A psziché és az egészség

A tudomány és a pszichológia sokszor alkalmazza a szoftver és a hardver hasonlatát az elme és az agy, illetve az idegrendszer kapcsolatának leírására. Ebben a hasonlatban a számítógép alkatrészei (processzor, alaplap, memória, kezelő egységek, adattárolók stb). képviselnék az agyat, a testet és az idegrendszert, a szoftver (operációs rendszer, programok, tárolt adatok stb.) pedig a mentális, illetve pszichés működéseinket. A hasonlat valamennyire találó, ám két lényeges pontban eltér a valóságtól. Az egyik az, hogy a számítógép szoftverje képtelen működni a gép nélkül, vagyis attól függetlenül nem definiálható. Ugyanakkor az elménk vagy finomfizikai testünk a fizikai testtől függetlenül is tud működni és létezni. Ezt bizonyítják a klinikai halál állapotában átélt élmények és emlékek, valamint az előző életekkel kapcsolatos emlékek is. Persze ezek a dolgok vitathatóak, de valamilyen szinten léteznek és ellenőrizhetőek is. 

A másik lényeges differencia az, hogy a számítógép hardver-elemeinek működését és struktúráját nem befolyásolja az, hogy milyen program fut rajta. Az elmeműködésünk, a gondolataink viszont sok ponton képesek befolyásolni az agyunk struktúráját, működését és változásait. Azt a jelenséget, melynek során az agy neuronhálózata alkalmazkodik azokhoz a gondolati sémákhoz, melyek többször megismétlődnek benne, neuronális plaszticitásnak nevezik. Az új neuronkapcsolatok kialakulása a tanulási folyamatok egyik alapvető feltétele, de az agyunk általános reakciója is a gyakran ismétlődő gondolatokra. Ezek a gondolatok tulajdonképpen "szokássá" válnak, és alakítják az agyunk neurális struktúráját. A szokások természetesen lehetnek jók és rosszak, vagyis konstruktív és destruktív jelegűek. Tegnapelőtti bejegyzésemben az addikció kialakulásáról volt szó, és itt is bizonyos "szokások" alakulnak ki, vagyis az ismétlődő szituációkra adott reakció a szer használata lesz (korábbi példánkban kokain felszippantása vagy valamilyen édesség elfogyasztása). 

A stresszt vagy szorongást kiváltó szituációkkal is hasonló a helyzet, ha "felvesszük" ezeket, azaz nagyon beleéljük magunkat a szenvedésbe, akkor újabb neuronkapcsolatokat hozunk létre, és a kialakított idegpályákon több impulzust keringetünk, "feszültebbek" leszünk. Ez a stressz és feszültség az idegrendszeren keresztül a különböző szerveinkre is átterjedhet, például a bélrendszer egyes traktusaiban megnövekszik az izomtónus, és ott bélgyulladás alakulhat ki. Ezt a folyamatot szomatizációnak nevezik, vagyis egy bizonyos, a pszichében lezajló folyamat generál egy testi tünetet. Az orvostudomány ma már számtalan szomatikus eredetű betegséget felismert, például a magas vérnyomás, emésztőszervi betegségek, vagy akár a daganatok kialakulásánál sem zárható ki az elme és a negatív gondolati sémák szerepe. 

persze az egészség egy sokrétű jelenség, és attól még, hogy az elmén hatással van a testünkre, naivitás lenne azt gondolni, hogy csupán csak a mentális folyamataink, a gondolkodásunk megváltoztatásával képesek lennénk akár vissza is rendezni a kialakult szervi betegségeket. Tehát például nem fog eltűnni egy daganat attól, hogy felismerjük a kialakulásához vezető negatív gondolati programot és megpróbáljuk kigyomlálni az elménkből. Viszont a teljes gyógyuláshoz általában szükség lesz a mentális gyógyulásra is, hiszen így megelőzhetjük egy újabb betegség kialakulását, mely szintén az elméből indulna ki. A mentális higiéné tehát ugyanolyan fontos, mint a testünk tisztán és egészségesen tartása. 

A szusumná aktiválása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A központi energiacsatorna ugyancsak egyensúlyt teremt az afferens (bejövő) és efferens (kimenő) idegi impulzusok között. A bal orrlyuk irányítja az afferens idegi impulzusokat. Amikor az érzékeink által felfogott adatokat érzékeljük és feldolgozzuk, ezt az orrlyukat kell előnyben részesíteni. Másfelől viszont a jobb orrlyuk a külső dolgok iránti érdeklődésünket növeli, például, hogyan öltözködünk vagy milyen képet fest rólunk a közösségi média, ami szintén nem segít a meditációban. Ideális esetben mindkét fajta idegi tevékenységet fel kell függeszteni ahhoz, hogy elérjük az egyensúlyt. Ezt azáltal érjük el, hogy felébresztjük a központi energiacsatornát, a szusumnát.

Amikor a központi energiacsatorna aktiválódik, akkor automatikusan felfüggeszti mindkét oldalsó energiacsatornát. Ez a tény magyarázza meg, hogy miért nem szabad aktiválnunk ezt a csatornát például autóvezetés, másokkal való beszélgetés, számítógép használata vagy üzleti vagy etikai döntések hozatala közben. Sem a bejövő, sem a kimenő idegek nem működnek nagyon jól, amikor a központi nádí aktív. Ugyancsak felfüggeszti a bal és jobb agyféltekéket, valamint a lunáris (relativista) és szoláris (fundamentalista) elmét. A spirituális meditáció közben az elme mindkét funkcióját fel akarjuk függeszteni, és le akarjuk csendesíteni. De a meditációs gyakorlaton kívül mindkét funkció nagyon fontos, viszont ki kell tudnunk kapcsolni őket, amikor a spirituális felszabaduláson dolgozunk. Olyankor túl kell lépnünk az elmén. Ez a pránájáma egyik alaptanítása, hogy a meditáció elsajátításához képesnek kell lennünk aktiválni a központi energiacsatornát. Ekkor gyors sikert fogunk elérni a meditációban.

Két alapvető technika létezik a szusumná aktiválására. Az egyik egy pránájáma-technika, ami a váltott orrlyukas légzésből áll (melyet nádí suddhinak neveznek, ha kumbhaka nélkül végezzük, illetve nádí sódhanának, ha légzésvisszatartással együtt végezzük). Ezt a technikát már megtanultuk az 5. fejezetben. A másik módszer egy meditációs technika, ami a központi energiacsatorna vizualizációjából áll. Mivel ez a könyv a meditációval foglalkozik, a második módszert fogjuk előnyben részesíteni, de mint ahogy gyakran előfordul, meg kell értenünk, hogy egyik jóga-technika sem jobb a másiknál. Minél többféle módszert gyakorolunk, annál nagyobb az esélyünk a sikerre."

Cukor vs kokain

Minden egyes alkalommal, amikor Update Norbi feldob egy lájkvadász posztot, amiben persze összekeveri a szezont a fazonnal, az internet népe röhög egy jót rajta, aztán lenyilatkoztatják Zacher Gábort, és mindenki megnyugszik. Ezzel általában el is van bagatellizálva a dolog, mint például Norbi Cukor vs kokain posztjával kapcsolatban. Pedig a cukor káros és addiktív, és sajnos sokkal többen fogyasztanak túl sok cukrot, mint amennyien kokainfüggőségben szenvednek. Mert a cukor olcsóbb és nem illegális. Úgyhogy mai mondókámat elsődlegesen a cukor egészségünkre gyakorolt hatása köré fogom kanyarítani. Dr Joseph Mercola cikkét fogom használni elsősorban, amelynek az eredetijében megtalálhatók a hivatkozások is.  

Az emberi test nem alkalmas túlzottan sok finomított cukor megemésztésére, legalábbis egészségkárosodás nélkül. Dr. Robert Lustig szerint egy egészséges felnőtt szervezete napi 24 g hozzáadott cukor megemésztésére alkalmas káros mellékhatások nélkül. Ehhez képest egy átlag amerikai napi 126 g cukrot fogyaszt, míg a magyar lakosság esetében  2014-ben 53 g-ot fogyasztottak a férfiak és 45-öt a nők. De még ez is bőven a duplája az ajánlott mennyiségnek. Ennek az elsődleges eredménye a máj leterhelése, mivel a fruktózt a máj emészti. A túl sok fruktóz közvetlenül zsírrá válik , mely szépen előkészíti az összes olyan krónikus metabolikus betegséget, amitől az emberek szenvednek. Nézzük akkor részletesebben:

1. A cukor tönkreteszi a májat. A túlzott cukor- és fruktózbevitel az alkoholfogyasztáshoz hasonló hatást fejt ki a májra, mivel csak az képes megemészteni a cukrokat.

2. A fruktóz túlsúlyt okoz. A fruktóz ugyanis kikapcsolja az éhséget és jóllakottságot szabályozó hormonok regulációját (inzulin, ghrelin és leptin), ezért sokkal többet eszünk a kelleténél, valamint kialakul az inzulin-rezisztencia (2-es típusú cukorbetegság). 

3. A cukor metabolikus szindrómát okoz. Ez olyan tünetek együttese, mint a túlsúly, hasi zsírlerakódás, csökkent HDL és megnövekedett LDL-szint, magas vércukoszint, magas triglicerid és vérnyomás.

4. A cukorfogyasztás hatására megemelkedik a húgysav-szint. Ez pedig a szív- és vesebetegségek kockázatát növeli. A modern ajánlások szerint a húgysav-szintnek 3-5.5 mg/dl között kell lennie. Az ennél magasabb szint egyértelműen a fruktóz-toxicitás markere. 

A cukor és alkohol közötti párhuzam

Dr. Lustig szerint a túlzott cukorfogyasztás következtében a májban az alkoholmérgezéshes hasonló állapot, az NAFLD (nem-alkoholos zsírmáj betegség) alakul ki. Az alkohol és cukor emésztése között három párhuzamot figyelt meg:

A máj a cukorhoz hasonló módon emészti az alkoholt, mivel mindkettő az elfogyasztott szénhidrátok és az elraktározott zsír közötti köztes anyag. Ennek eredménye: inzulin-rezisztencia, zsírmáj és magas vérzsír- értékek.

A fruktóz reakcióba lép a fehérjékkel, ennek következtében pedig reaktív szabadgyökök keletkeznek, melyek gyulladást okoznak, az alkohol metabolizmusa közben keletkező acetaldehidhez hasonló módon.

A fruktóz közvetlenül és közvetve stimulálja az agy jutalmazó központját, az etanolhoz hasonló módon, így kialakul a hozzászokás és a függőség. 

Egy tanulmány kimutatta, hogy a rákos sejtek növekedését és terjedését is elősegíti a fruktóz. Más kutatók véleménye szerint az Alzheimer és egyéb agybetegségek egyik kiváltó oka szintén a glükőz folyamatos metabolizmusa az agyban. További betegségek, melyeket a magas fruktóz-bevitel kiválthat: 2-es típusú cukorbetegség, szívbetegségek, zsíremésztési zavarok, magas vérnyomás, PCOS, demencia (öregkori elhülyülés). 

Ne feledjük, hogy a gyümölcsök természetes formában tartalmaznak fruktózt, ezért én, bár ajánlom a gyümölcsfogyasztást, azt javaslom, hogy 2/3 arányban fogyasszunk zöldségeket és egyéb növényi táplálékokat, és csak 1/3 arányban gyümölcsöket. Itt pedig egy videó arról, hogyan hat a cukor az agyra.




Na és a kokain?

A kokain rendszeres használata változásokat idéz elő az agyban. Egyrészt túlstimulálja az agy jutalmazó központját, mivel stimulálja a glutamát nevű jutalmazó és izgalmi állapotot kiváltó neurotranszmitter kiválasztását. Ugyanakkor ezek a hálózatok néhol átfedésben vannak a stresszkezelő neuronhálózatokkal is, ami arra ösztönzi a kokain-függőt, hogy a stresszelyzetek elől a szerhasználatban keressen menedéket. Pontosan ez okozhatja a leszokás utáni visszaesés magas arányát is. Tehát tulajdonképpen a kokain használata növeli a stressz-szintünket. Emellett a kokain csökkenti az orbitofrontális lebeny aktivitását, melynek következtében csökken a szerhasználó döntési képessége, a szerhasználat káros következményeihez való alkalmazkodási képesség, és az ítélőképesség is. 

A kokaint ismételten és növekvő adagokban szokták használni a függők, ez pedig ingerlékenységhez, nyugtalansághoz, pánikrohamhoz, paranoiához és teljes pszichózishoz is vezethet. A szer hatására a felhasználó hallásbeli hallucinációkat élhet át, és elveszíti kapcsolatát a valósággal. Valljuk be, azért ez a cukornál valamivel erőteljesebb hatás. A kokain felszippantása orrvérzéssel járó krónikus gyulladást okozhat az orrjáratokban, valamint a felső légutakat is károsíthatja. Csökkenti a vér áramlását az emésztőtraktusban, ami fekélyeket és bélsebeket okozhat. Sok esetben a felszívódás is rosszabbodik, és a felhasználó kórosan lesoványodik. A szívre és a keringési rendszerre is káros hatással van, növeli a szívizomgyulladás, a stroke, és az aorta-szakadás veszélyét. Hosszú távon a szív teljesítménye csökken.

Az agy véredényeire is hasonlóan káros hatással van a kokain, vérzéseket és hólyagokat okozhat az agy ereiben. Parkinson-kór és egyéb mozgásszervi, koordinációs zavarok is kialakulhatnak a hatására. A motoros funkciók mellett az agy és idegrendszer egyéb funkciói is károsodhatnak: A figyelem fenntartása, az indulatok uralása, a memória és a jutalmakkal/büntetésekkel kapcsolatos döntéshozatal képessége mind károsodhatnak. 

Végül pedig egy videó arról, hogyan hat a kokain az agyra:

A szamánászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szamánászana (a szamána póza)

Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

A szamána vagy szamana kifejezésnek többféle jelentése és fordítása létezik. A szanszkrit szó „megnyugtatást”, „csökkentést” és „mentesítést” is jelent. A szam tő azt jelenti, hogy „együtt”, míg az an tő azt jelenti, hogy „lélegzik” vagy „fúj”. A jógában a prána, vagyis az életlevegő őt alfaja közül az egyik, a szamána váju, melynek székhelye a vékonybél, és oldalsó irányba mozog. Az ájurvédikus kezelések közül szamanának nevezik a langhana, vagyis a test könnyedségét előidéző terápiák egyikét is. A szamana során a dósák, vagyis a biológiai erők kiegyensúlyozása zajlik gyógynövények, fizikai gyakorlatok, nap-terápia, valamint az egészségtelen ételek és italok kerülése által.

A szamána váju, vagyis „kiegyensúlyozó levegő” a hasban tartózkodik, és a köldök az energiaközpontja. Az ételek és a mentális-érzékszerv benyomások emésztését vezérli, valamint a spirituális tevékenységet. A szamána váju kiegyensúlyozásával nem csak a fizikai, hanem a spirituális erőnk is fejlődik. A szamána akkor terjed ki, amikor a prána és az apána egyesül a köldökcsakrában és felébreszti a szusumná nádít. A szamána krijá, mint „elcsendesítő gyakorlat” a szamádhival, vagyis a meditációban való elmerüléssel és az elme felfüggesztésével is kapcsolatban áll.

A szamana kifejezés az aszkéták egy csoportjára is vonatkozik, melyek közé Buddha, azaz Gautama Sziddhárta is belépett. Ez az aszkéta-csoport a Kr. u. 5. század körül jött létre. Abban az időben Észak-Indiában a csillagászat volt a legfejlettebb tudomány. A bolygók mozgásának pontos megfigyelése az újonnan kifejlesztett számítási módszerekkel egybevetve arra a következtetésre vezette a csillagászokat, hogy az időt hihetetlenül hosszú ciklusok alkotják, melyek végtelen módon ismétlődnek egymás után.

E következtetések alapján a kor filozófusai igyekeztek kidolgozni e hatalmas időintervallumok viszonyát az emberi élet drámájával és a végső boldogság keresésével. E filozófusok két nagy tábort alkottak: azok, akik a Védák hagyománya mentén állították fel elméleteiket, és azok a nem-ortodox csoportok, akiket szamanáknak (gondolkodóknak) neveztek, akik megkérdőjelezték a Védák hitelességét.

A szamana szó jelentését manapság „túlélőként” értelmezik, de az eredeti kifejezés a szama tőből fakadt, és azt jelentette, hogy „összhangban lenni”. A szamana filozófusok olyan életmódot és gondolkodásmódot akartak találni, ami nem a társadalmi normákkal, hanem a természeti törvényekkel volt összhangban, mivel ez utóbbiakat közvetlenül meg tudták figyelni tudományos eszközökkel, személyes tapasztalat, érvelés, meditáció vagy sámáni gyakorlatok által, mint amilyen például a megváltozott tudatállapotok elérése böjt vagy más aszkézis által.

A kontempláció e formái sokszor azt követelték meg, hogy a gyakorló feladja a családi élet korlátait és felelősségeit, és a hontalan vándor életét fogadja el. Ez állt Sziddhártha herceg döntése mögött is, aki hátrahagyta az otthonát, hogy megtudja, létezik-e valódi boldogság, mely felette áll a öregedésnek, betegségnek és a halálnak.

Tádászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tádászana (hegytartás)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Ez a póz, valamint a következő (szamánászana) egy összekötő elem lesz a marícsjászana-változatokból álló blokk és a kartámaszos blokk között. A tádászana az álló alappozíció, melyet szamaszthitinek is nevezünk. Ebben az esetben annyi az eltérés a végrehajtásnál, hogy a lábfejeket kifelé fordítjuk, mint a szétubandhászana gyakorlásánál.

Az előző póznál a vinyászákat a lefelé néző kutya-pózig soroltuk fel, így innen folytatjuk a szamaszthitiig:

Ékónavimsatihi: Lefelé néző kutyából belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába, majd kilégzésre eresszük vissza a karjainkat szamaszthitibe.

Ékam: Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Tríni: Belégzésre emeljük meg a fejünket úrdhva-uttánászanába.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre, és egyenesedjünk fel, majd a lábainkat óvatosan fordítsuk ki, ha lehet 90 fokig. Ekkor a teljes lábak nyújtva vannak, a sarkaink összeérnek, és a tenyereinket imatartásba helyezzük a mellkas előtt (tádászana). Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Astau: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük el a tenyereinket a talajon, majd kilégzésre emeljük meg magunkat a tenyereinken, és keresztezzük a lábszárakat.

Nava: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Egészségügyi hatások:

Javítja a testtartást

Erősíti a térdet, combot és a bokát

Tonizálja a farizmokat és a hasat

Csökkenti az ülőideg-gyulladást

Javítja a lúdtalp állapotát

Erősíti és mobilizálja a gerincet

Javítja az egyensúlyt

Szabályozza az emésztő-, légző- és idegrendszert.

Fejleszti az éberséget

Szabályozza a légzést

Erősíti a lábak és a csípő erejét, robbanékonyságát és mobilitását

Csökkenti a feszültséget és a fájdalmat az egész testben

Javítja a vérkeringést

Csökkenti a tompaságot és a depressziót

Harmonizálja a testet és az elmét

Növeli az energiát és a lelkesedést

Ellenjavallatok: Fejfájás, alvászavarok, alacsony vérnyomás, a térd vagy a boka sérülései.

Fagypont alatt

Ez a blogbejegyzés most nem az elhúzódó télről fog szólni, pedig már nagyon várom a végét, hanem a hibernálásról. Ez nem science fiction, hanem egy létező jelenség, amit krionikának neveznek. Jelen pillanatban három intézet van a világon, ahol halottak lefagyasztását és tárolását vállaják: Michiganban, Arizonában és Moszkvában. Az USA-ban jelenleg 300 hullát őriznek lefagyasztva, és több ezren várnak arra, hogy haláluk után őket is behibernálják a nem kevés költséget (30-40 ezer dollárt) felemésztő eljárással, annak reményében, hogy a jövőben a tudomány nemhogy a halálukat okozó betegséget lesz képes gyógyítani, de a halottakat is fel tudja majd támasztani. 

Az Index cikkében a következőt olvashatjuk az eljárásról:

"Ma már hivatalosan nem is a lefagyasztás szót használják, hanem azt mondják: vitrifikálják a testet. Ez azt jelenti, hogy a testet jeges vízbe mártják, majd fagyásálló anyagot juttatnak bele. A következő lépés, hogy nitrogént használva fagyáspontig hűtik a testet, amely úgy keményedik meg, hogy nem roncsolódnak a sejtek. A testeket ezek után folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokon tárolják az idők végezetéig – vagy legalábbis addig, míg az intézet nem megy csődbe."

Nos, emelkedjünk egy kicsit filozófiai magasságokba, hogy konkrétabban meg tudjuk vizsgálni az élet és halál problematikáját, méghozzá egy örök érvényű írás, a klasszikus Bhagavad-gítá segítségével!

"Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a
testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig; a
halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énét
megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle
változás." (2.13)

"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a
nemlétezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig
megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos
tanulmányozásával jöttek rá." (2.16)

"Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen
testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." (2.22)

"A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig
a születés. Ezért nem szabadna keseregned kötelességed
elkerülhetetlen végrehajtása közben." (2.27)
Sokan törekszenek arra, hogy a fizikai test halhatatlanná tétele által győzzék le a halált, még a jógik között is. Ez a törekvés azonban a Bhagavad-gítá tanítása szerint haszontalan, hiszen a test, miként megszületett, úgy pusztulásra is van ítélve. Ellenben a lélek örök, és amikor a test hasznavehetetlenné válik, elhagyja azt, és egy újabb testbe költözik. A szövetségi törvények szerint élő embert nem fagyaszthatnak be, még saját kérésére sem. Csak a halál beálltának hivatalos megállapítása után kerülhet sor a test konzerválására. Ilyenkor azonban a lélek már réges rég elhagyta a testet, és mire a jelöltet kifagyasztanák a közeli vagy távoli jövőben, nem lesz kit újraéleszteni, ugyanis a lélek már rég egy új testben lakozik. Egyébként is, ki az, aki felcserélné egy újszülött testét egy foszladozó öregember aszott múmiájára? 

Tehát jobban tesszük, ha életünk során nem arra gyűjtjük a pénzt, hogy minél tovább tárolják folyékony nitrogénbe mártott holttestünket, hanem arra fordítjuk az értékes emberi születésünk során rendelkezésünkre álló időt, hogy az önvalóról tudakozódunk, és igyekszünk megtapasztalni, megvalósítani eredeti, örök spirituális természetünket. Így megértjük, hogy a tudat számára nem létezik az elmúlás, míg a test örökkévalóvá tételére irányuló törekvés teljesen hiábavaló.

A szusumná jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Mi a központi energiacsatorna (szusumná) jelentősége?

Most el fogjuk kezdeni lépésről lépésre felépíteni az alapvető jógikus meditációs technikát. Számos különböző verziója és változata létezik, de a legtöbb alapját az úgynevezett központi energiacsatorna aktiválása képezi. A Sziddha-sziddhánta Paddhati, a sziddha filozófia fő műve szerint a központi energiacsatorna aktiválása minden erőt megad (2.26). A jóga tanítása szerint több ezer energiacsatorna (nádí) található a testünkben, melyeken keresztül az életerő (prána) áramlik, de közülük három fontos van: a bal oldali energiavezeték (ídá), a jobb oldali energiavezeték (pingalá) és a központi energiacsatorna (szusumná). Ahogy korábban elmagyaráztuk, a bal nádí a bal orrnyíláshoz kapcsolódik, és akkor aktiválódik, amikor a légzés főként azon keresztül áramlik. Hasonlóképpen, a jobb energiacsatorna akkor aktiválódik, amikor a légzés főként a jobb orrnyíláson keresztül áramlik. A központi energiacsatorna akkor aktiválódik, amikor a két orrnyílás pontosan egyensúlyban van (amit a nádí sódhana pránájámával érhetünk el), de azáltal is, hogy koncentrálunk rá és vizualizáljuk.

Ahogy már megtanultuk, a légzés és a gondolat együtt mozog, ami azt jelenti, hogy nem csak a légzés befolyásolja a gondolatot, hanem a gondolat is befolyásolja a légzést. Miért szeretnénk összhangba hozni a légzést a két orrnyílásban? Bár a két agyféltekét a megfelelő időben kell aktiválni, a meditáció és más spirituális tevékenységek közben össze kell hangolni a kettőt a központi energiacsatorna aktiválása által.

A szusumná ugyanakkor egyensúlyt teremt az idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus ágai között. A szimpatikus idegrendszer irányítja a fight-or-flight reflexet. Ezt a stressz váltja ki és az adrenalin kiválasztása által mozgósítja az energiatartalékainkat. A jobb oldali, szoláris, férfi orrnyílás működteti. Amikor a jobb orrnyíláson keresztül lélegzünk, képesek vagyunk megerőltető fizikai és mentális feladatok végrehajtására, mint például a tudományos témák vagy akár a jóga-irodalom tanulmányozása.

Másfelől, a paraszimpatikus idegrendszer lehetőséget ad a feltöltődésre, pihenésre és alvásra, valamint az élvezetek átélésére. Ezt az aspektust a bal orrnyíláson keresztül történő légzés aktiválja. A meditáció az idegrendszer két ága közötti egyensúlyt igényli. Az aktív szimpatikus idegrendszer túl izgatottá tenne bennünket, míg a domináns paraszimpatikus idegrendszer túlzottan ellazulttá és álmossá tenne, így nem lennénk eléggé figyelmesek."

Így teszi tönkre a fitlabda a derekadat!

Egy korábbi blogbejegyzésemben már értekeztem arról (saját tapasztalat alapján), hogy a fitlabda nem a legjobb barátja a prosztatának és a láb ereinek, most pedig következzék egy újabb ópusz arról, hogy ez az alattomos fitneszeszköz miképpen képes tönkretenni a derekunkat! Akik ismernek és járnak hozzám edzésre, tudják, hogy nem vagyok nagy barátja a fitlabdának és a bosu-labdának, pedig bizonyos dolgokra nyilvánvalóan jó. Én azonban úgy vagyok vele, hogy nem csináltatok minden gyakorlatot a vendégeimmel csak azért, mert valamire jó. Konkrétan megfogalmazott célok mentén dolgozunk, és ezek eléréséhez a legtöbbször nem elengedhetetlen a fitlabda használata. Szóval térjünk vissza a derékproblémákra!

Létezik egy nagyon jó gyakorlat, mellyel egyszerre tudjuk megerősíteni a törzsünket, és nyitni tudjuk a vállunkat, illetve a csípőnket. Ez pedig a híd. Ha semmi más hátrahajlító gyakorlatot nem csinálsz az életedben, ezt az egyet akkor is érdemes lenne rendszeresen elővenni! Természetesen nem mindenkinek fog menni egyből a teljes híd, ennek pedig különböző okai lehetnek: gyenge törzs, gyenge karok, kötött csípőhajlítók vagy kötött vállöv. A szakértő edző vagy jógaoktató hamar felismeri, hogy min kell dolgozni ahhoz, hogy meglegyen a szép híd, és megfelelő előkészítő gyakorlatokat ad a vendégnek. Ezekre most hadd ne térjek ki részletesen. Ha az illető csípője és válla kötött, ami bizony gyakori eset, főleg az erősítő edzést végző férfiaknál, akkor a hídpóz inkább egy asztalra fog hasonlítani (lásd a képen a bal alsó ábrát), mivel az illető térde és könyöke majdnem derékszögben fog behajolni. 

Tételezzük fel, hogy egy elmés edző azt mondja egy ilyen vendégnek, hogy feküdjön rá egy fitlabdára, és onnan próbálja kiemelni magát hídba. Ha az illető váll- és csípőmobilitása megfelelő, mint a képen látható hölgynek, és az akadály a karok, valamint a törzs gyengesége, akkor ez a megoldás még hasznos is lehet. Ellentétes esetben azonban mi történik? A testünk úgy van felépítve, hogy a vállöv és a csípő körül számos, elég nagy méretű és erős izom található. Ezért ezeket az ízületeket szinte lehetetlen túlnyújtani, legalábbis a hídpózban. Viszont azt is tudjuk az építészetből, hogy a boltív záróköve a súlyánál fogva továbbítja a ránehezedő terhet a boltív két támköve felé. 

A hídpóznál ugye a karokkal és a lábakkal nyomjuk magunkat felfelé, a térdek és a könyökök kiegyenesítésére törekedve. Ebből adódóan az erőhatás fordított módon fog jelentkezni, mint a statikusan egymásra pakolt kövek esetében, vagyis az izmaink ereje a boltív csúcsa, tehát a derekunk felé fogja továbbítani a nyomást. A deréktáji gerinc-szakasz a testünk "legsebezhetőbb" pontja. Egyrészt azért, mert középen helyezkedik el, és bármilyen tárgyat a legkönnyebb középen kettétörni, másrészt mert nem veszik körül bordák vagy medencecsontok és nagy izmok. Így a derék vagy a törzs erejét elsősorban a core-izomzat (a különböző hasizmok és gerincfeszítő izmok) fogja meghatározni. 

A kötött vállú és csípőjű ember esetében tehát, ha megpróbálja egy bizonyos pont fölé emelni a medencéjét, akkor az összes nyomás a derekára, illetve a gerincfeszítő izmokra fog koncentrálódni. Ha csak simán, a földről próbálja kiemelni magát, akkor kb addig vagy egy kicsit magasabbra fogja tudni emelni a törzsét, mint ami a bal alsó képen látható, rez pedig még nem veszélyes. Ha viszont ráfekszik egy labdára és onnan igyekszik erejét megfeszítve kiemelni magát, akkor mi fög történni? Egyrészt begörcsölhetnek vagy meghúzódhatnak a gerincfeszítő izmai (erector spinae és quadratus lumborum). Másrészt, ha esetleg nem épek már az ágyéki porckorongjai, akkor az erős nyomás hatására azok még jobban deformálódhatnak. Az első esetben a fájdalom 1-2 hét múlva megszűnik, míg a második esetben tartósan megmaradhat. 

Éppen ezért fitlabdán hanyatt fekvésben maximum passzív nyújtást érdemes végezni, azaz ráterheljük a törzsünk súlyát a labdára, és a karokkal, valamint a lábakkal igyekszünk a talaj felé közelíteni, átnyújtott térdekkel és karokkal. Akár be is akaszthatjuk a lábunkat vagy a kezünket a bordásfal alá, hogy még hatékonyabb legyen a passzív nyújtás. A hidat azonban jobb labda nélkül gyakorolni és szükség esetén kiegészíteni csípő- illetve vállnyitó gyakorlatokkal.

A spirituális szabadság

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A szattvikus meditációs tárgyak azok, melyek a belső vagyonnal kapcsolatos elképzelést előhozzák bennünk. Röviden ezek az isteni fények, melyeket csakráknak neveznek, az isteni hangok, vagyis a mantrák és az isteni formák, vagyis Isten megtestesülései, melyek képessé tesznek arra, hogy a határtalan tudaton, a személytelen Abszolúton, a Brahmanon meditáljunk.

Ha a munkahelyünkön konfliktusokat élünk át a kollégáinkkal vagy a feletteseinkkel, az hatással lesz az elménkre. Nem azt fogjuk érezni, hogy békések vagyunk vagy támogatva vagyunk, hanem azt, hogy ki vagyunk szipolyozva. Ha olyan környéken lakunk, ahol hemzsegnek a bandák és virágzik a bűnözés, akkor valószínűleg szükségünk lesz a túlélő ösztönünkre, ha boltba megyünk. Ezek a példák azt illusztrálják, hogyan hatnak a külső körülmények az elmeállapotunkra. Bár néha időbe kerülhet, amíg megváltoztatunk valamilyen külső körülményt az életünkben, a belső körülmények, azok a tárgyak, melyek felé tudatosan irányítjuk a figyelmünket, közvetlen irányításunk alatt állnak. Éppen ezért az első lépés az új önmagunk felé az, hogy teljes irányításunk alá vonjuk belső világunkat.

Az emberi lényeknek megvan az a képessége, hogy el tudják különíteni a belső valóságukat attól, ami kívül zajlik. Minél nehezebbnek és értelmetlenebbnek tűnik számunkra a külvilág, annál fontosabb, hogy belül létrehozunk egy pozitív vonatkoztatási rendszert, melyből a külső életünkhöz is erőt tudunk meríteni. Ezt a tényt Victor Frankl találóan megmagyarázta „Man's Searching for Meaning” című könyvében. Frankl, egy zsidó származású pszichiáter, különböző náci koncentrációs táborok lakója volt. A háború után azt írta, hogy a spirituális élményeire és kontextusára irányuló koncentráció segítette őt át az atrocitásokon. Azt is érezte, hogy a spirituális kontextusra koncentrálva – ami az én nyelvezetem szerint azt jelenti, hogy szent meditációs tárgyakat választunk, - növelte a holokauszt túlélésének esélyét számára. Persze Frankl-hoz viszonyítva a mi feladatunk végtelenül egyszerű, de az ő példája segíthet megérteni, hogy a spirituális szabadság olyasvalami, ami teljesen független a külső körülményeinktől. Ez olyan dolog, ami még a halál próbáját is ki fogja állni."

Nyálkaképző ételek

Minekutána a savasító/lúgosító ételek alatt elvágták a fát a következő érveléssel:

„A lúgosítással kapcsolatos népszerű elméletek kémiai és élettani szempontból tévhiteken és szándékos félrevezetésen alapulnak. A módszer nem az ígéretes, de még bizonyítandó gyógyászati metódusok, hanem a megalapozatlan eljárások közé tartozik. A lúgosításra ajánlott módszerek, ételek egy része nemhogy a vér, de még a vizelet pH-ját sem növeli. Röviden összefoglalva: a szervezet lúgosítása nem valósítható meg, és az ezzel kísérletező módszer csodás eredményei bizonyítatlan, ellenőrizetlen állítások.”

 - az egyszeri ember azt gondolja, hogy na, akkor most már mindent ehet, mert az étrendnek semmi köze a savassághoz és a rákhoz. A történet azért ennél árnyaltabb, és ha az ételek szervezetre gyakorolt hatását a vér pH érték-ingadozásával összehozni némileg erőltetett dolog is, azért érdemes megvizsgálni a különböző ételek, ételcsoportok egészségünkre gyakorolt hatását egy másik szempontból, ami tudományosan is megalapozottabb. 

Mi a nyálka?

Testünk belső üregeit (bélcsatorna, légutak, hüvely és méh) nyálkahártyák borítják, melyek folyamatosan nyálkát képeznek. Ez a nyálka, ha megfelelő kémhatású, összetételű és mennyiségű, elősegíti ezen szervek működését. Ha viszont megbetegszünk, az általában túlzott nyálkatermelődéssel jár (pl. bélhurut, hüvelyi folyás, felső légúti hurutok, nátha stb.) A kisgyerekeknél a fehér orrváladékot enyhébb gyulladás jelének tekintik, míg a zöldet erősebbnek. Továbbá azt is tudjuk, hogy a külső és belső sebek, gyulladások környékén is zöldes-sárgás genny keletkezik, mely elhalt fehérvérsejtekből, fertőző mikroorganizmusokból, savóból és egyéb bomlástermékekből áll, és erősen fertőző, gyulladáskeltő.

Nos, van-e összefüggés az elfogyasztott táplálékok és a nyálkaképződés között? Valószínűleg van, és ezt a népgyógyászati megfigyelések is alátámasztják. Ha a gyerek megfázik, akkor nem adnak neki például joghurtot és tejtermékeket, mert akkor sokkal nehezebben gyógyul meg, mintha zöldséglevessel etetnék. A tejtermékek erőteljes nyálkásító hatása az egészséges embereknél is érvényesül, sokan tapasztalják, hogy utána jobban behurutosodnak a légutaik. A nyálkamentes étrend egyik első szószólója Arnold Ehret volt, az alábbi listák főként az ő felfogását tükrözik. Nem tudom, hogy tudományos kísérletekkel mennyire igazolható az különböző ételek nyálkaképző hatása, de azért az figyelemre méltó, hogy ezek a listák javarészt egybeesnek a savasító/lúgosító étrend ajánlásaival. Minden esetre, ha nem is akarjuk kizárni teljesen a nyálkaképző telekeket, betegségek vagy gyullladások idején érdemes minimumra csökkenteni őket, és egyébként is valószínűleg jobb lesz az agészségünk hosszú távon, ha 60-70%ban a nyálkamentes ételeket helyezzük előtérbe az étkezésünkben. 

Nyálkaképző ételek

Ehret szerint a nyálkaképző ételcsoportok közül a legagresszívabbak a húsok, a halak és a tejtermékek, melyeket ő gennyképző ételeknek nevez. Bár a nyálka és a genny nem ugyanaz, minden esetre úgy sejtette, hogy ez a három ételcsoport rendelkezik a legerősebb gyulladáskeltő hatással, és okozza a legnagyobb oxidatív stresszt a szervezetünk számára

Húsfélék: vér, tojás, szalonna, mindenféle hús (marha, sertés, szárnyas, birka, vadhús), feldolgozott húsok (sonka, kolbász stb.), állati zsiradékok
Tengeri állatok: minden fajta hal, rákok, kagylók, kaviár, lazac.
Tejtermékek: Mindenfajta tej (tehén, kecske, bivaly stb.), kefír, joghurt, tejszín, túró, sajtok, vaj, író.

A második csoportba már a növényi ételek tartoznak, melyeket közepesen nyálkaképzőnek tart:

Gabonafélék: árpa, kenyérfélék, péksütemény, kukoricaliszt, lenmagliszt, kamut, köles, zab, quinoa, tönköly, búza, fehér rizs, barnarizs, amaránt, hajdina, chia, tésztafélék.
Hüvelyesek: bab, borsó, csicseriborsó, vesebab, lencse, mungóbab, szójabab, vöröslencse, zöldbab, stb.
Olajos magvak: mandula, brazil dió, kesu, gesztenye, dió, mogyoró, földimogyoró, pekándió,pisztácia, tökmag, napraforgómag, szezámmag, kendermag stb.

A harmadik csoportba a feldolgozott élelmiszereket és az édességeket sorolja:

Feldolgozott élelmiszerek: szárított ételek, konzervek, csomagolt ételek, feldolgozott húsfélék.
Édességek: péksütemények, sütemények, kekszek, torták, cokorkák, csokoládék, zselatin, fagylaltok, mályvacukor

A következő csoportba a savképző étel- és italféleségek kerültek:

Italok: Alkoholos italok, rövid italok, szirupok (risz, árpamaláta, csokoládé, kuoricaszirup stb.) kakaó, kávé, kombucha, szénsavas üdítők, teafélék (zöld, fekete, stb.), ecetek.

Erjesztett ételek: halszósz, savanyított zöldségek, olívabogyó, savanyúságok, savanyú szószok (ketchup, mustár, majonéz, tartár, salátaöntetek stb.), szójaszósz.

A következő csoportban olyan vegetáriánus vagy vegán ételek kerültek, melyek a feldolgozási módtól függően mérsékelten vagy erősen nyálkaképző hatásúak is lehetnek:

Vegetáriánus/vegán feldolgozott élelmiszerek: chipsek, készételek, hummusz, szintetikus állati szövetek (műhús), margarin, élesztő, tésztafélék, dobozos gyümölcslevek, növényi tejek, növényi vajak, margarinok, növényi tejszínek, szójalecitin, tempeh, tofu, szójatermékek, szejtán, sült snackek, vegán édességek, vegán sajtok, vegán majonéz, vegán tejszín, növényi joghurtok.

Olajok: avokádó, chia, kókusz, kokorica, lenmagolaj, gyapotmagolaj, szőlőmagolaj, kemdermagolaj, mag-olajok, olívaolaj, pálmaolaj, mogyoróolaj, repceolaj, szójaolaj stb.

Fűszeranyagok: feketebors, cayenne, chili, currypor, szerecsendió, paprika, sóféleségek, vanilia-kivonat.

Végül az utolsó csoportba a magasabb keményítő- és zsírtartalmú zöldségek kerültek, melyek enyhén vagy közepesen nyálkaképző minősítést kaptak: articsóka, avokádó, manióka, karfiol, kókuszhús, kukorica, durian, gombafélék, zöldborsó, olívabogyó, paszternák, éretlen banán, tökfélék, burgonya, édesburgonya, fehér répa, karalábé.

Nyálkamentes ételfélék

Mielőtt eret vágna valaki, hogy "De hát akkor mit egyek?", itt a lista, hogy mit javasol az étkezésben előtérbe helyezni:

Zöld leveles ételek: rukkola, Bok Choi, káposzta, kelkáposzta, pitypanglevél, zöldfűszerek (bazsalikom, petrezselyem, currylevél, rozmaring, kakukkfű stb.) saláták: fejes saláta, jágsaláta, római, madársaláta, Lollo, endivia stb., Mustár (növény), spenót, mángold, zellerszár, vízitorma, zsázsa.

Zöldségek (főzve vagy nyersen): spárga, feketeretek, brokkoli, kelbimbó, uborka, kapor, hagymafélék, retkek, paprikafélék, céklafélék, lilakáposzta, rebarbara, tengeri zöldségek, csírák, cukorrépa, paradicsom, cukkini, nyáritök, répafélék, karfiol (főve), zöldborsó (főve), sütőtök (sütve vagy főve), spárgatök, édesburgonya (sütve).

Gyümölcsök: tulajdonképpen minden gyümölcsöt felsorol, még a banánt is, pedig az valamennyire nyálkaképzőnek tekinthető.

Szárított gyümölcsök: alma, barack, banán, bogyósok, datolya, füge, mazsola, kiwi, mangó, körte, ananász, szilva, eper. Azért ne feledjük, hogy sok szárított gyümölcs hozzáadott cukrot tartalmaz, az pedig már nyálkaképzővé teszi.

Édesítőszerek: agavé, kókuszvíz, natúr gyümölcslekvárok (cukor nélkül), natúr juharszirup, méz, melasz.

Arnold Ehret egy több éven keresztül tartó lassú tranzíciót javasol, melynek során az ember fokozatosan kiiktathatja a nyálkaképző ételeket. A lista meglehetősen hasonlít a 811-es étrend listájához, bár ott még a hőkezelést sem engedélyezik, de ugyanúgy törekszenek a zsírok kizárására még a növényi ételekből is. Nos, mint mér korábban kifejtettem, szerintem az olajos magvak, hüvelyesek és egyes gabonafélék teljes likvidálása az étrendből a legtöbb embernél nem fog beválni, főleg a sportolóknál. Ezeket 30-40%-ban benne hagyhatjuk az étrendünkben, de ha a nyálkamentes ételekből (zöldség, gyümölcs, zöld levelesek) minél többet fogyasztunk, azzal mindenképpen jót teszünk az egészségünkkel. Arnold Ehret egyébként 56 éves korában halt meg, miután egy előadása után megcsúszott az utcán, és beverte a tarkóját az aszfaltba. Így nem tudta a saját életével bizonyítani az elméletei igazát. Minden esetre mindenki elvégezheti a saját kísérletét a táplálkozással kapcsolatban, és megtalálhatja azt az étrendet, ami legjobban támogatja az egészségét. 

A marícsjászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Marícsjászana E: Igyekezzünk mindkét ülőcsontot minél jobban leereszteni a földre. Ezt persze a térd mobilitása és a lábszár/combcsont hosszának aránya is befolyásolhatja. A lényeg az, hogy az előrehajlításkor ne érezzünk feszültséget a földön lévő térdben. Az előrehajlításhoz erőt alkalmazunk, és megfeszítjük a csípőhajlító izmokat, valamint a hasfalat, de amikor elértük a póz legmélyebb pontját, akkor meg kell próbálni minél jobban belelazulni.

Marícsjászana F: A csavarásnál a karunkkal toljuk a combunk külső oldalát, viszont a combbal ellen kell tartani, különben bedől a másik comb fölé. A csavarással párhuzamosan fölfelé is kell nyújtózkodni a gerincoszloppal.

Marícsjászana G: Az egymást kioltó ellentétes erőket itt a nyak mögött lévő láb és a gerincfeszítő izmok hozzák létre. Nem szabad túlzottan erősen egymásnak feszíteni őket, de törekedni kell az egyenes gerincre is. Ha a gerincünk túl hajlott, vagy a lábunk túl laza, akkor az előrehajlítás során nem fog a tarkó mögött maradni.

Marícsjászana H: A négy változat közül ez a póz a legnehezebb, ugyanis a törzset ellentétes irányba csavarjuk, mint amelyik lábat mögé helyeztük. Így a láb kevésbé fog ott maradni a tarkó mögött. Különösen ügyelni kell az egyenes gerincre, és akkor sikerülni fog a póz.

Rávezető változatok

Marícsjászana E és F: Egyrészt gyakorolni kell az előző marícsjászana-változatokat, másrészt a vírászanát is gyakorolni kell egy, illetve két lábbal is, különböző törzs-pozíciókban. Ezek után a két póz probléma nélkül végrehajtható, amennyiben a térdünk bírja a csavarást. A térdre nehezedő csavaró hatást az átellenes csípő alá helyezett jógablokkal, megemeléssel tudjuk csökkenteni.

Marícsjászana G és H: Az ékapáda- és dvipada-sírsászana elemet tartalmazó összes pózt gyakorolhatjuk, mielőtt erre rátérünk. Ha bármelyik előző pózban nem marad ott a lábunk a tarkó mögött segítség nélkül, akkor esélyes, hogy ebben a két pózban is ki fog csúszni. Természetesen, ha mégis gyakorolni szeretnék a pózt, akkor a kulcsolás helyett tarthatjuk a lábunkat az átellenes kezünkkel, vagy oda is köthetjük a vállunkhoz egy jógaheveder segítségével.

Nehezített változatok: A marícsjászana E és F nem olyan nehéz pózok, ám a G és H önmagukban is komoly kihívást jelentenek a legtöbb gyakorló számára. Ha viszont szeretnénk még nehezíteni rajtuk, akkor karkulcsolás helyett kartámaszban is gyakorolhatjuk a kettőt.

Egészségügyi hatások

Enyhíti a székrekedést és az emésztési problémákat

Javítja az asztmás betegek légzését

Csökkenti a kimerültséget

Mérsékli az alsó háti fájdalmakat

Ülőideg-gyulladás esetén hasznos

Csökkenti a menstruációval járó kellemetlen tüneteket

Masszírozza a belső szerveket, beleértve a májat és a veséket is

Nyitja a vállakat és a csípőt

Erősíti a gerincet és a törzsizmokat

Stimulálja az agyműködést és a gerincvelő áramlását

Csökkenti a hát- és csípőfájdalmakat

Erősíti és nyújtja a gerinc különböző szelvényeit

Ellenjavallatok: Komoly hát- vagy gerinc-sérülések, magas vagy alacsony vérnyomás, migrénes fejfájás, hasmenés, alvászavarok, menstruáció és terhesség esetén kerüljük a gyakorlását.

Marícsjászana G és H

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Marícsjászana G

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre lefelé néző kutyapózból úgy, hogy a bal lábunkat A bal karon kívül hozzuk előre, majd helyezzük a tarkónk mögé a jobb kezünk segítségével. Hajlítsuk be a jobb térdünket úgy, ahogy az előző két pózban tettük, majd kulcsoljuk körbe a jobb lábunkat a jobb karunkkal belülről kifelé, hátul megfogva a jobb kezünkkel a bal csuklónkat. Nézzünk fel a két szemöldök közé.

Astau: Kilégzésre hajoljunk előre a mellkassal a bal lábunkra, és nézzünk az orrhegyünkre. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre emeljük meg a mellkasunkat, és ismét nézzünk az orrhegyünkre. Kilégzésre bontsuk a kulcsolást, és helyezzük a két tenyerünket a talajra a csípőink mellett.

Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat csakórászanába (bal láb a tarkó mögött, jobb láb a levegőben).

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Csaturdasa-vimsatihi: ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-trajódasa) a bal oldalra is.

Marícsjászana H

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre lefelé néző kutyapózból úgy, hogy a bal lábunkat A bal karon kívül hozzuk előre, majd helyezzük a tarkónk mögé a jobb kezünk segítségével. Hajlítsuk be a jobb térdünket úgy, ahogy az előző két pózban tettük, majd fordítsuk ki a törzset jobb oldalra, és a bal karral kulcsoljuk körbe a jobb lábunkat kintről befelé. Bal kezünkkel fogjuk meg a jobb csuklót a hátunk mögött, ha elérjük, vagy csak akasszuk össze az ujjainkat. Nézzünk hátra a jobb vállunk fölött, és hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Astau: Belégzésre bontsuk a kulcsolást, helyezzük a tenyereinket a talajra a két csípő mellett, majd emeljük ki magunkat csakórászanába (bal láb a tarkó mögött, jobb láb a levegőben).

Nava: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Dvádasa-astadasa: ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-ékádasa) a bal oldalra is.

Az egyszerű igazság a szénhidrátokról

Manapság szénhidrát-fóbiában élnek az emberek. A paleo, ketogén, vagy a fehérjediáta, hogy csak három divatos irányzatot említsünk, mind alacsony szénhidrát-bevitellel dolgoznak, és még sportolók esetében is inkább a fehérje- és a zsírbevitelt növelik, és abból kénytelen a szervezet energiát nyerni és feltölteni a glikogén-raktárakat, ami persze nem túl egyszerű feladat. Mielőtt a szénhidrátokkal kapcsolatos részletekbe belemegyünk, szögezzük le: a zsírok és a fehérjék megemésztése önmagában több energiát igényel, mint ugyanannyi kalóriaértékű szénhidrát megemésztése. Tehát tételezzük fel, hogy ha valaki mondjuk átlagban napi 2500 kalóriát fogyaszt el, akkor az alacsonyabb szénhidrát-bevitel esetében kevesebb energia fog raktározódni, mintha a bevitt étel kalóriaszázalékából nagyobb részt tölt ki a szénhidrát. 

Hizlal-e a szénhidrát?

Technikai értelemben véve ha BÁRMIBŐL több energiát viszünk be összességében a nap folyamán, mint amennyit elhasználunk, akkor hízni fogunk. Mindegy, hogy fehérjét, zsírt, vagy zéró kólát és energiaszegény joghurtot ettünk. Vagyis a fölös kalória bármely kalorigén tápanyagból származhat. 

A szénhidrát-fóbia sok esetben éppen hogy a legnagyobb akadálya lehet a fogyásnak és az edzettségünk fejlesztésének. A mostanában divatos 160 g-os szénhidrát-diéta is a legtöbb sportoló számára brutálisan kevés lesz, bér ennek a rendszernek is vannak jó meglátásai. Alacsony szénhidrát.bevitel esetén ugyanis a szervezet sokkal hajlamosabb lesz raktározni és visszatartani a tápanyagokat, mintha a nap folyamán egyenletes szénhidrát-bevitellel biztosítjuk a vércukorszint egyenletességét is. 

Mielőtt kiszámítjuk, hogy mennyi a szénhidrát-szükségletünk, figyelembe kell vennünk néhány dolgot. Milyen az életmódunk? Egy inzulin-rezisztenciába hajló, mozgásszegény életmódot élő irodai munkás szénhirdát-szükséglete nem ugyanaz, mint egy hivatásos sportolóé. A szervezetünk glikogénné alakítja a szénhidrátokat, és az izmokban, valamint a májban tárolja azokat. Ha a máj megtelt (kb 100 g glikogént képes raktározni), és az izmok glikogén-raktárai is feltöltődtek, akkor a fölös szénhidrátot szír formájában raktározza a szervezet. Ha nem használjuk fel az elraktározott glikogént például sport vagy testedzés által, akkor az is zsírrá alakul.

Minél tovább marad felhasználatlanul a szénhidrát/glikogén, annál valószínűbb az inzulin-rezisztencia kialakulása. Amikor az inzulin már nem képes ellátni a feladatát és kivonni a vérből a glükózt, majd eljuttatni a sejtekbe, a vércukorszint magas marad az étkezések között is. Ezt nevezik kettes típusú cukorbetegségnek. 

 Milyen szénhidrátokat együnk?

Nem minden szénhidrát egyforma, ugyanis különböző sebességgel alakulnak át glikogénné. Az összetett szénhidrátok (pl. keményítőtartalmú züldségek, édesburgonya, barnarizs, hüvelyesek, gabonafélék) lassabban szívódnak fel és alakulnak át glikogénné, míg az egyszerű szénhidrátok, vagyis a cukrok (pl. szőlőcukor, gyümölcsök, agavé, méz, xilit stb.) sokkal hamarabb alakulnak glikogénné, de a vércukorszintet is jobban emelik.

Ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk a szénhidrátok felszívódását illetően, érdemes megnézni egy GI (glikémiás index) táblázatot, mely megmutatja, hogy az egyes élelmiszerek milyen gyorsan emelik meg a vércukor- és inzulinszintet. Az 55 alatti glikémiás indexű ételek kevésbé terhelik a hasnyálmirigyet és kevésbé okoznak elhízást, míg a 70 feletti glikémiás indexű ételekkel már vigyázni kell, mert azok sokkal könnyebben alakulnak zsírrá, és a hasnyálmirigyünket is hamarabbb hazavágják. 

A glikémiás indexet befolyásoló egyik tényező az adott élelmiszer rost-tartalma, ami a vércukorszint mérséklése mellett még számos más kedvező hatással is van az emésztésünkre. Emellett az sem mindegy, hogy milyen fehérjék vannak az adott ételben, illetve mivel fogasztjuk együtt. Az állati fehérjék, tejfehérjék és a glutén valószínűleg csökkentik a szénhidrátok emésztésének hatékonyságát, míg az egyéb növényi fehérjékkel együtt jobban emésztődnek a természetes eredetű szénhidrátok is. 

Az elme három minősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Tamaszikus, radzsaszikus és szattvikus meditációs tárgyak

A jóga szerint azok a megfelelő tárgyak a meditációhoz, melyek szattvikus befolyással vannak a jógi elméjére. A Szánkhja káriká című ősi szöveg szerint, az elme három tulajdonsággal rendelkezik: tamasz, radzsasz és szattva. A tamasz az elme tompa, stagnáló és nehéz minősége, a radzsasz az elme szenvedélyes, izgatott, energikus minősége, a szattva pedig az elme ragyogó, intelligens és bölcs minősége. A szattva alkotja a középpontot a két véglet, a radzsasz és a tamasz között.

Egy tipikus tamaszikus kép lenne az, ha például pénzeszsákokon ülve, a vagyont kuporgatva, hizlaló ételeket fogyasztva, és érzéki élvezeteknek hódolva képzeljük el magunkat. A fogyasztás, elemésztés fogalma tamaszikus. Az az alapgondolata, hogy valamit el kell fogyasztanom, be kell kebeleznem ahhoz, hogy elégedetté váljak. Kínzó szomjat érzek a külső stimulusok iránt, melyeket folyamatosan ki kell elégítenem.

Egy tipikus radzsaszikus kép lenne az, ha valaki domináns, extrovertált, személyiséggé akar válni és rá akarja nyomni a bélyegét az életre és a világra, például azáltal, hogy sikeres vállalkozó, sportoló, előadóművész vagy politikus akar lenni. A lényeg itt az, hogy sikeressé kell válnom, a társadalom elismert és tisztelt tagjává kell válnom ahhoz, hogy el tudjam fogadni és szeretni tudjam önmagamat. Valamivé válnom kell ahhoz, hogy elégedett legyek. A jóga nem ellenzi a siker gondolatát, mint olyat, mivel sok olyan ősi jógi volt, aki nagyon sikeres és befolyásos lett. De ellenzi azt az elképzelést, hogy az önbecsülésünket az életben elért sikerünk alapján határozzuk meg. Minden élőlény, minden egyén az isteni szeretet megnyilvánulása, akkor is, ha sikeres, és akkor is, ha nem. A legnagyobb bölcsek némelyike belül megvalósította Istent, de kívülről ismeretlen maradt.

A szattvikus attitűd azt jelenti, hogy tudom, nincs szükségem arra, hogy folyamatosan külső ingerekhez jussak, és nem is kell semmivé sem válnom ahhoz, hogy azt tudjam adni, amiért itt vagyok. A szattvikus attitűd azt is jelenti, hogy már eleve teljes egész vagyok és nem hiányzik belőlem semmi. Már eleve határtalan potenciállal rendelkezem önmagamon belül, és ezt a potenciált szabadon meg tudom osztani másokkal, ahelyett, hogy szükségem lenne valamire. A szattva elismeri belső isteni potenciálunkat, amely képessé tesz bennünket arra, hogy az anyagi stimulusoktól, vagyontól vagy a külső személyiségünktől függetlenül tudjunk adni. A szattva azt jelenti, hogy felismerjük és elismerjük az isteni bölcsességet és örömöt, ami minden élőlényben jelen van, a vagyontárgyaktól, vagy kulturális kifinomultságtól, műveltségtől függetlenül."

A félelem fegyverei

Sokat beszéltünk már ebben a blogban a spirituális szabadság állapotáról, de egyet elmondhatunk: ameddig a jógi vagy gyakorló nem érte el a felszabadulás állapotát, a tudatát a félelem fogja gúzsba kötni. A félelem a tudatlanságból (avidjá) táplálkozó érzelem, és csak a valódi spiritualistákról lehet elmondani, hogy teljesen megszabadultak tőle. Persze ennek a szintnek az elérése nem olyan könnyű a közönséges földi haladó számára, ezért érdemes arról is beszélni, hogy mihez kezdhetünk a félelmeinkkel addig, amíg még a feltételekhez kötött állapotban vagyunk. 

A legfőbb probléma ezzel kapcsolatban az, hogy félelmeink számtalan élethelyzetben "megbénítanak" bennünket, és megakadályozzák, hogy meghozzuk a helyes döntést vagy megtegyük a szükséges lépéseket. Ráadásunk a félelmeink a feltételekhez kötöttségünkhöz szorosan kötődő módon, a legtöbbször tudat alatt, automatikusan működnek. A félelmi reakciót kiváltó tényezők lehetnek a tudatalattiban mélyen eltemetett traumák, akár ebből, akár az előző életeinkből, melyek hatására egy hasonló élethelyzet felbukkanásakor az elménk a védelmünk érdekében automatikusan igyekszik elkerülni az adott az élethelyzetet. 

Az angol FEAR (félelem) szót anagrammaként is szokták használni, mégpedig kétféle értelmezésben: "Forget Everything And Run" (felejts el mindent és menekülj), illetve "Face Everything And Rise" (nézz szembe mindennel és emelkedj fölé). Az első viselkedésminta általában az automatikus. Már önmagában a felejtés funkciója is a traumatikus élmény kiküszöbölését, mélyebbre temetését hivatott elősegíteni, hiszen minél többet és élesebben emlékszünk a traumára, annál több szenvedést okoz az elménknek a jelenben is. ismert tény például, hogy ha valaki súlyos traumán megy át (például nemi erőszak vagy gyilkossági kísérlet áldozata lesz, illetve ő maga követ el ilyen jellegű erőszakot mások ellen), akkor az elme ösztönösen az emlékezetkiesés módszerével védekezik a tettel vagy traumával és annak valószínű következményeivel való szembesülés ellen. Ugyanakkor az elme igyekszik ösztönösen elkerülni a traumatikus élmény megismétlődését azáltal, hogy menekül minden olyan körülmény elől, amely a traumára emlékezteti (például sötét, magányos, félreeső helyeken félelmet érezhetünk, mert egy hasonló helyzetben történt velünk valami, vagy bizonyos típusú emberek taszítanak vagy irritálnak, mert a tulajdonságaik hasonlítanak az erőszaktevő személyére stb.).

Ezzel a viselkedésmintával az a baj, hogy továbbra is a félelem markában maradunk, és az életünk további részében is az fogja irányítani a döntéseinket. A második viselkedésminta mér elősegítheti a szmélyiségfejlődésünket, hiszen a félelemérzet megjelenésekor elkezdjük analizálni, tudatosítani, hogy mi az, ami kiváltja, és eloszlatjuk azt a tudatlanságot, mely a félelemérzet kialakulásához vezetett. Súlyos traumák esetén ezt megtehetjük pszichoterápiás módszerekkel, irányított meditációval, hipnózissal stb., de kisebb, "hétköznapi" félelmeinkkel megtanulhatunk önállóan is szembenézni és leküzdeni őket, vagyis felülemelkedni azon a korlátozó tényezőn, melyet a félelmet kiváltó trauma elültetett bennünk. 

A végső spirituális tudás megtapasztalása (mely szerint örök és elpusztíthatatlan lelki lények vagyunk, és nem vagyunk azonosak az átmeneti, változó testtel és elmével), ad lehetőséget a félelem gyökerének kivágására. Az, aki megvalósította önnön gyönyörteli, spirituális természetét, nem fél semmitől, mert nincs félni- és féltenivalója.