Kissé bekések, Om-ozás közben nyitok be, mire villámló szemöldökökkel pillant rám. Amikor befejezik, el is magyarázza, hogy a késők csak a ráhangolódás végén jöhetnek be, hogy ne zavarják a többieket. mentségemre legyen mondva, hogy én erről nem tudtam, legközelebb óvatosabb leszek.
Elkezdtük az órát a szokásos hanyatt fekvős csípőnyitogatással, majd oldalvást folytattuk. Ez mág OK, az öt órai alvás után a szememet inkább csukva, mint nyitva tartottam- Ezt úgy hívják, hogy szemhéj-dristi, vagyis belülről nézed a szemhéjadat és erősen koncentrálsz, hogy el ne aludj. A mai törzsanyag a vírabhadrászana volt, amit vagy 3x20 légzésig ki is tartottunk mindkét oldalra. Azért ez így kora reggel nem kevés, főleg egy előre-hátra ugráláshoz szokott astangásnak. Utána Trikónászanába jöttünk ki, majd a pársvakónászanát épp csak hogy futólag érintettük.
A baddhakónászanát külön kérésre vettük ismét, úgy látszik itt is kedvenc, nem csak nálunk. Párban csináltuk ráadásul, énrám egy Kristóf nevű hallgató tehénkedett a térdével meg a mellkasával, tisztára mintha István igazított volna. 20 légzés után bedobtam a törölközőt, ez így kora reggel hidegben még nekem is sok volt. Én őt óvatosabban igazítottam, nem akartam lezúzni szegény csípőjét.
Szuptavírászana is volt, ami végülis pihentető póz, ezt szívcsakra-nyitással kombináltuk, vagyis a hátunk alá tettünk egy hengert és kihomorítottuk a mellkast. Utána dzsánusírsászana következett, szintén oldalanként 20 légzésig. A pózok között még lefelé néző kutya, meg egy-két napüdvözlet is elfért, majd, amikor már kezdett nagyon hosszúnak tűnni az óra, és nagyon lassan telni az idő, végre lefeküdtünk relaxációba.
10 perc blackout után lassan fölkecmeregtünk a matracról és Zsuzskának megköszönve az órát kioldalogtunk a teremből reggelizni. Lehet, hogy csak a hideg meg a kevés alvás miatt olyan megrázó élmények ezek a Bhaktis órák. Mindenesetre délután még fogok gyakorolni, mert van mit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése