Az ákarna-dhanurászana végrehajtása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ákarna-dhanurászana (íj-a-fülhöz póz)

Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

Az ákarna-dhanurászana tovább folytatja a buddhászanával megkezdett csípőnyitó blokkot, bár ez a póz talán könnyebben végrehajtható, mint a buddhászana és a kapilászana. Itt a combot nem kell ugyanis a törzs mögé vinni, elég, ha a nagylábujjunkat közelítjük a fülünkhöz, illetve a B változatban oldalra visszük ki a nyújtott lábat, tehát a csípőnyitás mellett egyensúlyozni is kell. Miután részletesen megismertük Karna személyiségét, aki egyben az íjászat mestere is volt, térjünk rá az ákarna-dhanurászana végrehajtásának részleteire!

Vinyásza számolás

Szapta: belégzésre ugorjunk előre dandászanába.

Astau: Kilégzésre hajoljunk előre, és fogjuk meg mindkét nagylábujjunkat három ujjal.

Nava: Belégzésre hajlítsuk be a jobb térdünket, és anélkül, hogy elengednénk a jobb nagylábujjunkat, húzzuk azt a jobb fülünkhöz. A törzset csak annyira hajlítsuk előre, hogy a bal kezünkkel elérjük a bal lábujjunkat. Így mélyebb lesz a csípőnyitás. Igyekezzünk egyenesen tartani a törzset, és nézzünk a bal nagylábujjunkra. Végezzünk el öt mély légzést (ákarna-dhanurászana A).

Dasa: Kilégzésre egyenesítsük ki a jobb térdünket és a jobb karunkat, és vigyük ki oldalra, amennyire tudjuk, anélkül, hogy elveszítenénk az egyensúlyunkat. A bal ülőcsonton és lábon egyensúlyozva irányítsuk a tekintetünket a jobb nagylábujjra. Végezzünk el öt mély légzést ebben a pózban is (ákarna-dhanurászana B).

Ékádasa: Belégzésre hajlítsuk vissza a térdünket az A pozícióba.

Dvádasa: Kilégzésre nyújtsuk ki mindkét lábunkat pascsimóttánászanába.

Trajódasa-sódasa: ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (nava-dvádasa) a bal oldalra is.

Szaptadasa: Belégzésre emeljük ki magunkat lólászanába.

Astadasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékónavimsatihi: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Vimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Aktív elengedés technikája

A láb oldalra emeléséhez aktiválni kell a csípőhajlító izmokat, viszont a póz felvételekor már ellazíthatjuk ezeket, hogy jobban tudjuk nyújtani az izmokat a csípő körül. A törzset szintén az gerincfeszítő izmokkal tartjuk egyenes helyzetben, de ezeket is ellazíthatjuk valamennyire a póz felvételekor. Az egyensúly megtartásához is aktiválni kell a törzsizmokat, de minél gyakorlottabbak vagyunk a pózban, annál jobban bele tudunk majd lazulni.

Rávezető változatok

Ez a póz nem igényel olyan erőteljes csípőnyitást, mint például az ékapáda-sírsászana, éppen ezért ugyanazokat a rávezető pózokat használhatjuk, amelyeket annál alkalmaztunk. Például vegyük a jobb talpunkat a jobb könyökhajlatba, az alkart a talpunkra simítva, és ülő helyzetben hintáztassuk a térdünket hátrafelé egy félkörív mentén. A bal tenyerünkkel mindig nyomjuk meg a jobb alkart és talpat, amikor hátrafelé mozog a lábunk. A második rávezető pózban fogjuk meg a bal kezünkkel a jobb lábunk külső talpélét, és dugjuk át a jobb vállunkat a jobb térdhajlat alatt. A jobb karral támaszkodjunk le a jobb csípő külső oldala mellett, és húzzuk hátra a jobb lábunkat, igyekezve kiegyenesíteni a térdünket. Mindkét rávezető póznál tartsuk a törzset egyenesen, ne görnyedjünk bele.

Haladó változat

A haladó változat a jógadandászana lesz, mely a negyedik sorozatban később következik. Itt a talpunkat nem a fülünkhöz, hanem a jobb hónaljunkba helyezzük, és ez még mélyebb csípőnyitást igényel.

Egészségügyi hatások

Javítja az emésztést

Megszünteti a székrekedést és a gyenge emésztést

Csökkenti az alhas és a vastagbél fájdalmait

Szabályozza a menstruációs ciklust

Javítja a légzést

Növeli a tüdőkapacitást és a légzésvisszatartás hosszát

Erőssé és hajlékonnyá teszi a lábakat

Erősíti a törzsizomzatot

Javítja a tartást és a koncentrációt

Megszünteti a deréktáji fájdalmakat

Rheumatoid arthritis esetén is hasznos

Ellenjavallatok: terhesség, gerincproblémák, hátfájás, gyenge csípő, vagy térdízületek.

Karna családja

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Parasuráma utasítása

Egyes változatokban a háború tizenötödik napjának éjjelén Karnának volt egy álma, melyben látta a guruját, Parasurámát és megkérte, hogy vonja vissza az átkát. Parasuráma elmondta neki, hogy végig tudta azt, hogy Karna ksatrija, de mégis elfogadta tanítványának, mert méltó tanítványnak találta. Parasuráma elmagyarázta Karnának, hogy a brahmánda asztra cserben fogja hagyni, amikor a legjobban lesz rá szüksége. Ha megölte volna Ardzsunát, Durjódhana lett volna a király Judhisthira helyett, és eluralkodott volna a káosz. Így Parasuráma halhatatlan dicsőséggel és örök hírnévvel áldotta meg.

Karna családja

A Mahábhárata szerint Karna felesége Vrisálí volt. Tíz fia volt: Vrisaszéna, Szudáma, Vrisakétu, Csitraszéna, Szatjaszéna, Suséna, Satrundzsaja, Dvipata, Banaszéna és Praszéna. Közülük nyolcan vettek részt a kuruksétrai háborúban. Szudámát Ardzsuna ölte meg Draupadí szvajamvara ceremóniáján, kilenc éves korában. Praszénát Szátjaki ölte meg. Satrundzsaját, Vrisaszénát és Dvipatát Ardzsuna ölte meg. Bhyma ölte meg Bánaszénát, Nakula Csitraszénát, Szatjaszénát és Szusénát. Vrisakétu volt Karna egyetlen fia, aki túlélte a háborút. A háború után, amikor a Pándavák megtudták, hogy Karna a testvérük, Vrisdakétu Ardzsuna védence lett, és különböző csatákban vett részt, melyek megelőzték az asvamédha-jagját. Vrisakétut Ardzsuna fia, Babruváhana ölte meg az asvamédha-jagja közben vívott csatában.

Karna személyisége a hinduizmos több figurájával is párhuzamot mutat. A Mahábhárata szerzője, Vjásza szintén Szatjavatí és Parásara házasságon kívüli kapcsolatából született, csakúgy, mint Karna Kuntí házassága előtt. Az apjának, Szúrjának a Védák szerint szintén két anyja van: az éjszaka és a hajnal. Karna két anyja Kuntí és Rádhá voltak.

Georg von Simson Karna és Kumbhakarna, Rávana testvére között von párhuzamot. A nevük hasonlósága mellett mindketten kimaradtak az eposzaik nagy háborúiból, legalábbis eleinte. Egyes történészek Akhillészhez is hasonlították, mivel mindkettejüknek volt ereje, de nem volt hozzá megfelelő társadalmi rangja.

Paleo (Ál) medicina

Nagyot futott a napokban a növényi tejek állítólagos veszélyeit taglaló cikk, melynek szerzője dr. Tóth Csaba, a Paleomedicina Hungary munkatársa. Természetesen a kontracikkek sem várattak magukra. Itt egy példa: Tényleg veszélyes a rizstej? 

Nos, mielőtt a cikkben foglalt állítólag tudományosan megalapozott kijelentésekre rátérnék, körülnéztem egy kicsit a paleomedicina.com oldalán. Kezdjük talán azzal az imresszummal, ami a cikk alján található:

"A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják."

Az evolúciós elmélet (illetve mítosz) tudományosságáról ez alkalommal ne nyissunk vitát, a paleo étrend (illetve mítosz) tudományosságát pedig már több blogbejegyzésben megvitattuk. A munkacsoport állítólag "végleges megoldásokat ajánl, nem csak tüneteket kezel, hanem a betegséget szünteti meg", méghozzá nem is akármilyeneket: cukorbetegség, autoimmun betegségek, epilepszia, agydaganatok, vastagbél-daganatok, egyéb daganatok, hogy csak a legillusztrisabb betegségeket említsük, melyek kezelését vállalja a munkacsoport. Még jó, hogy voltak annyira őszinték, és a szív-érrendszeri betegségeket nem emelték ki a palettán, mivel annak inkább az előmozdítására jó a paleo étrend, mintsem a kezelésére. Na mindegy, ha valaki nem-onkológiai módszerekkel (vagyis műtét, sugár és kemó nélkül) akar daganatos betegeket kezelni, és közben "tudományosnak" mondja a megközelítését, onnan fejvesztve kell menekülni (lásd a tegnapelőtti pH-csoda blogbejegyzésemet). 

Szóval a növényi tejek. Nem is értem, hogy miért támadja ilyen hevesen a szerző a növényi tejeket, szinte veszélyesebbnek kikiáltva azokat a tehétejnél, amikor tudomásom szerint a paleó étrend sem javasolja a tej és tejtermékek fogyasztását. A gabonákkal és olajos magvakkal is vannak mindenféle problémáik, de azért azt nehéz lenne tudományos alapozottsággal kijelenteni, hogy mindenki meghal, aki rizst vagy mandulát eszik. Ugyanis a növényi tej nem más, mint ezek az alapvető élemiszerek vízzel leturmixolva. Vannak még olyan "elvetemültek", akik némi sót, steviát vagy kókuszolajat is adnak hozzá, ami mind-mind veszélyes méreganyag! 😜

A szerző arra igyekszik kihegyezni a mondókáját, hogy a dobozos előre gyártott növényi tejekben mi minden van, de akinek van otthon egy jó turmixgépe, annak eszébe sem jut ilyeneket venni, amikor ötödannyiból elő tudja állítani saját maga. A csecsemők hozzátáplálása egy másik külön történet. Sokkoló képekkel és esetekkel van tele a cikk, ám a helytelenül, nem anyatejjel táplált és hozzáértés nélkül tápszerezett csecsemők eseteiből azért kissé messzemenő annak a következtetésnek a levonása, hogy a felnőtt embert is kinyírja a bő vízzel leturmixolt mandula, dió, kókusz vagy rizs, esetleg zab. 

A cikkben hivatkozott források egyébként összesen négy, helytelenül hozzátáplált csecsemőről szólnak. Ennél sokkal többet is félretápláltak már olyan szülők, akik nem is voltak vegánok, csak egyszerűen nem tudták, hogy mit mikortól lehet adni, és nem figyeltek a gyermekük jelzéseire. Én magam azt gondolom, hogy a hús és a tojás teljesen elhagyható, és a növényekkel történő hozzátáplálást igény esetén ki lehet egészíteni némi tejtermékkel. Két lányom már épen, egészségesen átesett a hozzátápálási szakaszon, a fiam pedig most még csak anyatejes. Én magam soha nem kaptam anyatejet, és nem tudom, hogy milyen papikkal etettek gyermekkoromban, de semmilyen ételallergiám nincs, és bár gyerekként gyakran megfáztam télen, egyéb bajom még életemben nem volt. 18 éves koromig sok húst ettem, és 43 éves koromig vegetáriánusként sok tejterméket. 3 éve vagyok vegán, és nekem ez az étrend megfelel, de nem akarom fanatikusan, nulla éves kortól ráerőltetni a gyerekeimre. De azt hiszem, hogy paleó nélkül remekül megvagyok, és ha a fent felsorolt betegségek közül valamelyik felbukkanna a családban, akkor eszembe nem jutna a Paleomedicina munkacsoport tagjaira bízni az egészségünket.

Az elvonatkoztatás útja

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"7. gyakorlat: az elvonatkoztatás útja

Próbáljuk ki a következő, nagyon egyszerű meditációs technikát, ami csupán három lépésből áll:

1. Üljünk le és figyeljük meg az elmét, de ne hozzunk létre tudatosan semmilyen gondolatot.
2. Az elme megfigyelésén keresztül váljunk tudatossá arról a tényről, hogy a gondolatok nem az elmében jönnek létre, hanem kívülről hatolnak bele, mint ahogyan a rádiókészülék is felfogja a rádióhullámokat, de nem hozza létre azokat.
3. Mielőtt a gondolat gyökeret verne az elménkben, gyorsan dobjuk ki!

Töltsünk el némi időt e meditációs technika megtapasztalásával és mérjük fel, hogyan hat az elménkre! Ha közben elveszítjük a fonalat, akkor olvassul el újra a három lépést, és alkalmazzuk őket újra és újra a meditációs technikában! Csak akkor olvassunk tovább, ha már tudjuk gyakorolni ezt a technikát! Azt szeretném, ha mindenki saját maga tapasztalná meg az eredményt. Következő részben szeretném megtárgyalni, hogy (a tanulókkal végzett mennyiségi kísérletek alapján) milyen eredményeket fog tapasztalni a tipikus meditáló, és mit tapasztalhat meg az, aki rendkívüli adottságokkal bír, vagy ahogy az indiai tanáraim mondták, „az utolsó inkarnációját éli”.

Ez a technika a meditációs technikáktól való elvonatkoztatáson alapul. Elvonatkoztatunk a gondolatok elmébe való belépésétől. Pontosan ez a technika vezette a híres indiai bölcset, Sri Aurobindót három nap alatt a felszabadulásig. Remélem, hogy az olvasó sikeresebb lesz a technika gyakorlásában, mint a legtöbben, de a legtöbb megkérdezett ember esetében csak fokozódó fejfájást eredményezett. Az a tény, hogy Aurobindo esetében bevált, nem csak a módszer eredménye és azé, hogy nagyon fejlett spirituális lény volt, hanem a rendkívüli helyzeté is, amiben találta magát, amikor megkapta.

Aurobindo Ghose a 18. század végén született, vagyonos és művelt bengáli családban. Angliába küldték tanulni és kijárta a King's College-t, a Cambridge Egyetemen, miközben erős hazafias érzület fejlődött ki benne. Amikor visszatért Indiába, elkezdte egy ismert folyóirat, az Arya publikálását, mely India függetlenségére buzdított. Azzal is meggyanúsították, hogy India fegyveres ellenállását is vezeti a brit gyarmatosítókkal szemben."

90 másodperces savászana???

Grimmly blogja szerint ez a legújabb trend Mysore-ban, vagyis a reggeli gyakorlás után körülbelül ennyi ideig maradhat fekve az ember, na jó, ha szerencséje van, akkor pár percig is, és utána kitessékelik a sálából, persze azt javasolva, hogy menjen haza és pihenjen. Ez valahol praktikusnak tűnik egy olyan jógasálában, ahol egyszerre 300 ember gyakorol reggelente, de mivel jelentős részük tanár és sok-sok éve astangát gyakorló jógi, nem kizárt, hogy ezt a tendenciát hazatérve lemásolják a saját jógastúdiójukban. Pedig nem kéne...

Kezdjük azzal, hogy Pattabhi Jois nem szerette a "Savászana" (hullapóz) kifejezést, mert szerinte az egy haladó póz, melyben "hullamerev" állapotban kell megfeszíteni az izmokat, és a légzést, valamint a szívverést is meg kellene állítani, ahogy Krishnamacharya tette még a tizenkilencedik században. Ehelyett azt mondta, hogy "You take rest", vagyis "Pihenj le!". Persze az ő idejében még azért volt erre 5-15 perce a gyakorlónak a sorozat végén, nem dobta ki senki az utcára. Hiába, változnak az idők...

Ebben a tendenciában talán az az aggasztó, hogy a legtöbb gyakorló amúgy sem érzi a savászana-relaxáció jelentőségét, melyről az alábbiakban beszélni fogunk. A tegnapi Ashtanga-oktatói tanfolyam felvételijén tapasztaltam azt, hogy ha rábízom a résztvevőkre a relaxációt a gyakorlás végén, akkor szinte még ki sem léptem a teremből, máris elkezdenek szivárogni kifelé a gyakorlók. Szóval miért is fontos az az 5-10-15 perc relaxáció?

"Bár a jóga-gyakorlásunk célja az kell, hogy legyen, hogy annyira relaxáltak maradunk a gyakorlás alatt, amennyire lehetséges, a legtöbb ember számára fontos, hogy a jóga-gyakorlás végén legalább 5-15 percnyi ülő vagy fekvő relaxációt (savászana) végezzenek, miközben a légzésüket figyelik, hogy még jobban ellazítsák a testüket és az elméjüket. Ez a relaxáció akkor a legsikeresebb, ha a gyakorlónak sikerül kilépnie az agyából és belépnie a testébe az ászana (statikus pózok) és vinyásza (dinamikus gyakorlatok) fizikai gyakorlása által. " (Ez az idézet Rochard Freeman "The Art of Vinyasa" című könyvéből van, ha minden igaz).

"Az ászanából és pránájámából álló jóga-gyakorlás befejezése után a jóga-gyakorlónak tizenöt percig kell pihennie, a testét a földön elhelyezve, mielőtt elhagyja a termet. Ha hirtelen kijövünk a jógábhjásza gyakorlása után, a huzat átjárhatja a testünket a bőr pórusain keresztül, és sokféle betegséget okozhat. Ezért bent kell maradnunk, amíg az izzadás alábbhagy, át kell dörzsölni a testünket, elégedetten ülni kell és pihenni egy kicsit." (Krishnamacharya Jóga-makarandája, Mysore, 1934, 34. oldal.

"Pattabhi Jois ashtanga vinyásza jógájának kezdő gyakorlói hajlamosak arra, hogy hiperventilláljanak a gyakorlás teljes fizikai része alatt, viszonylag gyors és mély légzést végezve. Bár az ilyen légzésnek számos előnyös hatása van, például erősíti a törzset, növeli a hajlékonyságot, erősíti a keringési rendszert és a mentális koncentrációt, számos kedvezőtlen hatása is lehet, például az érzelmi instabilitás, a túlzott éhség és egyéb, korábban ismertetett hatások. Ezeket általában ellensúlyozni tudjuk, ha utána hanyatt fekve relaxálunk (savászanában) legalább 10-30 percig, miközben természetesen beáll a hipoventilláció (csökkentett légzés)." (Introduction to the Applied Anatomy and Physiology of Hatha Yoga, Simon Borg-olivier and Bianca Machliss, 364. oldal)

A meditáció tárgya és alanya

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Őszintén, valóban szeretnénk eggyé válni mindennel? Nincs-e számtalan olyan dolog, amivel inkább nem válnánk eggyé? A jóga-filozófia azt tanítja, hogy a felszabadulás állapota - melyet az eredményez, hogy megvalósítjuk a tényleges önvalónkat, a lényegünket – olyan, mint egy TV-képernyő, melyre sok száz képet vetíthetünk ki, de egyik sem fog rajta maradni. Ha a kép eltűnik, a képernyő készen áll a következő kép mutatására, mert semmilyen kondicionálás nem történik, és így a képernyő nem kezd el ragaszkodni egyik képhez sem. Ebben a tekintetben a TV-képernyőhöz hasonló tudat mentes a saját múltjától. Jegyezzük meg, hogy a képernyő nem válik eggyé mindennel, hanem mindig különálló marad a képtől. Csak azért tűnik úgy, hogy az ellenkezője igaz, mert annyira magukkal ragadnak a képek, hogy elfeledkezünk a képernyő jelenlétéről.

Most gondolkodjunk egy pillanatig: Ha elkezdenénk ragaszkodni mindegyik képhez, vagyis eggyé válnánk velük, mi történne? Ismerősnek tűnik, nem? Már eleve ezt tesszük megszokásból, eleve ez okozta a bajt. Patandzsalí azt mondja, hogy a szenvedés oka a látó és a látott elképzelt vagy hamis egyesülése (Jóga-szútra 2.17). Ez a szenvedés oka, és nem a megoldás. Az egoizmust is úgy határozza meg, mint a látó (tudat) és a látás (intelligencia) hibás egyesülését (Jóga-szútra 2.6). Azt is kijelenti, hogy ezt az egyesülést a tudatlanság okozza (Jóga-szútra 2.24). Végül azzal szögezi be a „mindennel-eggyé-válás” koporsóját, hogy kijelenti: a megoldás nem az egység, hanem a megkülönböztetés (Jóga-szútra 2.26).

Ismét felteszem a kérdést, hogyan válhat a végtelen, örök és minőségek nélküli tudat, az önvaló eggyé a testtel, az elmével és a külső tárgyakkal, melyek mind végesek, átmenetiek és egyéni tulajdonságokkal rendelkeznek? A kettő különálló, és nem egyesülhet, és valójában az okozza a szenvedést, ha egységként tekintünk rájuk.

Ahhoz, hogy megakadályozzuk ezt az egyesülést, addig kell meditálni a tárgyakon, amíg tisztán fel nem fogjuk a lényegi természetüket, vagyis azt, hogy végesek, átmenetiek és különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Ennek a módszernek az eredményét objektív (tárggyal rendelkező) szamádhinak nevezik. Amikor ezt elértük, akkor a már képzett és erőteljes elménket az önvaló, a tudat felé irányítjuk. Ekkor megtapasztaljuk annak határtalan, örök és tulajdonságok nélküli természetét. Ezt a tárgy nélküli szamádhiban érhetjük el. Ezért tanít a jóga két teljesen különböző szamádhiról. Két alapvetően különböző kategória létezik, melyeket meg kell ismernünk a meditációban, ez pedig a tárgyak világa, valamint az alany, a tiszta tudat."

A pH-csodadoktor

Sokan támadják mostanában a lúgosító diétát, ám még többen vannak, akik komolyan is veszik. A történet általában úgy szokott kezdődni, hogy jön egy vállalkozó szellemű véleményvezér, összeüt valamilyen tudományosnak hangzó elméletet, majd ebből jól meggazdagszik. Természetesen minden diétának vannak nyertesei és vesztesei is, hiszen nem vagyunk egyformák. Van például olyan ember, aki egy negyven napos léböjtbe belehalna, míg mások esetleg krónikus betegségekből gyógyulnak ki tőle. Akkor most jó a léböjt vagy nem? A kép mindig sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt az adott "mágus" hívei vagy éppenséggel ellenlábasai lefestik. Én általában azt szoktam mondani, hogy olvassuk el a pro és kontra véleményeket, próbáljuk ki, aztán vonjuk le a saját konklúziónkat. De akárhány diéta bukkant fel eddig a női lapok hasábjain, én évek óta ahhoz tartom magamat, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, annál jobb lesz az egészségünk.

Robert Young, a pH-csoda diéta feltalálója most egyes sajtóértesülések szerint 3 éves börtönbüntetés elé nézhet, mert egyes daganatos betegeknél nem vált be a terápiája, hanem belehaltak. Bocsássuk előre, hogy a cikkben említett tények eléggé hajmeresztőek, vagyis például az, hogy a dr. címet a vásárolta Robert Young, mégis sokan bedőltek a "tudományának", illetve az onkológusuk javaslatát is felülbírálták Young terápiás elképzelései alapján. A rákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy a daganatos betegségek kialakulásának megelőzésében nagyon hasznosak a természetes módszerek (például a feldolgozatlan élelmiszerektől mentes vegán étrend, a stressz kezelése, jóga, pszichoterápia stb.). Mint minden krónikus betegség, a rák sem egyik napról a másikra és véletlenszerűen vagy csupán genetikai prediszpozíció alapján alakul ki. A napról napra történő választásainknak és az elménk működésének jelentős szerepe van benne. Megelőzhető-e a rák? Véleményem szerint sok esetben igen, de persze aki végülis nem abban hal meg, és viszonylag jó életmódot választott magának, az nem fogja megtudni, hogy ha egész életében mérgekkel tömte volna magát és mérgelődött volna, akkor kifejlesztett-volna e valamilyen daganatot magának. Minden esetben elkerülhető-e a rák? Ezt sem hiszem, mert a karmát az ember nem mindig tudja felmérni és semlegesíteni az elképzelései szerint. Van, amikor meg kell kapnunk ezt vagy azt a betegséget, és végig kell szenvednünk.

De térjünk vissza Robert Young félresikerült kezeléseire! Ha valakinek komoly rákos betegsége van, akkor eléggé naiv dolog a részéről, ha azt feltételezi, hogy csupán a helyesen megválasztott étrenddel és valamiféle spirituális technikákkal sikerül majd "visszafejlesztenie" a daganatot. Ez egyelőre még a sci-fi kategóriájába tartozik, és körülbelül olyan szintű csoda lenne, mint egy amputált végtag visszanövesztése. Persze bizonyára vannak rá példák, de azt hiszem, hogy elég kevés. Robert Young fő kezelési módszere a szódabikarbóna-oldat intravénás adagolása volt, amitől sok beteg állapota inkább rosszabbodott, mintsem hogy javult volna. Az ilyen csodadoktor-kezelések mellé természetesen jár a "hagyományos" daganatkezelési protokoll (műtét, sugár és kemó) démonizálása. Nos, valóban vannak olyanok is, akik belehaltak a kemoterápiába, de ha nekem valamelyik rokonom rákos volna, én inkább rábeszélném a kemoterápiára, mert azért sokan túlélik és fel is épülnek tőle, mintsem hogy "pozitív meditációval" igyekezzen szétoszlatni a daganatait. 

Az orvos vagy ebben az esetben terapeuta felelőssége is jelentős ebben a kérdésben. Ha Young betartotta volna a kompetencia-határait, és nem húzta volna le milliókkal a komoly daganatos betegek rokonságát, akik ilyenkor már fűnek-fának hisznek, annyira meg vannak rémülve, akkor valószínűleg egy pár millióval kevesebb lenne a bankszámláján, de legalább nyugodt lelkiismerettel tudna lefeküdni esténként. A mohó ember prédája a hiszékeny és buta ember, és sajnos mindkettőből van elegendő. Félreértés ne essék, én is messzemenőkig a természetes gyógymódok és életmód, táplálkozás híve vagyok, és a "nyugati" orvostudománnyal sem vagyok mindig teljesen megelégedve. Azonban amikor a kéthónapos kisfiamnál tüdőgyulladást diagnosztizált a gyerekorvos (ráadásul nem is az első, hanem a második, mert az első csak legyintett, hogy majd elmúlik), akkor azonnal bevittük a kórházba, és ott meleg párakezeléssel (!) feloszlatták a tüdejében összegyűlt hurutot, amitől nem tudott rendesen levegőt venni, és ezért lecsökkent a vére oxigénszintje, visszahidratálták infúzióval, mivel már kezdett kiszáradni a láztól, és még antibiotikumot is adtak neki, hogy hamarabb elmúljon a gyulladás. Négy nap alatt kikezelték, itthon pedig sokkal tovább kínlódott volna, ha esetleg nem történik valami komolyabb baja. Tehát ne gondoljuk azt, hogy az orvos az valamiféle ellenség, aki vásárra akarja vinni a bőrünket a "gyógyszerlobbi" és a népirtás szolgálatában. Ő is igyekszik az ismeretei alapján a legjobban szolgálni és védeni az életünket és az egészségünket. 

Karna temetése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Karna temetése

A kuruksétrai háború végzetével temetési szertartást tartottak az összes elesett számára. Ekkor Kuntí azt kérte, hogy a fiai mutassák be Karna halotti rítusát, és elárulta nekik Karna születésének titkát. A testvérek megdöbbenve jöttek rá, hogy testvérgyilkosságot követtek el. Különösen Judhisthira volt dühös az anyjára, és kimondott egy átkot, melynek következtében a nők képtelenek titkot tartani. Egyes változatok szerint Kuntí közvetlenül Karna halála után felfedte a titkát a fiai és a világ előtt, ahogy ígérte Karnának. Judhisthira odament Durjódhanához, és azt mondta neki, hogy mivel ő a legidősebb testvér, csak neki van joga elhamvasztani Karnát. Durjódhana azonban tiltakozott, és Krisna is alátámasztotta, hogy neki van a legtöbb joga Karnát elhamvasztani. Így végül Karna gyász-szertartását Durjódhana mutatta be, a Pándavák csak nézők lehettek. Karna felesége, Vrisálí önként a halotti máglyába lépett Karna után. Később Ardzsuna megépítette az Aranmula Parthasarathy templomot, mellyel a legenda szerint azt a bűnt akarta levezekelni, hogy fegyvertelenül ölte meg Karnát. A Mahábhárata szerint Karna lelke a halála után a Szúrjalókára (a Nap bolygóra) emelkedett, és a fiaival együtt félistenné váltak.

Egy történet szerint miközben Karna a harcmezőn haldoklott, az apja, Szúrja és Ardzsuna apja, Indra vitázni kezdtek azon, hogy melyikük fia magasabb rendű. Úgy döntöttek, hogy próbára teszik Karna nagylelkűségét, és kolduló bráhmanaként jelentek meg előtte. Karna azt mondta, hogy nincs semmije, amit odaadhatna nekik, de az egyi, bráhmana megjegyezte, hogy van egy kis arany a fogai között. Ekkor Karna fogott egy követ, kitörte a fogait és odaadta őket a bráhmanáknak, így bebizonyítva magasabbrendűségét.

Az eposz másik változatában, amikor Ardzsuna az andzsalika fegyvert használta a fegyvertelen Karna ellen, Krisna észrevette, hogy Karna még életben van, bár súlyosan sebesült. Krisna árjött, hogy Dharma-dévata, a vallásos elveket védelmező istennő megvédte Karnát a haláltól és minden nyílnak ellenállt, melyeket Ardzsuna kilőtt. Krisna elmagyarázta Ardzsunának, hogy maga a Dharma-dévata védelmezte Karnát a haláltól a sok jámbor karma miatt, amire Karna úgy tett szert, hogy egész életében adakozott. Krisna azt mondta, hogy ahol jelen van a Dharma, ott van a győzelem is, és ez alkalommal a Dharma Karna oldalán állt. Így Krisna leszállt a szekeréről, és bráhmanaként jelent meg előtte, hogy elkérje Karna jámbor visszahatásait. Karna minden jámborságát adományba adta a bráhmanának a vére formájában, Krisna pedig az univerzális formájának látványával jutalmazta meg. Krisna azt mondta, hogy csak így lehet megölni Karnát, és amikor Karna odaadta a jámborságát, a Dharma-dévata eltűnt. Karna pedig azt kérte, hogy Krisna egy olyan földön szórja szét a hamvait, amit ember még nem látott. Ekkor Krisna visszament a szekerére, és megkérte Ardzsunát, hogy lője ki halálos nyilát Karnára. Később Krisna saját maga szórta szét Karna hamvait Karnaprajágnál.

Karna halála

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tizenhetedik nap

A háború tizenhetedik napján Karna bevetette a bhárgavásztrát a Pándavák hadserege ellen. Amikor a történelem során első alkalommal életre volt hívva a bhárgavásztra, millió és millió ragyogó és tűhegyes nyíl jelent meg az égen, mint egy hatalmas felhő, mely még a napot is eltakarta. A föld remegett, és a nyilak sok száz és ezer embert, lovat, elefántot és szekeret pusztítottak el. A fegyver majdnem kiirtotta a Páncsálákat és a Csédiket. Bárki a ki küzdeni próbált a fegyver ellen, meghalt, és a teljes Pándava hadsereg elfutott a csatamezőről a fegyver miatti félelmében. Még Krisna és Ardzsuna is elmenekült, hogy életben maradjon.

Krisna elvitte Ardzsunát, hogy megmentse a bhárgavásztrától, és meglátogatták Judhisthirát, aki a táborban feküdt halálos sebesüléssel. Látva, hogy menekülnek, Karna ismételten kihívta Krisnát és Ardzsunát, hogy álljanak ki vele harcolni, de Krisna távol tartotta Ardzsunát a csatatértől. A bhárgavásztra egy aksauhinít pusztított el a Pándava hadseregből (több, mint 200 ezer harcost). A csatatér olyan volt, mint a holttestekből álló óceán. Közben Judhisthira is Ardzsuna szemére hányta, hogy elmenekült Karna elől.

Miután Karna visszavonta a bhárgavásztrát, a csata folytatódott. Judhisthira sértegetését követően Ardzsuna visszatért a csatamezőra. A két ellenfél, Karna és Ardzsuna ismét szembeszállt egymással. A két hatalmas hős csatájára még a mennyek is megnyíltak, és megjelent az összes déva, mennyei bölcs, apszara, gandarva és a mennyek többi lakója, és virágokat szórtak a két nagy hősre. Még az aszurák és az alsó világok lakói is megjelentek, hogy lássák az ütközetet. A Pándavák és a Kauravák hadserege is abbahagyta a harcot, hogy lássák az ütközetet. Ahogy a közdelem megkezdődött, a mezőn összegyűlt harcosok és a félistenek szótlan csodálattal nézték a két hatalmas harcos erejét és rendkívüli képességeit. Karna sokszor elvágta Ardzsuna íjának húrját. Ardzsuna tíz lépéssel tolta vissza Karna szekerét minden egyes alkalommal a nyilai segítségével, de Karna csak két lépéssel tudta visszatolni Ardzsuna szekerét. Ezt látva az Úr Krisna dicsőítette Karna képességeit. Amikor Ardzsuna kérdőre vonta, akkor Krisna azt mondta, hogy semmilyen ember nem tudja visszatolni a szekerét, mert Ardzsuna szekerén Hanumán és Krisna is ott van, így a szekér az egész univerzum súlyát tartja. Még meg sem lehet rengetni ezt a szekeret, Karna pedig minden alkalommal két lábra tolta hátra a nyilaival. Krisna azt mondta, hogy semmilyen embernek nem sikerült és nem is fog sikerülni megmozdítani a szekeret, mely Mahávisnut tartalmazza.

A Mahábhárata szerint eleinte egyenlő volt a küzdelem a két ellenfél között, de Karna szekerének kereke beleragadt a sárba egy átok miatt, amit korábban egy bráhmana mondott ki rá. Karna tovább védekezett, de a legfontosabb pillanatban elfelejtette a brahmásztra aktiválására szolgáló mantrát, a guruja, Parasuráma átka miatt. Karna leszállt a szekeréről, hogy kiszabadítsa a kereket, és megkérte Ardzsunát, hogy addig szüneteltessék a csatát, a haric etikettre emlékeztetve őt. Krisna azonban sürgette Ardzsunát, hogy támadja meg Karnát a szabályok ellenére, és a feldühödött Ardzsuna megtámadta Karnát, miközben az az elsüllyedt kereket próbálta kiemelni. Karna védekezésül kilőtte a rudrásztrát, eltalálva vele Ardzsuna mellkasát. Ekkor Ardzsuna elájult, és első alkalommal ejtette ki a kezéből Gándíva íját. Karna, a csata szabályait követve nem próbálta megölni az öntudatlan Ardzsunát, hanem a szekérkerék kiszabadítására fordította ezt az időt. Közben Ardzsuna magához tért, és az andzsalika fegyver segítségével lefejezte a fegyvertelen Karnát. Bár a harci szabályok szerint tilos volt a fegyvertelen harcos megtámadása vagy a hátbatámadás, Ardzsuna hátulról támadt Karnára és megölte Krisna tanácsa szerint. Később kiderült, hogy Karnát csak akkor lehetett megölni, ha mindhárom átok egyszerre hatott rá, és ezért Krisna cselhez folyamodott, hogy elérje a halálát.

Azt mondják, hogy Durjódhana sohasem hullatott egy csepp könnyet sem az édestestvéreiért, akiket megöltek a csatában, de amikor szeretett barátja, karna elesett, vigasztalhatatlan volt.

A veszélyes transz-zsírok

Évek óta a köztudatban van ez a téma, ám ami miatt elővettem, az egyes paleo-fanatikusok törekvése, mely szerint a növényi zsírok bizony veszélyesebbek az egészségünkre az állati zsíroknál. Nos, azt még nem tudni, hogy az állati, avagy a növényi zsírbevitel növeli-e jobban a szívbetegségek kockázatát, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy az állati, illetve növéniy fehérjebevitel jelentőségét ebben a kérdésben e4lfelejtik számításba venni. Pedig a vegánok körében általában sokkal kevesebb a szív-eredetű halál, mint a vegyes táplálkozású, és főleg magas állati fehérje-fogyasztó embertársaik körében. Az csak temrészetes, hogy aki sok álati fehérjét fogyaszt, az jó eséllyel sok állati szart is fog fogyasztani, viszont most kanyarodjunk el ettől a témától, és foglalkozzunk másvalamivel: a transz-zsírokkal és a feldolgozott élelmiszerekkel, melyek mindkét tábor álláspontja szerint károsak az egészségünkre.

Mi az a transz-zsír?

A transz-zsírsavak olyan telítetlen zsírsavak, melyek molekulái tartalmaznak szénatomok között átellenes (transz) kettős kötéseket. Ez kevésbé tekervényessé teszi ezeket a molekulákat, mint az ugyanazon oldali kötéseket (cisz) tartalmazó zsírsavakat.

A zsírok glicerinből és zsírsavakból épülnek fel. A zsírsavaknak három fő típusa van: telített, egyszeresen telítetlen és többszörösen telítetlen. A zsírsavakban lévő kettős kötések „cisz” vagy „transz” elrendezésűek lehetnek.

A zsírsavak egy különleges csoportját alkotják a transz-zsírsavak, amelyek tulajdonképpen egyszeresen telítetlen zsírsavak „transz” elrendezéssel, ez azt jelenti, hogy a szénhez kapcsolódó hidrogénatomok egymással szemben, transz állásban helyezkednek el.

Transz-zsírok alapvetően kétféle módon keletkezhetnek, egyrészt mesterségesen, a növényi olajok részleges hidrogénezése vagy az olajok finomítása során, másrészt természetes úton, a kérődző állatok anyagcseréje során. Magyarul a tejtermékek, tejzsírok feldolgozatlan állapotban is tartalmazhatják, míg a növényi olajokban finomítás és részleges hidrogénezés során jelennek meg a transz-zsírok, természetes állapotukban szinte nincs is ilyen kötés a növényi olajokban.

Miért káros a transz-zsír?

Mert emeli az érelmeszesedést fokozó LDL-koleszterint és csökkenti a védő HDL-t. Emeli továbbá a triglicerid szintet. A koleszterin károsbefolyásolásán túl emeli az érelmeszesedést szintén fokozó gyulladásos fehérjék szintjét (TNF, CRP, interleukin-6). Destabilizálja a szívizomsejtek membránját, ezáltal ritmuszavarokat, hirtelen szívhalált okoz. Végső soron elősegíti a szívinfarktust, agyérgörcsöt, korai halált. Az eddig elvégzett vizsgálatok összesített eredményét feldolgozó meta-analízis alapján a transz-zsírsav fogyasztás 2 százalékos emelkedése a szív és érrendszeri betegségek kockázatát 23 százalékkal emeli.
2012-ben jelent meg a szív- és érbetegségek megelőzéséről szóló európai ajánlás, mely mögé 9, a témában legjelentősebb orvosi szakmai társaság sorakozott fel - többek között a szívalapítványokat képviselő Európai Szívhálózat is. Az ajánlás egyértelműen megerősíti a fenti bizonyítékokat a transz-zsírsavak ártalmairól és a bevitel korlátozását ajánlja.

A magas transz-zsír bevitel sajnos egy sor más egészségi problémát is előidéz. Fokozza az elbutulás (Alzheimer-kór) romlását, továbbá rontja a gondolkodási funkciókat. Nőkben csökkenti a fogamzóképességet. A transz-zsír bevitel 2% növelése a fogamzóképességet 73%-kal rontja le. Újszülöttekben a köldökvénában mért magas transz-zsír tartalom esetén másfél éves korra az idegrendszeri fejlődés zavarát okozta. Itt az anya által fogyasztott transz-zsír tartalmú étel az anyatejjel került át a magzatba. A transz-zsír tartalmú élelmiszerek a rákbetegség kockázatát is megemelik, elsősorban az emlőrákét. Hangsúlyozni kell, hogy olyan anyagról van szó, ami helyettesíthető lenne az élelmiszeripari gyártás során!

Hány ember életét lehetne Magyarországon megmenteni a mellőzésükkel? Óvatos becslések szerint évente legalább 1000 ember halálát lehetne elkerülni, ha az élelmiszeripar nem használná. ÓRIÁSI SZÁM! Hogy jön ez ki? Sajnos ez a becsült évi 1000 elkerülhető haláleset egy nagyon óvatos számítás. A világon egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a New England Journal of Medicine összefoglaló közleménye alapján a koszorúér eredetű halálozás várható csökkenése a transz- zsírsavak teljes kiküszöbölése esetén 6 és 19 százalék közötti. Magyarországon a KSH kimutatása szerint 2011-ben a keringési rendszer betegségein belül koszorúérbetegségben 33 230-an hunytak el. Az általunk becsült évi megmenthető életek száma tehát a megadott százalékos tartomány alsó határértékének a felénél is kisebb értékkel van kikalkulálva. A tekintélyes szaklap adatai alapján a megmenthető életek száma tehát a becsültnek akár többszöröse is lehetne.

Mennyi transz-zsír "túl sok"?

Számos országban szabályozzák a maximálisan az élelmiszerbe kerülhető transz-zsírsav mennyiségét.[2] Az Egészségügyi Világszervezet 1%-ban határozza meg az elfogyasztott transz-zsírok maximális értékét, ez azt jelenti, hogy a napi energiabevitel maximum 1%-a származhat transz-zsírokból, nemzetközi táplálkozási ajánlások ennél magasabb szintet, az energiabevitel maximum 2%-t javasolják.

Ha egy átlagos felnőtt nő 2000 kcal-t fogyaszt el naponta, akkor ennek egy százaléka, azaz 20 kilokalória származhat transz-zsírból, ez körülbelül 2 grammnyi transz zsírnak felel meg. A tudósok csak a kilencvenes évek óta kezdik felismerni, hogy a transz zsírok káros hatásúak lehetnek. A vaj általános transz-zsírsav-tartalma például 2-4% között van.[4]

A részlegesen hidrogénezett növényi olajok különösen sok ilyen molekulát tartalmaznak. A részlegesen hidrogénezett növényi olajokat korábban a margaringyártás során használták, ugyanakkor ma már az étkezési margarinok gyártásánál a részlegesen hidrogénezett növényi olajok használata helyett visszatértek a szobahőmérsékleten is szilárd, természetes trópusi zsírok használatához.[5]

Az olajok hidrogénezése megnöveli a termékek eltarthatóságát és ízstabilitását. Jelenleg a hidrogénezett növényi olajokat főként a sütőipar, a cukrászat, valamint a csokoládé étbevonat készítői használnak. A zsírok olvadáspontját is megemeli, így lehet előállítani szobahőmérsékleten félig szilárd állagú olajszármazékokat. Bár ezek előnyös tulajdonságok, nem szabad elfeledkezni a fogyasztó egészségére gyakorolt káros hatásokról.

Magyarországon – Ausztria és Dánia után – az Európai Unióban harmadikként 2014. február 18-tól korlátozták a végső fogyasztónak szánt élelmiszerek transz-zsírsav tartalmát.[7] A transz-zsírsavak megengedett legnagyobb mennyisége az élelmiszer összes zsírtartalmának 2%-a, de kisebb – 20%, illetve 3% alatti – zsírtartalmú termékeknél ez az érték 4%, illetve 10% is lehet.[8]
Ettől eltekintve, ha valaki nyakló nélkül eszi a csomagolt, transzzsírtartalmú élelmiszereket, akkor mewglehetősen magas bevitelt össze tud hozni magának.

Miben vannak transz-zsírok?

A leggyakoribb élelmiszerek, melyek tranzs-zsírsav-tartalma magas lehet:

margarinok,
ropik, kekszek, chipsek, nápolyik,
tartós muffinok, croissan-ok, és egyéb csomagolt sütemények, fánkok,
szaloncukrok, négercsók, csoki figurák, téli fagyik, töltelékes csokoládék,
pattogatott kukorica,
mélyhűtött pékáruk és pizzák,
leveskockák és-porok,
salátaöntetek,
egyes látványpékségek termékei,
bizonyos gyorséttermi ételek,
kávéfehérítő porok, de a sor ezzel sajnos még nem ér véget
A legtöbb gyártó mára már kivonta a transz-zsírokat tartalmazó anyagokat a margarinokból, de a többi, listán szereplő élelmiszerben azért ki szokták használni a rendelet által megengedett százalékokat. Az otthon, magas hőfokon sütött süteményekben is keletkezhetnek transz-zsírok, illetve a sütőolaj égetése során is keletkezhetnek, melyek aztán az olajban kisütött ételekben landolnak. A látványpékségek és éttermek, gyorséttermek által forgalmazott élelmiszerek esetében szintén nehéz ellenőrizni, hogy milyen minőségű zsiradékot használtak a sütésnél, főzésnél.

Mit tehetünk?

Használjunk finomítatlan növényi olajokat, és ne hevítsük őket túl! Kerüljük a tejtermékeket, illetve minden állait fehérjét, valamint a fent felsorolt csomagolt élelmiszereket is. Használjunk természetes, feldolgozatlan alapanyagokat, és sportoljunk sokat!

Források: Wikipedia, mnsza.hu, hazipatika.com

Eggyé válás mindennel

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Annak a ténynek köszönhetően, hogy az elme mindig a következő tárgyhoz fog kapcsolódni, ami felmerül benne, nem a meditációból van kevés ebben a világban, hanem a megfelelő tárgyra irányított meditációból. Ezt nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Az igazság az, hogy mindannyian azóta meditálunk, amióta létezünk, mert nem tehetünk mást, de nem választottuk meg bölcsen a meditációnk tárgyát. Hacsak nem szabadulunk fel az elme hatása alól (ez egy nagyon magas szint a jógában, melyről Patandzsalí a 2.27-es szútrában beszél), nem tudunk nem meditálni. Durván fogalmazva minden koncentrált gondolkodást meditációnak tekinthetünk. Ezt az a tény is mutatja, hogy az olyan kifejezések, mint a mantra és a guru már az üzleti nyelvben is megjelentek. Például a „befektetési guru” kifejezést a sikeres befektetési tanácsadókra használják, vagy az ingatlanügynökökre mondhatjuk, hogy a mantrájuk az „elhelyezkedés, elhelyezkedés, elhelyezkedés”.

Bár nagyon nehéz nem meditálni, elég könnyű kiválasztani, hogy min meditáljunk. Ahogy már említettem, ha nem választjuk meg tudatosan a meditációnk tárgyait, akkor a feltételekhez kötöttségünk fogja kiválasztani tudat alatt. A feltételekhez kötöttség olyan, mintha újra és újra hallgatnánk mindannak a felvételét, amit a múltban hallottunk, tapasztaltunk, gondoltunk, éreztünk és tettünk. A legtöbb ember nem ilyen jövőt képzel le magának.

Patandzsalí, a Jóga-szútra ősi szerzője egyértelműen kijelenti, hogy nem a tudaton történő meditációval kell kezdeni a meditációs gyakorlatot. Patandzsalí azt állítja, hogy ha valaki ezzel kezdni, akkor valószínű, hogy spirituális zsákutcában végzi, és az ilyen jógikat prakriti-lajának és vidéhának nevezik (Jóga-szútra 1.19). Ez megtörténhet akkor, ha a szamádhiban képtelenek vagyunk különbséget tenni a tárgyak világa (objektív szamádhi) és az alany (tárgy nélküli szamádhi) között. Ha nem képeztük magunkat arra, hogy ezt megtegyük az elejétől kezdve, nagy az esélye annak, hogy a „mindennel való eggyé válás” állapotába kerülünk, ami a miszticizmus zsákutcája. Azok a misztikusok, akik ebbe az állapotba kerülnek, gyakran nagy mennyiségű rászedhető követőt vonzanak. A probléma ezzel az, hogy nagyon hosszú idő múlva, amit ebben az állapotban töltöttünk, vissza fogunk esni, és újra elmerülünk a feltételekhez kötött létben és a mentális rabszolgaságban, mivel nem sikerült elválasztanunk egymástól a tényleges önvalót, a tudatot, minden mástól, amivel eggyé váltunk."

Mentális fitnesz

Foglalkozni kell az egészségünkkel, ezt már számtalan blgobejegyzésben levezettem. Az egészség az én fogalmaim szerint az adaptációs képesség fejlődédében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy a környezetünk változásaira harmonikusan tudunk reagálni, alkalmazkodni tudunk hozzájuk anélkül, hogy ez belső konfliktushoz, vagy fizikai szinten betegséghez vezet. A betegség általában fájdalommal jár, és ezt megelőzhetjük azzal, ha méregtelenítjük és megerősítjük a testünket például jógával, tudatos táplálkozással, edzéssel, egészséges életmóddal. Nevezzük mindezt fittségnek, vagy angol kifejezéssel fitnesznek. Összegezve ez annyit jelent, hogy készen állunk az élet kihívásaira, szembe tudunk nézni velük, és le tudjuk győzni a felmerülő akadályokat.

Sokan úgy gondolják, hogy a fizikai testük fitten tartásával már meg is oldottak mindent. A fitnesznek azonban három szintje van, a fizikai, mentális és spirituális fitnesz. A jóga rendszerében például az ászana-gyakorlással és a jógikus étkezéssel tudjuk megőrizni a test egészségét, és ellenállóvá tenni azt az élet kihívásaival szemben. Az elménket a pránájáma segítségével tudjuk fitten tartani, és felkészíteni a meditációra. Maga a meditációs gyakorlat pedig már a spirituális fitnesz eszköze, és öntudatunkra ébredésünket, eredeti spirituális önvalónk megvalósítását tűzi ki célul. A spiritualitás útjai persze szerteágazóak, ezért e harmadik aspektust most nem részletezem. A fizikai testről pedig már bőven volt szó.

Beszéljünk hát a mentális fitneszről, vagyis az elmén rendbetételéről és karbantartásáról. Ez egyébként elengedhetetlen ahhoz is, hogy a spiritualitással elkezdjünk foglalkozni. Aki ezt felkészületlen elmével teszi sokféle akadályba ütközhet, és sokféle mellékvágányra is tévedhet. Érdemes megjegyezni azt, hogy a spirituális utak célja nem elsősoprban a mentális egyensúlyzavaraink helyrehozatala. Ehhez sokkal inkább pszichológiai és önismereti eszközöket kell igénybe venni. 

Vegyünk egy példát: valaki sportol, foglalkozik a testével, de az érzelmi kötődése, kapcsolatai rendkívül fejletlenek. Kezdve ott, hogy még a szüleihez fűződő viszonyát sem dolgozta fel tudatosan, és ezért felnőtt létére nem mer belsőleg is "felnőtté válni", megérni, felelősséget vállalni. Az ilyen mentális szinten megrekedt emberek kapcsolatai is rendkívül sekélyesek és rövid életűek lesznek. Általában azért, mert nem képesek megfelelően kifejezni az érzelmeiket és befogadni másokét, és ösztönösen kerülik a felelősségvállalást. A partnerkapcsolat, házasság, gyerekvállalás, szülővé válás mind olyan stádiumok az ember életében, melyek továbblépésre adnak lehetőséget a mentális fejlődésünk skáláján. Ezekből a szerepekből kinek többre, kinek kevesebbre van szüksége, hogy megtapasztalja azokat az élményeket, melyek a mentális fejlődése adott szakaszában szükségesek. persze egy élményt, élethelyzetet nem csak tapasztalni, átélni kell, hanem fel is kell dolgozni, tudatosítani, tanulni belőle. 

A személyes kapcsolatokon túl a társadalmi szerepvállalás, vezetővé válás, segítő szakma gyakorlása is egy-egy szerepkör lehet, mely érettebbé teszi a személyiségünket. Viszont egy éretlen személyiség esetén előfordulhat, hogy a távolabbi emberekre vállat felelősség egy menekvés a belső vagy a személyes kapcsolataiban zajló, feloldatlan konfliktusok elől. Ilyenkor nem csoda, de a vezetői vagy segítői szerepkörben sem fog tudni jól teljesíteni az illető, nemhogy ezzel a saját fejlődését elősegítené. 

A személyiségünk fejlődésének hű tükrei a kapcsolataink. Például a konfliktuskerülés vagy konfliktuskeresés is olyan belső folyamatokra utalnak, melyekkel foglalkozni kell. akár pszichológus segítségével is. A mentális fitnesz még sokkal rejtettebb dolog, mint a fizikai egészség vagy edzettség kérdése, ám ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjuk mérni mentális fittségünket, meg kell tanulni őszintén kommunikálni és meghallgatni másokat.

A szabadság és a halál

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A jóga rendszere felismeri, hogy az elme arra van programozva, hogy inkább a külvilág tárgyaihoz ragaszkodjon, mint az alanyhoz (a tudathoz), és ezért lassan kell a megfelelő tárgyak felé fordítani. Csak akkor irányítjuk az alany felé, ha a meditációs tárgyakra történő koncentrációt elsajátítottuk, és teljesen kifejlesztettük a koncentrációs erőnket. Ezáltal kétféle csapdát is el tudunk kerülni: a radzsaszikus elmével rendelkezők általában frusztráltak lesznek meditáció közben, mivel az eléjük folyamatosan ugrál az egyik gondolatról a másikra, mint ahogy a majom ugrál ágról ágra; míg a tamaszikus elmével rendelkezők általában eltompulnak és elálmosodnak, és kifejlődik náluk a fehér fal-effektus, amikor az elme üres, de lelassul, mintha kábítószer hatása alatt lenne. A jógában arra törekszünk, hogy először is ragyogóvá (szattvikussá) tegyük az elmét, és csak utána törekedjünk a tiszta tudaton történő meditációra.

Ezután először is találni kell egy megfelelő tárgyat a meditációhoz. Ha nem adunk az elmének egy tudatosan választott tárgyat, akkor az elme saját maga választja meg a tárgyat, és lehet, hogy nem fog tetszeni a végeredmény. Ebben az esetben az elme véletlenszerűen fog kapcsolódni bármihez, ami felbukkan benne, és ha már bele van programozva egy erős tendencia, akkor hajlamos lesz visszatérni az olyan tárgyakhoz, amikhez ragaszkodik, például a szexhez vagy valamilyen ételekhez, vagyont szeretne gyűjteni, szégyenkezik és bűntudatot érez a múltbeli élmények miatt, vagy pedig jövőbeli események miatt fél vagy izgul.

A jóga definíciója a meditációval kapcsolatban ellentétben áll sok nézettel, amit a modern tanítók képviselnek. Egyesek azt tartják, hogy a meditáció az az állapot, amit elérünk, ha sikeresen gyakoroljuk a meditációs technikát. A jóga azonban szamádhinak nevezi ezt a végeredményt. Mások abban hisznek, hogy a modern társadalom problémája nem a meditáció hiánya, hanem a túl sok meditáció. Mivel a meditációt bármilyen, általunk vágyott tárgyra irányíthatjuk, legyen az anyagi vagyon vagy érzéktárgy. Például, ha valakinek erős vágya van arra, hogy gazdaggá váljon, és az ideje java részét azzal tölti, hogy a vagyonszerzésre irányuló stratégiákat tervezi és hajtja végre, akkor a jóga álláspontja szerint ez a személy a dolláron meditál. Ez is meditáció, de annak tamaszikus formája. A jóga azért utasítja el a meditáció ezen formáját, mert a halál pillanatában nem fog segíteni. Ha a vagyonhoz és a testhez fűződő ragaszkodásunkat erősítjük, abból az a probléma származik, hogy a halálos ágyunkon nagyon fogunk ragaszkodni a jelenlegi helyzetünkhöz. El kell majd engednünk az összes vagyonunkat, amit kemény munkával szereztünk, és a testünket is, melybe szintén oly sok erőt fektettünk. A jóga célja az olyan elmeállapot létrehozása, mely a szabadsághoz vezet, és ez a szabadság még a halál pillanatában is megállja a helyét. A halál pillanatában a szabadság azt jelenti, hogy készek vagyunk elengedni mindent. Éppen ezért utasítják el a jógik az olyan tárgyakon történő meditációt, melyek növelik a ragaszkodásukat az átmeneti dolgokhoz és a véges anyagi testhez."

Malac a jégen

Már több, mint egy hete leesett a hó Budapesten, és egy-két nap alatt rá is fagyott az utakra, járdákra. Pár napig néztem, ahogy csúszkálnak az emberek a jégen a házunk előtt, ötemeletes lakótelepi lakásban lakunk egyébként albérletben Óbudán. Idős nénik, gyerekes anyukák lavíroztak a hóban, és senkinek nem jutott eszébe, hogy jobb lenne inkább feltakarítani a jeget, mint hogy a combnyaktörést reszkírozza az ember. Pedig minden lépcsőházba oda van készítve egy vödör útszórósó meg egy hólapát, valahogy mégsem használja senki. Amikor törtem a jeget, akkor is valószínűleg minden járókelő azt hitte, hogy fizetett hómunkás vagyok (pedig nem sokat láttam belőlük a városban), holott valójában csak egy lakó vagyok a házban. Azóta is csak a mi házunk előtt van feltörve a jég, a lakótelep többi része továbbra is korcsolyapálya, és ez így marad, amíg a Napocska fel nem olvasztja a jeget.

A helyzet az, hogy a legtöbb ember az egészségéhez is így viszonyul, mint a hóhoz. Ha megbetegszik, akkor nem gondolkodik el azon, hogy mi vezette ide, és mit kellene változtatnia az életmódján, a táplálkozásán és a gondolkodásmódján, hogy a következő betegséget meg tudja előzni, és nem is tesz semmit, hanem csak megvárja, amíg elmúlik. Ez a lusta és trehány mentalitás aztán azt okozza, hogy állandóan meg kell alkudnunk az ideáljainkkal, és inkább elfogadjuk azt, hogy az álmaink nem reálisak, mintsem hogy kényelmetlenséget vállaljunk, vagy erőfeszítést tegyünk azért, hogy változtassunk valamin. 

Az egészséges életmód melós, mivel meg kell válogatni, hogy mit eszünk, és rá kell szoktatni magunkat az egészséges ételekre, valamint meg kell szabadulnunk a kajafüggőségeinktől. Emellett be kell szerezni a megfelelő alapanyagokat, és el kell készíteni, vagy legalább meg kell szervezni, hogy mindig legyen egészséges étel, amit enni tudunk. 

Az edzés szintén melós, főleg, mivel a legtöbben nem hivatásos sportolók vagyunk, hanem az edzés mellett munkánk, családunk van, és örülünk, ha az egyéb kötelességeink mellett találunk időt az edzésre. Persze ez is szervezés és priorizálás kérdése. Ha inkább kifogást keresünk, mint megoldást, akkor megint a könnyebbik utat választjuk, ami nem vezet sehová, legalábbis az egészség és az önértékelés fejlődéséhez semmiképpen. 

Ha valaki 50, 60, 70 éves kora felett is erős, egészséges, strapabíró és életvidám, és vannak életcéljai, az általában egész életében tudatosan dolgozott azon, hogy ezt az életminőséget elérje. Nem hagyta, hogy a körülmények, és a vélt vagy valós kötelezettségek áldozatává váljon, hanem küzdött. Általában magától nem oldódik meg semmi sem, és bár bizonyos dolgok elmúlnak, de a testünk, az életünk, az értékrendünk stb. inkább az entrópia, vagyis a rendezetlenség, az energiaminimum, a struktúrák elmúlása irányában halad, hacsak nem teszünk tudatos erőfeszítést ennek lassítására vagy visszafordítására. Ha szeretnénk valamit felépíteni, az tervezést és tudatos, rendszeres erőfeszítést igényel. Semmi nem épült fel még csak úgy magától, mert a szél összefújta a hozzávalókat.

Természetesen az emberi fejlődés fizikai szintje csak egy aspektus, mely valamilyen értelemben véges, hiszen a testnek el kell pusztulnia valamikor. Viszont a jellemfejlődésnek és a tudati vagy spirituális fejlődésnek nincs határa, de ez már egy másik blogbejegyzés témája lesz. Az alapelv azonban itt is ugyanaz: rendszeres és tudatos erőfeszítést kell tennünk a kitűzött céljaink elérésére, mert magától nem fog semmi sem történni. A legtöbb ember esetében nem a képességekkel, vagy a lehetőségekkel van a baj, hanem a hozzáállással. A többi - csak kifogás...

Karna, a hadvezér

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ghatótkacsa megölése

A kuruksétrai csata tizennegyedik napján a szokásoktól eltérően a harc a sötétedés után is tartott. Ezt ki tudta használni Gatótkacsa, Bhíma félig démoni származású fia, mivel az aszurák rendkívüli erőre tettek szert éjszaka. Ghatótkacsa elpusztította a kauravák haderejének jelentős részét, és Drónácsárját is megsebezte. Amikor Karna látta, hogy a helyzet kezd válságosra fordulni, felhasználta a Vászava Sakti fegyver Ghatótkacsa ellen, és megölte. Krisna elégedettséggel nyugtázta a tényt, hogy Karna már többé nem használhatta fel ezt a fegyver Ardzsuna ellen. Azt mondta Szátjakínak, hogy kiterjesztette májáját, vagyis illúzióját Karnára, hogy megvédje Ardzsunát Karna mennyei fegyvereitől, és nem engedte, hogy közvetlen harcba bocsátkozzanak.

Karna főparancsnoksága

A kuruksétrai csata tizenhatodik és tizenhetedik napján Karna, Drona halálát követően átvette a Kaurava hadsereg főparancsnoki szerepét. Karna ez alkalommal használta először Vidzsaja íját a harcban. Amint felajzotta az íjat, az dörgedelmes hangot adott ki, mely minden más hangot elnyomott. Ezt hallva, és halálra menő küzdelmet sejtve Karna és Ardzsuna között, Krisna azzal figyelmeztette Ardzsunát, hogy a hősök legkiválóbbikának nevezte.

Krisna szerint, Karna rendelkezett az öt Pándava testvér összes jó tulajdonságával – Judhisthira erényességével, Bhíma erejével, Ardzsuna íjász képességeivel, Nakula szépségével és Szahadéva bölcsességével. A Kauravák amiatt aggódtak, hogy Ardzsuna előnyhöz jut, mivel Krisna volt a szekérhajtója. Ennek ellensúlyozására, Durjódhana megkérte a tehetséges Sálját, Madra királyát és a Pándavák anyai nagybátyját, hogy legyen Karna szekérhajtója. Bár nem örült annak, hogy egy alacsonyabb rangú harcost kell szolgálnia, mivel Karna egy szekérhajtó fia volt, Sálja mégis elfogadja a feladatot. A háború kezdete előtt, amikor trükkel a Kauravák oldalára állították, Sálja ígéretet tett Judhisthirának, hogy demoralizálni és frusztrálni fogja Karnát.

Ahogy Karna ígérte Kuntínak, csak Ardzsuna megölésére törekedett. A tizenhatodik napon az összes Pándava testvérrel harcolt, Ardzsuna kivételével, mindegyiküket legyőzte közelharcban, de megkímélte az életüket, és durva szavakkal sértegette őket. Duhsászana szörnyű halálát követően arra utasította Sálját, a szekérhajtóját, hogy induljon Ardzsuna felé, mivel eldöntötte, hogy egyszer és mindenkorra végez vele. Karna támadásai annyira erőteljesek voltak, hogy Ardzsuna védekezése hamarosan összeomlott. Ekkor Karna felkészült, hogy megölje Ardzsunát. Elővette Nágásztráját, ugyanazt a fegyvert, amit Indradzsit használt Ráma ellen. Ekkor Sálja közbeavatkozott, és azt mondta neki, hogy célozzon Ardzsuna mellkasára. Mivel Sája folyamatos sértegetései már felidegesítették, Karna úgy vélte, hogy félre akarja vezetni, és a mellkasa helyett a fejére célzott. Krisna úgy mentette meg Ardzsuna életét, hogy Karna szekerének kerekét a földbe süllyesztette, ás így a nyíl csak Ardzsuna sisakját érte el, és nem a fejét. Ekkor Karna és Ardzsuna durva háborúba kezdett, ám ahogy Kuntínak ígérte, Karna csak egyszer használt mennyei fegyvert Ardzsuna ellen. Bár Karna volt fölényben, végül meghagyta Ardzsuna életét, mert a nap már lenyugodni készült. Egyes változatok szerint Krisna rájött, hogy csak a csoda mentheti meg védence, Ardzsuna életét, és ezért elintézte, hogy korábban nyugodjon le a Nap. Később az Úr Krisna kitervelte, hogy csellel fogják megölni Karnát. Elmondta Ardzsunának, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor Karna védtelen lesz, és Ardzsunának akkor kell lesújtania rá.