A mentális koncentráció

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" Ezek után a Pradípiká kijelenti, hogy ha bölcsen gyakoroljuk a pránájámát, akkor megszünteti az összes betegség okát, de ha elővigyázatlanul gyakoroljuk, akkor az ellenkező eredményt érjük el, vagyis betegségeket hozunk létre (2.16). Ez a vers az egyén helyzetét írja le, de jelen pillanatban globális értelemben véve is egyre igazabbnak tűnik. A természet erejét (a prakritit) elővigyázatosan és békésen is lehet uralni, és mindenki hasznára fordítani, vagy lehet visszaélni is vele, aminek következtében hatalmas ciklonok, hurrikánok, és felfoghatatlan erejű földrengések és szökőár-hullámok formájában fog visszaütni és kísérteni bennünket.

A Pradípiká következő két verse az asztmát, tüdőtágulást, fejfájást, fülfájást, zöldhályogot és a szívbetegségeket sorolja fel, mint a megzavart prána következtében fellépő problémákat, és azt mondja, hogy úgy kerülhetjük el ezeket, ha nagy szakértelemmel és kifinomult intelligenciával gyakorolunk (2.17-18).

A felsorolt légzőszervi problémák csak akkor fordulnak elő, ha túl mélyen lélegzünk be, vagy túl sokáig tartjuk ki a kumbhakát. A szívproblémák akkor fordulnak elő, ha túl sokáig tart a kilégzés (vagyis ha olyan számolást választottunk, ami meghaladja a képességeinket). A fej- fül- és szemproblémák akkor fordulhatnak elő, ha nem megfelelően alkalmaztuk a dzsálándhára bandhát. Ezen problémák egyike sem fordul elő, ha megfelelően, a szabályokat követve gyakorolunk.

Itt egy komoly képességről beszélünk, ami fokozatosan fejlődik a mesteri szintre, ha türelmesen gyakorolunk és hosszú időn keresztül. Ehhez olyan hozzáállás kell, amivel egy faültetvény tulajdonosa rendelkezik. A fát csak hosszú idő után lehet kivágni, egyes esetekben csak a következő nemzedék tudja kitermelni. Ha viszont nem ültetjük el, akkor soha senki nem fogja kitermelni. Az is megtörténhet, hogy túl hamar akarjuk kivágni, hogy gyors nyereségre tegyünk szert. Nem lehetünk sikeresek a pránájámában, ha gyors eredményre törekszünk. Csak akkor tehetünk szert a hozzá szükséges képességre, amikor feladtuk a gyors sikerre és eredményre való törekvést. Ekkor képesek vagyunk megérkezni a jelen pillanatba és a légzés feltárja titkait.

Az odaadó mentalitás és a mentális fókusz

A Mahábhárata elmesél egy történetet a fókusz jelentőségéről (Ádi-parva, 135). Drónácsárja, a harci guru egy faragott madarat helyeztetett egy magas fára célpontként. Összegyűjtötte az összes Pándava és Kaurava herceget, hogy célba lőjenek a madár fejénre. Mielőtt megengedte nekik, hogy lőjenek, mindegyiknek ugyanazt a kérdést tette fel: „Mit látsz?„ Egymás után a következő választ adták: „Látlak téged, magamat, a többi körülöttünk állót, a fát és a madarat is.” Ekkor Dróna azt mondta a hercegeknek, hogy álljanak félre, mert még nem készek a lövésre. Ardzsúna volt az utolsó a sorban. Amikor Dróna megkérdezte, hogy mit lát, azt mondta: „Csak a madarat látom.” Ekkor Dróna megkérte, hogy nézze meg pontosabban, mit lát, mire Ardzsúna azt válaszolta: „Csak a madár fejét látom.” Amikor megkérte, hogy lője ki a nyilát, Ardzsúna pontosan eltalálta a madár fejét.

Ez a történet a mentális fókusz fontosságát hangsúlyozza a jóga gyakorlásában, mivel az elménk nyila csak akkor fogja elérni a célpontját, ha tisztán látjuk a célt, és nem téríti el a számtalan zavaró tényező, amit a világ felajánl nekünk. De pontosan mi a pránájáma célja?"

Beindult a Beast Mode

Tavasz óta járok az OKJ sportoktatói képzésre a Mandalába, és múlt csütörtökön volt a modulzáró vizsga. Bár még nem tudunk hivatalos eredményeket, remélem, bejutottam a döntőbe, vagyis a komplex záróvizsgára, ami október 30-án lesz. Onnantól kezdve hivatalosan is sportoktatónak számítok, tarthatok edzéseket juhéééj! Úgyhogy nagy lelkesedésemben el is kezdterm tartani a Beast Mode edzéseket Óbudán, a Yakuza Fitnessben. 

Múlt héten volt az első edzés, ami bemelegítéssel és nyújtással együtt 90 perc hosszú, péntekenként este 7-től 8:30-ig tart. Jó nagy teremben vagyunk, 150 négyzetméter. A bemelegítésnél az eddig tanult Primal Move-elemeket is igyekeztem beépíteni, de még majd szeretnék további ismereteket szerezni erről a mozgáskultúráról. Utána állatjárásokat gyakoroltunk, amiből roppant sokféle van, és a 20 méter hosszúságú teremben simán lehet föl-alá közlekedni. Medve, tigris, mély kitörés, mindegyik nagyon jól fejleszti a mobilitást, a koordinációs készséget, és még erősítenek is. Heten voltak egyébként az első edzésen, köztük két 11 éves gyerek, ők rendkívül élvezték ezeket a feladatokat. A képen éppen a mély kitöréses gyakorlat látható, maiből két kör után is megérzed másnap a farizmodat és a combközelítődet. 

Utána egy tíz perces metabolikus blokk következett. Egy kör békaügetés, utána ugrókötél, amíg a két perc le nem telik, aztán megint békaügetés. Ebből öt kör volt szünet nélkül. Jól kifulladtak a végére, de hát ezek az állóképességi blokkok már csak ilyenek! 

Öt perc után áttértünk a felsőtestre, húzódzkodás volt gyűrűn, illetve rúdon, és fekvőtámasz párhuzamos könyökkel. A kezdőbbeknek lejjebb eresztettem a gyűrűt, illetve a fekvőtámaszt feltámasztott kézzel csinálták. A calisthenics gyakorlatokban az a szép, hogy mindig lehet könnyíteni vagy nehezíteni őket, a gyakorló erőszintjéhez viszonyítva a dolgot. Utána párban volt még robbanékony húzódzkodás gyűrűn, akinek kellett, as társa segített a gyűrű fölé jutni. Két embernek kellett öt perc alatt a maximális mennyiségű húzódzkodást összehozni, azt hiszem 50 körül lett a legtöbb.

A harmadik WOD már statikus gyakorlatokat tartalmazott, név szerint a hidat, illetve a kézenállást fal mellett. 3x fél percet csináltunk mindegyikből. 5x1 perc volt a terv, de az idő is elment, meg az erő is. Két WOD ki is maradt, azokat majd ezen a héten elővesszük.

Minden pénteken lehet tehát jönni a Yakuza Fitnessbe, mindig új gyakorlatok lesznek, mert több száz van a fejemben, és szeretném megtanítani nektek, főleg azokat, maik nekem is beváltak eddigi edzéseim során. A Calisthenics nagyon változatos, és ha már megerősödnek a játékosok, akkor még elővehetjük a medicinlabdákat, bokasúlyokat, láncokat és egyéb terhelésfokozó eszközöket. Hasonlóképpen 3-4 WOD lesz majd egy edzés alatt, utána mindig pár perc pihenővel. A végén pedig 15 perc nyújtás. 

Intenzív az edzés, jól el lehet fáradni tőle, de mindenki az edzettsége szerint lesz terhelve, ha nem bírja tovább, akkor leáll egy kicsit pihenni. Bákaügetés nem mindig lesz, mert attól jól kikészült a mólt heti csapat, pedig nagyon hasznos gyakorlat szerintem. De lábedzés, törzserősítés, hasazás mindig lesz, illetve felsőtestre is dolgozuk a gyűrűn, húzódzkodón. Ha később tudjuk fejleszteni az eszközparkot, akkor tolódzkodó és bordásfal, illetve több húzódzkodó is a rendelkezésünkre fog állni remélhetőleg. De a saját testünk mindig ott van, és a megtanult gyakorlatokat bárhol, otthon, az utcán is elő tudjuk venni, és edzeni. 

Mindenkit szeretettel várok a Yakuza Fitnessben péntekenként, és alább a linkek, ahol lehet tájékozódni:

Yakuza Fitness Óbuda

Beast Mode Hungary Facebook csoport

Beast Mode edzés Facebook-esemény

Beast Mode WOD-ok

A pránájáma helytelen gyakorlása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A Hatha Tatva Kaumudí figyelmeztet, hogy az elővigyázatlan pránájáma duzzanatot, fájdalmakat, lázat és más problémákat okozhat (3.31). A duzzanathoz hasonló szimptómákat a prána elszabadulásának tulajdonítják. Ha a jógi nem fordítja rá a szükséges időt a pránájáma helyes elsajátítására és a fokozatos előrehaladásra, akkor a prána elszabadulhat a helytelen gyakorlás következtében. A helytelen gyakorlás alatt például a bandhák helytelen végrehajtását, a túl gyors kilégzést, túl erőteljes belégzést, a túl hosszú kumbhakát, a túlzottan gyors ütemű haladást, a nem megfelelő étrendet, a helytelen ülésmódot az ászanában vagy a görnyedést, a tamaszikus vagy radzsaszikus elmét gyakorlás közben, a káros szokások fenntartását, miközben pránájáma-gyakorlásba fogtunk, vagy a pránájáma kombinálását drogokkal, alkohollal, vagy kávéval, nem odaadással gyakorolni Isten iránt, vagy a pránájáma nem megfelelő megtámogatását értem ászanákkal, krijákkal stb.

Ebből egyértelmű, hogy mennyire fontos egy kompetens tanár. Kihez fogsz fordulni, ha senki nem látja kívülről, hogyan gyakorolsz, és nem ad tanácsot? A „Meetings with Remarkable Men” című filmben George I. Gourdijeff, az örmény misztikus találkozott egy indiai jóga-mesterrel és leírta neki a légzés-módszerét. A mester hosszasan végigmérte, majd nagy együttérzéssel azt mondta: „Azt javaslom, hogy hagyd abba az összes gyakorlatot, amit végzel.” Megértette ugyanis, hogy megfelelő irányítás nélkül Gourdijeff több kárt okozhat, mint hasznot. Ezek után Gourdijeff csalódottan távozott, ezzel igazolva a mester megítélését, hogy nem állt készen megtenni bármit, hogy kijavítsa a hibáit.

A pránájáma közben nem szabad feszültséget, kényelmetlenséget, ambiciózusságot érezni, máskülönben sérülést okozhatunk a nádíkban. Ez röviden összegzi azt, amit ebben a fejezetben igyekeztem átadni. Az erőlködés, kényelmetlenség és az ambíció azt eredményezi, hogy visszafelé haladunk. Sok élethelyzetben azt tanultuk, hogy ez a három dolog előbbre juttat bennünket. Ebben az esetben azonban ez nem így van: amikor a lelkünkről van szó, akkor az erőlködés, kényelmetlenség és ambíció nem visz sehová. Ez a három dolog a feltételekhez kötöttségünk eredménye, és a pránájáma az a módszer, ami által fellazíthatjuk és eltörölhetjük a negatív felételekhez kötöttséget, így megtapasztalhatjuk az életet és a világot úgy, ahogyan valójában vannak, és nem a múltunk fájdalommal teli benyomásain keresztül szűrődve.

Swami Ramdev azt mondja, hogy ha magas vérnyomásban vagy szívbetegségben szenvedünk, akkor csak gyengéd pránájámát szabad alkalmazni. Nem kell teljesen elzárkózni a pránájámától ilyen esetekben, de még körültekintőbbnek kell lennünk, és konzultálni kell egy jóga-terapeutával. A Hatha-jóga Pradípiká kijelenti, hogy mint ahogyan az elefántokat, oroszlánokat és a tigriseket is lépésről lépésre lehet megszelídíteni, a pránát is ugyanígy lassan és kitartással lehet uralom alá hajtani (2.15). Ha sietünk, akkor a Pradípiká szerint a prána megölheti a gyakorlót, mint ahogyan egy vadállat is megölheti a gazdáját, ha túlzottan kapkodva próbálta megszelídíteni. Bár a prána, a testünkben lakozó életerő jelentéktelennek tűnhet, igazából azonos a prakritivel, az erővel, ami az egész univerzumot létrehozta. Ez az erő hihetetlenül nagyobb, mint mi, és egy pillanat alatt képes elpusztítani bennünket, ha nem tiszteljük, nem értjük meg, és nem használjuk helyesen."

Naturize rizsprotein-teszt

Pár hete megkeresett az egyik barátom, hogy új, vegán barnarizs-proteint készül a piacra dobni kicsiny hazánkban, és ugyan teszteljem már le a terméket. Nos, röviden összegezve (amit alább részletezek ezért), bejött a cucc!

Eddigi életem során először kazeint fogyasztottam, mint fehérjeforrást, ami tudvalevőleg lassan felszívódó fehérjéket tartalmaz, így inkább az izom-megtartásra jó, mint az izomtömeg növelésére. Utána tavaly áttértem a Myprotein Vegan Blend-re, ami sárgaborsó, barnarizs és kendermag-protein keveréke, emellett az ízesített változat (amit én fogyasztok) kakaóport és szukralózt tartalmaz. Erről váltottam át kb 3 hete a Naturize rizsproteinre.

Tapasztalatok

Kb 3 hét alatt fogyott el az első 90 dekás dobozka Naturize rizsprotein. Direkt lemértem magamat az elején, 68.2 kg voltam. Most, 3 hét elteltével 69.2 kg vagyok. Igaz, hogy a testzsírom is nőtt 14-ről 15%-ra a mérleg szerint, de még ha ezt készpénznek veszem is, akkor is 30 dkg tiszta izom 3 hét alatt nem rossz eredmény. Persze ezt nem lehet tudományos eredménynek tekinteni azért, hiszen a többi táplálkozást és az edzésminőséget, illetve a pihenést, stresszfaktorokat stb. most nem vettük számításba, de a számomra azért bíztató eredménynek tűnik. Akkor most nézzünk néhány szempontot, főleg a MyProteinnel összehasonlítva, hiszen arról van tapasztalatom. Tejsavó-proteint életemben nem fogyasztottam, de azt másoktól tudom, hogy amikor vegán proteinről visszaáll valaki a tejsavóra, akkor még erősebben kipattanásosodik tőle, mint előtte. Szerintem ha pattanásosak vagyunk a proteintől vagy az elfogyasztott ételektől, akkor erre a jelzésre oda kell figyelni, és úgy beállítani az étkezést, a méregtelenítést, hogy megszűnjenek a tünetek. Persze ez nem mindenkinél fordul elő, csak egy megfigyelés.

Összetétel

Amikor valaki meghallja, hogy ez a készítmény nem tartalmaz semmi mást a barnarizs-proteinen kívül, akkor az első kérdése mindig az szokott lenni, hogy "És mivel komplettálod?" A növényi fehérjéket ugyanis nem tartják teljes értékűnek olyan szempontból, hogy nem mindig tartalmazza mind a nyolc esszenciális aminosavat, amit az emberi szervezet nem képes előállítani. Ezért is van például a MyProtein termékében 3 féle növényi protein összekeverve. A Naturize-nak azonban a laboratóriumilag bevizsgált aminosav-tartalma önmagában is egészen figyelemre méltó, a csomagolásán fel is van tüntetve a teljes aminosav-profil. Minden adag 80% tiszta, teljes értékű fehérjét, adagonként (30g) 4 gramm glutamint és 4 gramm BCAA-t tartalmaz, mindezt gyakorlatilag nulla zsír és koleszterin mellett. Egy kg rizsproteint 12 kg csíráztatott barnarizsből állítanak elő. Adagolókanál nincs hozzá, így én kb két púpozott kanállal tettem egy turmixba, így 3 hét alatt fogyott el a 900 grammos doboz, napi egy turmixot számolva. De ha valaki nagyon ragaszkodik a komplettálás elvéhez, akkor étkezzen a nap folyamán minél változatosabban, többféle vegán proteinforrást (hüvelyesek, olajos magvak, zöld levelesek) fogyasztva, és biztosan minden aminosavat meg fog kapni a szervezete, amire szüksége van. Összehasonlításképpen a MyProtein 73% fehérjét tartalmaz ízseítetlen változatban, illetve 65%-ot a kakaós változatban. 

A dobozon közölt és bevizsgált adatok a következők:

Értékek 100 gramm termékben

Össz fehérje 80.83 g
Glutamin 13.13
Treonin  3.49
Alanin 5.84
Arginin 10.23
Tirosin 4.87
Valin 4.16
Metionin 1.26
Fenilalanin 2.95
Leucin 7.95
Glicin 5.85
Cisztin 0.68
Triptofán 0.15
Izoleucin 1.31
BCAA összesen 13.42
Aszparagin sav 6.77
Szerin 5.79
Hisztidin  3.04
Lizin 3.11
Összes Zsír 0,4 g 

Koleszterin 0 g 

Összes szénhidrát 6 g 

Ebből cukor 1 g 

Kalória 366 kcal (1532 kJ)

Emészthetőség

Amióta vegán vagyok, a hüvelyeseket is viszonylag jól tudom emészteni, úgy látszik, helyreállt a bélflórám. Amikor még tejterméket is fogyasztottam, a hüvelyesek és a puffasztó hatású zöldségek bizony erősebb szélképződést, alhasi puffadást váltottak ki. A MyProtein keverkében a sárgaborsó-protein is némileg puffasztott, de a Naturize esetében ennek nyomát sem fedeztem fel. Akár edzés előtt is fogyasztva könnyen megemésztődik, szinte perceken belül belépnek az aminosavak a véráramba. Most, hogy elfogyott a rizsproteinem, megint elővettem a maradék Vegan Blendet, de egyből éreztem, hogy mennyivel nehezebben emészthető, pedig emésztőenzim-keverék is van benne. Szóval hosszú távon a Naturize-ra szavazok. A barnarizs az egyik legkevésbé allergén növény, így jobb választásnak tűnik, mint a tejsavó, a szója, a sárgaborsó, a búzaprotein vagy a keverékek. Nem csak vegánok számára, hanem a paleósoknak is ideális választás, hiszen ők jobbára a húsból készült protein mellett csak ezt tudják választani, mivel sem hüvelyest, sem gluténtartalmú gabonákat nem fogyasztanak.

Teljesítmény

Szeptemberben elkezdtem a calisthenics-gyakorlataimat is plusz súllyal végezni, és megelégedettségemre nőtt az erőnlétem, az izmaim regenerációs ideje is jobb szerintem. A max erőm is növekedett, meg a fogáserőm, az állóképességet most még nem tudtam annyira tesztelni. Az utóbbi napokban kiment a 100 snatch 16 kilós kettlebellel, 106 kiló deadliftben, vagy például 200 húzózkodás egy edzés alatt. Azt is tapasztaltam, hogy ha edzés előtt fogyasztom a rizsproteint, akkor elszáll a fáradtság, és "készenléti" állapotba kerülök, anélkül, hogy valamiféle edzés előtti felpörgetőkkel kellene terhelnem a szervezetemet. De ha edzés után fogyasztja az ember, akkor is kiválóan helyettesít egy-egy étkezést. 

Ízhatás

A Naturize teljesen íz-semleges, viszont az egyéb natúr rizsproteinekhez képest jobb az oldhatósága, és nem képez "karcos" zaccot a shaker alján. Csak vízzel elkeverve is simán fogyasztható, jól oldódig egy pohárban, kanállal kevergetve, vagy shakerben összerázogatva. Nem tapad az edény falára, és sokkal "selymesebb", mint az egyéb rizsproteinek. De ha valaki változatos ízekre vágyik, akkor tehet hozzá természetes édesítőszert, kakaóport, fehéjat, vaniliát, gyümölcsöket, magtejeket vagy amit akar. Egy kis kreativitással könnyen megoldható, hogy finom és fehérjedús turomixot varázsoljunk belőle. Én banánnal, idénygyümölcsökkel, kókusztejjel, Maca porral, kakaóval és egy kis mézzel szoktam keverni. A MyProteinnél azért a sárgaborsó jellegzetes íze mindig átjön, akármivel keverem is. Így a Naturize különböző receptekben is kiválóan alkalmazható. A forgalmazó ígérte, hogy ízesített változatban is piacra dobja majd. A tejsavó-proteinek kétségkívül mindenféle egzotikus mesterséges ízesítőkkel vannak teletolva, amitől finomak lesznek, de nem annyira egészségesek. A Naturize ízesített változatában is természetes ízesítők lesznek majd remélhetőleg.

Ár-érték

Bár új termékről beszélünk, az ára meglehetősen versenyképes az egyéb, itthon beszerezhető növényi protein-keverékekkel összehasonlítva. Ha nagyban gondolkodunk, akkor 2 doboz (2.8 kg) Naturize proteint már megkapunk 19900 Ft-rt, a honlapjukról megrendelve, de hétfő óta az Atma Pest-ben is kapható a protein. A MyPtoreinból kb 14-15000 Ft   2.5 kg, az AbsoRice-ből 16000 2.5 kg. A Vegabond vegán proteinjéből 2.5 kg kb 20 ezer Ft-ra jön ki. Aki a nyers vegán proteinhez ragaszkodik, annak pedig még jobban a zsebébe kell nyúlnia, mert például a Bionom weboldalán kapható nyers proteinből 2.5 kg több, mint 50  ezer Ft-ra jön ki. Az ár/minőség arányban tehát úgy gondolom, hogy a Naturize egy versenyképes termék, mindenkinek ajánlom a kipróbálását, és utána lehet dönteni, hogy melyik vált be a legjobban. Evidens, hogy vannak tejsavó-fehérjék, amik jelentősen olcsóbbak ennél, már 4-5000 Ft/kg-tól kapható, de azért én nem mennék bele, hogy az olcsó protein milyen minőségű tejipari melléktermékekből készül.

Növényi vs állati protein

Ezt a témát nem hozom elő újra, inkább belinkelem azokat a korábbi blogbejegyzéseket, amelyekben kitértem a nagy mennyiségű állati fehérje fogyasztásának hátrányos következményeire. 

A fehérjékről őszintén 1. rész
A fehérjékről őszintén 2. rész
Fehérje-diéta - amit senki nem mond el róla

Nyilván a végkövetkeztetésem az, hogy ha 100%-ban kizárjuk az állati fehérjéket, és a növényi étrenden belül is odafigyelünk a génmanipulált és allergén tápanyagok (szója, búza, kukorica) kerülésére, valamint a megfelelően változatos tápanyag-bevitelre, akkor nem csak hogy jó szolgálatot teszünk az egészségünknek hosszú távon, hanem az aktív, akár versenyszerű sporttal járó megnövekedett igénybevételnek is eleget tudunk tenni az olyan innovatív táplálékkiegészítők segítségével, mint a Naturize. Beszélgettem a forgalmazóval, és vannak még további ötletei is újabb termékekkel kapcsolatban, én pedig biztosítottam a szakmai támogatásomról, úgyhogy reméljük, a "piacvezető" hazai forgalmazók kétes minőségű tömeg-termékei mellett igazán minőségi, egészséges és versenyképes árú sportkiegészítők is kerülhetnek a jövőben a magyar sportolók shakerébe.

A szúrja-namaszkára mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Elérkeztünk az Ashtanga vinyásza jóga első sorozatában szereplő egyetlen Istenséghez, Szúrjához, vagyis a Napistenhez. A gyakorlás a Napüdvözletekkel kezdődik, melyek fejlesztik az odaadást, javítják az egészségünket és felkészítenek a további ászanákra. Az ind mitológiában, mint sok más kultúrkörben is, nagy kultusza van a Napistennek. Az alábbiakban egy összeállítást olvashatunk a Napistenről a védikus irodalom alapján.

A Rgvéda fő napistene Szúrja, arany kocsija van, amelybe vagy hét pej kancát fognak be, vagy az Etasá nevű paripát. Néha vörös madárnak vagy sasnak, tarka bikának, fehér lónak, az ég ékszerének nevezik. Apja a Védákban Djausz, az ég, a Puránákban Kasjapa; anyja Aditi, ezért nevezik Áditjának is. Felesége a hajnal, vagy Tvastr lánya. Jaksasja adhjaksának, csodálatos rejtélynek nevezik (RV X.88.13), Pavitra Angirasza pedig azt mondja, hogy a szóma lakóhelyét őrzi (IX.83.4).

Hallgassunk meg két védikus naphimnuszt:

Szúrja (RV VII.63)

Az égre lép a boldog nap, ki minden kincset ád,
Az égi tiszta szem, kivel Varuna-Mitra lát.
Ki föltekerte, mint a bőrt, az éjt, amely sötét,
És megmutatta fény-arany, tündöklő ékkövét.
A népek ébresztője ő, ki percet sem halaszt,
Kocsin robog el messzire, Etása húzza azt.
Usász öléből fölkel ő, és fényesen ragyog,
Vidáman zengik himnuszát a büszke dalnokok.
Az ég aranyló ékszere, ki messzi célba tart,
Gyorsan robog, és messzire lehagyja a vihart.
A szorgos népet kelti ő, s nekik utat mutat,
Hogy megtegyék a nékik elrendelt dolgukat.
Mint sas repül a messzeség kanyargó útjain,
És felragyog az égi tűz az intő ujjain.
A nap ha kél, mi is kelünk, és néki hódolunk,
Te Mitra és Varuna is, tinéktek áldozunk:
Könnyen bejárható utat, jó földet adjatok,
Karjaitokkal védjetek, s örökre áldjatok.
Szavitar (RV X.139)

Kelet felragyogtatója,
Szavitar, aranyhajú,
Ezer sugár körülötte,
Mint a fényes koszorú.

A bölcs Púsan jár nyomában,
Erejétől lábra kap,
Számba is vesz minden élőt,
Mint pásztor a nyájakat.

Alátekint, elfoglalja
Fönn az égbolt közepét,
Kitölti a tágas teret,
És a világ két felét.

Nézi a dús legelőket,
Tehéncsorda hol legel,
A két szélső határpont közt
Füves réteken delel.

Ő a gazdagság forrása,
Minden kincset összegyűjt,
Kegyes pillantása földi
Formát el sosem került.

Törvényt-rendet ő vigyázza
Egek fénylő magasán,
És ha háborúba indul,
Zsákmányol, mint Maghaván.

Tiszta víz az áldozatból
Visvavaszut hívja le,
Indra is csak azt kutatja,
Merre van a nap helye.

Gandharva, ki ég és föld közt
Távolságokat kimér,
Édes hangon énekel most,
Égi vína dalt kísér.

Megtanít az igazságra,
Bátorít, ha kétkedünk,
Tetteinket inspirálja,
Himnuszt énekel velünk.
Egy védikus írás, a Brhaddévatá (6.162-3; 7.1-6) Vivaszván napisten házasságáról beszél. Tvastr lányát, Szaranjút vette feleségül. Hamarosan ikreik születtek, Jama és Jamuná, de az asszony megunta a házasságot. A férje tudta nélkül teremtett egy nőt, aki pontosan olyan volt, mint ő maga, rájuk bízta az ikreket, kancává változott, és elment a hegyekbe. Vivaszvánnak született egy másik fia ettől a nőtől, aki olyan volt, mint a feleségének az árnyéka – később úgy is nevezték, Cshájá, árnyék. De Cshájá rosszul bánt az ikrekkel, és Vivaszván gyanakodni kezdett. Rájött, hogy Szaranjú kanca formájában szökött meg, erre csődörré vált, és utánament. Szaranjú későn ismerte fel a férjét, akinek spermája a földre hullott. A kanca megszagolta, ezért két ikerfia, az Asvinok az orrából születtek meg. Elmondja ezt röviden a Rgvéda (X.17.1-2) is:

„Tvastr esküvőt rendez a lányának – ezt hallva mindenki összegyűlt. De Jama anyja, a nagy Vivaszván felesége eltűnt. A halhatatlan nőt elrejtették a halandók elől. A félistenek csináltak egy ugyanolyan nőt, és azt adták Vivaszvánnak. Szaranjú elhagyta az ikreket, de megszülte a két Asvint.”
Az Atharva Véda néhány mantrája gyógyulást, orvosságokat kér a naptól:

„Menjen a napba szívfájdalmad és a sárgaságod; beburkolunk a vörös bika színébe.” (AV I.22.1)

„Te köhögés, olyan gyorsan tűnj el, mint a nap sugarai.” (AV VI.105.3)

„Repülj el, fekély, mint a sas a fészkéről. A nap készítsen orvosságot, a hold világítson rád.” (AV VI.83.1)

„A felkelő nap ölje meg a férgeket, a lenyugvó nap ölje meg a teheneket kínzó férgeket.” (AV II.32.1)

„A félistenek, a nap, a föld adták a három Szaraszvatit, ők adták ezt a mérget megsemmisítő orvosságot.” (AV VI.100.1)

Indiában még ma is vannak, akik a nap híveinek nevezik magukat. Saját szentírásaik a Szúrja Upanisád és a Szaura Purána.

A késő középkorban a nap, mint félisten jelentősége lecsökkent. Romba dőlt a konáraki naptemplom, amely templomi szekér formájában épült, óriási kő-kerekekkel. Muttuszvámi Diksitar dél-indiai költő a múlt század végén írt egy naphimnuszt:

Szúrjamúrti, hódolok neked,
Szép Cshájá a hitvesed,
Szimha Raszi ura vagy te, világítod az eget.
Ragyogó vagy, egészséget, ajándékot osztogatsz,
Te mindig csak boldogságot, sose gondot adsz,
Mitra vagy, a lótuszoknak
Jó barátja, és a fény,
Ragyogsz ezer sugaraddal,
Hajnalórán új remény.
Elemésztő tűz vagy mindig,
Felvillantod fényedet,
És az ember összes bűnét
Lángoddal elégeted.
Első vagy a bolygók között,
Hét ló húzza szekered,
Mindenki előtted hódol,
Guruguhát kedveled.
Szaurastra mantra lelke, arany színben tündököl,
Áldása és melegsége a mezőkön szétömöl.
Brahma, Visnu, Siva társa, ki mindenkit elfogad,
Mindenkinek megváltást és boldogságot bőven ad.
Talán feltűnt, hogy költőnk bolygónak nevezi a napot. Ez nem véletlen. India tudósai már sok ezer évvel ezelőtt felfedezték, hogy a napnak is van saját mozgása. A szanszkrit versek néha csillagokról beszélnek, de valójában minden égitest „bolygó”, kivéve a Sarkcsillagot. A Srímad Bhágavatam 5. éneke részletesen beszél az univerzum felépítéséről, a bolygók pályáiról, a Sisumára (delfin) bolygórendszerről, és a föld alatti bolygókról.

Ezt írja:

„A világűr (antariksa) középső régiójában található a ragyogó nap, valamennyi hőt kibocsátó bolygó királya. Sugárzása felmelegíti az univerzumot, és fenntartja annak rendjét. Fényt is ad, hogy az élőlények jól láthassanak. Miközben észak felé, dél felé vagy az Egyenlítőn keresztül halad, lassan, gyorsan vagy közepes sebességgel mozog. Aszerint, hogyan kel fel, nyugszik le vagy keresztülhalad az Egyenlítőn – és közben hogyan kerül kapcsolatba a különféle állatövi jegyekkel – a nappalok és éjszakák rövidek, hosszúak, vagy egyenlőek egymással.” (5.32.3)

Természetesen az indiai bölcsek is tudták, hogy az anyagi univerzum végtelen, megszámlálhatatlan sok bolygó és bolygórendszer van; az olyan kifejezések, mint a föld bolygó alatt, vagy a nap fölkel és lenyugszik, tudományos értelemben helytelenek. A földi embert azonban nem igen érdeklik a távoli galaktikák viszonyai, és a mindennapi életben továbbra is jól megél ezekkel a tudományosan helytelen kifejezésekkel.

A Purána elmondja, hogyan halad át a nap a különböző állatövi jegyeken, és ez is megfelel annak, ahogy a földről látjuk. Az ekliptika hossza 95 100 000 jódzsana, vagyis 760 800 000 mérföld. A föld országaiban különféleképpen látják a napot: amikor a föld egyik felén dél van, a másikon éjfél. Látszólagos utazása során a nap Devadánitól, Indra lakhelyétől halad Jamarádzsa lakhelyéig, onnan Nimlocsaniba, Varuna királyságába megy, aztán Vibhávariba, a holdistenhez, és innen újra Indra lakhelyére érkezik. (5.21.4-12)

„A napisten szekerének egyetlen kereke van, amit Szamvatszarának neveznek. 12 küllője a 12 hónap… A tengely egyik vége a Szumeru, a másik a Mánaszóttara hegy csúcsán nyugszik… Hintója 3 600 000 jódzsana (28 800 000 mérföld) hosszú, és negyed ilyen széles. A szekér lovait, amelyeket a Gajatri és más védikus versmértékek után neveztek el, Aruna fogta be.

A napisten előtt hatvanezer szent halad, akiket Válakhiljáknak hívnak. Valamennyien hüvelyknyi nagyságúak, és ékesszóló imákkal dicsőítik a napistent.

14 másik szent, gandharva, apszará, kígyó, jaksa, ráksasza és félisten kettes csoportokat alkotva minden hónapban más nevet vesznek fel, és szertartásokat mutatnak be, hogy a Legfelsőbb Urat imádják Szúrjadévaként.” (5.21.13-18)

Hogyan van ez? A napisten a Legfelsőbb Úr?

A Srímad Bhágavatam elmagyarázza, hogy ezt hogyan kell érteni:

„Az emberek általában Nárájanát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják, aki a napistenként van jelen.

A napisten, aki nem más, mint Nárájana, Visnu, a világok lelke, a világűrben él… 12 hónapon át a zodiákus 12 jegyével találkozik, és eszerint kap 12 nevet.” (5.22.4-5)

A Rgvédában és más védikus írásokban a nap általában a félistenek egyike. Elfogadja ezt a Srímad Bhágavatam is, amikor arról beszél, hogy egyszer Prijavrata király ragyogó szekéren követte a napistent, és nappalt varázsolt az univerzumnak abban a részében, ahol éjszaka volt (5.1.30). A király csak egy félistent követhetett a saját szekerén. De senki sem akadályozhatja meg a Legfelsőbb Urat, hogy Nárájana- vagy Visnu-kiterjedésében szintén megjelenjen a nap formájában.

A garbhapindászana mitológiája

Újabb részet az Ashtanga-könyvből:

A garbhapindászana mitológiája


A garbhapindászanát magzatpóznak szoktuk fordítani, és a magzat méhen belüli helyzetére emlékeztet. A védikus hagyomány úgy tartja, hogy a lélek az apa ondójában vesz menedéket, és a megtermékenyítés során foglalja el a helyét a magzatban. Az embrió tehát a fogantatás pillanatától kezdve egy önálló tudatossággal rendelkező élőlény. Éppen ezért a védikus hagyomány követői ellenzik az abortuszt, hiszen az egy tudatos élőlény elleni erőszaknak tekinthető. A Bhágavata Purána a következő leírást közli az élőlény méhen belül eltöltött kilenc hónapjáról (a leírásban tíz szerepel, mivel holdhónapokat számolnak, amelyek csak 28 nap hosszúságúak):


"Az elsõ éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően. 

Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szõrzet, a csontok és a bõr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás. 

A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.

A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát, s ebben az ürülékkel és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él, amely különféle férgek táptalaja.

A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.

A magzatburokban, kívülről a belekkel borítva a gyermek a has egyik oldalán fekszik, fejét hasa felé fordítva, miközben háta és nyaka íjként feszül meg.

Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz életének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben?

A gyermeket, akinek a foganásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, nem tud egy helyben maradni.

Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt.

Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Földön jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem.

A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Óh, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?”

Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet kiszáradt kútjába essek. Deva-máyának nevezett külső energiád azonnal rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megkezdődik a hamis azonosítás, amely a folytonos születés és halál körforgásának kezdetét jelenti.

A gyermek így ürülékkel és vérrel borítva a földre esik, és úgy mozog, mint egy féreg, aki az ürülékből kelt ki. Elveszti felsőbbrendű tudását, és máyá bűvöletében egyre csak sír."

Meglehetősen naturális a leírás, de a lényeg az, hogy azok a gyermekek, akik előző életükben kapcsolatban voltak a jógával vagy a spiritualitás valamely formájával, a magzati lét során visszaemlékeznek az előző életeikre, és a karmájuk visszahatásain meditálva Istenhez imádkoznak, hogy kiszabadulhassanak az ismétlődő születés és halál körforgásából. 

A garbhapindászana felvétele után kilencszer körbegördülünk a hátunkon, ezzel a magzati lét kilenc hónapjára emlékezve, és a lehetőségre, hogy születésünk után gyakorolhatjuk a jógát.

Téli kardió-ötletek

Jön az ősz, utána a tél, az esős idő, és ilyenkor az ember nem annyira szívesen megy ki futkározni vagy a szabadban mozogni. Bekényszerül a terembe, vagy az otthon végezhető gyakorlatokat választja. Nem tudom, hogy mennyire köztudott, de az utóbbi idők kardió-őrülete Kenneth H. Cooper nevéhez köthető, aki szerint a városi életmód hátrányos hatásait, nevezetesen a mozgáshiányt és a stresszt leginkább a kardió-mozgással lehet semlegesíteni. Egyébként ő alkotta meg az aerobik mozgásstílust is, ami ugye szintén aerob hatású gimnasztikai gyakorlatokból álló óra, és így szintén kardió-jelleggel bír, bár a mozgások nem feltétlenül ciklikusak, hanem változatosak. Nos, az aerobikból azóta számtalan fitnessz-óra alakult ki, a military tréningtől kezdve a dance és zumba-órákon keresztül akár az Insanity-ig, ami sokkal intenzívebb intervallumos terhelést ad, de végülis szintén saját testsúlyos gimnasztikai gyakorlatokkal dolgozik. 

Nem merülök most bele abba, hogy milyen intenzitású terhelés milyen energia-felhasználással jár, és mi a legjobb a zsírégetéshez, hiszen tudvalevőleg a legtöbb ember, aki belekezd a kardió-edzésekbe, zsírt akar égetni és alakot szeretne formálni. Mellette természetesen a keringési rendszerét is megedzi, és állóképességet is fejleszt. Szerintem egyébként az intenzív intervallos terhelés a leghatékonyabb, mert ez emeli meg a legjobban az alapanyagcserét, és így ennek a legkifejezettebb az utólagos zsírégető hatása. Persze ez már a csúcssportolók edzése, ehhez azért kellenek a megfelelő alapok. 

Maradjunk most annál, hogy milyen mozgásokat érdemes kipróbálni, ha télvíz idején is szeretnénk kardiózni, és fázunk kimenni a Margitszigetre futni, vagy unalmasnak találjuk a futógép vagy a lépcsőzőgép taposását az edzőteremben, az előttünk lévő TV-képernyőt vagy az esős ablakot bámulva. Az edzőtermekben úgyis többféle kardiógép van, és bármelyik teremedző szívesen eligazít a használatukban is. A Jákob lajtorjáját például én is kipróbálnám, az izgalmasnak hangzik. Sőt, én szeretek télen is a szabadban edzeni, futni, nem félek a hideg időtől. De azért most térjünk vissza a "házi" körülmények között kivitelezhető kardió-tevékenységekre, amelyekhez nem kell túlzottan sok drága eszköz sem, és mégis változatosak tudnak lenni.

1. Ugrókötél. Potom 600 Ft egy ugrókötél, és kb 4 négyzetméternyi hely kell a használatához. Ha már megy a rendes tekerés, akkor lehet cifrázni: keresztezés, dupla tekerés, egylábazás, gyorsabb/lassúbb intervallok és mindenféle közbeiktatott saját testsúlyos gyakorlatok tehetik változatossá az ugrókötelezést, amivel közepestől az erősig terhelhetjük magunkat. Már tíz perc sem rossz, de 20-30 perc kifejezetten feldobja a napunkat.

2. Börpi. Az egyik kedvenc kiegészítő gyakorlatom az ugrókötél cifrázásához a börpi, vagyis a négyütemű fekvőtámasz. Több száz féle verziója létezik, ezzel is összehozhatunk egy jó kis kardió-edzést, ha nem pihenünk közte túl sokat. Kiegészíthetjük még mountain climberekkel, és a fekvőtámaszok sokaságával, biztos, hogy nem fogunk unatkozni, és alaposan leizzadunk.

3. Bicikli. Én télen-nyáron bringával közlekedem, de aki szeretne télen egy jót tekerni a szobában, annak már nem kell külön erre a célra szobabiciklit vennie, ami drága és foglalja a helyet. Elég, ha vesz néhány görgőt a kereke alá, és remekül száguldhat a szobájában a nyári biciklijével, még egyensúlyoznia is kell közben.

4. Lépcsőzés. Ha szemfülesek vagyunk, akkor bizonyára találunk a közelünkben egy olyan tízemeletes lakótelepi házat, aminek a lépcsőházában bátran tolhatjuk a köröket föl-le. Ha nem pörget fel eléggé, akkor vigyünk magunkkal plusz súlyt, például két kettlebellt, vagy egy jó nehéz hátizsákot, mindjárt érezni fogjuk a vérünk zubogását. Tízszer tíz emelet már jó kis edzés, közben ha akarjuk, még tolhatunk néhány fekvőtámaszt is a legfelső emeleten.

5. Úszás. Persze nem a nagymami-tempójú mellúszásra gondolok itt, hanem egy jó erőteljes gyorsúszásra, amit csak be kell gyakorolni, és máris megy egy-két kilométer egyben. Én nem szeretek 30-40 percnél több időt tölteni a kardióval, ezért ezen az időn belül választok egy távot, és annak a gyorsaságát igyekszem fejleszteni. 

6. Kettlebell Swing. Ezt a gyakorlatot nem árt helyesen megtanulni egy edzőtől, és óvatosan dolgozzunk a súlyokkal! Ha persze csak egyféle kettlebellünk van otthon, akkor nincs nagy választás, de a súly nagysága, illetve az, hogy egy vagy kettő bellt lóbálunk, erőteljesen befolyásolja a terhelés mértékét és a pulzus felszökkenésének ütemét. Tehát kis súllyal is lehet csinálni egy jó kardió-edzést, ha megszakítás nélkül dolgozunk, és közben esetleg váltogatjuk az egykezes, kétkezes, alacsony, magas stb. változatokat, akkor egy remek és mégsem unalmas kardió-edzésnek nézünk elébe. Ehhez persze, ahogy mondtam, kell egy eszköz (a kettlebell) és némi technikai előképzettség, nem érdemes otthon barkácsolni Youtube-videók alapján.

7. Zsákolás. Ha van otthon egy boxzsákod, akkor azt ütheted, rúghatod, ahogy jólesik. garantált a kifáradás és az állóképességi edzés. A lényeg, hogy ne csökkenjen a meló intenzitása a fáradással együtt. Ha nincs otthon zsákod, akkor elmehetsz egy terembe is, ahol van. Itt sem árt egy jó bandázs, egy zsákolókesztyű, és a helyes technikai ismeretek, amiket egy jó küzdősport-edzőnél megszerezhetsz. Különben könnyen megsérülhet a kezed-lábad, ha ész nélkül nekiállsz csépelni a zsákot. 5x3 perc intenzív zsákolás egyperces szünetekkel már felér egy szigetkörrel. 

Remélem, mindenki kapott elegendő ötletet ahhoz, hogy télen se punnyadjon el. Persze aki egyéb edzést végez, és lekiismeretesen odafigyel arra, hogy mit eszik és mennyit, annak nem kell sokat görcsölnie a zsírégetésen. Ebben az esetben csak a keringési rendszer edzése és az állóképesség fokozása érdekében érdemes beiktatni a kardió-edzést.

Óvatosság a pránájámában

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Haladjunk körültekintően és bölcsen

Valószínűleg ez a könyv legfontosabb fejezete. A nagy sziddha, Góraksa Nátha figyelmeztet, hogy ne erőltessük túl a kumbhakát és mindig lélegezzünk ki lassan (Góraksa-sataka 51). Ha agresszíven törekszünk a maximális hosszúságú kumbhakákra, akkor megsérthetjük a tüdő szöveteit, különösen a hürgőcskéket. Ugyanaz a helyzet itt is, mint az ászana-gyakorlásnál. Ha egoisztikusan gyakoroljuk az ászanát, akkor mindenféle fizikai sérülés lehet a következménye, mint ahogyan más sportok, gimnasztika vagy bármilyen fizikai erőfeszítés során is előfordulhat ez. Amellett, hogy túl sokáig tartjuk a kumbhakát, megtörténhet az is, hogy túl mélyen lélegzünk be, ami szintén károsíthatja a hörgőcskéket. Ha úgy találjuk, hogy a kumbhaka kezdetekor majdnem felrobban a tüdőnk, akkor röviden oldjuk a dzsálándhára bandhát, lélegezzünk ki egy kis levegőt és utána folytassuk a kumbhakát.

Hasonlóképpen, megtörténhet az is, hogy túl hosszú ideig fújjuk ki a levegőt. Ez nagy nyomást okoz a szívnek, és potenciálisan károsíthatja is. Mint ahogyan a belégzés a tüdő sérülését okozhatja, a túl hosszú kilégzés fájdalmat okozhat a szívben. Ez figyelmeztető jel, hogy le kell csökkentenünk a teljes légzésciklusunk hosszát, ne hagyjuk figyelmen kívül!

A pránájámában még lassabban és körültekintőbben kell haladnunk, mint az ászanában. A saját képességeinknek megfelelően haladjunk, és, ahogyan az ászanában is, soha ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Ha kapkodunk a levegőért, akkor a kumbhakáink túl hosszúak.

Sohase erőlködjünk, mindig gyakoroljunk a képességeinknek megfelelően. A pránájámát olyan egyszerű számolással kell kezdenünk, ami egyáltalán nem okoz megerőltetést. Másnap hosszabbítsuk meg a számolást egy másodperccel, és nézzük meg, mi történik. Ha még mindig úgy érezzük, hogy ez nem kihívás, akkor másnap megint nyújtsuk meg a számolást egy másodperccel. Hamar eljutunk addig a pontig, ahol még erőlködés nélkül, de azt fogjuk érezni, hogy a gyakorlás jobban leköt, és több sikerélményt ad. Maradjunk ennél az ütemezésnél néhány napig, hétig vagy hónapig, amikor megint úgy érezzük, hogy az elménk hajlamos elkalandozni, mert azt érzi, hogy nem dolgozunk komolyan. Ekkor megint növeljük a számolást egy másodperccel. Végül eljutunk arra a pontra, amit én a test durva, finomítatlan kumbhaka-potenciáljának nevezek. Eddig a pontig viszonylag gördülékenyen lehet fejlődni, de innen kezdve már dolgozni kell. Az én esetemben ez a pont a 44 másodperces belső kumbhaka környékén jelent meg, de ennél valószínűleg számításba kell venni az azt megelőző viszonylag hosszú ászana-gyakorlásomat is. Lehet, hogy több hónapig meg kell állnunk ennél a számolásnál, mielőtt tovább tudjuk növelni. Ha túl gyorsan növeljük a számolást, akkor két dolog történhet: vagy rájövünk, hogy túlzásba vittük, és visszaveszünk a légzés hosszából, vagy pedig túlzottan ambiciózusak vagyunk, és addig küzdünk, amíg a negatív szimptómák rákényszerítenek, hogy teljesen abbahagyjuk a gyakorlást. A trükk abban rejlik, hogy a gyakorlásunkat annyira egyszerűen végezzük, hogy sohase kelljen erőlködnünk, és így folytatni tudjuk, másfelől viszont elég nagy kihívás legyen ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket és észrevegyük a változásokat, amik lezajlanak bennünk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pránájámában, fenn kell tartanunk a gyakorlást és nem szabad félresiklanunk. Készüljünk fel arra, hogy az életünk hátralévő részében fenn kell tartanunk a gyakorlásunkat anélkül, hogy kifogynánk a lelkesedésünkből."

Opcionális-e a karma?

A napokban találkoztam ezzal az állásfoglalással, éppen a húsevés kapcsán, bár ez másodlagos, hogy aki hisz a karmában, annak számára fontos, hogy mit eszik és hogyan cselekszik, mert tart a visszahatásaitól. Annak számára azonban, aki a májá tanában hisz, vagyis azt gondolja, hogy minden illúzió, nincs jelentősége a karmának, mert az is illúzió.

Én azért úgy gondolom, hogy ez így ebben a formában nem igaz, és a Védák hagyománya alapján sincs igazából létjogosultsága egy ilyen kijelentésnek, bár Buddha és Sankara óta valóban vannak tanítók, akik az illúzió tanára hivatkozva próbálják aláásni a védikus kijelentések tekintélyét. Mielőtt belemegyünk abba, hogy miért is nem igaz ez az elképzelés, először gondoljuk végig, hogy mi lenne a következménye annak, ha igaz lenne. 

Az ilyen gondolkodásmód egyrészt felelőtlenné teszi az embert, mert ha a döntéseim következménye opcionális, akkor nem kell beismernem, ha tévedtem, és semmi nem is fog arra ösztönözni, hogy kijavítsam a hibámat. Sokkal egyszerűbb letagadni, hogy hibáztam. Márpedig a karma törvényének legfontosabb aspektusa pontosan ez a tanító jelleg, hogy addig ismétlődik egy szituáció, amíg meg nem tanuljuk belőle azt, amit meg kell. 

A másik bajom ezzel a gondolkodásmóddal az, hogy azt sugallja, nem kell semmi erőfeszítést tenned azért, hogy elérd a transzcendens tudatállapotot, hiszen minden erőfeszítés csak az illúzió terméke. 

A harmadik problémám pedig az, hogy az illúzió tana szerint a világ nem valóságos, csupán a képzeletük terméke. Márpedig ha tényleg így volna, akkor semmi gond nem lenne a fenti két következtetéssel, hiszen elképzelni bármit el lehet. 

Ezzel szemben mit mond Patandzsali? Azt mondja, hogy a prakriti (anyagi világ) a látó jelenlététől független léttel bír, vagyis valóságos. Az illúziónk csupán abból áll, hogy azonosítjuk magunkat vele, de ha elérjük a felszabadulást, a prakriti akkor sem szűnik meg létezni. 

Emellett azt mondja, hogy csak az érheti el a sikert a jógában, aki hosszú időn át, megszakítás nélkül és odaadással gyakorol, minden akadályt legyőzve. Nos, ez nem úgy hangzik, mintha nem kellene erőfeszítést tenni hozzá. Inkább úgy hangzik, hogy ha 100% erőfeszítést teszel, akkor Isten kegyelméből még talán el is érheted a sikert. 

Ahhoz pedig, hogy kétségbe vonjuk a karma törvényének érvényességét, kétségbe kell vonunk az Ísvara, vagyis a Legfelsőbb Irányító létezését, aki mindenkit alárendel a karma törvényének. Az illúzió tanába ez persze bőven belefér, hiszen mint ahogy ez a világ, úgy minden, ember alkotta istenkép is csupán az illúzió terméke. 

Az indiai hagyományban násztikának nevezik az istentagadókat, akik kétségbe vonják a Védák kinyilatkoztatásait. Ilyenek például a buddhisták, vagy Sankara követői, bár ők már álcázottabb módon illúzió helyett "szaguna Brahmannak" nevezik Isten különböző formáit. A Védák tekintélyét elfogadó embereket asztikának nevezik. Ez az "aszti", vagyis "van, létezik" létigéből képzett szó. A Védák ortodox követői szerint tehát "Van Isten, aki a Védákat kilehelte". Természetesen egy ilyen hindu követendőnek és önmagára nézve érvényesnek tekinti a Védák előírásait, és hisz abban, hogy ha ezeket megszegi, akkor negatív karmát halmoz föl.

Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésre: opcionális-e a karma? Természetesen nem opcionális, vagyis mindenki ugyanúgy megkapja a tetteinek a visszahatását, attól függetlenül, hogy miben hisz, vagy éppen nem hisz. Éppen ezért az összes védikus bölcs (risi) komoly lemondásokat és lelki gyakorlatokat végzett, hogy elégesse a karmáját, mert tudták, hogy amíg a karma utolsó foszlánya még ideköti őket ehhez a világhoz, nem érhetik el a felszabadulást. Ha pedig egy kicsit is félreléptek, akkor újra belebonyolódnak a karmikus visszahatások szövevényébe. 

Éppen ezért emeli ki Patandzsali, hogy a misztikus erők csupán akadályok a komoly jógi fejlődésének útján. Ha miden karmádat elégetted, akkor érheted el a valódi felszabadulást, nem elég csupán elhinni, hogy a karma illúzió. A mai ember hajlamos a könnyebbik utat választani, vagy ha nincs könnyebbik út, akkor elképzel magának egyet, és meggyőzi magát, hogy az ugyanolyan jó, mint a többi. Ezzel azonban elsősorban önmagunkat csapjuk be, és a saját lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni, ezzel egyidőben megfosztva magunkat a valódi spirituális fejlődés lehetőségétől. Ha egy helyre nem nehéz eljutni, akkor nem is érdemes elindulni oda. Ez a spiritualitással is így van.

A pránájáma és az életszakaszok

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" A jógikus írások azt javasolják, hogy gyakoroljuk a pránájámát napi 3-4 alkalommal. A Hatha-jóga Pradípiká azt javasolja, hogy fokozatosan növeljük a kumbhaka gyakorlását napi négy alkalomra, vagyis reggel, délben, este és éjfélkor is gyakoroljuk (2.11). Mivel alkalmanként 80 kumbhakát javasolt elvégezni, így naponta összesen 320 kumbhakát kéne elvégeznünk. Brahmánanda azonban a Hatha-jóga Pradípikához fűzött Dzsjótszná nevű kommentárjában annyi engedményt tesz, hogy mivel éjfélkor kényelmetlen gyakorolni, így 240-re korlátozza a naponta végrehajtandó kumbhakák számát. Ezt örömmel olvastam, mert meglehetősen kényelmetlen dolog éjfélkor felkelni és pránájámát gyakorolni, bár egy ideig próbáltam, mert B.N.S. Iyengar ajánlotta.

Nathamuni Jóga-rahaszjájában egyetért azzal, hogy a pránájámát napi négyszer kell gyakorolni (2.57). Theos Bernard, aki valószínűleg az egyik legkomolyabb nyugati pránájáma-gyakorló, szintén napi négy alkalomról beszél, de a tanára neki is azt mondta, hogy az ilyen megerőltető gyakorlást elég csak egy bizonyos időszakig fenntartani, ami az ő esetében legalább három hónap volt. Ha ilyen gyakran végezzük a pránájámát, akkor azt általában a Kundaliní felébresztése érdekében tesszük, és a gyakorlás más formáival is ki kell egészíteni.

A Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti azt mondja, hogy ha naponta egyszer, napfelkeltekor 100 kör pránájámát végzünk, az minden karmikus visszahatást megsemmisít (8.38-40). Természetesen ahhoz, hogy ilyen erőteljes hatása legyen, nagyon intenzíven kell gyakorolni. A Hatha-jóga Pradípiká tíz fejezetes kiadása kevésbé megterhelő forgatókönyvet ír elő a nádí-sódhana gyakorlásához. Itt azt találjuk, hogy a kezdő jógiknak tizenkét kört, a középhaladóknak 24 kört, a haladóknak pedig 30 kört ír elő (4.17).

T. Krishnamacharya nagyon idős koráig fenntartotta a napi három pránájáma-gyakorlást, de ne felejtsük el, hogy ezt azután tette, hogy a gyerekei felnőttek és kirepültek. Számos jóga-írás hangsúlyozza, hogy a családi és társadalmi felelősséget nem lehet elhanyagolni azzal a kifogással, hogy túl korán túl mélyre merülünk a jógában. Ez egy olyan folyamat, amit lassan kell bevonnunk az életünkbe. Mindegyik egymást követő életszakaszban fokozatosan növelni kell az időt, amit naponta jóga-gyakorlással töltünk. Ha a társadalmunk ezt a modellt követné, akkor a játéktermek valamennyire üresebbek lennének, viszont az idősebbeket sokkal inkább tiszteletben tartanák, mint spirituális vezetőket. Ez volt a helyzet a régi társadalmakban és valamennyire ez még mindig érvényesül a világ természeti népeinél."

A cukor kálváriája

Olvastam egy cikket a xilitolról, amelyből kiderül, hogy a legendás természetes ízesítőnek nagyjából semmi köze a nyírfához, és javarészt (az eritrittel együtt) kukoricából állítják elő, ami ugye esélyes, hogy génmanipulált. Ráadásul a répacukorhoz képest sokkal bonyolutabb kémiai eljárásnak vetik alá az alapanyagot, ami lehet faháncs, kukorica, mandulahéj és egyéb szerves anyag. Ebből következőleg, illetve a köré kanyarított egészeség-imidzsnek köszönhetően az ára is jóval magasabb, mint az EU-s répacukornak (mert ugye itthon már évek óta nem gyártanak cukrot).

 Azt viszont nem vitathatjuk el a xilittől és ez egyéb cukoralkoholoktól, hogy a glikémiás indexük valóban jóval alacsonyabb, mint a répacukoré vagy nádcukoré, így jó helyettesítő lehet a cukorbetegek és inzulin-rezisztensek számára. Az emészthetősége viszont sokkal rosszabb, így a vastagbélbe érve is igen sok vizet megköt, hígabbá teszi a székletet, vagy egyeseknél hasmenést okoz. persze fogyókúrás ételként így is eladható, de kérdem én, hogy miért kel egyáltalán bármibe is beletenni? 

A szervezetünknek, az agyunknak és az izmainknak is szüksége van a folyamatos glükóz-ellátásra. A glükóz ás fruktóz, mit egyszerű cukrok, bőven előfordulnak a gyümölcsökben, a mézben és az összetett cukrokban (maltóz, szacharóz) is. A többszörösen összetett cukrokról, pl. keményítő, cellulóz majd egy másik bejegyzésben értekezem, egyelőre maradjunk az édesítőszereknél.

A szénhidrátokat kizáró diétákról már korábban írtam, hogy nem tekinthetők egészségesnek, mivel a szervezet első számú és legtisztább üzemanyagának, a glükóznak a megvonásával járnak. A kérdés azonban továbbra is az, hogy miképpen juttassuk a szervezetünket megfelelő mennyiségű cukorhoz, anélkül, hogy megbetegednénk. A tápanyagszükséglet mellett az édes íz lélektani hatásairól se feledkezzünk meg, hiszem minden, ami édes, azonnali jutalmazási reflexet vált ki az agyban. Ettől még persze nem kell, hogy egészségtelen legyen az, amit eszünk, illetve az édes és nem-édes ételek arányára is oda kell figyelni. Vagyis egy természetes étrenden élő ember számára az édesítés mint kérdés eléggé minimális jelentőséggel bír. 

A következőkben felsorolok néhány olyan édesítőszert, illetve cukorforrást, ami szerintem biztonsággal fogyasztható, persze a megfelelő mértéket betartva. A felsorolás végén lesz egy glikémiás index-táblázat is, ami segít eligazodni a különböző cukortartalmú élemiszerek és édesítőszerek között. Ez az az érték, amit szerintem a leginkább figyelembe kell vennie annak, akinél már kimutatták az inzulin-rezisztenciát (2-es típusú, "öregkori" cukorbetegség" előfutára), illetve akit már kezelnek cukorbetegséggel, vagy a családjában ennek előtörténete van. tegyük hozzá, hogy a cukorbetegség kiváltó oka nem kizárólag a mértéktelen finomított cukor-fogyasztásban, hanem az állati fehérjék és egyéb feldolgozott ételek fogyasztásában is keresendő, valamint a mozgáshiányos életmódban. 

1. Gyümölcsök. A gyümölcsök glükózt és fruktózt tartalmaznak, számos más esszenciőális tápanyag mellett. ha friss formában esszük őket (ésd nem pl. cukrozott lekvárként), akkor általában hozzájárunak az egészségünk fenntartásához. Vannak alacsonyabb és magasabb glikémiás indexű gyümölcsök, így akinél ez szempont, az választhatja a kevésbé cukros, több rostot tartalmazó gyümölcsöket. Az azsalt gyümölcs már becsapósabb, mert sok fajtát cukorszirupban áztatnak vagy főznek, így a glikémiás indexe kiugróan magas lehet. 

2. Méz. A méz hőérzékeny összetevőket tartalmaz, vagyis forró ételekbe, sült, főtt dolgokat nem érdemes beletenni, mert elvesznek a kedvező élettani értékei. Minél nyersebb, feldolgozatlanabb a méz, annál ideálisabb energia- és tápanyagforrás, de azért használjuk mértékkel! Napi egy-két kanál méz nem árthat meg, ha toleránsak vagyunk a magas GI-jű ételekre. Bár egyes mézek GI-je egészen alacsony.

3. Kókuszvirág-cukor. Az alacsony glikémiás indexű cukrok közül talán ez a legtermészetesebb és legfinomabb, és a xilithez hasonló árban már hozzáférhető. Ezt sem kell azért kanalazni, de ha nagynéha süteményt készítünk, akkor jól használható cukor helyett.

4. Stevia. Ennek nulla a cukortartalma, és így a GI-je is, az íze mégis édes. Sokan nem szeretik az ízét, köztük én sem, de egészséges mivolta tagadhatatlan. Szóval ha az édes íz iránti vágyunkat szeretnénk csillapítani, akkor elő a Steviával!

A mesterséges édesítőszereket (szacharin, ciklamát, aceszulfám-K, aszpartám, szukralóz stb) inkább hagyjuk, mert nem tudnám biztonsággal kijelenteni, hogy melyik az, ami veszélytelen közülük. vannak pro és kontra szóló tudományos publikációk is, de ezekről sohasem tudni, hogy mennyire pártatlanok. A xilitről és eritritről már fentebb írtam, és bár manapság divatosak, egyik sem lopta be magát a konyhámba. Én a gyümölcsöt részesítem előnyben, a mézet és kókuszvirág-cukrot csak kis mértékben használom. Az összetettebb keményítők is nagyon jó glükóz-források, de ezekről majd máskor írok részletesebben. 

Glikémiás Index (gyümölcsök és édesítőszerek)

Glükóz (szőlőcukor)            100
Méz                                    35-87
Dinnye                                72
Nádcukor                            68
Kristálycukor                       68
Mazsola                              64
Banán                                 62
Szőlő                                  59
Juharszirup                         54
Maltit                                  52
Laktóz (tejcukor)                46-48
Datolya                               42
Barack                                42 
Narancs                              40
Alma                                  39 
Módosított kukoricakeményítő  39
Körte                                 38
Kókuszvirág-cukor               35
Aszalt szilva                       29
Grapefruit                          25
Fruktóz                              11-23
Agavé                                 10-19
Xylitol                                 10
Izomaltit                             9
Szorbit                                9
Laktitol                               6
Mannit                                0
Eritritol                              0
Stevia                                 0

A marícsjászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


A marícsjászana mitológiája

Marícsi Brahmá, a teremtő istenség tíz mentális fiának, a pradzsápatiknak volt az egyike. A tíz pradzsápati az emberiség és a világ ősatyjai. Maírcsi, Atri, Agnirasza, pulaha, Pulasztja, Kratu, Vaszistha, Pracsétasza, Bhrigu és Nárada. Marícsi egyúttal a szaptarishi (hét fő bölcs) egyike is volt az első manvantarában (világkorszakban). A hét bölcs ekkor Marícsi, Atri, Angirasza, Pulaha, Kratu, Pulasztja és Vaszistha volt. A jelenlegi manvantarában viszont Kasjapa, Atri, Vaszistha, Visvámitra, Gautama, Dzsámadagni és Bharadvádzsa a hét bölcs, akik a Göncölszekér vagy Nagymedve csillagkép csillagai felett uralkodnak. A hét bölcs a Védák tudományának letéteményese minden manvantarában. Marícsi neve azt jelenti, hogy "fénysugár", és ő volt a Marutok ("ragyogó lények") vezére is.

Marícsi egyik fát, Kasjapát a "teremtmények urának" nevezik, unokája pedig Szúrja, a Napisten volt. Dédunokája pedig Manu az emberiség atyja volt. A "Manu" szó első három betűjéből alakult ki az angol "man" (ember) szó, ami szanszkrit nyelven egyben a gondolkodást is jelenti. 

Marícsiről a következő történet maradt fenn: A bölcs egy nap elment az erdőbe, hogy fát és virágokat gyűjtsön, és nagyon fáradtan tért haza. Hívta a feleségét, Dharmavratát, és megkérte, hogy mossa meg a lábait. Éppen, amikor Dharmavrata belekezdett a műveletbe, megérkezett az Úr Brahmá. Dharmavrata nem tudta, hogy mit tegyen: folytassa a férje lábának mosását, vagy szentelje a figyelmét Brahmának, Marícsi apjának. Mivel az utóbbit választotta, a férje rendkívül mérges lett, és megátkozta, hogy váljon kővé. Dharmavratát ez természetesen bántotta, mert úgy érzete, hogy alaptalanul mérte rá ezt a súlyos büntetést a férje. Ezek után Dharmavrata sok-sok évniy meditációba merült (kővé válva úgysem volt nagyon más választása), amivel felhívta magára az Úr Visnu figyelmét. Az Úr Visnu megjelent Dharmavrata előtt, és felajánlotta neki, hogy teljesíti egy kívánságát. Dharmavrata azonban csak azt kérte, hogy semlegesítse a férje átkának hatását. Marícsi azonban olyan nagy hatalmű bölcs volt, hogy még az Úr Visnu sem tudta hatástalanítani az átkát, így szent kővé változtatta Dharmavratát, melyet még a félistenek is imádtak.