Éppen azért fontos, hogy kövessük a jamát és nijamát a jóga-gyakorlásunk kezdeti szakaszában, mert amíg nem vagyunk képesek kontrollálni az elménket, addig könnyen utat engedhetünk az alacsonyabb rendű természetünknek, ami alapállásban könnyen elnyomhatja a jószándékot, a lelki tökéletességre való törekvés parányi csíráját, és azt okozza, hogy mnég jobban belebonyolódunk a karma szövevényeibe. Erre szokták azt mondani, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A külső szabályozás, korlátozás tehát mindenképpen fontos és szükséges egy kezdő jóga-gyakorló számára, hiszen ha őszinte, akkor lassan megtanulja a belső kontrollt, ami nem az ösztönök vagy késztetések elfojtását jelenti, csupán az alacsonyabb természetünk kordában tartását annak érdekében, hogy a magasabb rendű természetünk ki tudjon bontakozni.
Egy fejlettebb jóga-gyakorló számára viszont a büntetéstől vagy akár a karmikus visszahatástól való félelem már nem jelent konstruktív erőt. Magasabb szinten a jama és nijama követésének természetessé kell válnia, és a szeretetből kell táplálkoznia. Az összes jama és nijama valamilyen módon levezethető az elsőből, az ahimszából. Hiszen ha szeretsz valakit, akkor nem bántod, ha viszont nem szereted, akkor előbb vagy utóbb, így vagy úgy, fizikailag, érzelmileg, vagy akár csak a közömbösségeddel meg fogod bántani.
Az alábbi kísérlet ékes bizonyítéka annak, hogy ha az emberi elme nincs kontroll alatt, akkor az alacsonyabb rendű, destruktív természete képes a felszínre törni, és még saját maga számára is elképzelhetetlennek tartott dolgokat képes véghezvinni.
1974-ben egy művész, Marina Abramovic végrehajtott egy kísérletet, amelyben azt mondta a jelen lévő közönségnek, hogy hat óráig nem fog megmozdulni, akármit is csinálnak vele. Azt hiszem, ilyen mértékű bizalomra is csak egy művész képes vadidegen emberek iránt. Hetvenkét tárgyat helyezett el egy asztalon, melyeket kellemes vagy kártékony szándékkal is lehetett használni, virágoktól és tollboától kezdve egy késig és egy csőre töltött pisztolyig bezárólag, és megkérte a közönséget, hogy úgy használják, ahogy akarják.
Eleinte a nézők békések és félénkek voltak, de hamar eluralkodott az erőszak. Marina ezt nyilatkozta a kísérlet után: "Azt tapasztaltam meg, hogy ha a közönségre bízod a döntést, akkor meg is ölhetnek… nagyon erőszakosak voltak: szétvágták a ruháimat, rózsa-töviseket szúrkáltak a hasamba, az egyik ember rám fogta a fegyvert, míg egy másik elvette. Agresszív atmoszféra keletkezett. Pontosan hat óra után, ahogy terveztem, felálltam, és elkezdtem sétálni a közönség felé. Mindenki elszaladt, elkerülve a tényleges konfrontációt."
A kísérletből sok mindenre következtethetünk: az egyik dolog az, hogy mennyire könnyű embertelen bánásmódban részesíteni valakit, aki nem tiltakozik, és hogy mennyire nem gondoljuk magunkról, hogy képesek vagyunk ilyet tenni másokkal. Az erőszak, akár érzelmi, akár fizikai vagy más jellegű, a legtöbb esetben olyan áldozatok felé nyilvánul meg, akik védtelenek, vagy nem ellenkeznek, például családtagok, kiszolgáltatott népcsoportok vagy társadalmi rétegek stb. Talán ezét annyira természetes az ember számára, ahogyan az állatokkal bánik, vagy akár a természettel. A karma törvénye hamis biztonságérzetbe ringat bennünket, hiszen a büntetés csak késlelteve érkezik, addig pedig azt gondoljuk, hogy büntetlenül kihasználhatunk, kizsákmányolhatunk, bántalmazhatunk másokat. Amikor pedig az élet kiszabja a büntetést azért a kegyetlenségért, amit más élőlények vagy a természet ellen elkövettünk, akkorra gyakran már elfelejtjük azt a bántalmazást, amit korábban elkövettünk.
A pszichológusok szerint azokban az emberekben a legerősebb az agresszió, akik védtelen helyzetben saját maguk is áldozattá váltak, mások kihasználták, kínozták őket. Így az ember egy ördögi körbe kerülhet, melyben a szenvedés és a szenvedés okozása végeláthatatlan lefelé kanyarodó spirálként rántja a mélybe a lelkünket. Ebből a folyamatból csakis a szeretet, béketűrés, megbocsátás, részvét, együttérzés gyakorlása által kerülhetünk ki győztesen. Ezeket pedig sokszor nehezebb gyakorolni, mint bosszút forralni akár a minket bántalmazók, akár a világ ellen, melyről úgy érezzük, hogy jogtalanul adott szenvedést osztályrészünkül. A jóga gyakorlása által mindezeket a tulajdonságokat tudjuk fejleszteni, de természetesen a tudatos gyakorlás nem lesz fáradság, szenvedés és nehézségek nélküli. Mégis, néhány felébredt ember, aki megérti, hogy az erőszak csakis erőszakot szül, akár egy teljes földrész vagy az egész világ sorsát megváltoztathatja, mint ahogy Gandhi tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése