Szamádhi-könyv: befejezés

Gregor Maehle Szamádhi-könyvének befejezése következik:

"A nyolcadik szamádhit ki kell egészíteni a hatodik szamádhival, ami megmutatja, hogy a spiritualitás nem csak az élettől különálló módon zajlik, hanem a személyiségünkön keresztül, ami lehetőséget ad az Isteninek, hogy kifejezze magát rajtunk keresztül és általunk. A hatodik szamádhi az egyéniség szakralitását is megmutatja. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, ugyanaz az Isteni lény fejezi ki magát mindegyikünkön keresztül, és mindegyik kifejeződés ugyanolyan fontos, mint a másik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség polgárjogi törvényekre, mivel a jelenlegi törvények és az ókori misztikusok tanításain alapulnak, akik látták az isteni törvényt. Amikor meglátjuk azt, hogy mások személyisége is Isten kifejeződésének egy ugyanolyan érvényes formája, mint mi magunk, felül tudunk emelkedni a másokkal való konfliktusainkon. Csupán az, hogy másmilyenek, mint mi, nem jelenti azt, hogy nincs igazuk. Abban is segítségünkre van, hogy felülemelkedhessünk a nyugati civilizáció vélt felsőbbrendűségének eszméjén, mely még mindig meg van győződve róla, hogy el kell juttatnia politikai, szociális és gazdasági értékrendjét a bolygó távoli sarkaiba is, e folyamattal megsemmisítve a diverzitást. A hatodik szamádhi azt is megmutatja, hogy Isten az állati életen keresztül is kifejezi önmagát, és ezért nincs jogunk kipusztítani számtalan élő fajt.

A hetedik szamádhit, és azt, ami ma a helyébe lépett (a nyugati tudományt) az ötödik szamádhival kell kiegészíteni, vagyis annak megvalósításával, hogy minden anyag, a bioszféránk, és az egész univerzum nem más, mint Isten kikristályosodott teste. Nincs olyan sarka az univerzumnak, amit jogunk van nukleáris temetőnek használni, mivel nincs benne olyan hely, ami nem szent. Az ötödik szamádhi hatására újra el fog bűvölni bennünket a világ, mivel megvalósítjuk, hogy nincs semmi, ami ne lenne a kikristályosodott szellem. Meg fogjuk érteni, ahogy a régi időkben és értettük, hogy a világ egy kert, amiben szimbiotikus harmóniában élünk az összes többi szervezettel ér tárggyal. Azt is meg fogjuk valósítani, hogy Gaia kertjét egy olyan szuperintelligencia hozta létre, ami messze felülmúlja a képzeletünket. Ha e szuperintelligencia szolgálatába helyezzük magunkat, együtt teremthetjük a világot, és a teljes szervezet tovább virágozhat. Végső soron az összes szamádhi ugyanabba az irányba mutat: egy nálunk hatalmasabb lény részei vagyunk és annak szolgálatában állunk, egy olyan lényében, aki a szereteten, szépségen, intelligencián és szabadságon keresztül formálja ezt a világot.”

(Eddig tartott Gregor Maehle Szamádhi-könyve. Záró gondolatként szeretném megjegyezni, hogy az isteni szuperintelligencia nem csak az emberek és az állatok szellemén, tudatán keresztül jut kifejeződésre, de ugyanúgy átitatja a Növények, Fák, és Kövek Népét, és mindezektől az isteni formáktól is sokat tanulhatunk. A régmúlt, ősi korok természeti népei ennek tökéletes tudatában éltek, harmóniában a Természettel, csak a modern redukcionista materializmusnak és az emberközpontú, antropomorf istenben hívő vallásoknak köszönhetően távolodtunk el a Természettől, és kezdtünk el úgy tekinteni rá, mint amire nem vigyázni és értékelni kell, hanem amit lelkiismeret-furdalás nélkül az uralmunk alá hajthatunk és kizsákmányolhatunk. Gregor Maehle e könyvében tehát kulminációjára jut a jógi tudati kutatása, és ugyanarra a látásmódra tesz szert, mint a természeti népek ősi, sámáni kultúrái.)