2020. június 3., szerda

Látomások nyomában 8. rész

8. A víz napja

Lassan körbeértünk az évkörön, és közeledett az utolsó nap. A harmadik éjszaka közeledtével ismét kértem, hogy hadd lehessen beavató álmom. Egészen konkrétan igyekeztem megfogalmazni, hogy szeretnék lemenni az Alsó Világba, a Földanya szívébe álmomban, és ott jöjjenek az erőállatok, meg a szellemi segítőim, darabolják fel a testemet, és szopogassák le a húst a csontjaimról, majd utána ismét rakják össze a testemet, borítsák be hússal, hogy újjászülethessek egy tudatosabb, sámáni minőségben. Nem, nem a koplalás kezdett az agyamra menni, hanem ez egy klasszikus beavatási élmény, amit a földkerekség legkülönbözőbb pontjain meg szoktak élni a sámánok. Szóval ezért imádkoztam, és utána mentem el aludni. 

Hajnal felé valóban volt egy álmom, melyből két motívum maradt meg élesen. Az első álomban egy magyar vidéki tájon voltam, és egy növényt mutatott valaki, amit márianövénynek nevezett (lehet, hogy ez a máriatövis lenne?). A növénynek egy függőleges szára volt, és két oldalsó is, mintha szárnyak lennének. Belülről fénylett, kívül fekete volt, és tüskés is volt. Az álmomban kétszer is feltettek egy találós kérdést: "Ezeket a növényeket az 1400-as években telepítették be ide. Szerinted hány tő volt itt akkor, és hány tő van itt most?"    A válasz az volt, hogy ugyanannyi, mert azokból a tövekből nőnek ki, és akármennyire sokszorozódnak fraktálszerűen, mindig van egy eredeti tő, amiből a növény kihajt. A kérdés és a jelenet kétszer is ismétlődött. 

Az álom másik része a Gyűrűk ura és a Trónok harca keverékének tűnt, eléggé bizarr volt. Zsákos Frodót láttam, akire valamelyik segítője mondta, hogy hat őt most bizony tőrbe csalták, és fel fogják darabolni. Frodót láttam értetlen arccal, ahogy felfektették egy asztalra, és elkezdték feldarabolni a testét. Az egyes testrészeiből mintha abortált csecsemők és újszülöttek testrészei potyogtak volna ki. A hang bejelentette: Frodó testének kilenc részében vannak annak a kilenc királyi dinasztiának a sarjai, akik nem születtek meg. Tehát nem azt láttam, hogy engem daraboltak fel, hanem őt. A Frodó testéből kihulló testrészek leestek a földre, és valahogy a föld alá kerültek. Az álom vége pedig az volt, hogy ezeknek a királyi dinasztiáknak a dns-ét részlegesen már azonosították itt a Kárpát-medencében. Nem igazán értettem meg ezt a két álmot. 

Utána ismét felébredtem az éjszaka közepén, elkezdtem jógázni, és csináltam egy légzőgyakorlatot: szász gyors ki-belégzés az orron keresztül, majd egy nagy belégzés, levegő benntartás, teljes kilégzés és levegő kinntartás. Ebből elvégeztem tíz kört, és jól fel is hevült a testem, ami végülis nem jött rosszul, mert utolsó nap kezdtem fázni egy kicsit a kunyhóban.

Utána ahogy ültem a vaksötétben, és a kövekkel teli gödör irányába néztem, a gödör mintha átalakult volna a Wyrd (Sors) kútjává, és láttam a folytatását annak, amit Odin megmutatott az előző éjszaka. Odin már nem volt ott, de én egy kicsit beleláttam a jövőbe. Azt láttam, hogy lesz majd egy elvonulóhelyünk valahol vidéken, és a fiam szeretni fog az állatokkal foglalkozni, a lányom pedig a növényekkel, és az ottani szállások hasznosításával. Mi inkább Budapesten leszünk, a kertes sámántanyán, amit éppen most építünk, és a csoportokkal együtt megyünk le a gyerekekhez. 

Aztán az Föld utópisztikus jövőjével kapcsolatban is sok képet láttam: azon gondolkodtam, hogy ha ott lesz a sok ember ezekben a város-rezervátumokban, és mindenből megújuló módon látják el magukat, akkor felmerült a kérdés, hogy az élelmiszert és a nyersanyagot honnan fogják venni. Azt láttam, hogy ellenőrzött farmokon fogják termelni a növényeket, a többit pedig a városokon belül "gyártják", és a nyersanyagokat is nagyon környezetkímélő módon fogják bányászni. Lesz globális internet meg világkormány, de például repülők nem lesznek, mindenki a saját kolóniájából távmunkázhat, szavazhat, vagy akár vezetősködhet. 

Lesz azonban az embereknek egy "szakadár" kisebbsége, akik inkább lemondanak a városi civilizációval járó kényelemről és modern technológiáról, és az ősemberek vadászó-gyűjtögető életmódjához térnek vissza, kint a vad természetben. Ők a sámáni látásmódot követték, és nem tudták volna elképzelni az életüket a Természet közelsége nélkül. Őket is békén fogják hagyni, viszont a két társadalom el lesz szigetelve egymástól. Ők is tudatosan arra törekedtek, hogy csak annyit vegyenek el a természettől, amennyire szükségük van. Amit láttam, abból az következik, hogy a mi nemzedékünknek, és a következőnek még nagyon nagy szabadsága lesz abban, hogy a természethez is tudjon kapcsolódni, és a modern technológia vívmányait is élvezhesse, de viszont fontos szerepünk lesz abban, hogy az emberiség ráforduljon a fenntartható fejlődés csapásvonalára. 

Az utolsó utazásom volt a legkomplexebb, de ezt majd a következő blogban fogom ismertetni. 

Nincsenek megjegyzések: