Második éjszaka közepén az eső kopogására ébredtem. Olyan hangosan dörömbölt a kunyhó tetején, hogy igazából nem tudtam tovább aludni. Felültem, és a kunyhó közepén lévő gödör felé bámultam a sötétben. Ekkor elindult egy látomás: megjelent előttem Odin, és szokás szerint nyújtotta felém a rúnákat és a pajzsot, amit már több látomásban megtett. Most azonban egy idő után ezt abbahagyta, és hívta nyolclábú lovát, Sleipnirt, majd intett, hogy üljek fel mögé. Elindultunk egy utazásra mintha a Föld felszíne felett repültünk volna. Odin mutatta, hogy a földkerekségen mindenütt harcolnak és lázonganak az emberek, de közben azt is megmutatta, hogy az ellenségek, akik ellen harcolnak az emberek, igazából az ő belső félelmeik kivetülései. Azt mondta, hogy "Az összes ellenség a saját tudatodon belül van, és csak akkor tudod legyőzni őket, ha ezt felismered. Nagy háborút kell megvívnunk, de ez a háború arról szól, hogy minden egyes embert ré kell ébreszteni arra, hogy az ellenség csakis a saját tudatán belül van, és azzal kell megküzdenie, a félelmeivel, az elfojtott agressziójával, frusztrációjával stb. Csak akkor fog megváltozni a világ, hogyha minden ember elkezd ezzel foglalkozni. Ez nem egy olyan háború, amit fegyverrel kell megnyerni, egy belső hadviselésről van szó, melyet mindenkinek magának kell megvívnia.
Még a vallások is arra épülnek, hogy "Nekünk van igazunk, és a másik hamis hitet követ, le kell győzni, meg kell téríteni." Odin azonban megmutatta, hogy nem egyházakra és hatalmi struktúrákra van szükség, hanem arra, hogy mindenki magában vívja meg ezt a harcot. Ide nem kellenek papok meg egyházak, és a harcos is az, aki felismerte a belső munka szükségszerűségét, dolgozik magán, és ez alapján segít másoknak. Ez teljesen ugyanaz, mint a Shambhala harcosai, akiknek nincs egyháza, szervezete, hanem egyenként végzik ezt a spirituális harcot.
Utána azt kérdeztem Odintól, hogy ha már itt lovagolunk, akkor kérlek mutasd meg, hogy mi lesz a jövő, hogyan fog megszűnni ez az ellenségeskedés és háborúskodás? Ekkor Odin egy olyan képet mutatott, melyet már láttam korábban egy kristálykoponyás utazás során: buja, üde, zöld természetes növényzet borította a Föld nagy részét, az erdőkben hemzsegtek az állatok és a madarak, az emberek pedig fehér kupolákkal befedett "rezervátumokban" éltek, magukat zárták rezervátumba, hogy megkíméljék a Természetet. Odin azt mutatta, hogy ha elkezdünk figyelni a Természetre és a környezetre, és olyan életmódra térünk rá, mellyel nem terheljük a Földanya többi lakóját, akkor fog eluralkodni a béke és a jólét. Kérdeztem Odint, hogy ez mikor lesz, és erre azt válaszolta, hogy "Te már nem fogod megérni, de a gyerekeid igen, ezért érdemes most belefektetni a munkát a Természet megmentésébe." És mennyi ideig fogok még ezen dolgozni? Azt mondta: "Még sok időd lesz ezen munkálkodni és tanítani az embereket, hogy ők is ráeszméljenek. A kettő összefügg: amikor abbahagyod az ellenségképek kivetítését, akkor fogod felismerni, hogy te saját magad felelős vagy azért, hogy milyen lesz ez a világ. És ez egyenként történik meg, nem lehet semmilyen ideológiának a ráerőltetésével elérni, mert az emberek addig lázadoznak, amíg azt érzik, hogy valaki valamit rájuk akar erőltetni."
Utána felmentünk a Valhallába, és megkértem Odint, hogy itasson meg mézsörrel, és etessen meg vadkansülttel és rozskenyérrel, mert ki vagyok tikkadva. Rendkívül jól estek. Bár fizikai síkon nem fogyasztom ezeket az ételeket, a Szellemvilágban mindezt meg lehet tenni, amikor a helyzet úgy kívánja meg. Ezután búcsúzkodtunk Odinnal, és én még egy ideig elmerengtem. a sötétben, majd jógáztam, és aludtam valamennyit az éjszaka hátralévő részében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése