"Néhány szó az aszurákról
Bár
a szanszkrit aszura
szót általában démonnak fordítjuk, ez persze problematikus
lehet. Más fordítások a „félisten”, „titán” és a
„gonosz”. Mint ahogyan az úgynevezett istenek (dévák)
és az emberek, az aszurák,
vagy anti-istenek is alá vannak rendelve a karma törvényeinek. Nem
minden aszura
feltétlenül negatív figura, egyesek közülük kiemelkedő
spirituális lények voltak. Prahláda, az aszura
király például a Legfelsőbb Lény nagy híve volt az Úr Visnu
formájában, a Vibhisana nevű aszura
pedig Ráma híve volt. A Baka nevű aszura
is a Legfelsőbb Lény híve volt az Úr Krisna formájában. A
Ghatotkacsa nevű aszura,
Bhíma fia, az egyik legnagyobb harcos volt a Pándavák oldalán a
Mahábhárata
háborúban, és végül az életét is feláldozta értük (a
Pándavák Pándu király öt fia: Judhisthira, Bhíma, Ardzsúna,
Szahadéva és Nakula volt).
A
Rámájanában Lanka, vagyis az aszurák
erődítményének leírása úgy hangzik, mint egy modern, összetett
metropolisz leírása: Lankát hihetetlenül gazdagnak, szépnek,
tisztának és rendezettnek írják le, a polgárai pedig tanultak,
intelligensek és bátrak voltak. Lanka démonai azonban rossz
döntéseket hoztak és egy korrupt vezetőt követtek.
Az
aszurát
metaforikusan kell értelmeznünk, mint olyan valakit, akiben van
potenciál a negatív jellemvonásokra; és számunkra, mint emberek
számára fontos, hogy felismerjük – az aszurák
a saját negatív oldalunkat, a bennünk örökké jelen lévő
árnyákot képviselik. A déva
pedig ellenkezőleg, a bennünk lévő fényt képviseli. Nem szabad
gunyorosan tekintenünk az ősi társadalom naivitására, amikor a
démonokról beszélnek; ehelyett arra kell emlékeznünk, hogy a
démonikus potenciálunk sokféle módon megnyilvánulhat akár egy
napon belül is. Annak sincs értelme, hogy csak másokban lássuk a
sötét oldalt. Minden egyes élőlénynek minden pillanatban van
választása, hogy a démonikus vagy az isteni potenciálját követi.
Csak akkor léphetünk túl rajta, ha felismerjük a saját aszurikus
potenciálunkat. Ha elutasítjuk a sötét oldalunkat, akkor egyre
erősebb és erősebb lesz, és a legvalószínűtlenebb és
legkevésbé kívánt helyzetekben fog előjönni.
A
felfoghatatlan Isten
Az
isteni formákat, melyek dévaként,
vagyis mennyei lényekként is ismertek, néha isteneknek nevezik, de
ahogy a második fejezetben említettük, ez a kifejezés is
pontatlan és leegyszerűsített. Ahogy az upanisadok
és a Brahma-szútra
meggyőzően állítják, csak egy Brahman van. Ezt az absztrakt,
forma nélküli Brahmant azonban nehéz megérteni. Ezen okból
kifolyólag, a védikus tanítás pragmatikus megközelítése az,
hogy közeli, bensőséges, személyes kapcsolatot kell kifejleszteni
Isten egyik aspektusával vagy megnyilvánulásával.
Az
isteni formák a Legfelsőbb meditációs képei, de a funkciójuk és
jelentőségük itt nem ér véget. Egyúttal a magasabb rendű
természetünk aspektusai is. Itt az istenségek nem annyira
független lények, hanem inkább bennünk található erők, amelyek
meghatározzák bizonyos cselekedeteinket és az önvalónk egyes
aspektusait. Egy isteni formán meditálva felébresztjük a
tulajdonságait magunkban. Az isteni tulajdonságok felszínre
hozásának ez a folyamata nagyon eltér attól, amit a mai
tömegmédia leír, mely folyamatosan az emberi természet
démonikusabb aspektusait hangsúlyozza, és így még több
démonikus viselkedésre ösztönzi a közönséget."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése