Hét szintű energetika

A holisztikus gyógyítás mindig az ember egészéből indul ki, ezért fontos, hogy milyen Én-képre alapoz. A védikus filozófia különböző szintekre osztja az ember vagyis az élőlény személyiségét, nézzünk most egy lehetséges felosztást: 

1. szint - szthúla-saríra - fizikai test

A fizikai test a négy vagy öt őselemből (föld, víz, tűz, levegő és éter) összeálló, a fizikai térben és időben körülhatárolt megnyilvánulása az egyénnek. Természetesen minden mindennel összefügg, így például a fizikai test különálló gyógyításának nincs igazán értelme, de vannak olyan terápiák, amelyek dominánsan a fizikai szinten keresztül fejtik ki a hatásukat.

2. szint - linga-saríra - asztrális test

Ez a test tulajdonképpen a fizikai test árnyéka, egyrészt irányítja is annak működését, másrészt a fizikai test állapotváltozásainak megfelelően változik. Tekinthetjük úgy is, hogy az aura legalsó rétegéről van szó. 

3. szint - prána - életerő

A prána már a finomfizikai énünk része, akaratunkkal  tudjuk irányítani ide vagy oda, és biztosítja a kommunikációt az elme és a fizikai, valamint asztrális test között. A prána a tudatosság elemeit is hordozza, például információkat, érzelmeket, erőt tárol. A prána a fő központokban, a csakrákban és a nádík csatornahálózatában kering, de mezőket is alkot az aurán belül és kívül. Amíg a prána nyalábja összeköti a lelket a testtel, addig a test nem hal meg, még akkor sem, ha a lélek a testen kívül tartózkodik (például álom, transz vagy kóma esetében).

4. szint - káma - a vágyak

A vágyak és érzelmek az elme tudatalatti működésének, megéléseinek és az érzékszerveken keresztül beáramló benyomások feldolgozásának médiumai. A durva és finom test különböző elemeivel a vágyak hatására azonosítja magát a lélek, és a vágyak miatt alakulnak ki a ragaszkodások, kötődések és az ellenszenv.

5. szint - manasz - elme

Az elme tudatalatti megélésein és az ott tárolt információkon túl az elménk tudatos működése, az emlékképek felidézése, a benyomások értékelése, tárolása és feldolgozása alkotja a finom énünk harmadik aspektusát az életerő és a vágyak mellett.

6. szint - buddhi - értelem

Ez az elem már képes transzperszonális funkcióra és kapcsolódásra, mert az értelem működése sokszor túlmutat az egyéni benyomásokon és tapasztalatokon, egyetemes összefüggésekre és értékrendekre alapoz. Az első hat szint ugyanakkor az ahankára (hamis én) különböző aspektusait is jelenti, vagyis bármelyik szinttel kialakulhat a téves azonosítás. 

7. szint - átman - lélek, tudat

A hetedik elem az az oszthatatlan, tudatossággal rendelkező lélekszikra, mely a felszabadulás, megvilágosodás elérésekor megszabadul az átmeneti, feltételekhez kötött test alsó hat rétegétől. A jóga gyakorlásának a célja a lélek eredeti tudatosságának felébresztése.

8. szint - paramátmá - Isten, a transzcendens

A Paramátmá az egyéni létezőn túlmutató Univerzális Létező, minden forrása és irányítója, Isten az ő végtelen számú különböző formájában és megtestesülésében. Az egyéni lélek evolúciójának a célja a Paramátmá-tudatosság teljes kifejlesztése, melyben vagy feloldódik, vagy szerves kapcsolatba kerül vele, miközben saját azonosságát is megtartja, de nem elszigetelt módon. A gyógyításnak is a fenti hét szintre kell kiterjednie, de erről majd egy következő bejegyzésben fogok írni. 

A dháraná és a dhjána

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"1.4 A dháraná és a dhjána

Az elme megfékezését és egy helyben tartását dháranának nevezzük. Ez egy elengedhetetlen lépés az elme ékágratá (egyhegyűség) állapotának elérésében. Az, aki képes az ékágratá állapotába hozni az elméjét, nem csak az összes érzékszerve fölött fog uralkodni, hanem az összes sziddhire is szert tesz. Amikor képesek vagyunk uralni az elménket, akkor befelé tudjuk fordítani az indrijákat, és azok belülről végzik a tevékenységüket. Tehát az elme kontrollálása által az összes érzékszervünket is kontrollálni tudjuk.

(Krishnamacharya szerint nagyon könnyen képes szert tenni a sziddhikre (misztikus képességekre) az a jógi, akinek sikerült egyhegyűvé tennie az elméjét. Ez azért van, mert az egyhegyű elmét bármilyen meditációs tárgyra irányítva szerves kapcsolatba kerülünk azzal a tárggyal és a folyamat mellékhatásaként jelentkező képességre szinte azonnal szert teszünk. Mindez nem valósul meg a szétszórt elmével végzett meditáció közben. Az a kifejezés, hogy az "érzékek belülről végzik a tevékenységüket" a misztikus érzékelés (belső látás, hallás, ízlelés, szaglás, stb.) kialakulását jelenti, mellyel a meditációs élményeket meg tudjuk élni.)

A dhjána rendelkezik egy rendkívüli és különleges tulajdonsággal. Tételezzük fel, hogy gyakoroljuk a pránájámát, pratjáhárát és a dháranát, hogy képesek legyünk kontrollálni az elmét, és szert teszünk az ékágratá állapotára, melyben egy pontra tudjuk fókuszálni az elménket. Ha egy ilyen ember egy élethelyzetre vagy tárgyra gondol és azt kívánja, hogy az megtörténjen vagy ne történjen meg, az események a vágya szerint fognak alakulni. Senki nem jelentheti ki, hogy ez lehetetlen, vagy nem történhet meg. Ezt maguk a risik is megtették, amikor egy átkot vagy áldást mondtak ki. Mivel már nem gyakoroljuk a jógábhjászát, nem is hiszünk mindebben. De a jama és a nijama követése, valamint az ászana gyakorlása által a tíz csakra szert tesz a megfelelő erőre, a gyakorló mind a tíz csakrában eléri a csaitanja saktit, és az elméje fókuszált és egy pontra szegezett lesz. Ha ekkor elkezdi gyakorolni a nididhjászanamot (mély és folyamatos meditációt), akkor szert tesz az átok vagy áldás adásának képességére. Ezen felül, kifejleszti azt az erőt, hogy bármilyen formát elérhet, amire gondol."

Tündér Ilona kertjében

Most következik a múltkori sámánutazásom második része. Amikor visszaértünk a Napból, akkor a farkasom invitált egy utazásra lefelé, ami szintén nagyon érdekes és tanulságos volt. Beleugrottunk egy kútba, és a kútban szabadon lebegtünk lefelé, mígnem kiértünk az alsó végén egy rétre. A föld alatti világokban is van fény, bár napot általában nem látni az égen, de minden világít, arannyal, ezüsttel, drágakövekkel kirakva csillognak a dolgok. A farkas azt mondta, hogy Tündér Ilonához megyünk, mert ő a gazdája. Meg is érkeztünk. 

Tündér Ilona csodásan, díszesen ragyogott, és amikor odaértem, akkor a jogarját a homlokomhoz érintette, majd egy kiscicát adott nekem. A kiscica szőre arany és ezüst volt, elfért a tenyeremben. A farkas is nagyon élénk volt, általában mindig táncolnak az erőállataim. Ahogy megrázta magát, szokásos fémes-szürke bundája mintha gyémántcseppektől kezdett volna ragyogni, és a szemei még fényesebben izzottak. Tündér Ilona mögött állt egy nagy fa, amelynek az ágai is roskadoztak az aranytól, ezüsttől, gyémánttól. Mintha a fa bármilyen dolgokat tudna teremni, mint a Védákban leírt kívánságteljesítő fák. Persze csak Ilona kívánságait teljesítette. A kiscicát is onnan vette le, majd hat szolgálólány jelent meg a fa körül, és nagy tálakon ételt, italt hoztak. Ilona azt mondta, hogy őket és a cicát is vissza kell vinnem magammal a földi világba. A kiscicát a dobomba rejtettem, a szolgálólányok pedig maguktól repültek velünk felfelé a kútban, ahogy a farkassal visszatértünk. 

Nem tudom, hogy pontosan mit jelentett ez az utazás, de majd idővel biztosan minden a helyére kerül. Remélem például, hogy a környezetemben senki nem fog éhezni a jövőben, a kiscicán még gondolkodnom kell. Lehet, hogy az intuíciót, érzékenységet képviseli?

Minden esetre utánaolvastam Tündér Ilonának, mert nem sokat tudtam róla. A magyar hit helyenként Anyahita istennővel, vagy a Nagyboldogasszonnyal azonosítja, és más helyen a Földanyaként is van említve, vagy pedig a tündérek királynőjeként. Azt is olvastam, hogy valóban van egy farkasa, aki a mesében ugyan sánta volt, de úgy látszik, hogy azóta meggyógyult. Egyes mesékben negatív, irigy hősként jelenik meg, de ez lehet, hogy csak az egyik aspektusa. Hiszen nem lehet minden istenség minden tekintetben jó és pozitív, másképp honnan jönnének a "negatív" archetipikus tulajdonságok? A Sátán vagy az Ördög sem minden tekintetben negatív, inkább csak egy ellenpólusa az égi Istennek. Ennyi volt mára az utazás, szép álmokat mindenkinek!

De előtte olvassátok el Világszép Tündéd Ilona és Árgyélus királyfi meséjét, ahol Tündér Ilona holló képében érkezik a királyfihoz, és a királyfi akadályt nem ismerő szerelme és eltökéltsége szabadítja meg az átoktól. Amikor egy isteni légy átok alatt van, az mindig az anyagi test és tudatállapot rabságába zárt lélek aforizmája, melyet eltökélt hittel és gyakorlással lehet felszabadítani. 

A pratjáhára jelentősége

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"1.3 Pratjáhára

A pratjáhára azt jelenti, hogy irányításunk alá vonjuk az indrijákat (érzékszerveket) és megakadályozzuk, hogy a szeszélyeik szerint vándoroljanak. 

A folyamatos, fenntartott gyakorlás által az összes indriját az irányításunk alatt tudjuk tartani. Az indriják ilyen jellegű kontrolljához rendelkeznünk kell egy bizonyos különleges erővel vagy képességgel. Nagyon könnyen szert tehetünk erre a saktira, egyesek számára mégis nagy küzdelem lehet. Erre az erőre az érzékek visszafogásával teszünk szert. Az, aki nem gyakorolja a pratjáhárát és hagyja, hogy az érzékeink a szeszélyeik szerint csapongjanak, és semmi erőfeszítést sem tesz arra, hogy az irányítása alá vonja őket, le fog gyengülni és a testi ereje is csökkenni fog. Az elméje csapongó és zavarodott lesz, az élete lerövidül és hamar eléri a halál. Ezért mindenkinek gyakorolnia kell a pratjáhárát és szert kell tennie erre a saktira, hogy az uralma alá tudja hajtani az érzékszerveit.

(A pratjáhára a meditációt előkészítő gyakorlat. Mivel az elménk két oldalról van rögzítve, felülről az intelligenciával (buddhi), alulról pedig az érzékszervekkel (indriják), mindkét vége felől kontroll alá kell hozni. Az intelligenciánkat a filozófia és a szentiratok tanulmányozása által tudjuk a transzcendenshez kötni, míg az érzékeinket azáltal, hogy tudatosan megválogatjuk az érzékszervi hatásokat, amiknek kitesszük őket. Öt tudásszerző érzékünk a látás, hallás, ízlelés, szaglás és a tapintás. Öt cselekvő érzékünk a kéz (munkavégzés), láb (helyváltoztatás), száj (beszéd), nemi szerv (szex és szaporodás) és a végbél (ürítés, anyagcsere). Mindegyik érzékszervet kapcsolatba hozhatjuk transzcendens érzéktárgyakkal, pl. templomi füstölő szagolása, megszentelt étel fogyasztása, szakrális szex stb., és ezáltal spirituális benyomásokat (szamszkárákat) hozunk létre az elménkben, ami pedig önmagában segíti a meditációs technikák gyakorlását. Az is fontos, hogy meditáció közben lehetőleg ingerszegény környezetben legyünk, azaz visszavonjuk az érzékszerveinket minden külső impulzustól, így az elmének nem kell foglalkoznia a bejövő impulzusok feldolgozásával, hanem befelé tud fordulni.)

Utazás a Napba

Ez az utazás még az Everness előtt volt, de most került sor arra, hogy posztoljam. Már két hete nem volt időm leülni sámándobolni, és nagyon hiányzott. A napokban fejeztem be Michael Harner "A sámán útja" című könyvének olvasását, és azt írta, hogy kell kapni egy erődalt révülés közben, amivel az erőállatainkat tudjuk hívni. Úgyhogy ezzel a szándékkal ültem le dobolni, és hallgatóztam közben, hátha érkezik valami sugallat és meghallom az erődalomat. Ez ugyan nem jött össze, de megint érdekes utazáson voltam, így leírom, mielőtt elfelejtem. 

Megjelent mindkét erőállatom, a sas és a farkas is, és ismét az Életfa mellett találkoztunk. A sas fölfelé akart vinni magával, és berepültünk egy odúba az Életfában. Az  odú belül nagyon tágas volt, és egészen felért a fa belsejében az égig. Szélsebesen repültünk végig függőlegesen felfelé, fokozatosan távolodva a Földtől, vagyis a Középső világtól. Az ég szép kék volt, a Földkorong széleinél sötétebbe hajló, nem olyan éjfekete, mint az űrhajós fotókon. Tovább repültünk felfelé, egészen a Napkorongig. A Nap felszínét elérve lassan megközelítettük a Tűztengert, ami az egész felszínét borítja, és beleereszkedtünk. Nem volt perzselően forró, hanem simogatóan melengető és befogadó volt. 

Utána leereszkedtünk a Nap felszínére, és ott mindenféle élőlények voltak, emberi és más formájúak. Mindenkinek tűzből volt a teste, nagy piramisok és templomok, épületek voltak, és mindent aranyszínű fény ragyogott be. Sötét folt nem nagyon volt, de mégis mindent pontosan lehetett látni. Az emberek jöttek, mentek, beszélgettek, ettek-ittak. Az ételeik, a gyümölcsök és minden amit ettek, szintén tűzből volt, mint ahogy a testük is. 

Utána beléptünk a Nap belsejébe, és egyre mélyebbre hatoltunk. A védikus kozmológia is beszél arról, hogy a Föld, a Nap és minden bolygó egyszerre háromdimenziós gömb-szerű, és ugyanakkor magasabb dimenzióból nézve egy-egy sík, egy létszféra. Szóval a Nap belsejében igazán izgalmas dolgok voltak. Számtalan istenformát fedeztem fel, a Napisten összes létező formáját látni lehetett, ahogy a Földön (és gondolom másutt is) imádják. Emellett voltak négykarú, nyolckarú és kétkarú istenségek is. Visnu, Siva, Szúrja, Agni és az összes védikus istenség jelen volt, mint egy múzeumban vagy panoptikumban. Arra nem emlékszem, hogy mozogtak is, vagy csak mozdulatlanul álltak, szoborként. Még egy olyan formája is volt Jézusnak, amilyen a riói öböl felett áll hatalmas szoborként, a karjai kereszt alakban kitárva. Mindegyik istenforma aranylóan fénylett, és szolgák, papok hada tüsténkedett körülöttük. 

A következő érdekesség az volt, hogy a Nap belsejében különböző pontokon keresztül közvetlenül el lehetett jutni az egyes csillagokra, például a hét bölcs által lakott Szaptarisi, vagy Nagy Medve, Göncölszekér csillagkép csillagait is bejártuk. A Nap úgy látszik, hogy nem csak a világ vallásos életének a központja, hanem az univerzumon belüli utazászsilipe is. Mindegyik helyre közvetlenül el lehetett jutni, majd visszatérni a Napba, mintha egy pillanat alatt hajtottunk volna végre egy hiperűrugrást. 

Nem vagyok asztrofizikus, de lehetséges, hogy valaki már fontolóra vette ezt az elméletet, hogy a Nap és az összes csillag belseje közvetlen összeköttetésben van egymással, és csak kívülről nézve esnek olyan távol egymástól az univerzumban. 

Utána elindultunk visszafelé, és az Életfa törzsében leereszkedve visszaértünk a Földre. Valószínűnek tartom, hogy a Föld belseje is közvetlen kapcsolódási pontokat rejt az univerzum alsó régióihoz és bolgyórendszereihez, nem véletlen talán, hogy a sámánok mindig a föld alá vagy a tenger alá merülnek, amikor a Holtak Birodalmába és egyéb helyekre akarnak megérkezni. Az "utazás a Föld középpontja felé" című regény talán nem is fantazmagória. Az utazás második részében az Alsó Világba mentünk a farkasommal, de azt már egy következő bejegyzésben fogom leírni.

Holdüdvözlet A

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

2. Holdüdvözlet A

1. Nyissuk ki a szemünket, majd belégzésre emeljük fel a karjainkat függőleges helyzetbe, a tenyerek egymás felé néznek.
2. Kilégzésre hajoljunk előre bálászanába (gyermekpózba).
3. Belégzésre emelkedjünk négykézláb pozícióba.
4. Kilégzésre emelkedjünk lefelé néző kutyapózba.
5. Belégzésre ismét ereszkedjünk a térdeinkre, és homorítsuk a gerincet macskapózba, nézzünk felfelé.
6. Kilégzésre ereszkedjünk vissza bálászanába.
7. Belégzésre emelkedjünk térdelő helyzetbe, a karokat vigyük a derekunk mögé.
8. Kilégzésre toljuk előre a csípőt tevepózba, de a fejünket továbbra is nyugtassuk a mellkason.
9. Belégzésre ismét hozzuk függőleges helyzetbe a törzset.
10. Kilégzésre üljük vissza a sarkunkra.

Hajtsuk végre a Holdüdvözlet A sorozatból nyolc kört, majd a kilencedik körben tartsuk ki öt légzésig a Holdüdvözlet következő pózait:

Adhómukha-svánászana (lefelé néző kutyapóz, 4. vinyásza)

Mardzsari ászana (macskapóz, 5. vinyásza – ismételjük ötször a gerinc homorítását és domborítását)

Ustrászana (tevepóz, 8. vinyásza, hátra is vihetjük a fejünket)

Bálászana (babapóz, 11. vinyásza, csak a Holdüdvözlet A végén).

A teljes csandra krama sorozat

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A teljes csandra krama sorozat

Ez a csandra krama sorozat teljes változata, amelyet érdemes megismerni, mielőtt a módosított változatok gyakorlásába fogunk. A sorozat egyéni gyakorlásra való, egy vezetett óra keretein belül nem érvényesül a teljes potenciálja. A sorozat erőteljesen növeli a belső energiát más hatha-jóga sorozatokhoz képest, és a teljes végrehajtása a légzés ütemétől függően 90-120 percet vesz igénybe.

1. Kévala kumbhaka pránájáma

Helyezkedjünk el vírászanában, pontosabban vadzsrászanában. A térdek a talajon, üljünk az ülőcsontokkal a talpakon, zárt térddel és keresztezett nagylábujjakkal. Nyugtassuk a tenyereinket a térdeinken. Hunyjuk be a szemeinket és hajtsuk előre enyhén a fejünket. Lélegezzünk lassan ki-be az orrunkon keresztül. Lazítsuk el a hasfalat, az arcunkat és az állkapcsunkat. Enyhén szorítsuk össze a torkunk tövét, ezáltal finom hangot adva a légzésünknek - kezdjük el az uddzsájí pránájámát.

Általános szabályként csökkentsük minimálisra a túlzottan hangos légzést és a bandháktúlhangsúlyozását ebben a sorozatban. Törekedjünk az erőfeszítés nélküli gyakorlásra, és legyünk jelen ott, ahol most vagyunk, ahelyett, hogy egy jobb helyre törekednénk. Lélegezzünk lágyan és folyamatosan, és engedjünk el minden feszültséget a hasunkból. Engedjük bele magunkat teljesen a meditatív állapotba. Használjuk a hold-sorozat gyakorlását arra, hogy a tudatosság befogadó állapotát erősítsük. A csandra krama a belső önvalónkkal és energiánkkal kapcsolatos tudatállapot felé fog vinni, ami erőteljes, megvilágosító és mélyen relaxáló hatású. Lélegezzünk lassan és erőfeszítés nélkül öt-tíz percig, ha közben megáll a légzésünk, akkor hagyjuk felfüggesztődni, de ne erőltessük a légzésszüneteket. 

Fontos, hogy a csandra krama sorozatot relaxált elmeállapotban, befelé forduló éberséggel és tudatossággal kezdjük el, és nem túlstimulált idegállapotban, mert akkor a relaxáló és belső feltöltő hatásának jelentős része elveszik. Ezért hagyjunk elegendő időt magunknak a holdüdvözletek megkezdése előtt az elme és a légzés lecsendesítésére.

Everness Fesztivál - vasárnap, a transz napja

A fesztivál utolsó napjára ébredtünk, itt Orsinak megint volt egy előadása tíztől, én pedig Huszti Sándor transzlégzését céloztam be, méghozzá azért, mert tudtam, hogy élő zene lesz alatta és sok jó zenész fog ugyanolyan őrületet csinálni, mint mi tegnap az Integrál sátorban. Amikor beléptem a hangterápiás sátorba, már majdnem tele volt, így gyorsan leterítettem a szőnyegemet, hogy legyen még helyem. A zenészek, akik mintha a "Karib-tenger kalózai" című filmből léptek volna ki, már hangoltak. Hatalmas didgeridook, sámándobok, djembék és mindenféle csörgők, dorombok, akusztikus hangszerek sorakoztak a színpadon. Már tudtam, hogy komoly transzolásnak nézünk elébe. A képen az előkészületek egy pillanatát láthatjátok.

A sátor színültig megtelt emberekkel, soknak már csak ülő- vagy állóhely jutott. Sándor bevezette a transzlégzést, és állva kezdtünk mozogni a zenére. Ez önmagában újdonság volt, hogy nem fekve kezdtünk el lélegezni, hanem fél órát mozogtunk táncolva, és csak utána ültünk vagy feküdtünk le, kinek hogy jött ki a lépés. Persze a mozgást is csukott szemmel, intenzíven lélegezve kellett végezni, és közben figyelni, hogy ne sétáljon vagy szédüljön le az ember a matracáról, mert akkor nekiment valaki másnak. 

Ennek ellenére viszonylag gyorsan, már az első taktusok után sikerült transzállapotba kerülnöm, és még a karjaim sem zsibbadtak el, sőt, meg se szédültem, pedig végig gyorsan lélegeztem ki-be. Közben Sanyi instrukciókat is adott, például: "Mindannyiunkban ott lakik a sámán. Engedjük szabadjára törzsi emlékeinket!" Ez elég hamar meg is történt a lüktető, de teljesen autentikus zene hatására, már úgy éreztem, mintha egy tűz körül táncolnék, és megjelentek az erőállataim: a sas és a farkas is. Először csak táncoltunk (én és az erőállataim) az Életfa körül, majd amikor Sanyi azt mondta, hogy "Na milyen állat van itt?" miközben egyesek sikoltoztak vagy vadállat módjára üvöltöttek, előttem egy hatalmas kígyó jelent meg. Gondolkoztam, hogy ez is egy erőállat lehet-e vagy valami ellenséges dolog, de amikor kivillantotta a fogait, és támadásra lendült, mintha meg akarna marni, akkor rájöttem, hogy valamiféle betegséget megszemélyesítő hüllőről van szó. A sas és a farkas azonnal közbe is léptek. A sas a szemével és a szárnyaival izzó tüzet gerjesztett, és megperzselte e kígyó fejét, mag a farkas elharapta a torkát. A kígyó holtan esett össze, és éreztem, hogy megszabadultam valami negatív energiától. Utána egy hatalmas, fénylő pók jelent meg. Róla már tudtam, hogy nem barát, és őt is megölték az erőállataim. 

Ezután indultam egy utazásra a sasommal, míg a farkas lent várt, és közölte, hogy még lefelé is fogunk menni. Az űrben szálltunk a sasom hátán, egyre magasabbra. Átlátszó, üvegszerű búra borult ránk, ami védett mindentől, hidegtől, levegőtlenségtől stb., és most először, egészen az univerzum határáig repültünk, és át is szeltük az univerzum burkolatait. Hét burok van, ha jól emlékszem, és amikor sérthetetlen védőburkolatunkban átcsusszantunk rajtuk, akkor egy meleg és kellemes óceánba érkeztünk, melynek felszínén számtalan univerzum lebegett, mintha buborékok lennének. Azután megláttam a víz felszínén fekvő Mahávisnut, és megéreztem, hogy amikor belélegzik, akkor az összes univerzum eltűnik a testében. Ahogy behatoltunk Mahávisnu testébe, az összes lélek a "bejáratnál" hagyta a karmáját, és boldog magzati állapotban szenderegtek Visnu testében, összebújva, mint a parányi ebihalak. Annyira szorosan voltunk, hogy nem is éreztük a különbözőséget, a különállóságot. Majd kilégzésnél ismét kiáradtak a lelkek és az univerzumok Mahávisnu testéből, újra felvették a karmájukat és folytatták reinkarnációs útjukat. Úgy tűnt, hogy a lelkeknen szabad akaratuk volt: ha akartak, visszamehettek újból megszületni, vagy megmaradhatnak Mahávisnu testében. De ha a lelki bolygókra akarnak menni, akkor is fel kell adniuk a szendergő állapotot, és meg kell születniük, hogy kifejlesszék a szeretetet Isten valamelyik formája iránt.

Mahávisnu lábainál volt Laksmí déví, a szerencse istennője, és masszírozta az Úr lábait. Ezáltal ugyanúgy összekapcsolódott vele a szerelemben, mintha szeretkeztek volna. Sőt, végtelen számú Laksmí állt Visnu körül, és minden oldalról masszírozták a testét, még nekem is megengedték, hogy masszíroztam. Az Úr nemi szervéből kiemelkedett egy Lingam, amely átalakult Siva és Sakti egymásba fonódott formájává. Ők azok, akik elviszik a lelkeket az anyagi teremtésekbe, és ott ellátják őket mindennel, amire szükségük van az élethez és az önmegvalósításhoz. 

Siva és Sakti a lelkekkel együtt belépett minden univerzumba, és láttam, ahogy a végtelen univerzumok sokaságában áldozatot végeznek a papok és révülnek a sámánok a szertűz körül, ugyanolyan koncentrációval imádva Istent. 

Ezzel a képpel együtt visszatértünk a sassal az univerzumunkba, és imádatot vagy áldozatot végző szent emberként láttam magamat, sok sok életen át. Sámánként áldoztam a tűznek és a természet erőinek, majd mintha Egyiptomban lettem volna, majd Indiában ötágú mécsest ajánlottam a Napnak és közben egy csengőt ráztam. Még mindig táncoltunk, és a karjaimat a magasba tartva ajánlottam az imáimat a Napistennek. A Napistent szárnyas sasként vagy aranyló sólyomként láttam, mintha az ókori Egyiptomban imádtam volna Hóruszt. Nem ismertem pontosan, hogy kit takar ez a név, de mint sok más esetben, az utólagos utánanézés alátámasztotta a meditációs élményt. 

A Napisten korongjában láttam a három védikus istenséget: a négykarú Visnut, a nyolckarú és ötfejű Sivát és a négyfejű Brahmát, amint körbe-körbe forogtak. Minden lelket egy-egy arany szál kapcsolt össze a Napistennel, és egymáshoz is ilyen aranyszálakkal kapcsolódtunk. A Nap és az összes égitest között is ott voltak ezek az arany csatornák. 

Ekkor Visnu kilépett a Napból, felém közeledett, és átölelt a négy karjával. Laksmí szintén egyszerre hátulról ölelt meg. A transzcendens férfi- és női energiák egybeolvadtak bennem és megtisztítottak. Majd Siva közeledett felém, és vad táncba kezdett. Lépéseinek nyomán  földrengések, vulkánkitörések, szökőárak és forgószelek támadtak, de mindez nem volt ijesztő, inkább az igazság pillanatának hatott, amikor el kell fogadnunk, hogy pusztulnia kell annak, ami átmeneti. Az áldozati tűz és a damaru dob volt a kezében, de a hat másik karjéban is tartott valamilyen szimbólumokat. 

Ezután Sakti jelent meg, először az Úr Sva körül táncolt, majd végtelen formákba kiterjedve átvette a főszerepet a táncban. Ekkor Sanyi azt mondta: "Érezd a Holdat a talpad alatt!" A női energia átjárta minden porcikámat, és éreztem, ahogy Sakti tánca megtestesít minden nőiességet, kecsességet és vonzó teremtő erőt. Ahogy Párvatí táncolt, minden jelenlévő testében is elkezdett táncolni a Kundaliní kígyó. 

Lassan eljött az a pont, amikor leültünk a földre, én leborultam, és akkor láttam Brahmát megjelenni, nem csak négy feje volt, hanem négy teste is, úgy ült, mint egy hatalmas Buddha-szobor, illetve négy Buddha-szobor, egymásnak háttal összeforrva. Valahogy az a gondolat jött, hogy Buddha igazából Brahmá, bár ezt még nem tudom hová tenni. A kőből vagy földből készült hatalmas szobor mintha Angkor Vat dzsungellel benőtt templomaiban lett volna. Utána egy olyan sugallat érkezett, hogy meg kell tanulnom a sámándob, a hangok és a gyógynövények segítségével gyógyítani, valamint a tenyereimen keresztül kiáradó energiák által. Ezeket már korábban is használtam, és valahogy minden, amivel eddig foglalkoztam, újra megerősítést nyer ezekben a transzélményekben. 

Végül lefeküdtem a földre, és újra az Életfa mellett voltam. Ekkor a farkas elkezdte kaparni a földet, és egy lyukat ásott benne. Egy sárga létraszerűségen ereszkedtem lefelé a föld alá, a farkast követve, majd a nyílást víz árasztotta el, amin keresztül kellett úszni lefelé. A vízréteg után hosszú, sötét, nyirkos csatorna volt, majd egy tűzből álló falhoz érkeztünk, amin szintén át kellett vergődni. A tűzfal alatt föld volt, itt pedig összezsugorodtunk, és a földben található kis csatornákon szivárogtunk lefelé. A földréteg alatt jéggé dermedt víz volt és ezt egy kicsit meg kellett olvasztani, hogy azon is át tudjunk hatolni.

Végül a jégkristályok alatt egy nagy barlangba érkeztünk, ami telis-tele volt különböző színekben ragyogó kristályokkal, drágakövekkel. Mindegyik világított, és a csúcsaikból sugarak indultak ki, melyek a barlang közepe felé mutattak. A farkas odamutatott, és be kellett ülnöm a fókuszpontba, ahol a kristályok ereje nagyon összeadódott. A csontjaimba és a belső szerveimbe hatoltak ezek a sugarak, és azt éreztem, hogy kristályok kerülnek be a testembe. Erről már olvastam a sámán-beavatások kapcsán, de nem hittem volna, hogy én is át fogok élni ilyesmit. Először a két vesémbe került be két kristály, majd egy a májamba, egy a lépembe, egy pedig a gyomromba. Utána egy a szívembe került, majd az ízületeim következtek: a kézfejeimbe öt-öt, a lábfejeimbe is öt-öt, a csuklómba és a bokámba az ízületnek megfelelő formájú, tojás alakú kristályok kerültek. A térdembe és a könyökömbe csuklós kristályok, majd a csípőmbe és a vállaimba gömb alakú kristályok kerültek. Ezek után elindultunk visszafelé a farkassal és fordított sorrendben keresztülvergődtünk a jég, föld, tűz, levegő, víz rétegein, majd a létrán keresztül visszamásztam az Életfához. Ott a farkas és a sas is átölelt, és közölték, hogy a gyógyító és sámán-erőmet arra kell használnom, hogy másoknak is segítsek megtalálni az útjukat. Meg kellett fürödnöm a Halhatatlanság Tavában is, és miközben ott áztam, a kristály-minőség az összes csontomat átjárta és gyémántkeménnyé tette. Lehet, hogy a különböző helyeken talált titokzatos kristálykoponyák is régmúlt sámánok maradványai voltak? 

A Halhatatlanság Tavában állt a három Norna (a skandináv mitológia sorsistennői), akik mindenki sorsának a fonalát fonják. Róluk majd még lesz szó részletesebben valamikor. Az enyémet kristályosan átlátszóra fonták és a végét hozzákötötték az Éghez, de sok más emberével is összekötötték. Lassan elkezdett alábbhagyni a zene lüktetése, szép fuvolaszó hallatszott. Hála és áhitat érzése járt át, valamint a tettrekészség, hogy végrehajtsam a rám bízott feladatokat és kötelességeket. Lassan abbahagytam az intenzív légzést és lebegtem a vágynélküliség puha függőágyán. Lassan-lassan véget ért a transzlégzés is, és amikor kinyitottam a szemeimet, láttam, hogy a zenészeket is mennyire magával ragadta az élmény és a csoport-dinamika. 

Délután még megtartottam utolsó jógaórámat. Itt már mindenki after-hangulatban volt, így nem sokan jöttek el. Az Ashtanga gyakorlás után tadana-kriját csináltunk, ami egy Kundaliní-ébresztő gyakorlat. Lótusz vagy keresztezett lábtartásban megemeljük magunkat, a HRÍM-et mondjuk (a Kundaliní mantráját), és egyidejűleg a földre huppanunk. Ezt jó sokszor megcsináltunk, majd a koronacsakrában Siva és Sakti egyesülésén meditáltunk a "Számba Szadásiva Óm Siva Óm" mantrával. Illetve mindenki olyan formában képzelte el Istent, ahogy neki jól esett. A jógaóra után még egy fergeteges Samsara Boulevard-koncertre is ott maradtunk, azután elindultunk hazafelé, mert már a gyerekek és mi is nagyon fáradtak voltunk. Jövőre remélem még több gyönyörű lélekkel találkozhatom az Evernessen, e sorok olvasói közül is. 

A fejtető csakrái

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"9. Szahaszrára csakra

Ez a csakra közvetlenül a torok, vagy a nyelv fölött helyezkedik el. E csakra nagyszerűsége leírhatatlan. A testünk minden egyes része kapcsolatban áll ezzel a fontos ponttal. Ha a teljes pránájáma abhjászában gyakorolt púraka ereje által növeljük a csaitanját ebben a szahaszrára csakrában, a csakra mozgása felgyorsul, ami által szert tehetünk bármilyen képességre vagy erőre, amire szeretnénk. 

(Krishmanacharya lejjebb helyezi a szahaszrára csakrát, melyet ezerszirmú lótuszként szoktak ábrázolni, és általában a fejtetőre vagy afölé helyeznek. Krishnamacharya nem domborítja ki e csakra spirituális jelentőségét, inkább arról beszél, hogy ha sikerült felemelni a pránát ebbe a csakrába, akkor bármilyen képességre és tehetségre szert tehetünk, túlléphetünk a karmikus korlátainkon. A prána felemelése a szahaszrárába általában magában foglalja a Kundaliní felébresztését és felvezetését az összes csakrán keresztül. E folyamat közben a Kundaliní tűz-természetével elégeti az akadályokat képviselő granthikat (csomókat), így az összes csakra és a Kundaliní kreatív energiájának szinte határtalan potenciálja a rendelkezésünkre áll.) 

10. Brahmagúha (laláta) csakra

Ez a csakra a homlok fölött helyezkedik el. A pránájáma gyakorlása azt okozza, hogy a prána váju beáramlik a szusumná nádíba, és ezt a prána vájut ott kell tartani a kumbhaka segítségével. Ha követjük ezt a gyakorlatot, akkor képessé válunk arra, hogy megváltoztassuk a saját sorsunkat. Nem lehet leírni e folyamat nagyszerűségét. Csak tapasztalat által tanulhatjuk meg. 

(A brahmagúha csakrát a tantra-irodalom a szahaszrára csakrán belüli csakraként említi bindu-csakra néven, és mint ilyen, a Transzcendenssel, azaz Istennel való kapcsolatunkat határozza meg. Ebben a csakrában a nirguna brahmanon (forma nélküli Abszolúton) meditálhatunk, és elérhetjük a tárgy nélküli szamádhi állapotát. Ez az az állapot, amely képes megsemmisíteni a karmikus kötelékeinket.)

Minden egyes csakrába a pránájáma gyakorlásának ereje által helyezhetjük a csaitanja saktit. Amikor elértük a csaitanja saktit, akkor a csakra mozgása kiváló lesz. Ekkor azonnal elkezdjük megtapasztalni a korábban felsorolt számos előnyt. Ha a megfelelő irányítás alatt egy vagy két évig gyakoroljuk a pránájámát, a sásztrák útmutatásait követve, akkor a csakra sakti ki fog virágozni és az összes eredményt megkapjuk. De a pránájámát csak az ászanákkal együtt és a jamákat, nijamákat betartva szabad gyakorolni. Ha ily módon gyakoroljuk, akkor a pránájáma sakti ki fog virágozni és eljut a testünk összes fontos részébe, valamint a tíz csakrába és nagy erőt és hasznot fog hozni. Az, aki nem járatos a jamában, nijamában és ászanában, nem fog szert tenni semmilyen haszonra. A helyes gyakorlás és erőfeszítés által a csakra-sakti ki fog terjedni és az összes fent felsorolt eredményt elérhetjük."

Everness Fesztivál - szombat

Szombatra virradóra már elállt az eső, és a Nap is kikandikált néha a felhők mögül. Nem mondom, hogy strandidő lett hirtelen, de legalább már fesztiválozni lehetett. Ma idejében kellett átmennünk a Pelso Campingbe, a fesztivál színhelyére, mert Orsi tíztől előadást tartott, én pedig workshopot a Spiri Lounge-ban. A workshopon a jóga és a sámánizmus közötti kapcsolatra igyekeztem rávilágítani elméleti és gyakorlati szempontból. Az első fél óra egy bevezető volt, amiben beszéltem például arról, hogy mindkét út azt a célt szolgálja, hogy a tudatunkat összekapcsoljuk a magasabb világokkal, létszférákkal. A jógában nincs meghatározva, hogy milyen formában imádjuk vagy képzeljük el Istent, és a sámánizmusban is Isten behelyettesíthető az adott törzsi kultúra hagyományaival, míg maguk a sámáni módszerek és gyakorlatok az egész világon szinte teljesen megegyeznek. A jóga célja a tudatunk megváltoztatása, megtisztítása, és a sámánizmusban is erre törekszünk- Míg a sámán gyógyító, és igyekszik eltávolítani, "kiszívni" a betegséget okozó energiát, valamint visszaállítani a lélek egységét, egyben tanító is, aki tanítja az eksztázis technikáit és másokat is rávezet a belső világuk megismerésének útjaira.

Ezután légzőgyakorlatokat végeztünk sámándobbal. Néhány mély lélegzetet vettünk állva, majd a karokat a magasba emelve, utána pedig belégzésnél nyútózkodtunk felfelé, majd kilégzésnél előrehajoltunk és a földre tettük a kezeinket. Ezután öt perc intenzív transzlégzés következett a dob hangjára, miközben mindenki állt és felfelé nyújtotta a kezét, igyekezve kiterjeszteni a tudatosságát a felső és az alsó világok felé is. A végén leengedtünk a kezeinket és visszatartottuk a levegőt, ameddig bírtuk. Ezután ülve folytattuk a transzlégzést, de most az orrunkon keresztül, mint a jógikus fújtató légzésben. Ezt is egy légzésszünettel zártuk le, és lefeküdtünk egy kör alakzatba, mindenki a fejével a középpont felé. Még öt percig ment a transzlégzés, majd egy légzésszünet következett (ami ilyenkor spontán módon is perceking tarthat), és végül rátértünk a workshop harmadik részére, ami egy fekvő sámánutazás volt, sámándobbal kísérve. 

Az ilyen utazásokhoz mindig az Életfa szimbolikáját szoktam használni, amit sokan el tudnak képzelni, és el tudnak indulni a múlt vagy a jövő, az alsó vagy a felső síkok felé. A dobolás nagyjából fél óráig tartott, Bársony Bálint éppen arra járt és a fent látható fotón meg is örökítette, ahogy révültek az emberek. A végén visszahívtam mindenkinek a lelkét az utazásról, és ragyogó arccal tértek magukhoz, és még kérdezgettek sok mindent. Egy szép út kezdetén járunk mindannyian, remélem hogy sokan velem fognak tartani. 

A workshop után 4.15-kor kezdődött ismét a jógaórám, most a jó időre való tekintettel már többen jöttek jógázni. A jógaórák végén tartottunk egy-egy kisebb meditációt, az első napon a gyökér- és szexcsakrán meditáltunk a Lam és Vam mantrákkal, majd pénteken a köldök- és szívcsakrán a Ram és Jam mantrákkal, ma pedig a torok- és harmadik szem csakrán a Ham és Óm mantrákkal, és közben vizualizáltuk is a mantrákat. 

A workshop befejeztével én még maradni akartam, mert Ölvedi Gábor tartott egy jam-et tíz órától. Miután kikísértem a családomat az autóhoz, visszafele úton pont Gáborba botlottam, és azt mondta, hogy ha nagyot akarok jammelni, akkor menjek most az Intergál Akadémia sátrába. Ott a fesztivál legjobb dobosai ültek a hangszereik mögött, és én is gyorsan magamhoz vettem a dobomat. Gánti Bence egy dohány-imával kezdte a transzdobolást. Szerencsére én akkor még nem ültem a zenészek között, így nem kellett slukkot szívnom a cigarettából, amitől lehet, hogy köhögő rohamot kaptam volna, mert még életemben nem dohányoztam. 

Minden zenész elmondta magában az imáját, majd elkezdődött a zúzda. Az emberek szinte azonnal feloldódtak és eksztatikusan táncolni kezdtek, mi pedig ütöttük a ritmust. Bence rámutatott egy üresen álló székre, hogy üljek oda, és én is lelkesen csatlakoztam a dobosokhoz. A Tribali együttes vezetője is ott volt, nagy dobpárbajt nyomtak Gáborral, majd vezette a dobolást és az éneklést. Volt ott torokének meg kurjongatások is rendesen. Egy-két rövid szövegű nótát is beleszőttek, de a lényeg a ritmus volt. Ilyen jót még életemben nem doboltam. Mintegy két óráig tartott az őrület, utána lenyugodtak a kedélyek. Én pedig annyira feltöltődtem, hogy haza is indultam, lemondtam a tíz órai dzsemről, be kell osztani a jót is!

A torok- és harmadik szem csakra

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"7. Visuddhi csakra

Ez a csakra a torok területén helyezkedik el, vagyis a nyak tövében, a szegycsont fölött, a két kulcscsont között, ahol egy középső ujjnyi mélyedés található. Ha a pránájáma ereje által ide juttatjuk és megtartjuk itt a csaitanját, megkapjuk aszvára vigjánamot (a hangok ismeretét). Ha a csittamot (a tudatot vagy finom fizikai testet) erre a csakrára tudjuk fókuszálni, az összes világi gondolat megszűnik (elveszítjük a külső tudatosságot), és képesek leszünk meglátni az isteni Paramátmát teljes dicsőségében az Önvaló fényén keresztül. Ha kontrollálni tudjuk a csitta mozgását és elérjük a csaitanja erejét ebben a csakrában a kumbhaka segítségével, akkor megszilárdulunk a fiatalosság és lelkesedés állapotában. Ezt a csaitanját elérve a krama által, megkaphatjuk ezeket az eredményeket a kívánt mértékben. 

(A visuddhi csakra az isteni törvény ismeretét adja, melyet a hang tudományán keresztül ismerhetünk meg a legjobban. A védikus mantrák és a bölcsek szóbeli közlései felnyitják a belső látásunkat, és amennyiben sikerül elcsendesíteni a külvilággal és az anyaggal kapcsolatos gondolatainkat, megvalósíthatjuk a Paramátmát, vagyis az immanens Istent, amint a teremtés minden egyes atomjában és azok között is jelen van, és irányítja a teremtést. Az önvalót egy átlátszó kristályhoz is hasonlítja Patandzsalí, mely ha teljesen megtisztult, akkor torzítás nélkül tükrözi isten és a világ (Isten káradása) valós természetét. Az Önvaló Isten minőségének tükröződése, az Egy, aki végtelenül sokra osztotta magát. A Paramátmá (Felsőlélek) és a dzsívátmá (egyéni lélekszikra) egyaránt Isten kiterjedése, de míg a Paramátmá egyszerre Egy, de mindenhol jelen van és teljes tudattal, tudással és erővel rendelkezik, addig a dzsívátmá tudata helyben, időben és tudásban, tudatosságban korlátozott, mindaddig, amíg meg nem világosodik.)

8. Ágjá csakra

Ez a csakra a két szemöldök között helyezkedik el. Ha fókuszálni tudjuk itt a csaitanját, akkor képesek leszünk mindenkit irányítani. Ha gyakoroljuk a pránájámát a récsaka és a púraka mozdulatain keresztül a két orrlyukban található nádíban és az orrlyukakban tartjuk a lélegzetet, valamint keringetjük a prána vájut, az orrnyílások alatti nádík is megtisztulnak. Isteni ragyogásra teszünk szert, képesek leszünk látni az átmant és ezen áldás által képesek leszünk látni minden eseményt, ami a világon történik, anélkül, hogy megmozdulnánk. Az ágjá csakrában létrejövő csaitanja csitta vritti (életerő felhalmozódása) nagyban hozzájárul a hosszú élethez.

(Míg a visuddhi csakra az isteni hallás elérését tette lehetővé, az ágjá csakra a belső látás és távolbalátás képességét adja. Más források szerint az ágjá csakra felébresztésével kifejlődik az intuíciónk, vagyis észreveszünk rejtett összefüggéseket, a logikán túli sugallatokkal tudjuk megoldani a problémákat vagy megválaszolni egyes kérdéseket, és a jövőbe vagy a múltba is láthatunk az ágjá csakra segítségével. Patandzsalí az ágjá csakrán történő meditációhoz kapcsolja azt a képességet, hogy megismerjük mások gondolatait, illetve irányítani tudjuk azokat. Hozzá kell tenni, hogy az adott misztikus képességet úgy lehet a legjobban fejleszteni, ha kifejezetten a képesség megszerzésére koncentrálunk a meditáció, illetve a pránájáma gyakorlása közben. A legfontosabb eredmény azonban az ágjá csakra felébresztésekor a szaguna brahman, azaz Isten formával rendelkező aspektusának megismerése és megpillantása. Az ehhez vezető gyakorlatok a csandra és szúrja bhédana (egy orrlyukas) pránájámák, valamint a nádí sódhana (váltott orrlyukas) légzés.)"

Everness Fesztivál - péntek

A csütörtöki kánikulai nap után következett a péntek, viszont éjszaka egy vihar jól eláztatott mindent, és a levegő hőmérséklete is lehűlt 15 fokra. Reggel 8-kor még mindig esett, és azon tanakodtunk, hogy mi legyen a 10 órára meghirdetett "Jóga és sámánizmus" workshopommal. Végül úgy döntöttünk a SpiriShop tulajdonosaival, hogy áttesszük a programot szombaton 1 órára, hátha akkor jó lesz már az idő, és a SpiriShop Lounge része és felszárad. Így mi délutánig nem is nagyon merészkedtünk ki az apartmanból, mert az apartmanunkhoz egy meredek lépcsőn lehetett felmenni, amit Alex még nem bírt balesetmentesen megmászni, az udvaron pedig egy nagy és mély medence volt, amiben csütörtökön fürödtek ugyan a gyerekek, de ma már nem lett volna üdvös, ha ruhástul beleesnek. 

Szóval délután átmentünk órát tartani, Orsi a Gyerekszigeten, én pedig a CsendesPart helyszínen. Az előző napi fotón egészen jól néz ki ez a kis bambuszkupola a színes textilekkel, ám ezek mára lekerültek róla, gondolom a vihar megszaggatta és eláztatta őket. Így maradt a majomketrec, ráadásul a föld is eléggé vizes volt. 

Végül egy közeli fedett sörsátorban vettünk menedéket, és ott tartottam meg az Ashtangát a hat vállalkozó szellemű résztvevőnek, közben pedig Major Bettina játszott nekünk handpanon. Az óra végén Lágler Krisztián le is fotózott bennünket, ugyanis én otthon hagytam a telefonomat az apartmanban. Ennek majd még lesz jelentősége. A jógaóra után még vacsorázgattunk meg vízpartoztunk egy kicsit a családdal, aztán ők elindultak hazafelé, én pedig ott maradtam, mert meg akartam várni Bársony Bálint hangfürdőjét, ami este 8-kor kezdődött. Tavaly épp itt az Everness fesztiválon érintett meg a hangtálak hangja, és nála voltam először hangfürdőn a jurtában. 

A Hangterápia sátor teljesen tele volt, szerencsére én jó előre foglaltam egy fekvőhelyet magamnak az első sorban, így nem kellett ülnöm vagy állnom a sátor bejáratánál. A hangfürdő persze akkor az igazi, ha nincs semmiféle zaj és jó meleg van, mint Bálintéknál a jurtában, de itt is egész jól bemikrofonozták a hangtál-szettet és némi bevezető után elkezdődött a hangfürdő. Rebeka, Bálint felesége körbejárt egy szertartásgonggal és megtisztította mindenki auráját, majd elkezdődött a gongok, hangtálak, csengők, tingsák és egyéb hangszerek összjátéka. Az óceándob, a sansula és a koshi különösen üde hangfoltjai a fürdőnek, és a végén szép lassan visszajöttünk a sátorba. Nekem a hangutazás alatt az a látomás jött be, hogy nagyon kell szeretnem a gyerekeimet és a feleségemet, mert ők nagyon fontosak az életemben. Bálinték is éppen babát várnak, így nem meglepő, hogy e bensőséges szeretet energiája átjött a hangfürdőn. 

A hangfürdő végén megismertük Bérczes Ádámot is, aki a Hangutazók CD-it adja ki, és nem mellesleg délután végignyomta nálam az Ashtanga-órát. Megköszöntem Bálintéknak a remek hangfürdőt, és nekiindultam a 3 kilométerre lévő apartmanunk felé, méghozzá egy olyan gyalogúton, amerrefelé még nem mentünk kocsival sem, csak délután megnéztük Orsi telefonján. Mivel nem volt nálam az én telefonom, így teljesen offline üzemmódban, a helyi kocsmában és autósoktól kérdezősködve sikerült végre hazajutnom. 

Csandra krama szülés után

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A szülés után fokozatosan kezdjünk bele a gyakorlásba, és fokozatosan építsük vissza a hasfal és a gáttájék erejét anélkül, hogy fölösleges feszültséget hoznánk létre ezeken a területeken. Kezdetnek a legtöbb álló póz megteszi, a hátrahajlításokat viszont óvatosan kell kezelni. Érdemes a hason fekvő hátrahajlításokkal kezdeni. A hídból hátrahajlítást és egyéb hasonlóan intenzív mozdulatokat eleinte kerülni kell. A Csandra krama guruló vinyászája hasznos lehet a központtal kapcslatos tudatosság fejlesztéséhez, a hanyatt fekvő pózok pedig a csípő, gerinc és keresztcsont körüli feszültség oldásához hasznosak. Fontos, hogy figyeljünk a testünk igényeire és annak megfelelően gyakoroljunk. használjuk a józan eszünket! A Csandra krama hasznos alternatíva lehet az Ashtangához képest, mivel maximális haszonnal, így tudjuk folytatni a gyakorlást a terhesség alatt és utána is. 

ha nem vagyunk biztosak benne, akkor konzultáljunk a jógatanárunkkal vagy orvos-szakemberrel. A Csandra krama eredeti változatában jóval kevesebb póz volt, mint a mai teljes sorozatban. A teljes sorozat ismertetése után fel fogjuk sorolni az alap (rövidített) sorozat pózait, is, mely kilenc fő pózból áll. Ezt akár kiegészítésképpen is gyakorolhatjuk az Ashtanga-sorozat mellett. Férfi és női gyakorlóknak egyaránt a hasznára válhat.

A Csandra krama sorozat egyes elemeit összekapcsolhatjuk vagy kiterjeszthetjük a Szimha krama (Oroszlán-sorozat, melyet szintén Matthew Sweeney fejlesztett ki, az Ashtanga második sorozat alternatívájaként azok számára, akik szeretnének túllépni az első sorozaton, de a második sorozat eredeti változata nehézséget okoz nekik). 

A Csandra krama erősítő hatású, és különösen erősíti a lábak és a csípők hajlékonyságát és vérkeringését. Mégis törekedjünk arra, hogy erőlködés nélkül sajátítsuk el. Ne vigyünk bele annyi erőt, mint egy Ashtanga-gyakorlásba, és ne erőltessük azokat a pózokat, amelyek fájdalmat okoznak, vagy meglévő sérüléseket, gyengeségeket fokoznak. 

Lazítsuk el a szemeinket és nézzünk lefelé, hogy az energiánk lenyugodjon és lágyabb legyen. Tartsuk fenn a figyelmünket, hogy ne váljunk lustává és dekoncentrálttá a pózokban. Próbáljunk csendesen és lágyabban lélegezni, mint az Ashtangában. A tipikus uddzsájí légzés ennél jobban hevít és stimulál. Akkor is, ha a teljes sorozatot végezzük, és akkor is, ha módosítjuk vagy rövidítjük, gyakoroljunk lassan, a pózokat akár tovább is kitartva, mint ameddig elő van írva. Krishnamacharya szerint öt-tíz percig is kitarthatunk egy-egy pózt, ha a teljes terápiás értékét szeretnénk megkapni. Kísérjük figyelemmel a holdfázisokat, és maradjunk együtt az áramlással.

Csandra krama a terhesség alatt

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A menstruáció első és második napja alatt, attól függően, hogy mennyire nehezen viseljük ezt az időszakot, módosíthatjuk vagy könnyíthetjük még a Csandra krama sorozatot is. Kezdhetjük például a csandra namaszkárával, majd kihagyhatjuk az álló pózokat és folytathatjuk az előrehajlításokkal, de az erősebb nyújtásokat, például a dzsánusírsászana A és C változatát szintén ki lehet hagyni. A vírászana sorozatból megcsinálhatunk annyit, amennyi jólesik, de lépjünk hátra lefelé néző kutyába mindegyik póz között. A lábak-a-falon sorozatot kezdjük a fél-málászana guggolással, de a tevepózokat kihagyhatjuk.

Ha terhesen szeretnénk gyakorolni ezt a sorozatot, akkor kerüljük az olyan pózokat, amelyekben összepréseljük a hasfalunkat. A pascsimóttánászanában helyezzük kis terpeszbe a lábainkat, és az összes előrehajlításnál elég, ha csak félig döntjük a törzset, nem kell teljesen ráfeküdni a lábainkra. A vírászanát és a hanyatt fekvő pózokat gyakorolhatjuk alátámasztással, és ugyanezt tehetjük a lábak-a-falon sorozat esetében is. Sok nő érzi azt, hogy a baba pozíciója és a plusz súly miatt leterhelődik a dereka, ezért ki kell kísérletezni, hogy az adott esetben milyen alátámasztásra lehet szükség. 

A terhesség három trimeszteréhez alkalmazkodva folyamatosan módosítsuk a gyakorlást. Ez függ attól, hogy mennyire ment a jóga, mielőtt terhesek lettünk, és hogy érezzük magunkat a terhesség közben. Ha erős és rendszeres volt a gyakorlásunk, akkor általában nem lesz gond abból, ha folytatjuk. A testünk már megszokta, így nem valószínű, hogy a gyakorlás miatt megszakadna a terhesség.  Az első trimeszter alatt ajánlott a gyakorlás korlátozása, és a nagyon haladó gyakorlatok kihagyása. Egyes nőknek teljesen ki kell hagyniuk a gyakorlást az első három hónapban az erős hányinger miatt. Érdemes kivárni, amíg megerősödik és letapad a magzat, különösen ha valamilyen veszélyeztető körülményt diagnosztizálnak. 

A második trimeszterben, főleg, ha megszűnik a hányinger, ráerősíthetünk a gyakorlásra, de maradjunk a már ismert, kipróbált pózoknál. A harmadik trimeszterben ismét csökkenthetjük a gyakorlást, amikor a hasunk már nagyon nagy és nehezebben tudunk végrehajtani egyes gyakorlatokat.

Everness Fesztivál - csütörtök

A mai nap sem volt semmi, leírom hát röviden. Csütörtök reggel indultunk a családdal az Everness fesztiválra. Előtte kb. 4 órát aludtam, aminek meg is lett az eredménye, mert a gyerekek holmijait tartalmazó két fekete táskát valahogy kint hagytam az autó mellett. Ezt persze csak délben vettük észre, amikor megérkeztünk Paloznakra és próbáltunk bepakolni az apartmanba. 

Némi telefonálgatás után kiderült, hogy a tízemeletes ház takarító személyzete megtalálta a táskákat a parkolóban, és eltették a gondnokságon. Legalább a cuccok megvoltak, de valahogy le kellett juttatni őket Alsóörsre. Még egy-két óra, és sikerült találni valakit, aki le is hozza őket, hogy ne kelljen egy hétig ugyanabban járnia a két gyereknek. 

Szóval ebben az állapotban értünk át a fesztivál helyszínére, mindketten jógaórát tartani. Orsi a gyermekfaluban tartott babás jógát, úgy, hogy a két gyerkőc is rajta lógott közben, én pedig a Csendes parton tartottam Ashtangát. Ráadásul a programfüzetben a napi bontásban elírták a jógaórám kezdetét 15:15-re, így páran már ott voltak egy órával előtte, és nekem kellett szabadkoznom, hogy csak 16:15-kor kezdünk. Igyekeztem egy-egy zenészt is szervezni minden napra a jógaórámhoz, de még az sem érkezett meg, amikor kezdtük a gyakorlást.

Viszont egyre bővült a kör, és már a sátoron kívül is gyakoroltak, és a napüdvözletek végére Ölvedi Gábor is befutott a dobjaival, és elkezdett muzsikálni, miközben mi jógáztunk. A sátor laza teteje némileg csökkentette a tűző nap erejét, de azért így is megizzadtunk, másfél óra alatt végeztünk az egész sorozattal, pedig sokan most csinálták még csak először. 

A gyakorlás végén egy csakrameditációt tartottunk sámándobbal. A múládhára csakra négy szirmú lótuszát vizualizáltuk, és a LAM mantrát mondtuk, mely a csakra bídzsa-mantrája, négy dobütésenként. Utána áttértünk a szvádhisthána csakrára, és a VAM mantrára. Itt már hat ütésenként mondtunk egy mantrát, a szirmok számának megfelelően. A nagyjából tíz perces meditáció végére mindenki feltöltődött, és nagyon örültem, hogy ennyien jöttek gyakorolni, meg hogy Gábor is megérkezett és zenélt nekünk. Én is egészen lenyugodtam, főleg, hogy estére a gyerekek csomagjai is utolértek bennünket.

A program után még beszélgettünk egy-két résztvevővel, majd a családdal a játszótér és az étkezőudvar felé vettük a kanyart. A szállásunkra visszaérve igyekeztünk elaltatni a gyerekeket, de ez nem sikerült tíznél előbb. Én közben blogoltam, hogy behozzam egy kicsit a lemaradásomat. Holnapra esőt is hideget ígérnek, remélem, azért ez nem fogja zavarni a programok megvalósulását. Aki pénteken látogat ki az Evernessre, azt várom tíztől egy "Jóga és sámánizmus" workshopra, majd 16:15-től ismét Ashtanga-gyakorlásra.