![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjd_Ygqmn_lgXzrHY7gSLimf645f9i7qIfrAjxbZzITP-lGk9bQIMWkkESeBW3CoD_P_L-XPRDmCcT9_WIKmcupYkPi1Q2MkC1RnMu2pEuMsp8HY5641Um67PcYdtuV2uh2jVn4dgNXijW/s320/Pascimadj.jpg)
eztem különösebben merevnek a derekamat, pedig arra számítottam. Átlagos volt, a láb-a-nyakba pózokkal még én sem vagyok elégedett meg Shiva sem teljesen. A Karandavászanát gyűrjük, de azért a fejet még le kell tenni nekem is meg Áginak is. Tekergőzünk Shiva kezében, mint a kígyók.
Bogyó készített még pár fotót, jellemzően a vége felé szokott odaérni, amikor az állók után befejezi a relaxációt (vagyis kialussza magát). Úgyhogy minden reggel a befejező sorozatot fényképezi, meg az előtte lévő néhány pózt. Itt például a dropbackek utáni pascsimóttánászanát fotózta, István kedvenc igazításával. Óra után lementem a Kalari arénába, hátha szerencsém lesz. Már fentről a jógateremből (ami Shiva házának a tetején van), hallottam a botok kopogását. Ambarish éppen két falubeli kissrácot edzett, rövid, bunkósbot-szerű sodrófákkal hadakoztak.
Ha nem figyel az ember, vagy elfelejti a forgatókönyvet, bizony lehet itt egy-két sérülést szerezni. Utána a nagyobbik sráccal is vívtak egyet hosszú bottal, majd a kiskölkökkel straight leg volt, meg spárga-lépkedés. A végén kézitusára tanította őket, amiről én azt tudtam, hogy a Kalari legmagasabb foka.
Jól tolták. Az egyik elkapta a másik kezét, kifordult, és a hátán keresztül átlódította a másikat hátraszaltóban. A másik, amint a földre érkezett, kitette a lábát, és a hasánál megtámasztva átdobta maga felett az elsőt, az is csinált egy hátraszaltót. A Nelson-fogásból is megtanultak kiszabadulni, ezt még kipróbálom én is.
Amikor befejezték, Ambaris rám mosolygott: "Tired?" Áááá - ráztam a fejemet. "And you?" - kérdeztem vissza. Áááá - válaszolta, de azután csak a konyha felé vette az útját, nem akartam nyaggatni. A Kalari arénában valahogy katonai fegyelem van, meg sem merek mukkani, hogy ezt vagy azt akarom vagy nem akarom csinálni. Így hát a mesterre bíztam magamat, és ma nem edzettünk. Lehet, hogy rá is fér a combjaimra egy kis pihenés.
Visszaértünk, puja, reggeli, majd vásárolni akartunk, de kb fél órás bőcörgés után kiderült, hogy a kiszemelt boltok még mind zárva vannak. Tizenegy előtt itt nem nagyon mozdul meg a nép. Szóval visszamentünk a szállodába, és be a vízbe. Egész jó hullámok voltak ma is. Egy óra múlva a parton megpróbáltam a dropbacket, de nagyon nem ment. Pihenni kell, gondoltam magamban, és kifeküdtem a medence partján a nyugágyra. Bogyó elaludt a napon, jó piros is lett a hasa. Még egy tenger, majd dolgoztam egy kicsit a szobámban a számítógépen.
Délután ismét be a hullámokba, egy fél órás hullámlovaglás után ismét megpróbálkoztam a dropback-kel. Az első tizenöt csapnivalóan ment, de utána kezdtem egészen belerázódni. A combot meg a hasizmot terheli főleg, ezeket jócskán érzem most is. Közben a többiek bent hánykolódtak a hatalmas hullámok között. A vége felé szóltam Bogyónak, hogy hozza ki a kamerát, hadd legyen egy-két fotó a 108 dropbackről a kovalami tengerparton.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix2b4fxFukkm81BPhW-hBJtCdkVjwugo_aQ8uzHap6N6f9nZyQlbac3Gv-dRPgjaDdStGh6fIWEP03KPrjJ7gg3zecno37UQ_kD8-GJPO4YAPmAriVzsfpvo8oXgW-LE-7nzKq2RkjoRZA/s320/Handstand2.jpg)
Közben egy-két indiai mellém szegődött, kérdezték, hogy mi ez. Mondtam, hogy jóga, próbálják meg ők is. Az egyik srácnak sikerült hátraereszkednie, de a felálláshoz kellett egy kis segítség. Utána mutatott ő is egy-két ászanát, a vinyászát meg a kézenállást egész jól nyomta. Csináltunk még pávát meg ilyesmiket, utána leültünk pránajámázni. Kiderült hogy a srác kamion-sofőr, és még vagy tíz kollégája mellénk ült félkörbe, volt aki simán lótuszban ült. Csináltunk naulit, kapálabhátit, nádi sódhanát meg miegymást, közben indiaiak és turisták is egyre többen fényképeztek minket.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdocJzJQrZWsaTwuP2Yx66yFlSGAnacZsnIEGd809MOLODQUX0qhVCMVEWGcqt1js7xhVJBYV4l9a0SMbn9uCHDW0CQPpjNhfx0p3y5v4p8mv1TLSZtsakQ1UqwffT-9XArB6GLI6LXT7z/s320/Jogaklub.jpg)
Úgyhogy jót jógáztunk a közúti árufuvarozók szakszervezetével, hiába, itt még egy szimpla sofőr is simán hullámoztatja a hasát. Legalább lett blogtéma mára is, már aggódtam, hogy belesüppedünk a szürkeségbe. A jógaszesszió befejeztével, mivel közben megvolt a 108 dropbackem is, bementünk a hotelbe zuhanyozni, és mág egyszer nyakunkba vettük a régiség-kereskedőket.
Találtunk is szép Ganés, Siva meg Laksmi domborműveket elérhető áron, az új Atma Centert fogják díszíteni, aminek a megnyitójára mindenkit szeretettel várunk február 28-án, vasárnap 18 órakor az Üllői út 6. szám alatt. A lányok éppen a bolt mellett kaptattak felfelé, miközben alkudoztunk, biztosan valami speckó éttermet készültek megrohamozni.
Mi hazacígöltük a műkincseket, majd beültünk a Malabar Caféba. Ismét pizza és Banana Split lett a menü, bár Bogyó fokhagymás naant majszolt mellettem. Szerencsére nem felém fújta a szél az illatot. Este internet, Skype, holnap pedig kilenckor indulunk elefántfürdetést meg krokodilokat nézni. Remélem, egyben megússzuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése