2018. június 14., csütörtök

A dháraná és a dhjána

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"1.4 A dháraná és a dhjána

Az elme megfékezését és egy helyben tartását dháranának nevezzük. Ez egy elengedhetetlen lépés az elme ékágratá (egyhegyűség) állapotának elérésében. Az, aki képes az ékágratá állapotába hozni az elméjét, nem csak az összes érzékszerve fölött fog uralkodni, hanem az összes sziddhire is szert tesz. Amikor képesek vagyunk uralni az elménket, akkor befelé tudjuk fordítani az indrijákat, és azok belülről végzik a tevékenységüket. Tehát az elme kontrollálása által az összes érzékszervünket is kontrollálni tudjuk.

(Krishnamacharya szerint nagyon könnyen képes szert tenni a sziddhikre (misztikus képességekre) az a jógi, akinek sikerült egyhegyűvé tennie az elméjét. Ez azért van, mert az egyhegyű elmét bármilyen meditációs tárgyra irányítva szerves kapcsolatba kerülünk azzal a tárggyal és a folyamat mellékhatásaként jelentkező képességre szinte azonnal szert teszünk. Mindez nem valósul meg a szétszórt elmével végzett meditáció közben. Az a kifejezés, hogy az "érzékek belülről végzik a tevékenységüket" a misztikus érzékelés (belső látás, hallás, ízlelés, szaglás, stb.) kialakulását jelenti, mellyel a meditációs élményeket meg tudjuk élni.)

A dhjána rendelkezik egy rendkívüli és különleges tulajdonsággal. Tételezzük fel, hogy gyakoroljuk a pránájámát, pratjáhárát és a dháranát, hogy képesek legyünk kontrollálni az elmét, és szert teszünk az ékágratá állapotára, melyben egy pontra tudjuk fókuszálni az elménket. Ha egy ilyen ember egy élethelyzetre vagy tárgyra gondol és azt kívánja, hogy az megtörténjen vagy ne történjen meg, az események a vágya szerint fognak alakulni. Senki nem jelentheti ki, hogy ez lehetetlen, vagy nem történhet meg. Ezt maguk a risik is megtették, amikor egy átkot vagy áldást mondtak ki. Mivel már nem gyakoroljuk a jógábhjászát, nem is hiszünk mindebben. De a jama és a nijama követése, valamint az ászana gyakorlása által a tíz csakra szert tesz a megfelelő erőre, a gyakorló mind a tíz csakrában eléri a csaitanja saktit, és az elméje fókuszált és egy pontra szegezett lesz. Ha ekkor elkezdi gyakorolni a nididhjászanamot (mély és folyamatos meditációt), akkor szert tesz az átok vagy áldás adásának képességére. Ezen felül, kifejleszti azt az erőt, hogy bármilyen formát elérhet, amire gondol."

Nincsenek megjegyzések: