Karna halála

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tizenhetedik nap

A háború tizenhetedik napján Karna bevetette a bhárgavásztrát a Pándavák hadserege ellen. Amikor a történelem során első alkalommal életre volt hívva a bhárgavásztra, millió és millió ragyogó és tűhegyes nyíl jelent meg az égen, mint egy hatalmas felhő, mely még a napot is eltakarta. A föld remegett, és a nyilak sok száz és ezer embert, lovat, elefántot és szekeret pusztítottak el. A fegyver majdnem kiirtotta a Páncsálákat és a Csédiket. Bárki a ki küzdeni próbált a fegyver ellen, meghalt, és a teljes Pándava hadsereg elfutott a csatamezőről a fegyver miatti félelmében. Még Krisna és Ardzsuna is elmenekült, hogy életben maradjon.

Krisna elvitte Ardzsunát, hogy megmentse a bhárgavásztrától, és meglátogatták Judhisthirát, aki a táborban feküdt halálos sebesüléssel. Látva, hogy menekülnek, Karna ismételten kihívta Krisnát és Ardzsunát, hogy álljanak ki vele harcolni, de Krisna távol tartotta Ardzsunát a csatatértől. A bhárgavásztra egy aksauhinít pusztított el a Pándava hadseregből (több, mint 200 ezer harcost). A csatatér olyan volt, mint a holttestekből álló óceán. Közben Judhisthira is Ardzsuna szemére hányta, hogy elmenekült Karna elől.

Miután Karna visszavonta a bhárgavásztrát, a csata folytatódott. Judhisthira sértegetését követően Ardzsuna visszatért a csatamezőra. A két ellenfél, Karna és Ardzsuna ismét szembeszállt egymással. A két hatalmas hős csatájára még a mennyek is megnyíltak, és megjelent az összes déva, mennyei bölcs, apszara, gandarva és a mennyek többi lakója, és virágokat szórtak a két nagy hősre. Még az aszurák és az alsó világok lakói is megjelentek, hogy lássák az ütközetet. A Pándavák és a Kauravák hadserege is abbahagyta a harcot, hogy lássák az ütközetet. Ahogy a közdelem megkezdődött, a mezőn összegyűlt harcosok és a félistenek szótlan csodálattal nézték a két hatalmas harcos erejét és rendkívüli képességeit. Karna sokszor elvágta Ardzsuna íjának húrját. Ardzsuna tíz lépéssel tolta vissza Karna szekerét minden egyes alkalommal a nyilai segítségével, de Karna csak két lépéssel tudta visszatolni Ardzsuna szekerét. Ezt látva az Úr Krisna dicsőítette Karna képességeit. Amikor Ardzsuna kérdőre vonta, akkor Krisna azt mondta, hogy semmilyen ember nem tudja visszatolni a szekerét, mert Ardzsuna szekerén Hanumán és Krisna is ott van, így a szekér az egész univerzum súlyát tartja. Még meg sem lehet rengetni ezt a szekeret, Karna pedig minden alkalommal két lábra tolta hátra a nyilaival. Krisna azt mondta, hogy semmilyen embernek nem sikerült és nem is fog sikerülni megmozdítani a szekeret, mely Mahávisnut tartalmazza.

A Mahábhárata szerint eleinte egyenlő volt a küzdelem a két ellenfél között, de Karna szekerének kereke beleragadt a sárba egy átok miatt, amit korábban egy bráhmana mondott ki rá. Karna tovább védekezett, de a legfontosabb pillanatban elfelejtette a brahmásztra aktiválására szolgáló mantrát, a guruja, Parasuráma átka miatt. Karna leszállt a szekeréről, hogy kiszabadítsa a kereket, és megkérte Ardzsunát, hogy addig szüneteltessék a csatát, a haric etikettre emlékeztetve őt. Krisna azonban sürgette Ardzsunát, hogy támadja meg Karnát a szabályok ellenére, és a feldühödött Ardzsuna megtámadta Karnát, miközben az az elsüllyedt kereket próbálta kiemelni. Karna védekezésül kilőtte a rudrásztrát, eltalálva vele Ardzsuna mellkasát. Ekkor Ardzsuna elájult, és első alkalommal ejtette ki a kezéből Gándíva íját. Karna, a csata szabályait követve nem próbálta megölni az öntudatlan Ardzsunát, hanem a szekérkerék kiszabadítására fordította ezt az időt. Közben Ardzsuna magához tért, és az andzsalika fegyver segítségével lefejezte a fegyvertelen Karnát. Bár a harci szabályok szerint tilos volt a fegyvertelen harcos megtámadása vagy a hátbatámadás, Ardzsuna hátulról támadt Karnára és megölte Krisna tanácsa szerint. Később kiderült, hogy Karnát csak akkor lehetett megölni, ha mindhárom átok egyszerre hatott rá, és ezért Krisna cselhez folyamodott, hogy elérje a halálát.

Azt mondják, hogy Durjódhana sohasem hullatott egy csepp könnyet sem az édestestvéreiért, akiket megöltek a csatában, de amikor szeretett barátja, karna elesett, vigasztalhatatlan volt.