A garbhapindászana mitológiája
A garbhapindászanát magzatpóznak szoktuk fordítani, és a magzat méhen belüli helyzetére emlékeztet. A védikus hagyomány úgy tartja, hogy a lélek az apa ondójában vesz menedéket, és a megtermékenyítés során foglalja el a helyét a magzatban. Az embrió tehát a fogantatás pillanatától kezdve egy önálló tudatossággal rendelkező élőlény. Éppen ezért a védikus hagyomány követői ellenzik az abortuszt, hiszen az egy tudatos élőlény elleni erőszaknak tekinthető. A Bhágavata Purána a következő leírást közli az élőlény méhen belül eltöltött kilenc hónapjáról (a leírásban tíz szerepel, mivel holdhónapokat számolnak, amelyek csak 28 nap hosszúságúak):
"Az elsõ éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően.
Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szõrzet, a csontok és a bõr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás.
A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett magzat a has jobb oldalán mozogni kezd.
A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát, s ebben az ürülékkel és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él, amely különféle férgek táptalaja.
A gyermek borzalmas kínokat szenved el, amint érzékeny testét a méhben mindenhol szünet nélkül éhes férgek rágják. E szörnyű helyzetben pillanatonként elveszti eszméletét.
A magzatburokban, kívülről a belekkel borítva a gyermek a has egyik oldalán fekszik, fejét hasa felé fordítva, miközben háta és nyaka íjként feszül meg.
Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz életének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben?
A gyermeket, akinek a foganásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, nem tud egy helyben maradni.
Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt.
Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Földön jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem.
A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Óh, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?”
Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet kiszáradt kútjába essek. Deva-máyának nevezett külső energiád azonnal rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megkezdődik a hamis azonosítás, amely a folytonos születés és halál körforgásának kezdetét jelenti.
A gyermek így ürülékkel és vérrel borítva a földre esik, és úgy mozog, mint egy féreg, aki az ürülékből kelt ki. Elveszti felsőbbrendű tudását, és máyá bűvöletében egyre csak sír."
Meglehetősen naturális a leírás, de a lényeg az, hogy azok a gyermekek, akik előző életükben kapcsolatban voltak a jógával vagy a spiritualitás valamely formájával, a magzati lét során visszaemlékeznek az előző életeikre, és a karmájuk visszahatásain meditálva Istenhez imádkoznak, hogy kiszabadulhassanak az ismétlődő születés és halál körforgásából.
A garbhapindászana felvétele után kilencszer körbegördülünk a hátunkon, ezzel a magzati lét kilenc hónapjára emlékezve, és a lehetőségre, hogy születésünk után gyakorolhatjuk a jógát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése