2016. április 1., péntek

Vedd a kezedbe az egészségedet (és a fakanalat)!

Úgy látszik, ez a hét a gasztronómia jegyében zajlik nálam, mert még egy témám van, ami a táplálkozással, és főleg a főzéssel kapcsolatos. Ugyanis azt kezdem észrevenni a környezetemben, hogy egyre jobban kimegy a divatból az otthoni főzés. A szinglik nem érnek rá főzni, mert éjjel-nappal dolgoznak, és még bevásárlásra sem nagyon szánnak időt. Ha pedig nincsenek otthon megfelelő alapanyagok, és nem tervezted meg, hogy mikor mit fogsz főzni, akkor sanszos, hogy azt sem tervezted meg, mit fogsz éppen aznap enni és mikor, és hogy az milyen összetevőkből áll. 

Én váltig állítom, hogy a tudatos táplálkozás az első lépés az emberré válás útján, és az, amikor elfelejtünk főzni, vagy nincs türelmünk hozzá, az utolsó lépés, ami által a fogyasztói társadalom gondolkodás nélküli gépekké, kiszolgáló és fogyasztó egységekké redukálja az embert. A családoknál sem sokkal jobb a helyzet, a gyerekek bébiételt, vagy boltban vásárolt péksüteményt, készételeket kapnak, csakúgy, mint a felnőtt, aki a Tesco-s mirelit pizzát melegíti a mikróban, vagy valamilyen ételfutár cégtől rendeli meg az ebédjét és a vacsoráját. 

Természetesen az éttermek, vagy olcsóbb ételbárok, gyorskajáldák is virágkorukat élik, és egyre inkább, mert végülis sok ember úgy gondolja, hogy kényelmesebb és gyorsabb bemenni az étterembe és enni valamit, és még olcsóbb is, mint kimenni a piacra, megvásárolni az alapanyagokat, hazaszállítani, otthon megmosni, feldarabolni és megfőzni. Nem azt mondom, hogy egyszer-egyszer nem élmény elmenni egy étterembe (most már vega és vegán hely is egyre több nyílik) a családdal vagy a pároddal, vagy akár egyedül is, de ez nem helyettesíti az otthoni együttes sürgés-forgást a konyhában, és a közös családi ebédeket és vacsorákat. Egy családot az tart össze, ha közösen étkeznek és készítik el az ételeiket, és közösen sportolnak, játszanak, kikapcsolódnak, kirándulnak, kertészkednek stb. 

Az otthoni főzésről való leszokás egy folyamat utolsó lépcsőfoka, mely során az ember végképp elszakad a táplálék forrásától, a természettől, és a fogyasztói társadalom kiszolgáló egységeire és az élelmiszeriparra bízza magát. Nade kezdjük az elején, és forgassuk vissza az idő kerekét pár száz évvel! Az emberek többsége, főleg a vidékiek akkor még rendelkeztek egy kis háztáji gazdasággal, amely nagyjából fedezte a szükségleteiket zöldség, gyümölcs, konyhakerti növények és háziállatok tekintetében. Ehhez persze föld kellett, de még az én gyerekkoromban is divat volt a városi emberek körében, hogy vettek maguknak egy hétvégi telket, és kijártak oda kertészkedni, vagy ha kertes házuk volt, akkor ültettek egy kis veteményest, csináltak egy fóliasátrat. Nyáron és ősszel megvették az olcsó gyümölcsöt, zöldséget a piacon szüretkor, és befőztek, eltettek, hogy télire tele legyen az éléskamra.

De mondjuk azt, hogy a háztáji élelmiszer-termelés már utópia a legtöbb ember számára, mert vagy eleve albérletben lakik, vagy örül, ha egy kert nélküli kis lakást tud venni magának, a napja nagy részét pedig egy irodában dolgozva tölti el. Ilyenkor persze, hacsak nem készíti össze otthon magának a napi betevőjét, marad a környező éttermek sorra járása a kollégákkal. Vannak jó éttermek, ahol valóban minőségi ételt ehet az ember. De az igazság az, hogy a legtöbb helyen nem tudod, hogy milyen friss vagy jó alapanyagot használtak fel, és pontosan mi van a kajában, amit eszel. Ha pedig még a vacsorakészítést is hasonlóan lepasszolod, akkor tulajdonképpen kiadtad a kontrollt a kezedből, és azt eszed, amit eléd tesznek, csak látszólagos választási lehetőséged marad. 

Én világéletemben szerettem főzni, és nem sajnáltam rá az időt, mert szerettem azt enni, amit én elterveztem, és amire nekem szükségem van. A feleségem is kialakított egy olyan receptkínálatot, ami viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető, vegán és gluténmentes ételekből áll, és van benne elegendő fehérje is. Minden este szoktam főtt ételt lenni, ami néha csak egy gazdagabb leves vagy zöldségétel egy salátával, de legalább a magunk által vásárolt alapanyagokból áll. 

Szóval én azt gondolom, hogy ha szeretnénk a kezünkbe venni az egészségünket, akkor ezt az utolsó dolgot nem szabad kiengednünk a kezünk közül. Menj ki a piacra, vásárolj be heti egyszer vagy kétszer, tervezd meg előre a heti étrendedet, és szánd rá minden nap az időt az ételek elkészítésére. Ha nem tudsz főzni, akkor tanulj meg, ez főleg a lányoknak fontos. Egy indiai mondás szerint az a jó feleségjelölt, aki kedves, és tud főzni. De ha nem kedves, akkor legalább főzni tudjon, és a férj boldog lesz mellette. De amikor a feleség nem tud főzni, vagy nem szeret, vagy egyszerűen lusta rá, akkor minek kell egyáltalán feleség? A férj szingliként is tud magának főzni, ha akar, vagy rendel pizzát, vagy étterembe megy. 

Ha nincsenek recept-ötleteid, akkor böngészd egy kicsit az internetet, ha pedig nem tudod, hogy milyen egészséges alapanyagokkal válthatod ki a gyerekkorod óta megszokott üres szénhidrátokat vagy húsételeket, akkor tanulmányozd egy kicsit a modern táplálkozástani információkat, fedezz fel új alapanyagokat, kísérletezz! A konyha a vegyészeti laborunk, és ott kotyvasztjuk ki az egészség vagy betegség hozzávalóit. Aki nem főz otthon, annak sokkal korlátozottabbak a lehetőségei, hogy egészséges és változatos étrendet tudjon összeállítani magának, mint aki tudatosan belefekteti az időt és az erőfeszítést. A rosszul összeállított étrend mellett pedig sem az egészségünket, sem az alakunkat nem könnyű megőrizni, ugyanúgy, mint komoly sportteljesítményt elérni vagy boldog életet élni sem lehet igazán. 

Nincsenek megjegyzések: