.

Ászanák és kategóriák a második sorozatban

Élettelen formák – tamasz

Pásászana (kötélpóz)

Dhanurászana (íjpóz)

Pársva-dhanurászana (oldalsó íjpóz)

Laghu-vadzsrászana (kis villámpóz)

Szúpta-vadszrászana (fekvő villámpóz)

Vátájanászana (ablakpóz)

Parighászana (vasrács-póz)

Szúpta-úrdhva-páda-vadzsrászana (fekvő villámpóz egy lábbal felfelé)

Állatok/aszurák – radzsasz

Krouncsászana (kócsagpóz)

Salabhászana (sáskapóz)

Békászana (békapóz)

Ustrászana (tevepóz)

Kapótászana (galambpóz)

Bakászana (darupóz)

Tittibhászana (bogárpóz)

Pincsha-majúrászana (pávatoll-póz)

Karandavászana (gázlómadár-póz)

Majúrászana (pávapóz)

Nakrászana (krokodilpóz)

Gaumukhászana (tehénfej-póz)

Emberi formák – tamasz/radzsasz/szattva

Bharadvádzsászana (Bharadvádzsa Risi póza)

Ardha-Matszjéndrászana (a Matszjéndranáthának szentelt póz fél-változata)

Ékapáda-sírsászana („egy láb a fej mögött”-póz)

Dvipada-sírsászana („két láb a fej mögött”-póz)

Mukta-haszta-sírsászana (szabadkezes fejenállás) és

Baddha-haszta-sírsászana (kötött kezes fejenállás)

Isteni formák – szattva

Pásászana (kötélpóz)

Kapótászana (galambpóz)

Laghu-vadzsrászana (kis villámpóz)

Szúpta-vadzsrászana (fekvő villámpóz)

Jóganidrászana (jógikus alvópóz)

Szúpta-úrdhva-páda-vadzsrászana (fekvő villámpóz egy lábbal felfelé)"

Az ászanák mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Negyedik Fejezet

A második sorozat ászanáinak mitológiája

A második sorozat pózai spirituális vagy mitológiai jelentőséggel bíró neveket kaptak, hogy felébresszék az odaadást a jógi szívében. Amikor tanulmányozzuk az egyes pózokhoz kapcsolódó mítoszokat, elmélyítjük a jóga-gyakorlásunkat, és így személyes kapcsolatot fejlesztünk ki az isteni erőkkel és a jóga ősi bölcseivel.

Ebben a fejezetben először el fogom magyarázni a pózok neveinek különböző kategóriáit, és egy táblázatba foglalom őket, amely megmutatja, hogy a második sorozat egyes pózai milyen kategóriába esnek. (Megfigyelhetjük, hogy néhány póz több, mint egy kategóriába esik, ami az indiai mitológia gazdagságát tükrözi, míg sok kifejezésnek több, mint egy jelentése van.) Utána némileg megvilágítom a második sorozat minden egyes ászanájának mitológiai kontextusát.

A pózok kategóriái

A pózok nevei négy kategóriába esnek: az élettelen formákhoz kapcsolódó pózok, az állatokat képviselő pózok, az emberi formákat képviselő pózok, és az isteni formákat képviselő pózok. Minden egyes kategória a saját egyedi guna-kombinációjából alakul ki, az alábbiak szerint. Az első sorozat pózai általában a tama-gunát (tömeg-részecskét) képviselik, a második sorozat ászanái általában a radzsa-gunát (energia-részecske), a haladó sorozat pózai pedig úgy tűnik, a szattva-gunát (intelligencia-részecske).

Az élettelen formákhoz kapcsolódó pózok

Az élettelen formák általában tama-gunából állnak. Az első sorozat ászanáinak java része élettelen formákhoz kapcsolódik, míg a második sorozat (amely huszonhét pózból áll) nyolc olyan ászanát tartalmaz, amely ebbe a kategóriába esik. Ezek közül hét ősi fegyverek formáit képviseli: a kötél (pásászana), amely Jama (a halál ura) és Varuna (az óceán ura) fegyvere; a villám (háromféle vadzsrászana), Indra (a mennyek királya) fegyvere; a vasrúd (parighászana), mely fegyver Hanumán (a majmok istene) használja; és az íj (dhanurászana és pársva-dhanurászana). Csak a vátájanászana (ablak-póz) képvisel olyan élettelen formát, amely nem fegyver.

Megjegyzés: A vátájanászanát sok esetben „ugró ló”-póznak szokták fordítani, ugyanis az eredeti szanszkrit kifejezésben a váta a levegőt jelenti, az ájana pedig utazást, vagyis szó szerinti fordításban „a levegőben utazni”, tehát nem egyértelműen élettelen formára utal, sőt, általában az élőlények szoktak a levegőben utazni, vagyis ugrani, szárnyalni. Persze ha „a levegő utazása” értelemben fordítjuk, akkor helytálló lehet az ablak értelmezés is."

Chia-chia-chia

A cím úgy hangzik, mintha egy latin táncról szeretnék ma értekezni, ám igazából egy dél-amerikai származású superfoodról lesz szó, a chiáról (azték zsálya), amit mostanában kampányszerűen fogyaszt mindenki, és mi is kipróbáltuk Orsival, pár hete szinte minden nap eszegetjük. Apró, fekete-fehér magok, turmixba, müzlibe, szinte bármibe belekeverhető, pár perc alatt puhára szívja magát a vízben oldódó rosttartalma miatt, ami kifejezetten jó hatású a belekre nézve (csakúgy, mint a lenmag esetében). Ha sima vízbe áztatod fél órára, utána megihatod, mint egy italt, nem is kell rágni. Bármivel ízesíthető, például mandulatejben is nagyon finom. Az ára nem olcsó, mint minden superfoodnak, kilónként 6-8000 Ft között mozog. Ám egy kiló egy egész családnak elég majdnem egy hónapra, hiszen superfoodról van szó, már napi pár deka is nagyon hasznos és laktató.

Nos, akkor nézzük, mit tud ez a csodanövény! (Forrás: Édenkert.hu)

A Salvia columbariae, vagy ismertebb nevén Chia, magyar neve Spanyol zsálya. A növény apró fekete-fehér magja az inkák, maják, aztékok és az amerikai őslakosok értékes élelmiszere volt. A magjának fogyasztása hosszan tartó energiaszint-emelkedést okoz, ezért „indián futóételnek” is nevezték. A zsályafélék családjába tartozik. És csodaszernek tartják. Lássuk, miért!

A Chia szó, azték chian - szóból származtatható, jelentése olajos. A Salvia columbariae törzse rövid, kopasz. Levelei hosszúkásak, tojásdad alakúak. Liláskék virágai júliustól- szeptemberig nyílnak, az apró fekete-fehér magok pedig augusztustól szeptemberig érnek.

A Chia magja csodaszer, mert a magja:

2x annyi proteint tartalmaz, mint bármely más gabonamagnak
5x több kalciumot tartalmaz, mint a tej
2x-több káliumot tartalmaz, mint a banán
3x nagyobb az antioxidáns ereje, mint az áfonyának
3x több vasat tartalmaz, mint a spenót

Ezen kívül nagy mennyiségben tartalmaz omega-3 és omega-6 esszenciális zsírsavakat. Gazdag niacinban, tartalmaz thiamint, cinket, kálciumot és mangánt.

A chia teljes értékű fehérjeforrás

Tartalmazza szinte az összes esszenciális aminosavat, könnyen emészthető formában. A sportolók és testépítők kiváló táplálékkiegészítője, az állati fehérjefogyasztás részleges kiváltására.

Bőven találhatók benne emésztést segítő rostok. A magok felszívják a vizet, és finom gélt képeznek. A chia rendkívüli antioxidáns hatású.

Felhasználása:

Könnyen tárolható, akár évekig megőrzi ízét, illatát, tápértékét. A chia minden olyan receptben használható, amelyben a lenmag. Az íze kellemes. Könnyen lehet más ételekkel elegyíteni, mert az íze nem hangsúlyos és nem változtatja meg azok zamatát. Kiváló szószokhoz, vajhoz, pudinghoz, shake-hez adva. Növeli az ételek tápértékét. Magja darálva sütemények tésztájához is adható. A csíráztatott magok kiválóak salátákhoz, vagy szendvicsbe. Üdítő ital is készíthető belőle , ha a magokat hideg vízbe áztatjuk. A megpirított magokból nagyon finom pép készíthető, amit még forró állapotában kell vízzel felönteni, majd turmixolni. A levelét - a zsályához hasonlóan - fűszerként használják.

Fogyókúra chia módra

Hatásos és gyors segítség lehet a súlyfelesleg leadásában, mert az ételekhez adva, növeli azok tömegét de a kalóriáját nem. Ezért ha a diétás mennyiségű ételeket dúsítjuk chia maggal, akkor az étel térfogatát megnöveli és jóllakottság érzetet is kelt, valamint tápanyagokban gazdag táplálékhoz juthatunk a használatával.

A chia egyéb előnyei

Növeli az állóképességet, szabályozza a vércukorszintet, gyorsítja az anyagcserét, ezáltal segít a testsúly csökkentésében.

A chia gél lelassítja a szénhidrátok cukorrá történő átalakítását. Az elfogyasztott ételből az emésztés során az energia folyamatosan, egyenletesen szabadul fel, ezért a cukorbetegek számára nagyon értékes táplálékkiegészítő. A chia mag proteinje nem tartalmaz glutént, ezért a gluténérzékenyek is fogyaszthatják. A chia fogyasztása megakadályozza a kiszáradást, főként a megerőltető tevékenységek alatt. Energiával lát el, és a tápanyagai könnyen beépülnek a szervezetbe. Segít eltávolítani a bélrendszerben felhalmozódott salakanyagokat.

A chia eredményesen alkalmazható

Pajzsmirigy problémák, Cukorbetegség, Hypoglykémia, Gyomorégés, Reflux betegség esetén, valamint a koleszterinszint-csökkentésére. Fertőtlenítő hatású, a láz csillapítására is alkalmas. A magkását borogatásként fertőzésekre alkalmazzák. A magok a szemek tisztítására is használhatók. A szembe rakva, serkenti a könnytermelést, közben a fertőzést, gyulladást is csökkenti.

A továbbiakban még számos superfoodot fogok majd imsertetni, persze a puding próbája az evés, szóval előtte azért ki is próbálom őket! A Chia sok helyen kapható itthon is, a Bio ABC a Múzeum körúton, az Ázsia BT a Vámház körúton, a HerbaHáz, Napos Oldal a legbiztosabb lelőhelyek, de internetről is lehet rendelni.

A pratjáhára

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2.54. szva-visajá-szamprajógé csittaszja-szvarúpánukára ivéndrijánám pratjáhárah

szva – saját; visaja – tárgya; aszamprajógé – nem kapcsolódik össze; csittaszja – az elmének; szvarúpa – saját formája; anukára – ugyanúgy tesznek; iva – mintha; indrijánám – az érzékeknek; pratjáhára – az érzékek visszavonása.

Amikor az elmét visszavonjuk a külvilágtól, akkor az érzékek követik, és elkülönülnek az érzéktárgyaktól. Ez a pratjáhára.

Következőként a pratjáhára (az érzékek visszavonása) leírását olvashatjuk. Egyes jóga-iskolákban ez központi szerepet játszik, sokféle különböző gyakorlattal segítik elő, és sok időt szánnak rá. Patandzsali röviden foglalkozik vele – csak két szútrát szentel a témának. Ugyanúgy, mint az ászana, pránájáma és a múdrák esetében, a megfelelő gyakorlatokat egy képesített tanártól kellett megtanulni, és nem könyvből.

Amikor a vinyásza-gyakorlás közben az uddzsájí hangra koncentrálunk, nem foglalkozunk más hangokkal a környezetünkben, így a hallás érzékelését ki tudjuk kapcsolni. Az előírt fókuszpontokra függesztett tekintet (dristi) által a látás vissza van vonva. A tapintásérzékünket azáltal vonjuk vissza, hogy a testünk egész felszínét lefoglaljuk az ászanában. Hasonlóképpen vissza van vonva a szagló- és ízlelőérzék is. Például, ha a főzés szaga beszűrődik a gyakorlóterembe, akkor aktívan elkülönülünk az érzéstől, ahelyett, hogy besétálnánk a konyhába, és ennénk egyet.

Vjásza a méhraj hasonlatát alkalmazza. Ahogy a méhraj felszáll, ha a királynő felszáll, és leszáll, ha a királynő leszáll, hasonlóan, ha az elme izgatott és fókuszálatlan, akkor az érzékek kifelé fordulnak és összekapcsolódnak az érzéktárgyakkal. Ha egy házaspárnak nehéz napja volt a munkahelyén, akkor valószínűbb, hogy konfliktusba keverednek, amikor hazaérnek. Ez azért van, mert az elme a konfliktus állapotában van, és az érzékek egy annak megfelelő tárgyhoz kezdenek kötődni. Ha a szexuális vágyakozás állapotában vagyunk, akkor nagyobb eséllyel veszünk észre egy vonzó nőt/férfit.

Ha az elme egyszerűen dekoncentrált, akkor az érzékek bármihez elkezdenek ragaszkodni, ami eléjük kerül, és az elme követni kezdi őket. Ezt az elvet használják a szupermarketekben. A kijárathoz közel helyezik el az úgynevezett impulzus-árut, például az édességeket. Nem terveztünk venni belőlük, nem voltak a bevásárlólistán, de de mivel hirtelen megjelennek előttünk, követjük a hirtelen megjelenő késztetést: „Ó igen, vegyük meg azt is!” Így egész nap sok csapdába esünk. Lehet, hogy emlékezünk még arra a pillanatra, amikor még volt választási lehetőségünk és hirtelen beszívott minket a helyzet, és azon gondolkodunk, hogyan is keveredtünk oda.

Ha felkészítjük az elmét az első négy ággal, akkor meg tudjuk tartani a választás szabadságát. Szabadon választhatjuk azt, hogy függetlenek legyünk a külső stimulációtól.

A pratjáhárának két aspektusa van. A külső világból akkor tudjuk visszavonni az érzékeinket, amikor rájövünk, hagy a külső tárgyak nem tesznek bennünket boldoggá, hanem ehelyett megzavarnak. A második aspektus belül zajlik, amikor rájövünk, hogy minden, amire vágytunk, az bennünk van. Így a pratjáhára a kapuőr a belső és külső jóga között.

Sokan megtapasztaltuk már a pratjáhárát. Bármikor sikerül elkülönülnünk egy erős vágytól vagy függőségtől, az a pratjáhára. Ha évekkel később ismét összetalálkozunk ugyanazzal a tárggyal, akkor rájövünk, hogy valami bennünk már nem nyúlik felé többet, nem kezd el ragaszkodni. Ezt a mechanizmust használják tudatosan a jógikus pratjáhárában."

A könyökszoba

Alább következik dublini jógás kalandozásaink igaz krónikája :-) Nem sok eredménnyel jártunk, de azt azért megosztom veletek. Nos, Dublinban van vagy hat Bikram-stúdió, oda nem igazán akartunk menni. Ezen kívül van egy Hot Yoga Dublin, illetve találtam még a neten egy Harbor Yoga nevű helyet, de tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy ez az amerikai Ohio állambam lévő Dublinban található, és bár visszírtak, hogy szeretettel várnak, végül le kellett mondanunk, mert nem volt igazán praktikus átruccanni az USA-ba egy jóga kedvéért. 

Reggelente gyakoroltunk ugyan, de a hűvös hotelszobában azért nem olyan könnyű reggel kivágni a pózokat, mint az Atmában a jó melegben :-). Orsi egyik munkatársa, Maria arról győzködött minket, hogy az Elbowroom (könyökszoba) nevű hely az nagyon jó, menjünk el oda. Orsi ki is nézett kedd estére egy Ashtanga 2-3 nevű órát, ami ugyan csak 75 perc hosszú, mi mégis naivan azt hittük, hogy a 2-3. sorozat pózaiból lesz egy kis válogatás. Kb fél óra alatt átértünk a LUAS-szal (ez a helyi villamos neve), és meg is találtuk a recepcióst. A jógaterem (illetve termek) egy terméskőből készült raktárépület vagy legalábbis ipari célzatú létesítmény területén található, és elsőnek a zumba-órára tévedtünk be, de utána sikerült átbotorkálni a recepcióra az udvaron keresztül. Jellemzően 18 Euró egy drop-in óra díja. Át is öltöztünk, majd meg kellett várni, míg a harmadik helyen lévő teremben véget ér az előző óra, és átmentünk. 

23 fok volt a teremben, padlófűtés, nem vészes. Kissé molett, szemüveges hölgy tartotta az órát, olyan tanárnénis kinézetű. Pedig az interneten egy izmosabb férfi képe volt az óra mellett, lehet, hogy megbetegedett, és helyettesítik, mint engem éppen odahaza. Kis ráhangolódással kezdtük, cicapóz, miegymás, egy lassú napüdvözlet után rendesen lenyomtuk az öt A-t és B-t. "Gentle Ashtangának" nevezném az órát, nem erőltetett semmit a tanárnéni, mondjuk nem is voltak extra hajlékony emberek az órán, bár tele volt a terem 16-unkkal. Végigcsináltuk az állókat, a Praszárita C-t kihagytuk, a féllótusz is nagyon óvatosan ment. Az állók végén még felcsillant bennem egy halvány reménysugár, hogy most aztán belekezdünk valami durva ászanázásra, persze a jelek nem igazán erre utaltak... El is kezdtük az első sorozatot, abból is kimaradt a Marícsi B és D. A návászanáig mentünk, amiből három kör volt csak, és utána befejezők, szépen lágyan. Végül jól esett átnyújtani magamat a mindennapos edzés után, reggelente is felváltva gyakoroltam egyes-kettes sorozatot. 

Én már megszoktam, hogy ne legyenek előre kimeditált elvárásaim egy ismeretlen jógaórával kapcsolatban, így nem éreztem csalódottságot, jó volt együtt gyakorlni. Orsi azonban nem bírta ki, megkérdezte azért, hogy miért volt "Ashtanga 2-3" az óra neve. A tanárnéni felvilágosított, hogy ez egy "Level 2-3" óra volt, és nem a sorozatra utalt a név. Ezek után elgondolkodtam, hogy a "Level 1" óra az milyen is lehet, illetve a teljes egyes sorozat, vagy a kettes-hármas milyen "levelbe" esne az ő kategorizálásukban.

Mondtam is Orsinak, hogy nem kell meglepődni, vezetett 2-3. sorozatot szinte sehol sem tartanak a világon, kettest is csak kb. én tartok egyedül az Atmában. Illetve elandalogtam azon, hogy mennyire el vannak kényeztetve a jógásaink az Atmában, mert világviszonylatban is kiemelkedő minőségű oktatóink és óráink vannak. Így aztán nem csoda, hogy ha egy atmás jógás külföldön ellátogat egy stúdióba, nem tudnak neki sok újat mutatni, és könnyen érheti csalódás, ha az itthoni órákhoz viszonyít. Úgyhogy becsüljétek meg magatokat és az atmás jógabérletet! :-)

Szombatra is beterveztünk még egy jógát, a 9:30-as órát a Hot Yoga Dublin-ban. Orsi megnézte a honlapon, hogy a Hilton hotel mellett van, és ki is nyomtatta az odavezető útvonalat. Gyalogszerrel vágtunk neki szombat reggel a több, mint fél órás sétának. Időben meg is találtuk a Hilton hotelt, ám jógastúdiónak a környékén se híre, se hamva. Némi keresgélés, kérdezősködés után végül beletörődtünk, hogy nem lesz hot jóga, és hazasétáltunk. Otthon még egyszer megnéztük, és kiderült, hogy a másik Holton mellett van a jógastúdió, a város másik végén, ami gyalogosan legalább két óráig tartott volna. Marad a szállodai jóga, illetve hazaérve a jó kis atmás órák! Azért nem árt, ha az ember körülnéz a világban, de a gyakorlásunkat ne bízzuk a véletlenre!