2013. március 30., szombat

Agni és a békák

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Bhékászana (Békapóz)

A bheka kifejezés békát jelent. Az indiai mitológiában a béka az izzadság és annak teremtő ereje metaforája, A következő mítoszokban láthatjuk e metafora alapját.

A Katha Szarit Szágara elmagyarázza, hogyan kapták a békák furcsa hangjukat és közben rámutat a békák, a víz és Agni, a tűz istene közötti kapcsolatra. Az Úr Siva és társa, Umá egyszer szerelmi játékba fogott. Mivel ez a tevékenységük nagyon sokáig tartott, és a legerősebb lények voltak az univerzumban, az egész világ nagyon felmelegedett a súrlódástól, amit létrehoztak. Az Úr Brahmá vezette félistenek aggódni kezdtek, hogy ez az egész világ megsemmisülését eredményezheti. Ezért kijelölték az Úr Agnit, hogy zavarja meg az Úr Siva és Umá szerelmi játékát. Agni nagyon elkezdett aggódni, mert tudta, hogy amikor Káma (Kupidó) meg merészelte zavarni az Úr meditációját virágnyilaival, a hatalmas Úr harmadik szemének egyetlen pillantásával hamuvá égette. Ezért Agni úgy döntött, hogy inkább elrejtőzik egy tó vizében, mintsem hogy elvállalja a feladatot. De Agni tüze majdnem forráspontra hevítette a vizet a tóban. A vízben élő békák olyan elviselhetetlen fájdalmat éreztek, hogy a dévák tudomására hozták Agni rejtekhelyét. Ezen okból kifolyólag Agni megátkozta a békákat, és a hangjuk brekegéssé változott.

A Shatapatha Bráhmana is tartalmaz egy részt, amely összekapcsolja Agnit a békákkal. Először leírja a tűzáldozati oltár összeállítását, utána pedig a felszentelését és a felajánlások végzését. A papnak azt ajánlják, hogy rajzoljon egy békát az oltár középső részére. A történet elmagyarázza, hogy a rishik vízzel locsolták meg Agnit. Amikor a víz lecsöpögött róla, a cseppekből békák lettek. Azért rajzolnak békát az oltárra, hogy elégedetté tegyék Agnit, aki a tűz formájában jelenik meg az oltáron, hogy elfogadja a felajánlásokat.

Agni a jóga belső tüzét képviseli. Ennek megfelelően a szusumnát, melyet vörösnek szoktak vizualizálni, tűz-nádínak is nevezik. A belső tüzet a ritualisztikus gyakorlat (tapasz) hozza létre, például az ászana. A tapasz szó a tap tőből ered, amely főzést jelent. A belső tűz, amelyet az erőfeszítés helyes formái hoznak létre, a méreganyagok és szennyeződések elégetésére használható. Minden ilyen tevékenység izzadást eredményez, ami a felforrósodott test által termelt víz. Az izzadásnak fontos szerepe van a jógában. Srí B.N.S. Iyengar többször is mondta nekem: „az izzadás a következő életbe megy”. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a helyes erőfeszítés által létrehozott gyümölcs nem vész el, amikor a halandó test elpusztul, másfelől pedig azt, hogy magának az izzadásnak is teremtő erőt tulajdonítanak. A puránákban több olyan eset is van, amikor a megtermékenyülés úgy jön létre, hogy egy csepp izzadság leesik egy mennyei lény vagy rishi homlokáról, és egy új, erőteljes lény keletkezik belőle. Az Aranykorban (Szatja-júgában) úgy tartották, hogy a nemzés szexuális kapcsolat nélkül is lehetséges volt; az apa csupán letörölte az izzadságot a homlokáról, és a felesége bőrébe dörzsölte. Végül, a középkori hatha-szövegek is megemlítik, hogy a gyakorlás közben keletkező izzadást nem szabad letörölni, hanem vissza kell dörzsölni a testbe. Ezzel a módszerrel helyre tudjuk állítani a belső ragyogást (tédzsaszt). A tédzsasz Agni másik formája."

Nincsenek megjegyzések: