A pH-csodadoktor

Sokan támadják mostanában a lúgosító diétát, ám még többen vannak, akik komolyan is veszik. A történet általában úgy szokott kezdődni, hogy jön egy vállalkozó szellemű véleményvezér, összeüt valamilyen tudományosnak hangzó elméletet, majd ebből jól meggazdagszik. Természetesen minden diétának vannak nyertesei és vesztesei is, hiszen nem vagyunk egyformák. Van például olyan ember, aki egy negyven napos léböjtbe belehalna, míg mások esetleg krónikus betegségekből gyógyulnak ki tőle. Akkor most jó a léböjt vagy nem? A kép mindig sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt az adott "mágus" hívei vagy éppenséggel ellenlábasai lefestik. Én általában azt szoktam mondani, hogy olvassuk el a pro és kontra véleményeket, próbáljuk ki, aztán vonjuk le a saját konklúziónkat. De akárhány diéta bukkant fel eddig a női lapok hasábjain, én évek óta ahhoz tartom magamat, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, annál jobb lesz az egészségünk.

Robert Young, a pH-csoda diéta feltalálója most egyes sajtóértesülések szerint 3 éves börtönbüntetés elé nézhet, mert egyes daganatos betegeknél nem vált be a terápiája, hanem belehaltak. Bocsássuk előre, hogy a cikkben említett tények eléggé hajmeresztőek, vagyis például az, hogy a dr. címet a vásárolta Robert Young, mégis sokan bedőltek a "tudományának", illetve az onkológusuk javaslatát is felülbírálták Young terápiás elképzelései alapján. A rákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy a daganatos betegségek kialakulásának megelőzésében nagyon hasznosak a természetes módszerek (például a feldolgozatlan élelmiszerektől mentes vegán étrend, a stressz kezelése, jóga, pszichoterápia stb.). Mint minden krónikus betegség, a rák sem egyik napról a másikra és véletlenszerűen vagy csupán genetikai prediszpozíció alapján alakul ki. A napról napra történő választásainknak és az elménk működésének jelentős szerepe van benne. Megelőzhető-e a rák? Véleményem szerint sok esetben igen, de persze aki végülis nem abban hal meg, és viszonylag jó életmódot választott magának, az nem fogja megtudni, hogy ha egész életében mérgekkel tömte volna magát és mérgelődött volna, akkor kifejlesztett-volna e valamilyen daganatot magának. Minden esetben elkerülhető-e a rák? Ezt sem hiszem, mert a karmát az ember nem mindig tudja felmérni és semlegesíteni az elképzelései szerint. Van, amikor meg kell kapnunk ezt vagy azt a betegséget, és végig kell szenvednünk.

De térjünk vissza Robert Young félresikerült kezeléseire! Ha valakinek komoly rákos betegsége van, akkor eléggé naiv dolog a részéről, ha azt feltételezi, hogy csupán a helyesen megválasztott étrenddel és valamiféle spirituális technikákkal sikerül majd "visszafejlesztenie" a daganatot. Ez egyelőre még a sci-fi kategóriájába tartozik, és körülbelül olyan szintű csoda lenne, mint egy amputált végtag visszanövesztése. Persze bizonyára vannak rá példák, de azt hiszem, hogy elég kevés. Robert Young fő kezelési módszere a szódabikarbóna-oldat intravénás adagolása volt, amitől sok beteg állapota inkább rosszabbodott, mintsem hogy javult volna. Az ilyen csodadoktor-kezelések mellé természetesen jár a "hagyományos" daganatkezelési protokoll (műtét, sugár és kemó) démonizálása. Nos, valóban vannak olyanok is, akik belehaltak a kemoterápiába, de ha nekem valamelyik rokonom rákos volna, én inkább rábeszélném a kemoterápiára, mert azért sokan túlélik és fel is épülnek tőle, mintsem hogy "pozitív meditációval" igyekezzen szétoszlatni a daganatait. 

Az orvos vagy ebben az esetben terapeuta felelőssége is jelentős ebben a kérdésben. Ha Young betartotta volna a kompetencia-határait, és nem húzta volna le milliókkal a komoly daganatos betegek rokonságát, akik ilyenkor már fűnek-fának hisznek, annyira meg vannak rémülve, akkor valószínűleg egy pár millióval kevesebb lenne a bankszámláján, de legalább nyugodt lelkiismerettel tudna lefeküdni esténként. A mohó ember prédája a hiszékeny és buta ember, és sajnos mindkettőből van elegendő. Félreértés ne essék, én is messzemenőkig a természetes gyógymódok és életmód, táplálkozás híve vagyok, és a "nyugati" orvostudománnyal sem vagyok mindig teljesen megelégedve. Azonban amikor a kéthónapos kisfiamnál tüdőgyulladást diagnosztizált a gyerekorvos (ráadásul nem is az első, hanem a második, mert az első csak legyintett, hogy majd elmúlik), akkor azonnal bevittük a kórházba, és ott meleg párakezeléssel (!) feloszlatták a tüdejében összegyűlt hurutot, amitől nem tudott rendesen levegőt venni, és ezért lecsökkent a vére oxigénszintje, visszahidratálták infúzióval, mivel már kezdett kiszáradni a láztól, és még antibiotikumot is adtak neki, hogy hamarabb elmúljon a gyulladás. Négy nap alatt kikezelték, itthon pedig sokkal tovább kínlódott volna, ha esetleg nem történik valami komolyabb baja. Tehát ne gondoljuk azt, hogy az orvos az valamiféle ellenség, aki vásárra akarja vinni a bőrünket a "gyógyszerlobbi" és a népirtás szolgálatában. Ő is igyekszik az ismeretei alapján a legjobban szolgálni és védeni az életünket és az egészségünket.