„A lúgosítással kapcsolatos népszerű elméletek kémiai és élettani szempontból tévhiteken és szándékos félrevezetésen alapulnak. A módszer nem az ígéretes, de még bizonyítandó gyógyászati metódusok, hanem a megalapozatlan eljárások közé tartozik. A lúgosításra ajánlott módszerek, ételek egy része nemhogy a vér, de még a vizelet pH-ját sem növeli. Röviden összefoglalva: a szervezet lúgosítása nem valósítható meg, és az ezzel kísérletező módszer csodás eredményei bizonyítatlan, ellenőrizetlen állítások.”
- az egyszeri ember azt gondolja, hogy na, akkor most már mindent ehet, mert az étrendnek semmi köze a savassághoz és a rákhoz. A történet azért ennél árnyaltabb, és ha az ételek szervezetre gyakorolt hatását a vér pH érték-ingadozásával összehozni némileg erőltetett dolog is, azért érdemes megvizsgálni a különböző ételek, ételcsoportok egészségünkre gyakorolt hatását egy másik szempontból, ami tudományosan is megalapozottabb.
Mi a nyálka?
Testünk belső üregeit (bélcsatorna, légutak, hüvely és méh) nyálkahártyák borítják, melyek folyamatosan nyálkát képeznek. Ez a nyálka, ha megfelelő kémhatású, összetételű és mennyiségű, elősegíti ezen szervek működését. Ha viszont megbetegszünk, az általában túlzott nyálkatermelődéssel jár (pl. bélhurut, hüvelyi folyás, felső légúti hurutok, nátha stb.) A kisgyerekeknél a fehér orrváladékot enyhébb gyulladás jelének tekintik, míg a zöldet erősebbnek. Továbbá azt is tudjuk, hogy a külső és belső sebek, gyulladások környékén is zöldes-sárgás genny keletkezik, mely elhalt fehérvérsejtekből, fertőző mikroorganizmusokból, savóból és egyéb bomlástermékekből áll, és erősen fertőző, gyulladáskeltő.
Nos, van-e összefüggés az elfogyasztott táplálékok és a nyálkaképződés között? Valószínűleg van, és ezt a népgyógyászati megfigyelések is alátámasztják. Ha a gyerek megfázik, akkor nem adnak neki például joghurtot és tejtermékeket, mert akkor sokkal nehezebben gyógyul meg, mintha zöldséglevessel etetnék. A tejtermékek erőteljes nyálkásító hatása az egészséges embereknél is érvényesül, sokan tapasztalják, hogy utána jobban behurutosodnak a légutaik. A nyálkamentes étrend egyik első szószólója Arnold Ehret volt, az alábbi listák főként az ő felfogását tükrözik. Nem tudom, hogy tudományos kísérletekkel mennyire igazolható az különböző ételek nyálkaképző hatása, de azért az figyelemre méltó, hogy ezek a listák javarészt egybeesnek a savasító/lúgosító étrend ajánlásaival. Minden esetre, ha nem is akarjuk kizárni teljesen a nyálkaképző telekeket, betegségek vagy gyullladások idején érdemes minimumra csökkenteni őket, és egyébként is valószínűleg jobb lesz az agészségünk hosszú távon, ha 60-70%ban a nyálkamentes ételeket helyezzük előtérbe az étkezésünkben.
Nyálkaképző ételek
Ehret szerint a nyálkaképző ételcsoportok közül a legagresszívabbak a húsok, a halak és a tejtermékek, melyeket ő gennyképző ételeknek nevez. Bár a nyálka és a genny nem ugyanaz, minden esetre úgy sejtette, hogy ez a három ételcsoport rendelkezik a legerősebb gyulladáskeltő hatással, és okozza a legnagyobb oxidatív stresszt a szervezetünk számára
Húsfélék: vér, tojás, szalonna, mindenféle hús (marha, sertés, szárnyas, birka, vadhús), feldolgozott húsok (sonka, kolbász stb.), állati zsiradékok
Tengeri állatok: minden fajta hal, rákok, kagylók, kaviár, lazac.
Tejtermékek: Mindenfajta tej (tehén, kecske, bivaly stb.), kefír, joghurt, tejszín, túró, sajtok, vaj, író.
A második csoportba már a növényi ételek tartoznak, melyeket közepesen nyálkaképzőnek tart:
Gabonafélék: árpa, kenyérfélék, péksütemény, kukoricaliszt, lenmagliszt, kamut, köles, zab, quinoa, tönköly, búza, fehér rizs, barnarizs, amaránt, hajdina, chia, tésztafélék.
Hüvelyesek: bab, borsó, csicseriborsó, vesebab, lencse, mungóbab, szójabab, vöröslencse, zöldbab, stb.
Olajos magvak: mandula, brazil dió, kesu, gesztenye, dió, mogyoró, földimogyoró, pekándió,pisztácia, tökmag, napraforgómag, szezámmag, kendermag stb.
A harmadik csoportba a feldolgozott élelmiszereket és az édességeket sorolja:
Feldolgozott élelmiszerek: szárított ételek, konzervek, csomagolt ételek, feldolgozott húsfélék.
Édességek: péksütemények, sütemények, kekszek, torták, cokorkák, csokoládék, zselatin, fagylaltok, mályvacukor
A következő csoportba a savképző étel- és italféleségek kerültek:
Italok: Alkoholos italok, rövid italok, szirupok (risz, árpamaláta, csokoládé, kuoricaszirup stb.) kakaó, kávé, kombucha, szénsavas üdítők, teafélék (zöld, fekete, stb.), ecetek.
Erjesztett ételek: halszósz, savanyított zöldségek, olívabogyó, savanyúságok, savanyú szószok (ketchup, mustár, majonéz, tartár, salátaöntetek stb.), szójaszósz.
A következő csoportban olyan vegetáriánus vagy vegán ételek kerültek, melyek a feldolgozási módtól függően mérsékelten vagy erősen nyálkaképző hatásúak is lehetnek:
Vegetáriánus/vegán feldolgozott élelmiszerek: chipsek, készételek, hummusz, szintetikus állati szövetek (műhús), margarin, élesztő, tésztafélék, dobozos gyümölcslevek, növényi tejek, növényi vajak, margarinok, növényi tejszínek, szójalecitin, tempeh, tofu, szójatermékek, szejtán, sült snackek, vegán édességek, vegán sajtok, vegán majonéz, vegán tejszín, növényi joghurtok.
Olajok: avokádó, chia, kókusz, kokorica, lenmagolaj, gyapotmagolaj, szőlőmagolaj, kemdermagolaj, mag-olajok, olívaolaj, pálmaolaj, mogyoróolaj, repceolaj, szójaolaj stb.
Fűszeranyagok: feketebors, cayenne, chili, currypor, szerecsendió, paprika, sóféleségek, vanilia-kivonat.
Végül az utolsó csoportba a magasabb keményítő- és zsírtartalmú zöldségek kerültek, melyek enyhén vagy közepesen nyálkaképző minősítést kaptak: articsóka, avokádó, manióka, karfiol, kókuszhús, kukorica, durian, gombafélék, zöldborsó, olívabogyó, paszternák, éretlen banán, tökfélék, burgonya, édesburgonya, fehér répa, karalábé.
Nyálkamentes ételfélék
Mielőtt eret vágna valaki, hogy "De hát akkor mit egyek?", itt a lista, hogy mit javasol az étkezésben előtérbe helyezni:
Zöld leveles ételek: rukkola, Bok Choi, káposzta, kelkáposzta, pitypanglevél, zöldfűszerek (bazsalikom, petrezselyem, currylevél, rozmaring, kakukkfű stb.) saláták: fejes saláta, jágsaláta, római, madársaláta, Lollo, endivia stb., Mustár (növény), spenót, mángold, zellerszár, vízitorma, zsázsa.
Zöldségek (főzve vagy nyersen): spárga, feketeretek, brokkoli, kelbimbó, uborka, kapor, hagymafélék, retkek, paprikafélék, céklafélék, lilakáposzta, rebarbara, tengeri zöldségek, csírák, cukorrépa, paradicsom, cukkini, nyáritök, répafélék, karfiol (főve), zöldborsó (főve), sütőtök (sütve vagy főve), spárgatök, édesburgonya (sütve).
Gyümölcsök: tulajdonképpen minden gyümölcsöt felsorol, még a banánt is, pedig az valamennyire nyálkaképzőnek tekinthető.
Szárított gyümölcsök: alma, barack, banán, bogyósok, datolya, füge, mazsola, kiwi, mangó, körte, ananász, szilva, eper. Azért ne feledjük, hogy sok szárított gyümölcs hozzáadott cukrot tartalmaz, az pedig már nyálkaképzővé teszi.
Édesítőszerek: agavé, kókuszvíz, natúr gyümölcslekvárok (cukor nélkül), natúr juharszirup, méz, melasz.
Arnold Ehret egy több éven keresztül tartó lassú tranzíciót javasol, melynek során az ember fokozatosan kiiktathatja a nyálkaképző ételeket. A lista meglehetősen hasonlít a 811-es étrend listájához, bár ott még a hőkezelést sem engedélyezik, de ugyanúgy törekszenek a zsírok kizárására még a növényi ételekből is. Nos, mint mér korábban kifejtettem, szerintem az olajos magvak, hüvelyesek és egyes gabonafélék teljes likvidálása az étrendből a legtöbb embernél nem fog beválni, főleg a sportolóknál. Ezeket 30-40%-ban benne hagyhatjuk az étrendünkben, de ha a nyálkamentes ételekből (zöldség, gyümölcs, zöld levelesek) minél többet fogyasztunk, azzal mindenképpen jót teszünk az egészségünkkel. Arnold Ehret egyébként 56 éves korában halt meg, miután egy előadása után megcsúszott az utcán, és beverte a tarkóját az aszfaltba. Így nem tudta a saját életével bizonyítani az elméletei igazát. Minden esetre mindenki elvégezheti a saját kísérletét a táplálkozással kapcsolatban, és megtalálhatja azt az étrendet, ami legjobban támogatja az egészségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése