A pránájáma és az életszakaszok

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" A jógikus írások azt javasolják, hogy gyakoroljuk a pránájámát napi 3-4 alkalommal. A Hatha-jóga Pradípiká azt javasolja, hogy fokozatosan növeljük a kumbhaka gyakorlását napi négy alkalomra, vagyis reggel, délben, este és éjfélkor is gyakoroljuk (2.11). Mivel alkalmanként 80 kumbhakát javasolt elvégezni, így naponta összesen 320 kumbhakát kéne elvégeznünk. Brahmánanda azonban a Hatha-jóga Pradípikához fűzött Dzsjótszná nevű kommentárjában annyi engedményt tesz, hogy mivel éjfélkor kényelmetlen gyakorolni, így 240-re korlátozza a naponta végrehajtandó kumbhakák számát. Ezt örömmel olvastam, mert meglehetősen kényelmetlen dolog éjfélkor felkelni és pránájámát gyakorolni, bár egy ideig próbáltam, mert B.N.S. Iyengar ajánlotta.

Nathamuni Jóga-rahaszjájában egyetért azzal, hogy a pránájámát napi négyszer kell gyakorolni (2.57). Theos Bernard, aki valószínűleg az egyik legkomolyabb nyugati pránájáma-gyakorló, szintén napi négy alkalomról beszél, de a tanára neki is azt mondta, hogy az ilyen megerőltető gyakorlást elég csak egy bizonyos időszakig fenntartani, ami az ő esetében legalább három hónap volt. Ha ilyen gyakran végezzük a pránájámát, akkor azt általában a Kundaliní felébresztése érdekében tesszük, és a gyakorlás más formáival is ki kell egészíteni.

A Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti azt mondja, hogy ha naponta egyszer, napfelkeltekor 100 kör pránájámát végzünk, az minden karmikus visszahatást megsemmisít (8.38-40). Természetesen ahhoz, hogy ilyen erőteljes hatása legyen, nagyon intenzíven kell gyakorolni. A Hatha-jóga Pradípiká tíz fejezetes kiadása kevésbé megterhelő forgatókönyvet ír elő a nádí-sódhana gyakorlásához. Itt azt találjuk, hogy a kezdő jógiknak tizenkét kört, a középhaladóknak 24 kört, a haladóknak pedig 30 kört ír elő (4.17).

T. Krishnamacharya nagyon idős koráig fenntartotta a napi három pránájáma-gyakorlást, de ne felejtsük el, hogy ezt azután tette, hogy a gyerekei felnőttek és kirepültek. Számos jóga-írás hangsúlyozza, hogy a családi és társadalmi felelősséget nem lehet elhanyagolni azzal a kifogással, hogy túl korán túl mélyre merülünk a jógában. Ez egy olyan folyamat, amit lassan kell bevonnunk az életünkbe. Mindegyik egymást követő életszakaszban fokozatosan növelni kell az időt, amit naponta jóga-gyakorlással töltünk. Ha a társadalmunk ezt a modellt követné, akkor a játéktermek valamennyire üresebbek lennének, viszont az idősebbeket sokkal inkább tiszteletben tartanák, mint spirituális vezetőket. Ez volt a helyzet a régi társadalmakban és valamennyire ez még mindig érvényesül a világ természeti népeinél."