Tapasz

A tapasz vagy tapah szó lemondást, vagy vezeklést, önszigort jelent. Ugyanakkor a hőre is utal, amely képes megtisztítani a személyiségünk különböző szintjeit. Az ászanák gyakorlása közben hő keletkezik, amely elpusztítja a fizikai szennyeződéseket. A pránájáma közben keletkező hő a nádík pránikus szennyeződéseit pusztítja el, a meditáció közben keletkező hő pedig a mentális szennyeződéseket pusztítja el. A karmikus szennyeződéseket az odaadás tüze által tudjuk megsemmisíteni.

Patandzsali szerint (2.43.) A tapasz gyakorlása tökéletességet eredményez a testben és az érzékszervekben. A jógikra azt lehet mondani, hogy szuperegészséges emberek, mert a jóga rendszere arra lett tervezve, hogy a jógit felkészítse a hosszan tartó meditációs gyakorlatokra, vagy éppen a szamádhiban való mozdulatlan üldögélésre. Tehát igenis lehet tökéletességet elérni a test és az érzékek szintjén, ami azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy a legnehezebb ászanákat is extrém mértékben végre tudjuk hajtani, hanem inkább azt, hogy a test nem lesz többé akadály a meditáció gyakorlásában vagy a szamádhi elérésében.

A jógi teste rendeltetés-szerűen működik, az érzékszervei kontroll alatt vannak, és megfelelően szolgálják a jógit, és ezt az állapotot elérhetjük a jóga alsóbb fokainak gyakorlásával. Megszabadulhatunk a betegségektől, és a meditációt zavaró tényezőktől.

Swami Satyananda a magyarázatában öt változatát sorolja fel a tapasznak:

1. A test napoztatása, hogy a bőr kemény és ellenálló legyen (csak vigyázzunk, nehogy bőrrákot kapjunk!)

2. A testet ki kell tenni a tűz hevének, hogy karcsú és barna legyen (Hot Ashtanga!)

3. Pránájámát gyakorolni, hogy hőt tudjunk termelni a testünkben.

4. A koncentráció tüzét fejleszteni azáltal, hogy egy pontra koncentrálunk.

5. A böjtölés által fejleszteni a tüzet.

A túlzott böjtölés persze elemészti a test szöveteit, szóval ha valaki nem túlsúlyos, és megterhelő ászana-gyakorlást végez, akkor érdemes csínján bánni a böjttel.