"Az isteni formák természetesen a szattva irányítása alatt állnak. De, mint ahogyan a démonikus oldalunk nem mindig gonosz, az isteni oldalunk sem szükségszerűen mindig nemes. Az isteni formák vagy mennyei lények leesését okozhatja a ragaszkodásuk a büszkeséghez és az élvezetekhez, mint ahogyan sok nemes emberi lény leesését is ez okozta.
Az
istenségek a természet erőit is képviselik. Indra például a
villámot és az esőt képviseli; Varuna az óceánt képviseli;
Agni pedig a tüzet. És végül, de nem utolsósorban, gyakran
égitesteket is képviselnek, például Brihaszpati képviseli a
Jupitert, vagy Varuna az Uránuszt. Az isteni formák sokkal többek
is lehetnek, mint csak istenségek, ők a formával rendelkező
Brahman. Ez különösen igaz az Úr Sivára számos
megnyilvánulásában, az Úr Visnura és avatáráira
(inkarnációira), és Dévíre, az Istennőre.
A
védikus isteni formák annyira összetettek, hogy el kell ismernünk,
nem tudjuk, pontosan micsodák, csupán egyre többet és többet
tudhatunk meg róluk. A déva
jelenségről adott ismertetőjegyek listája korántsem véged.
Minden, amit eddig az Istenről mondtam, többet árul el az én
tudatlanságomról, mint Istenről."
Megjegyzés:
A monista és dualista iskolák közötti örök ellentét a nirguna
(tulajdonságok nélküli) Brahman hangsúlyozása a szaguna
(tulajdonságokkal rendelkező) Brahmannal szemben, is vice versa. A
védikus tradíció elfogadja, hogy az isteni formák a
suddha-szattva
(vegyítetlen jóság) megnyilvánulásai, ám az advaita
védánta iskola még
az isnteni formák tulajdonságait is illúziónak, vagyis
nemlétezőnek tekinti, míg a dualista védánta
iskolák a Brahman elválaszthatatlan hozzátartozójának tekintik
az általuk legmagasabbnak kikiáltott isteni formát (általában
Visnu vagy Krisna, esetenként Siva).
Az
isteni formák panteonjának hierarchiája fokozatosan vezet Visnu
avatáráitól
a dévákig
(félistenekig), a risikig
(ősi bölcsekig), majd a pradzsápatikon
(ősnemzők) és manukon
(az emberiség uralkodóin) keresztül minden emberig. Ezért Maehle
eszmefuttatása az isteni formák tulajdonságairól és az emberi
pszichológia isteni és démoni oldaláról valóban indokolt. Ámde
ne higgyük azt, hogy az isteni formák csupán az emberi psziché
archetípusainak kivetülései, és az ember a teremtés koronája.
Minden vallásos hagyomány azt tanítja, hogy Isten a saját
képmására teremtette az embert, és a bennünk viaskodó fény és
az árnyék valóban az univerzumban jelen lévő isteni és démoni
erők visszatükröződése.
Az isteni formákon történő
meditáció, az isteni tulajdonságok és cselekedetek
tanulmányozása, megéneklése, meghallgatása és a rájuk történő
emlékezés éppen ezért a bhakti
hagyomány szerint a jóga legmagasabb rendű kifejeződése, hiszen
lehetőséget ad démonikus tulajdonságaink megtisztítására, és
isteni tulajdonságain felszínre hozására. A továbbiakban
következő különböző mitológiai leírásokra tehát nem úgy
kell tekinteni, mint a hinduizmus mondavilágának cikornyás
képzelgésére.
A valóságban ez a jellemfejlődés csodálatos
útja azok számára, akik vonzódnak a Brahman tulajdonságokkal
rendelkező aspektusához. Ez pedig az emberiség nagy többségét
magában foglalja, hiszen, ahogy Maehle korábban említette,
legtöbbünk ösztönösen a karma,
a jóga vagy a bhakti
útjaihoz vonzódik, míg az emberiség kisebb, analitikus elmével
megáldott része a gjána
útjához vonzódik, és a filozófiai tanulmányozás útját
választja a Brahman megértéséhez és megvalósításához. Ahogy
Krisna is mondja azonban, a tulajdonságok nélküli Brahmanon
történő meditáció útja nagyon nehéz a megtestesült élőlények
számára, akik sokkal több pszichológiai hasonlóságot fedeznek
fel az isteni formák életének, cselekedeteinek, tulajdonságainak
megismerése során, mint a Brahman filozófiai tanulmányozása
közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése