Szamánászana
(a szamána póza)
Dristi:
pádajóragrai (lábujjakra)
A
szamána vagy szamana kifejezésnek többféle
jelentése és fordítása létezik. A szanszkrit szó
„megnyugtatást”, „csökkentést” és „mentesítést” is
jelent. A szam tő azt jelenti, hogy „együtt”, míg az an
tő azt jelenti, hogy „lélegzik” vagy „fúj”. A jógában a
prána, vagyis az életlevegő őt alfaja közül az egyik, a
szamána váju, melynek székhelye a vékonybél, és oldalsó
irányba mozog. Az ájurvédikus kezelések közül szamanának
nevezik a langhana, vagyis a test könnyedségét előidéző
terápiák egyikét is. A szamana során a dósák,
vagyis a biológiai erők kiegyensúlyozása zajlik gyógynövények,
fizikai gyakorlatok, nap-terápia, valamint az egészségtelen ételek
és italok kerülése által.
A
szamána váju, vagyis „kiegyensúlyozó levegő” a hasban
tartózkodik, és a köldök az energiaközpontja. Az ételek és a
mentális-érzékszerv benyomások emésztését vezérli, valamint a
spirituális tevékenységet. A szamána váju
kiegyensúlyozásával nem csak a fizikai, hanem a spirituális erőnk
is fejlődik. A szamána akkor terjed ki, amikor a prána
és az apána egyesül a köldökcsakrában és felébreszti a
szusumná nádít. A szamána krijá, mint
„elcsendesítő gyakorlat” a szamádhival, vagyis a
meditációban való elmerüléssel és az elme felfüggesztésével
is kapcsolatban áll.
A
szamana kifejezés az aszkéták egy csoportjára is
vonatkozik, melyek közé Buddha, azaz Gautama Sziddhárta is
belépett. Ez az aszkéta-csoport a Kr. u. 5. század körül jött
létre. Abban az időben Észak-Indiában a csillagászat volt a
legfejlettebb tudomány. A bolygók mozgásának pontos megfigyelése
az újonnan kifejlesztett számítási módszerekkel egybevetve arra
a következtetésre vezette a csillagászokat, hogy az időt
hihetetlenül hosszú ciklusok alkotják, melyek végtelen módon
ismétlődnek egymás után.
E
következtetések alapján a kor filozófusai igyekeztek kidolgozni e
hatalmas időintervallumok viszonyát az emberi élet drámájával
és a végső boldogság keresésével. E filozófusok két nagy
tábort alkottak: azok, akik a Védák hagyománya mentén állították
fel elméleteiket, és azok a nem-ortodox csoportok, akiket
szamanáknak (gondolkodóknak) neveztek, akik megkérdőjelezték
a Védák hitelességét.
A
szamana szó jelentését manapság „túlélőként”
értelmezik, de az eredeti kifejezés a szama tőből fakadt,
és azt jelentette, hogy „összhangban lenni”. A szamana
filozófusok olyan életmódot és gondolkodásmódot akartak
találni, ami nem a társadalmi normákkal, hanem a természeti
törvényekkel volt összhangban, mivel ez utóbbiakat közvetlenül
meg tudták figyelni tudományos eszközökkel, személyes
tapasztalat, érvelés, meditáció vagy sámáni gyakorlatok által,
mint amilyen például a megváltozott tudatállapotok elérése böjt
vagy más aszkézis által.
A
kontempláció e formái sokszor azt követelték meg, hogy a
gyakorló feladja a családi élet korlátait és felelősségeit, és
a hontalan vándor életét fogadja el. Ez állt Sziddhártha herceg
döntése mögött is, aki hátrahagyta az otthonát, hogy megtudja,
létezik-e valódi boldogság, mely felette áll a öregedésnek,
betegségnek és a halálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése