"Negyedik Fejezet
A
második sorozat ászanáinak mitológiája
A
második sorozat pózai spirituális vagy mitológiai jelentőséggel
bíró neveket kaptak, hogy felébresszék az odaadást a jógi
szívében. Amikor tanulmányozzuk az egyes pózokhoz kapcsolódó
mítoszokat, elmélyítjük a jóga-gyakorlásunkat, és így
személyes kapcsolatot fejlesztünk ki az isteni erőkkel és a jóga
ősi bölcseivel.
Ebben
a fejezetben először el fogom magyarázni a pózok neveinek
különböző kategóriáit, és egy táblázatba foglalom őket,
amely megmutatja, hogy a második sorozat egyes pózai milyen
kategóriába esnek. (Megfigyelhetjük, hogy néhány póz több,
mint egy kategóriába esik, ami az indiai mitológia gazdagságát
tükrözi, míg sok kifejezésnek több, mint egy jelentése van.)
Utána némileg megvilágítom a második sorozat minden egyes
ászanájának mitológiai kontextusát.
A
pózok kategóriái
A
pózok nevei négy kategóriába esnek: az élettelen formákhoz
kapcsolódó pózok, az állatokat képviselő pózok, az emberi
formákat képviselő pózok, és az isteni formákat képviselő
pózok. Minden egyes kategória a saját egyedi guna-kombinációjából
alakul ki, az alábbiak szerint. Az első sorozat pózai általában
a tama-gunát (tömeg-részecskét) képviselik, a második
sorozat ászanái általában a radzsa-gunát
(energia-részecske), a haladó sorozat pózai pedig úgy tűnik, a
szattva-gunát (intelligencia-részecske).
Az
élettelen formákhoz kapcsolódó pózok
Az
élettelen formák általában tama-gunából állnak. Az első
sorozat ászanáinak java része élettelen formákhoz
kapcsolódik, míg a második sorozat (amely huszonhét pózból áll)
nyolc olyan ászanát tartalmaz, amely ebbe a kategóriába
esik. Ezek közül hét ősi fegyverek formáit képviseli: a kötél
(pásászana), amely Jama (a halál ura) és Varuna (az óceán
ura) fegyvere; a villám (háromféle vadzsrászana), Indra (a
mennyek királya) fegyvere; a vasrúd (parighászana), mely
fegyver Hanumán (a majmok istene) használja; és az íj
(dhanurászana és pársva-dhanurászana). Csak a
vátájanászana (ablak-póz) képvisel olyan élettelen
formát, amely nem fegyver.
Megjegyzés:
A vátájanászanát sok esetben „ugró ló”-póznak
szokták fordítani, ugyanis az eredeti szanszkrit kifejezésben a
váta a levegőt jelenti, az ájana pedig utazást,
vagyis szó szerinti fordításban „a levegőben utazni”, tehát
nem egyértelműen élettelen formára utal, sőt, általában az
élőlények szoktak a levegőben utazni, vagyis ugrani, szárnyalni.
Persze ha „a levegő utazása” értelemben fordítjuk, akkor
helytálló lehet az ablak értelmezés is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése